Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
1978. február 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Utánpótlás „ADJÁTOK NEKEM A 2-es TANULÓKAT. Belőlük lesznek a jó munkások” — kérte az egyik könnyűipari vállalat igazgatója a szakmunkásképzőtől. Hosszú évek tapasztalatára hivatkozott, hogy az iskoláiban különösebb eredményeket nem mutató fiúkból, lányokból a munkapad mellett milyen megbízható szakmunkások lettek. Gond csak akkor volt, amikor a szalag mellől valakit csoportvezetőnek, művezetőnek szerettek volna továbbképezni. A korábban rossz vagy gyengébb tanulók nem vállalták a többlet terhelést, megelégedtek az eddig megszerzett szakmai tudással. Nem akarunk valamiféle ellentmondást keresni a magasabb tudás és a szakmai rutin között. Nyilvánvaló, hogy minden szakmához szükséges valamilyen elméleti alap. de az is biztos, hogy a rátermettség, a szakma szeretete sokszor többet ér, mint a legnagyobb elméleti ismeret. Példaként említhetjük azt a mezőgazdasági szakmunkásképzőt, ahol az állattenyésztő szakmunkás jelöltek közül igen hamar eltanácsolják a pályáról valamilyen úton-módon azt, akiről észreveszik, hogy tulajdonképpen nem szereti az állatokat, csak pénzkereseti lehetőséget vél a munkájában. KI-KI SAJÁT ISMERETTSÉGI KÖRÉBEN szétnézve tucatszám sorolhatja azokat, akik munkásként kezdték, továbbtanultak, közép- vagy felső vezetőként dolgoznak ugyanabban az üzemben. Ám felesleges lenne minden em. bértől számonkérni .hogy miért nem tanul tovább, miért nem szerzett magasabb képesítést, s ami ezzel együtt jár — magasabb beosztást. Hiszen akkor odajutnánk, hogy a szalagoknál nem maradna senki, pedig nélkülük elképzelhetetlen a termelés. Az egyes szakmák utánpótlása változó. A pályaválasztás mostani heteiben az iskolák a megmondhatói, hogy milyen kevés a jelentkező például kőművesnek, egyes mező- gazdasági szakmákban., pedig oda is kellenek jó szakmunkások, akik építenek, akik gyümölcsöt termelnek. A kiemelkedés pedig közülük a legjobbáknál természetes folyamat. Baj csak akkor van, — mint a kezdeti példáknál —, ha csak a közepes képességűek választják az adott szakmát, így nincs, aki kiemelkedjen közülük. Mert az említett igazga/tó arra is panaszkodott, hogy újabban nincs, akit szakközépiskolába küldjenek a munkapad mellől, akadozik a korábban oly híres saját nevelésű középvezetői gárda kialakítása, utánpótlása. A PÁLYAVÁLASZTÁS ÁKKOR JÓ, ha a képességek, a szakma szeretete találkozik a leendő szakmunkás elképzeléseivel. Ilyenkor látunk olyan lakatost, aki szerelmese szakmájának, tudunk olyan kereskedőről, aki a vevővel együtt örül a jól sikerült vásárnak, hallunk olyan varrónőről, aki a szalag mellett dolgozva is gyönyörködik a készülő ruhában. S ehhez nem a bizonyítvány kell egyedül, hiszen az ötös tanuló is lehet olyan, aki robotnak érzi a munkát, s a kettes tanulókból is kikerülhet a szakmát művészi módon művelő munkás. Lányi Botond Az új munkásgárda kialakításának gondjai \ Csak minden hatodik. „Mátészalkán 1977-ben minden ötödik ember munkahelyet változtatott” — hangzott el a nemrégiben megtartott városi gazdaságpolitikai aktíván. De a Szatmár Bútorgyárban a vándorlás még ennél is jóval nagyobb volt, a gyár kollektívájának pontosan egyharmada cserélődött ki, 270 ember ment el tőlük, és próbált máshol szerencsét. — Sajnos képtelenek voltunk megakadályozni a nagyarányú fluktuációt — mondja Berecz András, a gyár igazgatóhelyettese. — Rengeteg gondunk volt a termeléssel, az értékesítéssel, amit még ráadásul nehezített a nagyfokú vándorlás is. Különösen az első fél év volt nehéz, akkor szinte minden kísérletünk balul végződött. Ez meglátszott a fizetéseken is, az első fél évben átlagosan 14 600 forintot keresett összesen egy-egy dolgozó. A csábító almaszedés Az év második felében fordult a kocka. Igaz még ekkor is jócskán volt gond, de a jobb munkaszervezés, az értékesítés megoldása kedvezően befolyásolta a dolgozók hangulatát. Javult a munkamorál, több lett a pénz. A második fél évben 17 300 forintot vehettek fel a dolgozók, ami havonta 4—500 forinttal volt magasabb a korábbi hónapok fizetésénél. — Már kezdtünk egyenesbe jönni, mikor beköszöntött a mezőgazdaságban az őszi csúcs — folytatja az igazgató- helyettes. — A nyáron felvett 100 új dolgozónk néhány kivételtől eltekintve, itthagyott M" W Üjfehértó a textilipari szakképzés bázisa Korszerű tanműhely épül, fonó-szövő osztály indul a szakközépiskolában Az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyáregysége 1973-ban alakult. 147 dolgozóval indulit a termelés. A negyedik ötéves tervben 15 millió forint, az ötödik ötéves tervben 400 millió forintos beruházást valósítottak meg Üjféh'értón. A termelésfej. lesztéssel egy időben napirendre került a gyáregység szakember-utánpótlásának megszervezése. Várady Béla, a gyáregység igazgatója elmondta: az idén nagy lépést tesznek a középfokú szakképzés fejlesztésében. 1976-ban iparitanu. ló-képzéssel indult az oktatás a nyíregyházi 107-es szakmunkásképző iskola keretén belül. Ez év szeptemberében az újfehértói Bajcsy-Zsilinsz- ky Gimnázium szakközépiskolává alakul, profilja fonó-szövő, érettségizett szakmunkások képzése. Ebben az iskolában lesz a könnyűipari képzés bázisa, ahol a megye valamennyi textilipari üzeme részére Képeznek folyamatosan középfokú végzettségű szakembereket. Az 1978. őszén induló fonó. és szövő osztályba 36—36 tanuló felvételére nyílik lehetőség. A megyében lévő gyárak saját területekről biztosítják a létszámot. A korszerű képzés megkívánja a tárgyi-technikai feltételek megteremtését. Ezért ez év végén, vagy a jövő év elején új, modern gyakorlati tanműhely építését kezdik meg a gyáregységben. Jelenleg tervezés alatt áll az új létesítmény a Könnyűipari Tervező Intézetben. Itt oldják meg a szakközépiskola és a továbbra is megmaradó szakmunkásképző intézeti gyakorlati képzést. Erre a célra Ifjúmunkásnö Ujfehértón. közel 10 millió forint áll rendelkezésre, melynek nagy részét a szakminisztériumok és / a társvállalatok önerőből fedezik. Remélhető, hogy 1979. szeptemberében már korszerű feltételek között tanulhatnak a fiatalók. Addig az újfehértói gyáregység vállalta magára a képzés nagy részének lebonyolítását. A leendő textilipari szakemberekre nagy jövő vár, az újfehértói gyáregység dinamikusan fejlődik, az 1977. évi 720 tonna termelést ebben az évben 1280 tonnára szeretnék növelni. Korszerű üzemcsarnokok és jó munka- feltételek segítik a termelést. Közel 40 millió forintot fordítanak szociálpolitikai feladatok megvalósítására. A megyei és országos szervek hathatós támogatásával létrehozott képzési bázis, remélhetőleg hosszú távon megoldja a megye textilipari középkádereinek képzését. Lőrincz István polcokat készít a csehszlovák exportra kerülő Szalka szekrénysorokba. (G. B.) bennünket. Nevetve válaszolták: „az itteni fizetésünknek háromszorosát fogjuk megkeresni, ha elmegyünk almát szedni.” — Minden jelentkezőt felvesznek a gyárba? — Nem. Tíz-tizenöt százalékukat elutasítjuk. Minden jelentkezővel az adott terület vezetője beszélget el, így már az elején sok mindenre fény derül. Ha az illető munkakönyvébe egy év alatt már 2-3 munkahely is bekerült, mi nem szaporítjuk még egy- gyel. Sajnos, még ezek ellenére is igen rossz az arány, az újak közül minden hatodik ember marad meg nálunk. Ittasság, hanyag munka Igaz, arról még nem készítettek statisztikát, vajon ezek közül hány ment el önszántából, s hányat kellett elküldeni, de a dolgozók szá- montartják az utóbbi eseteket is. Halász Sándor, az öntőüzem egyik brigádvezetője szerint a leggyakoribb ok: az ittasság, az igazolatlan hiányzás, a hanyag munka. A brigádtagok különösen az utóbbiért haragusznak, hiszen teljesítményben dolgoznak, kölcsönös érdek a minél nagyobb eredmény. — Legutóbb a múlt év őszén küldtünk el egy embert a fenti okok miatt — emlékezik a brigádvezető. — Közöltük az üzemvezetővel, hogy nem vagyunk hajlandók vele dolgozni, mert több kárt csinál, mint hasznot. Az első fél évben viszont nem is tudom hányán fordultak meg a brigádban. Igaz, ebben az is közrejátszik, hogy veszélyes üzem a miénk, s ha a negyed- évenkénti vérképvizsgálat szerint valaki már nem alkalmas ide, máshová helyezik. De ez a ritkább. Minden hatodik ember marad meg. Hogy mennyibe kerül ez a gyárnak? A háromhónapos próbaidő alatt a brigádok az új dolgozók betanításáért nem is kevés pénzt kapnak. A felvett munkás pedig ez idő alatt a gyár dolgozóinak átlagos keresetét kapja, annak ellenére, hogy munkája fele annyit sem ér, mint azoké. Csak kapni, adni nem Mi lehet az oka ennek a nagyfokú vándorlásnak? — kérdezzük Fodor Gyulától, a lapmegmunkáló főgépsoron dolgozó brigád vezetőjétől. — A pénzzel kezdem. A brigád átlagkeresete háromezer forint körül mozog havonta, ami persze nem eget- verően magas, de nagyjából elégedettek vagyunk vele. Nem úgy az új emberek. Fogalmam sincs, milyen szándékkal jönnek ide, de hogy majdnem mindegyik kevesli a pénzt, és sokallja a munkát, az biztos. — A legtöbb még a háromhónapos próbaidőt sem bírja ki, az első fizetés után leköszön. Tavaly 10 tagú brigádunkat heten hagyták itt, s ugyan- ennyien jöttek. Ha a géppel valami baj van. tulajdonképpen csak ketten tudunk állítani rajta, így viszont nagyüzemi termelésről nem igen beszélhetünk. Persze az igazsághoz tartozik, hogy néhány esetben igazat adtunk a leköszönő munkásoknak. Ugyanis Ígéretet kaptak a gyár vezetőitől arra, hogy ha betanított munkássá válnak, akkor megemelik a fizetésüket. Ez azonban több esetben nem történt meg, s így itthagytak bennünket. — Eddig a gyár létszámé nak feltöltése folyt, s kénytelenek voltunk a szakmával nem rendelkezőket is felvenni — mondja Berecz András igazgatóhelyettes. — Most már megvan a megfelelő létszám. Egy hónap tapasztalataiból messzemenő következtetéseket ugyan nem lehet levonni, de azt már igen hogy javult a munkafegyelem, összehangoltabb lett az irányítás, ami végeredményben döntően meghatározza azt, hogy a munkások megtalálják helyüket a gyárban. Kialakult a törzsgárda, amelyre a nehéz időkben is lehetett számítani, s hisszük: velük karöltve meg tudjuk oldani feladatainkat. Balogh Géza A Jósaváros egyik zöld. ségboltjában péntekenként egy tábla fogadja délután a vevőket. így szól: Tanulás miatt zárva. Nos annak előrebocsátásával, hogy a boltos tanulását dicséretes dolognak tartom egy megjegyzés idekívánkozik. A csúcsforgalmi napon és időben olvasható kiírás óhatatlanul is felbosszantja az embereket. A kifakadá- sok így szólnak: persze, mert egy tanul, százak maradnak zöldség nélkül. Nos, ez így kissé drámai, de igaz. Sajnos, a tanuló boltos esete a tanulás ellen hangol. Megoldás persze lenne, s csak bizalom kérdése az egész, A Dózsa Tsz-nek csupán egy helyettest kellene beállítani. Persze előzetes rovancs. leltár stb. nélkül. így a boltos nyugodtan tanulna, a vevő vásárolna, a köz megnyugodna. Ügy látszik, adott esetben nemcsak a boltosnak, a bolt fenntartójának is lehet mit tanulni. S akkor kiírható: tanulás ellenére is nyitva. Vagyis a jó kereskedő is holtig tanul, (bürget) Kiváló állomány Méhviasz exportra A napokban tíz mázsa értékes méhviaszt adott át a HUNGARONEKTÁR Vállalatnak a nyíregyházi méhész szakcsoport. Alig 15 évvel ezelőtt még behozatalra szorultunk a viaszból — néhány éve pedig már a hazai termésből jut exportra. A most átadott méhviasz a szakemberek véleménye szerint kitűnő minőségű. A méhészetekben tönkrement, elfekvő kis tételek is jelentős tartalékot képeznek. A méhészek sokszor nem tudják hova tenni a termelt néhány dekagramm viaszt. Ezen segít a nyíregyházi szakcsoport, ahol minden mennyiségben felvásárolják az öreg lépet, sonkolyt, viaszt. A tudományos vizsgálatok bebizonyították: a Szabolcs megyei méhek az országosnál jobb tulajdonságokkal rendelkeznek. Gyakoribb lépcse- rével tovább lehet fokozni a méhállomány kedvező tulajdonságait, ezenbelül a viasztermelést. Szergej Hazanov: Mit szeretek én? M agyon szeretek a fotelben ülve szen- deregni. Szeretek órákig elböngészgetni keresztrejtvényeken. Sakkozni, dominózni, kockázni egyaránt szeretek — még ha sorozatosan vesztek is. Minden rádióműsort válogatás nélkül élvezettel hallgatók, még a „munkahelyi torná”-t is. És szeretek fecsegni, ismerősök és ismeretlenek viselt dolgairól, arról, hogy ki kitől vált el, ki nem akar nősülni.., Képes vagyok egész nap a telefonon ülni és hosszan elbeszélgetni régi munkatársaimmal, hajdan iskolatársakkal, sőt akikkel óvodába jártam együtt. Szeretek elüldögélni a kávéházban, hogy magamba szívjam az igazi életet és hihetetlen, de szeretem az előző napi káposztalevest az étkezdéi menüket és az odaégett kotlettet. Szeretek még ceruzát hegyezni — rá- érően, akkurátusán, sorban egyiket a másik után. Kiváltképp érdekes az ismerőseimmel megvitatni a „Dinamó” esélyeit, ebben a szezonban. A legújabb „Labdarúgás — jéghoki”, számot egy álló napig is el tudom nézni. Szeretem a vicceket. Hogy meglévő készletem újakkal töltsem fel. szeretem kivívni a „Krokogyil” régebbi számaiból. Ha akad egy szabad percem, akár órákig is elleskelődöom az ablakban. De a legfontosabb, emberek, hogy körülöttem lévőknek is tetszik az én szórakozásom, gyakran társulnak hozzám. Hát ez az, amiért a munkahelyemet szeretem. (Ford: Laczik Mária)
