Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 16. Erősödnek a szovjet—líbiai kapcsolatok Brezsnyev fogadta Dzsalludot Leonyid Brezsnyev fogadta Dzsalludot. (Kelet-Magyar ország telefotó) A közel-keleti kérdésről, az északkelet-afrikai helyzetről és a Szovjetunió és Líbia kapcsolatairól folytatott meg­beszélést Leonyid Brezsrtyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke Abdusszalam Dzsalluddal. a Líbiai Arab Szocialista Népi Állami legfelsőbb népi kong­resszus főtitkárságának tag­jával. Dzsallud kedden érke­zett Moszkvába, hivatalos lá­togatásra. A találkozóról közleményt hoztak nyilvánosságra. Leo­nyid Brezsnyev és Abdussza­lam Dzsallud megelégedéssel szólt arról, hopv erősödik a Szovjetunió és Líbia együtt­működése. Mindketten alá­húzták: a két ország kész minden téren elmélyíteni és kiszélesíteni kapcsolatait. Megvitatták e baráti kapcso­latok továbbfejlesztésének néhánv kérdését is. Brezsnyev és Dzsallud meg­elégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsola­taiban jó hagyománnyá ala­kulnak a legmagasabb szintű találkozók és kapcsolatok, amelyek hozzájárulnak a Szovjetunió és a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam ba­rátságának, sokoldalú együtt­működésének gyümölcsöző fejlődéséhez. A találkozó meleg, szívé­lyes légkörben ment végbe. (Folytatás az 1. oldalról) Michael Manley és kísére­te szerdán elutazott Buda­pestről. A jamaikai kormány­főt — aki Lázár György meghívására hivatalos láto­gatáson tartózkodott hazánk­ban, ünnepélyesen, katonai tiszteletadással búcsúztatták a jamaikai és magyar zász­lókkal díszített Ferihegyi re­pülőtéren. A vendégek búcsúztatására megjelent Lázár György, s politikai, gazdasági, kulturá­lis és társadalmi életünk több más vezető személyisége. Ott volt Benjamin Clare is. A repülőtérre érkező ven­dégeket Lázár György szívé­lyes kézfogással üdvözölte. Díszjel harsant, a katonai egység parancsnoka jelentést tett Jamaika kormányfőjé­nek, majd felcsendült a ma­gyar és a jamaikai himnusz. Michael Manley, Lázár György társaságában ellépett a díszegység előtt és köszön­tötte a katonákat. A vendé­gek ezt követően üdvözölték a búcsúztatásukra megjelent magyar közéleti vezetőket. Jamaika miniszterelnöke és kíséretének tagjai kézfogás­sal vettek búcsút a Budapes­ten tanuló jamaikai diákok­tól. Az ünnepélyes búcsúztatás a katonai egység díszmeneté­vel ért véget. Gyenes András tárgyalásai Moszkvában Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására feb­ruár 14—15-én Moszkvában tartózkodott Gyenes András, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkápa és Berecz János, a Központi Bizottság osztályvezetője. Gyenes And­rás megbeszéléseket. folyta­tott B. N. Ponomarjovval, az SZKP KB Politikai Bizott­sága póttagjával, M. V. Zim- janyinnal és K. V. Ruszakov- val, a Központi Bizottság tit­káraival. A meleg/ baráti légkörű, a teljes nézetazonos­ság jegyében lefolyt találko­zókon eszmecserét folytattak az MSZMP és az SZKP kö­zötti testvéri együttműködés továbbfejlesztéséről, vala­mint néhány időszerű nem­zetközi kérdésről. A megbe­szélésen részt vett Marjai Jó­zsef, az MSZMP Központ: Bizottságának tagja, hazánk moszkvai nagykövete is. ★ Szerdán Moszkvába érke­zett a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság küldöttsége amely részt vesz a magyar- szovjet -barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból rendezendő moszkvai ün­nepségeken. A küldöttséget dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a2 MSZBT Országos Elnökségé­nek tagja vezeti. A magyar vendégeket a' repülőtéren Zoja N. Tyimofejeva, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság alelnöke és a társaság több más vezetője fogadta. Az ünnepségek sorozata csütörtökön kezdődik. Vance—Dobrinyin-találkozó Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter tv-interjójában visszautasította az izraeli (és amerikai) bírálatokat, hogy az Egyiptomnak és Szaúd- Arábiának szánt fegyverszál­lítások megbontanák a közel- keleti katonai egyensúlyt. Vance a közművelődési tv­hálózat műsorában kijelen­tette: várta, hogy Izrael elé­gedetlen lesz a neki szóló újabb amerikai fegyverszállí­tások mértékével — és az sem lepte meg, hogy Egyip­tom keveselli a Washington szállította hadianyagot. A külügyminiszter tv-nyi- latkozatában újból rámuta­tott: nem helytálló az az izraeli hivatalos álláspont, amely szerint Carter elnök támogatta volna a megszállt arab területeken létesített izraeli települések fenntartá­sát. Washington és Jeruzsá­lem között kisebb bizalmi válság bontakozott ki: mind­két kormány azt állítja, hogy a másik valótlant mond ... Vance nem volt hajlandó vá­laszolni a kérdésre: hogyan állhatott elő ilyen helyzet — és végül is ki mondott igazat? Az amerikai diplomácia vezetője hangsúlyozott derű­látással nyilatkozott — rö­viddel azután, hogy az Egye­sült Államokban tartózkodó Mose Dajan, izraeli külügy­miniszter nyomban a wa­shingtoni bejelentés után éle­sen elítélte az arab országok­nak tervezett amerikai fegy­verszállításokat. Vance sze­rint az izraeli—egyiptomi- amerikai tárgyalásokon lé­nyegében már „csak” a pa­lesztin kérdés, valamint Cisz- jordánia és a Gaza-övezet kérdése vár megoldásra, egyéb kérdésekben „jelentős haladás” tapasztalható. Az amerikai külügymi­niszter tv-interjújában meg­ismételte: amíg Szomáliái erők vannak Etiópia Ogaden tartományában, Szomália nem számíthat amerikai ka­tonai támogatásra. Amennyi­ben etiópjai erők átlépnék a szomáli határt, Washington újra felülvizsgálná álláspont­ját — de biztosítékot kapott arra vonatkozóan, hogy erre nem kerül sor — mondotta Cyrus Vance. Vance egyébként (ameri­kai kezdeményezésre) kedden tárgyalt Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövettel. Mérték­adó forrásokból származó ér­tesülés szerint a megbeszélés napirendjén az Afrika szarván kialakult helyzet és a közel-keleti kérdések szere­peltek. A halál oka: HEROIN Nyugat-berlini jelentés E gy utcai, nyilvános illemhely fülkéjében találtak rá a lányra. Ott adta be magának a ha­lálos injekciót. Huszonhárom éves volt, s egy túlságosan nagy adag heroint fecsken­dezett be magának. Szándé­kosan, mert elege volt abból az életből, amelyet szétrom­bolt a kábítószer? Vagy csak „álmodni” akart minden ed­diginél szebb álmokat, s el­vétette a mértéket? A rendőrség ez esetben sem tudta megállapítani. Bú­csúlevelet ez a lány, a hero­in 1977. évi 94. nyugat-berli­ni áldozata sem hagyott hát­ra. Még aki szándékosan tölt halálos adagot a fecskendőbe, sem ír búcsúsorokat. Búcsú nélkül lépi át azt a mezs­gyét, amely amúgy is alig vá­lasztja el a haláltól. 1976-ban kezdtek felfigyel­ni rá, hogy a nemzetközi ká­bítószer-kereskedelem lassan kivonul Amszterdamból, hír­hedt európai központjából és Nyugat-Berlinben üti fel a főhadiszállását. 1976-ban öt­vennégyen haltak meg a vá­rosban heroin következtében, tavaly a százat is megköze­lítette már a számuk. 1978- ban is vannak már áldoza­tok. S természetesen vala­mennyien fiatalok, hiszen idős heroinista egyszerűen nem létezik. Aki rászokik er­re a rendkívül erős méregre, aligha öregszik meg. Ma már legalább ötezerre becsülik azoknak a nyugat-berlini fi­ataloknak a számát, akik ha­lálra ítéltként élnek. Pillana­tok és véletlenek műve, hogy közülük ki lesz a következő áldozat, és ki húzza még né­hány évig, viszonylag hosszú ideig. Szó sincs róla: a város ve­zetőit és a rendőrséget is egyre inkább nyugtalanítja a jelenség. Egymást követik a razziák. A város főutcájáról, a Kudammról, ahol a híres és előkelő Kranzier-cukrász- da előtt csoportosultak, már elűzték őket. A műszaki egyetem menzája előtt azon­ban hiába razziáznak szinte naponta, a kábítószer-keres­kedők megtalálják a fogyasz­tókat és a fogyasztók a ke­reskedőket. Másképpen nem is lehet. Aki egyszer rászo­kott a heroinra, nem tud nélküle egy fél napig sem élni. Aki keményen benne van, — három-négy év után mindenki ott tart már, aki egyszer elkezdte — annak havonta legalább 5000 már­kát kell költenie a méregre. Ez pedig tenger pénz. Csak bűncselekmények útján lehet hozzájutni. A legegyszerűbb még, ha az illető maga is he­roinügynökké válik, s a megbízóik szolgálatában na­ponta négy adagot elad má­soknak, „kezdőket” verbuvál. s akkor ő is megkapja a ma­ga részét. A legtöbbször azonban még súlyosabb bűn- cselekményeket is elkövet­nek. Rablások, a lányok kö­rében virágzik a prostitúció. És a rendőrség? Szüntele­nül razziázik például a Jahn- parkban. Tragikomikus, hogy a heroin ' alvilág éppen az egészséges életmód apostolá­nak, a német sportmozgalom atyjakéní tisztelt férfiről el­nevezett parkban, annak szobra előtt ütötte fel főha­diszállását. Ma már szinte óránként megjelenik a rend­őrség, de ez sem riasztja el a heroinistákat. Nem riaszt­hatja el, mert a kényszer erősebb. S a hatóságok tu­lajdonképpen óvakodnak is attól, hogy őrizetbe vegyék azokat, akik mint fogyasz­tók megszegik a törvénye­ket. Az elvonókúrákra ugyan­is se hely, se pénz, se mód­szer. Igaz, hogy a nyugat­berlini szenátus nagy felhaj'- tással bejelentett egy kábító­szer elleni programot, de az erre fordított milliók jó része néhány kétes, magát jóté­kony célúnak álcázó kereske­delmi vállalkozásnak jut. Ügyes szélhámosoknak, akik azt állítják, hogy hatásos módszerrel rendelkeznek a leszoktatásra. Mégpedig olyan drasztikus eszközök segítségével, amelyet csak magánintézetek használhat­nak, a hatóságok által fenn­tartottak nem. A Nyugat-berlini Szocia-I lista Egységpárt, felelősséget érezve a város fiatalságának: sorsáért, javaslatokat dolgo­zott ki a kábítószer elleni küzdelemre. Követeli, hogy; a rendőrség végre derítse fel azokat a milliomosokat, akik a heroint terjesztik. Követeli megfelelő speciális egészsé­gügyi intézmények berende­zését, amelyek képesek és al­kalmasak valóban tudomá­nyos alapon az elvonókúrák­ra. A legfontosabbnak azon­ban a megelőzést tekintik a város kommunistái. Felhív­ták a figyelmet, hogy azt a reménytelen helyzetet, ami­lyen sok tízezer nyugat-ber­lini fiatal sorsa, kell elsősor­ban megszüntetni. A fiatalok azért keresnek ilyen módon menekülést a valóságból, mert abban munkanélküli­ség, reménytelenség, elidege­nedés a sorsuk. A rra az állításra pedig.: amivel a város vezetői védekeznek, s amely szerint a világon mindenütt terjed a kábítószer, nagyon egyszerű döntő ellenérvet ta­lálni. Egyetlen szocialista or­szágban sem keríthette ha­talmába a fiatalokat sem a heroin, sem más kábítószer. Ezek szerint tehát a főokot mégis csak a társadalmi rendszerben kell keresni. Piatér István Testvérországok életéből A Poiana télen Lift visz fel a Poianára, de van, aki gyalog próbálkozik. omániában, a Keleti-Kárpátok egyik leglátogatot­tabb üdülőhelye télen, a Brassói havasok. Síelők ezrei keresik fel a csodálatos vidéket, ahol a pi­henés, a szórakozás és a sport egy helyen megtalálható. A „Poiana Brassow”-t, autóval, busszal vagy akár sétálva közelíthetjük meg Brassóból. A Pojanáról drótkötélpálya vezet fel a fennsík fölé emelkedő csúcsra, ahonnan gyö­nyörű panoráma tárul elénk: délre megpillanthatjuk a Predeáli csúcsokat, északnyugat felé a Fogarasi havasok szirtjeit. A környék különösen télen szép látvány, egy cso­dálatos mesevilág a napsütésben szikrázó hóval, a fákra lerakódó dérrel, s a fantasztikusan kéknek tűnő éggel. Hi­ába mutat az óriás hőmérő mínusz 10—15 fokot, napozni lehet a kellemes meleg napsütésben. Aki bátorságot érez magában, az lesétálhat a csúcstól nem messze fekvő Cris- tianul Maré menedékházhoz, ahol kellemes népi muzsika, s a forralt bor várja a turistákat. □ A sízők paradicsoma. (Németh Ernő felvételei — KS) Magyar—guyanai gazdasági tárgyalások George King guyanai ke­reskedelmi miniszter vezeté­sével kereskedelmi delegáció érkezett szerdán Budapestre. A küldöttség magyar fo­gyasztási cikkek és beruházá­si javak vásárlásának, illetve guyanai termékek magyaror­szági eladásának előmozdítá­sáról tárgyal. Az országaink között megkötött államközi megállapodások megfelelő alapot biztosítanak a kétol­dalú gazdasági és kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents