Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

1978. február 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felelősséggel dolgozni Taggyűlésen a TITÁSZ-nál Az útkereszteződésben elektromos árammal mű­ködő piros jelzés állta utamat. Hozzájuk, az ener­gia szolgáltatóihoz, a TI- TÁSZ-hoz igyekeztem. A vál­lalatnál az 5-ös pártalap- szervezet 22 kommunistája között ott találjuk a nyíregy­házi üzemigazgatóság párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetőit. így mint párttagok döntéseikkel hatnak az egész kollektíva tevékenységére. Ez fogalmazódott meg az alap­szervezet vezetőségének be­számolójában is. Az üzemigazgatóság dolgo­zói tőlünk várják — hangsú­lyozta a vezetőség beszámo­lója — a példamutatást a munkaidő tökéletes kihasz­nálásában, a politikai és szakmai ismeretek tökélete­sítésében. Tőlünk függ a kin­ti munkák anyagellátása, az üzem- és ' munkaszervezés, egyszóval a«*terv teljesítése. A kommunisták arról szá­moltak be. hogy az 1977-es esztendőt jól zárták. Zökke­nőmentesen látták el a la­kosságot árammal. A Vinyi- ca és az Albertirsa között épülő 750 kV-os távvezeték építéséhez saját vezetékeiket átépítették. A múlt évi mun­kákból csak a tapasztalato­kat vonták le. A beszámoló és a hozzászólások arra ke­resték a feleletet, hogy 1978- ban mely területen léphetnek előre. Tennivalójuk akad bőven. A 800 fős kollektíva ez évi termelési terve 750 millió fo­rint. Birtokukban van a me­gye valamennyi közvilágítási villanykörtéje. -oszlopa, transzformátorállomása. Va­gyonuk túl jár a másfél milliárd forinton. A múlt évihez hasonlóan most is van különleges megbízatásuk. Végzik a KGST keretében folyó orenburgi gázvezeték magyar szakaszán az elekt­romos beruházásokat. Az üzemigazgatóság veze­tője, Papp Gábor, a pártélet más kérdései mellett az üze­mi demokrácia új fórumai működtetésének lehetőségeit boncolgatta. Azt indítvá­nyozta. hogy a szakszerveze­ti bizalmiak jog- és hatáskö­rének ismertetését a politikai oktatásban minden tömeg­szervezetnél még egyszer be­széljék meg. Ezzel színvona­lasabbá válna az igazgató­ság területén az információ áramlása. Ez együtt járna a nagyobb fokú tudatossággal, mely a termelést lendítené előbbre. Az üzemigazgatóság kom­munistái ez évi cselekvési programjukban feladatukul állították a villamos- és hő­energia-igények korlátozás nélküli kielégítését. Ez azért fontos, mivel ezekkel a szol­gáltatásokkal ott vannak minden lakásban, és pontat­lan munkájukkal sok ember­nek okozhatnának bosszúsá­got. Tennivalóik — itthoni és a szovjetunióbeli — másik nagy területe a hálózatszere­lés. Ezt maradéktalanul csak­is az itt dolgozó szocialista brigádok és az ezekben tevé­kenykedő kommunisták se­gítségével oldhatják meg. Előbbre kell lépni a munka­idő jobb kihasználásában. Sokat hozhat a célratörőbb üzem- és munkaszervezés, az ésszerűbb munkaerő-gazdál­kodás. A takarékosságban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználása költségcsökken­tést. jobb pénzgazdálkodást eredményezhet. A külső szemlélő már-már azt hitte, hogy egy jól szer­vezett termelési tanácsko­zásra cseppen. Az alapszer­vezet életének a taglalása más belátásra késztette. Az itteni párttagok közül tizen­egyen végeztek szakosítót, vagy esti egyetemet. Marxis­ta középiskolába hatan jár­tak. A politikai végzettséggel nem rendelkező öt kommu­nista közül jelenleg ketten tanulnak. Az alapszervezet­hez tartozó munkásőrök szol­gálatáról elismeréssel szóltak. Annak ellenére, hogy a pártmegbízatások teljesítését mindenkinél jónak tartják, a pártcsoportmunkában hiá­nyosságokról szóltak. Rend­szeresebbé és tartalmasabbá kívánják tenni azokat. A párttaggá nevelésben is a pártcsoportok vállán nyug­szik a felelősség. Ez annál is inkább aktuális, mivel ezt a területet az utóbbi két évben elhanyagolták. A párttagok átlag életkora is elég magas. Ráadásul a KISZ-ben van­nak párttaggá nevelésre al­kalmas fiatalok. Sigér Imre Tartálykocsik Nyírtelekről A MEZŐGÉP nyírteleki gyárában 1978-ban az AGROTRÖSZT megren­delésére háromszáz DETK—5 típusú tartály­kocsit gyártanak. Ké­pünkön: Varga János és Budaiaki András a tar­tály belső merevítő bor­dáját hegeszti védőgázas technológiával. (Császár Csaba felvétele) Gépvásárlás 98 millióért Az ötéves terv végéig 150 millió forintos termeléssel növeli belföldi kapacitását a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. A fej­lesztést a nagyobb gépesítés­sel oldja meg a vállalat, er­re egy 98 millió forintos pá­lyázatot nyert el 1976 végén, hosszú lejáratú hitel formá­jában. A megrendelések alapján folyamatosan érkez­nek az új gépek. Tavaly 42 millió értékben, az idén 23 millióért vásárolnak gépeket, amelyek nagyobbrészt hazai, vagy szocialista országokban készültek. ' A 800 millió forintos ter­melés elérését két módon se­gítik' a gépvásárlások. Egy­részt a nehéz fizikai munka megszüntetésére törekednek, ezért újabb kis és nagymé­retű kotrógépeket, munka­könnyítő eszközöket szerez­nek be. Másrészt a kisegítő kézi munkákat gépesítik, így a villanyszerelésnél, csősze­relésnél kisgépekkel gyorsít­ják a munkát. Szervezési fejlesztést is megvalósít a KEMÉV. A be­tontelepeket körzetesíti és központosítja. Négy nagy te­lepet hoz létre, Nyíregyháza mellett Mátészalkán, Fényes- litkén és Debrecenben. Változás Kékese pecsétjén Hit jelent, ha egy település „város környéki község" lesz? A gazdagodás „titka" Kisvárdán Lehet néhány millióval több.. Kisvárda város iparában jelentős helyet foglal el a vas- és gépipari szövetkezet, amely negyedszázados múlt­ra tekint vissza. Termé­keik keresettek, jó partner­nek tekintik a piackutatók. Mi ennek a nagyszerű fejlő­désnek a „titka”, erről kér­deztük Beszterci Andrást, a szövetkezet elnökét. — Szövetkezetünk termelé­sét 1976-hoz viszonyítva 10 millióval növeltük. Az 1977- re tervezett 50 millió forintot, is 10 százalékkal túlteljesí­tettük. Itt 1977 a változások, a minőség éve volt. A terme­lékenység növekedését lehe­tővé tette a műszaki fejlesz­tés, a fokozottabb üzem- és munkaszervezés. Igen jelen­tős a változás a termelőbe­rendezésekben. Az elmúlt év­ben üzemelt először itt a préslevegő-rendszer, a laka­tosmunkákat gépesítettük, 12 szerszámgépet állítottunk munkába, szereztünk egy 80 tonnás excenter présgépet, mely a lakatosmunkák meg­könnyítését szolgálta. A szö­vetkezetünk új telephelyre költözött, ez lehetővé tette a korszerű anyagmozgatást és-tárolást is. Mindezek az in­tézkedések a dolgozók szor­galmával párosultak s így, amíg 1976-ban 205 ezer, addig 1977-ben 236 ezer forint volt az egy főre jutó termelési ér­ték. A fényrekesz gyártása nye­reséges terméknek bizonyul, hasonlóan az állványfejek készítése. Ez utóbbiból 1977 első fél évben 1200 darabol gyártottak. Dinamikusnak mondható a lakosságnak végzett szolgáltató tevékeny­ség is. Például a gépkocsija­vítás 20 százalékkal emelke­dett. Jól szervezett munka eredménye, hogy a szövetke­zet nyeresége közel másfél- szeresére nőtt. A termék- struktúra változása, az ön­költség csökkentése, - a ter­melékenység az összetevői a 10 milliós termelés- és a közel négymilliós nyereség- növekedésnek. Az elért ered­mények alapján 10 százalé­kos bérfejlesztést hajtottak végre. Ezért a többletért jó­val több részesedési alapot kellett feláldozni a magasabb bérfejlesztési adózás miatt. Amíg 1976-ban 32 994, addig tavaly már 36 410 forint volt az egy főre jutó átlagkereset. A Kisvárdai Vas- és Gép­ipari Szövetkezet eredmé­nyeivel megpályázta a Kivá­ló Szövetkezet címet. 1978- ban már magasabb szinten kívánják a munkájukat vé­gezni. Ezért is csatlakoztak a nyíregyházi cipészek me­gyei versenyfelhívásához. Dragos Gyula „Rokoni kapcsolat” alakult ki Kisvárda és Kékese kö­zött. A Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala egy évvel ez­előtt, 1977. február 8-án Kék­esét város környéki községgé nyilvánította. Nem sokkal később módosították a két tanács szabályzatát, de nem csupán formai változásokról van szó. Az együttműködés, a segítségnyújtás kölcsönös lesz, de nem kétséges, hogy a tehetősebb, a nagyobb „ro­kon” nyújt több segítséget. Á főutca és környéke A városi tanács vb-titkára mondja: — A változás egyik tanács önállóságát sem sérti. A kez­deti lépések jók, az együtt­működésre nagy lehetőségek vannak kulturális téren, és az ellátás, a szolgáltatás te­rületén. A kékesei gyermekek egy része már a kisvárdai ze­nei tagozatos iskolába jár. A két tanács képviselői ha­marosan aláírják az együtt­működési megállapodást, amely tartalmazza majd a konkrét feladatokat. A meg­állapodásban egyebek között az ÁFÉSZ feladatait is rög­zítjük. Hét kilométer a községi ta­nácsig. A távolság — átvitt értelemben — ennél sokkal nagyobb. A községből hiá­nyoznak a mutatós és kelle­mes parkok, a modern köz-v épületek, még a járdák is. A hosszú főutca két oldalán délre felenged a fagy, a sár és a gödrök miatt a gyere­kek a kövesút kellős köze­pén mennek iskolába. Ez nem éppen veszélytelen. Kiss Istvánná tanácselnöktől a társadalmi munka felől is érdeklődünk. Elégedetlenül mondja, hogy az elmúlt év­re 500 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát terveztek, de csak 350 ezer forint értékűt sikerült teljesíteni. Pedig az új státus egyfajta rangot és tekintélyt is jelent, s a te­kintélynek — részben társa­dalmi munkával — meg kell teremteni a külső jeleit is. Ami még a külső formákat illeti: itt, a város vonzáskö­rében (és sehol) a putrik sem mutatnak jó képet. Er­re biztató a válasz, amely sze­rint idén nyolc C-lakást épí­tenek a községben, s 1980- ra végképp felszámolják a telepeit. Változás történt a község pecsétjén is, rajta ez olvas­ható: „Kékese Községi Ta­nács Kisvárda város környé­ki község”. Az elnökasszony a tartalmi változásokról ezt mondja: „Városi polgárok..." — A felügyeletet első fokon ezentúl nem a járási hivatal, hanem a városi tanács gya­korolja. Építési engedélyért is a városhoz megyünk, ahol városi polgárként kezelik a kékcseieket. A tanácsülése­inkre, vb-üléseinkre kijönnek a városi tanács illetékesei. Az orvosi rendelőt és a lakást a közelmúltban központi fűtés­sel láttuk el, bővítettük a közvilágítás hálózatát, nyug­díjba küldtük a dobot, 80 ezer forintért hangoshíradót szereltünk fel. Az idei falu­gyűlésen többen sürgették az iskolai napközi otthon létre­hozását. A városi tanács a szanált házakból bontott anyagot ajánlott fel, ezt is beépítjük, társadalmi munka is lesz, így év végéig olcsón megépülhet a napközi. A fa­lugyűlésen javasolták, hogy Kékesére is közlekedjen a Volán helyi járata. A javaslat megvalósítása idő és főleg pénz kérdése. A pénz körül forog Szakács István vb-titkár tájékoztatá­sa is. — A költségvetési alapun­kat a tavalyihoz képest 60 ezer forinttal megemelték a város vezetőinek közbenjá­rására. A megyei tanácstól 600 000 forintot kaptunk bel­vízrendezésre. A társadalmi munka értéke idén már szinte biztos, hogy eléri az 500 ezer forintot. Az ÁFÉSZ egyelőre nem tud korszerű boltot épí­teni, mert a kisvárdai beru­házásai sokba kerülnek. Bolt és busz Két, régi típusú bolt és egy cukrászda működik a községben. Az egyik boltba hetente egyszer érkezik töl­telékáru, az is alig fér el a parányi hűtőgépben. A bolt berendezése bizony korsze­rűbb is lehetne. A bolt előtt egy férfi, Páll László kerékpáron gázpalac­kot tol. — Az utóbbi időben kifo-. gástalan a gázellátás. A bol­tokra sincs különösebb ki­fogásom. de a buszközleke­dés nagyon rossz. Néha nem mindenki fér fel a reggeli já­ratra. Poncsák András főagronó- mus: A zöldségtermesztéshez nincsenek meg a feltételeink, de dinnyét minden nyáron árulunk Kisvárdán. A ZÖL- DÉRT-en keresztül almát, a tejiparon keresztül tejet adunk a városnak. Belátható időn belül tsz-ünket egyesí­tik a kisvárdai tsz-szel. Addig is jó lenne, ha a kékcseiek jobban bekapcso­lódnának a város ellátásába. Ezzel is erősítenék a „roko­ni” szálakat. Nábrádi Lajos A z ajtón belép egy bundás férfi, amolyan hivatalnokféle, és kávét kér. Egy öregedő pa­rasztember mesélni kezd. Többeknél féldeci, némelyik arc kipirult már, pezseg az élet a kocsmában. Vagy száz méterrel odébb, hó fedi az ősi földvárat, az évezredes fész­ket, ahol az életre most csak néhány ezüstösre fagyott fa utal. Oly ke­ményre dermedtek, hogy üvegha­rangként csengenének tán. ha egy erősebb szél összeütné ágaikat. — Hű — kacarászik huncutan a mesélő —, hányszor megvert engem a tanító a vár miatt... Mindig azt kérdezte: na fiam. János, mi van a vár keleti, nyugati, északi és déli oldalán? Én meg nem tudtam. Mert tudni illett volna ám — csak például —, hogy van egy tábla, azon pedig az áll, királyunk László, országgyűlést tartott itt. Nagy dolog lehetett az! — És odafordul az idegenhez, kíváncsi­an nézi, elámul-e azon. hogy milyen hely volt valaha Szabolcs. Egy fiatalabb férfi húzódik köze­lebb. Poharát a fényre tartja, átnéz a sárgás folyadékon. — Nekünk van otthon egy köny­vünk. Papnak tanult a nagyapám, ró­la maradt ránk. Már a múzeum igaz­gatója is meg akarta venni, de nem adtuk Mert abban is írnak Szabolcs­hely... — A bundásra kacsint, és tudomásul veszi, érti ám az. hogy ő mire gondol. — Van ott egy alagút, még apám mesélt róla. azt mondta, hogy ő tett oda egy nagy követ, ne­hogy beleessünk. Úgy vette észre, hogy a víz a bokrok között mindig eltűnt... Kincs? Á, azt előbb kellett ról. Komoly hely lehetett ez. — Egy pillanatra csend támad, mintha a régi dicsőség fuvallata érkezett vol­na, mintha a névadó vezér lépett vol­na a kocsmába kacagányosan. A varázslatnak vége, a férfi arca felderül, szája mosolyra húzódik. — Glottgatyában ugráltunk ott, amikor gyerekek voltunk. Később is szívesen jártunk oda, mert jó bokros volna megnézni, mielőtt a kő odake­rült... Megszólal a hivatalnokféle is. — Feljárnak a várba? — Mi? Nem. Minek? inkább a maguk fajtáját érdekli csak. Poharát az idegenre emeli, elnéz még a vár felé, nagyot kortyol. Speidl Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents