Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-14 / 38. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 14. Bonyolult helyzet Beirutban Támadásban a jobboldal Kommentár Export­offenzíva D iplomáciai csata dúl a Közös Piac és Japán között. mU után a gazdasági háború­ban a távol-keleti sziget- ország szerzett előnyösebb pozíciókat. Brüsszelből Tokióba érkezett az EGK bizottságának képviselője, Benedict Meynell. de úgy­szólván még meg sem me­legedett. Usiba Nobuhiko japán külgazdasági állam­miniszter máris megkér­dőjelezte a tárgyalások si­kerét. Mindez arra vezethető vissza, hogy Tokióból az EGK megítélése szerint túlontúl sok áru érkezik Nyugat-Európába, s a ja­pánok legalább ötmilliárd dollár követelést mutat­nak ki a kilencekkel szem­ben. A Közös Piac nyil­vánvalóan arra törekszik, hogy Japán liberalizálja behozatalát, vagyis több fajta árut vásároljon a tő­kés Európától. Csakhogy Japán erre nem egyköny- nyen vállalkozik, lévén önálló elképzelése gazda­sági érdekei érvényesíté­sére. Egyelőre még érvény­ben van 27 árucsoport im­portjára a japán korláto­zás, s a feszült diplomá­ciai légkör arra enged kö vetkeztetni, hogy a sziget- ország nem is hajlandó a korlátozó intézkedések fel­oldására. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Japán iparcikkek iránt Nyugat-Európában rendkívül nagy az érdek­lődés. Már nemcsak a Toyota és Datsun gépko­csik hanem a felkelő nap országából érkezett vi­szonylag olcsó és jó minő­ségű rádiók, televíziók, magnetofonok, számító­gépek és egyéb áruk is sikerrel konkurrálnak a hasonló nyugatnémet, brit, francia vagy olasz cikkek­kel. Az olcsó import pedig elsorvasztja a hazai ipart és a munkanélküliség to­vábbi növekedéséhez vezet — érvelnek a Közös Piac tagállamaiban. A kilencek közül Nagy-Britannia és Franciaország mér­lege a legpasszívabb Ja­pánnal szemben. A most kezdődött diplomáciai csa­tában ezért London és Párizs üti meg a legszen­vedélyesebb hangot, még ha tehetetlenek is a Ja­pán exportoffenzívával szemben. Az olcsó ár és a jó minőség ugyanis olyan fegyver Japán exportőrei kezében, amelyet a Közös Piac nehezen tud kicsa­varni. Gyapay Dénes Mialatt a libanoni főváros élete kezd viszatérni a ren­des kerékvágásba, a libanoni jobboldal egyre nagyobb hanggal ad kifejezést Szíria- ellenes érzelmeinek. Hafez Asszad szíriai állam­fő vasárnap Damaszkuszban egy libanoni küldöttség előtt kijelentette: „Szíria megvé- delmezi Libanont minden ve­széllyel szemben és segítséget nyújt neki mindaddig, amíg az ország stabilitása nincs biztosítva és az élet vissza nem tér normális medrébe...” Az Al-Amal a libanoni jobboldal együk pártjának, a falangistáknak a szócsöve, vasárnapi számában nyílt le­velet intézett a szíriai elnök­höz. A levélben fenntartásai­nak ad hangot a hét* végén létrejött megállapodást illető­en és a szíriai részről Abdel Halim Khaddam miniszter­elnök-helyettes. külügymi­niszter vezette tárgyalásokon létrejött megegyezést — rész­letek említése nélkül — Li­banon szuverenitása megsér­tésének minősíti. Raymond Edde, a Libanoni Nemzeti Blokk Párizsban élő elnöke, a szíriaiak libanoni Fényképészek és szerelők voltak hétfőn a Szaljut—6 űr­hajósai. Rojmanyenko és Grecsko az űrállomásról a különleges, többzónás MKF 6 M fényképezőgép segítsé­gével számos felvételt készí­tett a Szovjetunió egyes kör- zeteirők A felvételek egyik érdekessége, hogy ezt a zónát korábban már megörökítették a különleges fényképezőbe­rendezés elődjével, az MKF 6 típusú készülékkel, a Szo­juz—22 űrhajóról. A jelenle­gi felvételek alapján a szak­tudósok össze tudják majd hasonlítani a terep helyzeté­ben másfél év alatt bekövetke­zett változásokat s egyúttal azt is megfigyelhetik, milyen különbség mutatkozik a képe­ken annak következtében, hogy azok más-más évsza­kokban készültek. A jelenlegi berendezés az első tapaszta­jelenlétének egyik legheve­sebb ellenzője, Szárkisz liba­noni elnökhöz küdött távira­tában kérte, hogy — a meg­állapodással ellentétben — kedden ne terjessze a parla­ment elé azt a törvényjavas­latot, amely a két országot képviselő magasrangú tisz­tekből álló katonai bíróság felállítását irányozza elő. Camille Cbamoun, a Nem­zeti Liberális párt és az egész jobboldalt tömörítő „Libano­ni Front” vezetője mérsékel­tebb formában bár, de szintén a szíriaiak jelenléte ellen emelte fel szavát. Vasárnapi sajtóértekezletén kijelentette, hogy a szíriai katonák mi­előbbi távozását szeretné. A szíriai-libanoni tárgyalá­sokon — politikai források szerint — jelenleg az képezi a legfőbb akadályt, hogy a libanoni fél vonakodik eleget tenni a szíriai követelésnek, (miszerint vegyék őrizetbe Antonie Barakat ezredest, a fajadiai laktanya parancs­nokát, akinek utasítására li­banoni katonák tüzet nyitot­tak a laktanya előtt állomá­sozó szíriai egységre. latok felhasználásával ké­szült s a többi között abban tér el elődjétől, hogy az űr­állomáson hosszú ideig kell a világűrben lennie, így be­rendezései más külső beha­tásoknak vannak kitéve. Az új készülék az űrhajósok köz­lése szerint kifogástalanul működik. A szerelőmunka során a két űrhajós folyamatosan cseréli ki azokat a berendezéseket, amelyekhez a Progressz te­herszállító űrhajóval kaptak tartalékalkatrészeket. A lét- fenntartáshoz szükséges be­rendezéseket a természetes elhasználódás miatt a tartós űrutazás során rendszeresen kell cserélni. A hétfői mun­kanapon Romanyenko és Grecsko az utolsó regenerá­tort is felszerelte s egyúttal új műszereket épített be az űrállomás navigációs beren­dezésében is. Szekér Gyula Moszkvában A KGST ülésére hétfőn Moszkvába utazott Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST kép­viselője. A Ferihegyi repülőtéren Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszter búcsúztatta. Ott volt Vlagyimir Pavlov. a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Moszkvában ma nyílik meg a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 84. ülésszaka, amelyre hétfőn a szovjet fővárosba érkezett Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes. A végrehajtó bizottság megtárgyal­ja a szocialista országok gazdasági együttműködésének idő­szerű kérdéseit. SZAUUT-6 Fotózás a világűrben Hz etiópiai csapatok harci sikere Az etiópiai ideiglenes ka tonai kormányzótanács va sárnap több mint száz kül földi újságíró számára elsi ízben tette lehetővé, hogy fel vegyék a kapcsolatot a Szo­máliái támadók ellen harco­ló etiópiai csapatok parancs­nokaival és személyesen győ ződjenek meg az etióp alakú latok legutóbbi harci sikerei ről. Az újságíróknak DiredaWE és Harar közelében a szórná- liaiaktól zsákmányolt és a; Egyesült Államoktól, bizo-f nyos reakciós arab államok-j tói, valamint Olaszországtól származó fegyvereket és lő-j szereket mutattak be. Lemma Gutema, Harar tar-1 tomány közigazgatási vezető-] je és Mulata Negas. a keleti| fronton harcoló csapatok hadműveleti parancsnoka va sárnap Hararban sajtóérte­kezleten számolt be az etió­piai csapatok legújabb harci sikereiről. Eszerint az etióp csapatok Diredawától 60, Ha- rartól 40 kilométerre vetették vissza a támadó Szomália csapatokat és 30 kilométer nyíre megközelítették a szo- máliaiak által szeptember­ben elfoglalt Jijiga városát Mulata Negas, a vasárnap sajtóértekezleten kijelentette az etiópiai csapatok mind­addig folytatják előrenyomu lásukat, amíg el nem érik a: ország határát. Scranton nyilatkozata „Hasznos és alapos eszme­cserét folytattunk a szovjet- amerikai kapcsolatok legfon tosabb kérdéseiről” — jelen tette ki William Scranton, az Egyesült Államok ENSZ-tár- saságának elnöke a TASZSZ tudósítójának adott nyilatko­zatában. A szovjet és ame­rikai ENSZ-társaságok kép­viselőinek háromnapos ta­nácskozásáról szólva Scran-; ton a továbbiakban a követ-' kezőket mondta: „Úgy vél­jük találkozónk tovább ösz­tönzi az Egyesült Államok] és a Szovjetunió közötti köl­csönös megértés elmélyítését. Szovjet kollégáinkkal egyet­értünk abban, hogy elsőren-; dű fontosságú olyan felada-j tok megoldása, mint a stra-j tégiai támadó fegyverrend-! szerek korlátozásáról szóló! újabb megállapodás megkö-j tése, a nukleáris feg.yverkí-j sérletek és a vegyi fegyve-j rek betiltása.” „A SALT-megállapodás! megkötése nagy szerepet játszana a fegyverkezési haj-j sza megfékezésében és a: szovjet—amerikai kapcsola- \ tok légkörének javításában” — hangsúlyozta Charles; Yost amerikai diplomata és történész. Tánc a dollár körül 0 z új esztendő első hónapja bebizonyította, hogy a tő­kés világ deviza- és aranypiacának alakulását ebben az évben is bizonytalanság és nyugtalanság jellemzi . A fő ok a dollár gyengesége — ami azonban nem jelenti az amerikai gazdaság gyengeségét. E látszólagos ellentmondás magyarázata a következő: az Egyesült Államok gazdasága a mérsékelt fellendülés állapotában van. A munkanélküliség némileg csökken és az infláció is elviselhető mértékű. Így a dollár hazai vá­sárlóereje is jóval szilárdabb, mint bármely tőkés valutáé a maga hazájában, kivéve a nyugatnémet márkát és a svájci frankot. Mindehhez hozzájárul még, hogy az Egye­sült Államoknak döntő szerepe van a tőkés világ pénzügyi életét meghatározó nemzetközi szervezetekben, mint a Vi­lágbank vagy a Nemzetközi Pénzügyi Alap, sőt a nagy multinacionális monopóliumok többsége is amerikai. Ezen­kívül az úgynevezett „olajdollár”, az olajexportáló orszá­gok bevétele is, az Egyesült Államok pénzügyi rendszerén keresztül jut újra a tőkés világ pénzügyi vérkeringésébe. Az Egyesült Államoknak tehát óriási gazdasági és pénz­ügyi „adu” van birtokában, a dollár árfolyama a nagy vi­lágtőzsdéken mégis esik. 1977 júliusában következett be a dollár első nagy áresése. A frankfurti tőzsdén 2,32 márká­ról 2,25-re. Tokióban 267 jenről 245-re csökkent az árfo­lyama. Az Egyesült Államok legnagyobb gazdasági partnerei, és egyben vetélytársai, mindenekelőtt Japán és az NSZK már ekkor hangsúlyozták, hogy az amerikai gazdasági és pénzügyi helyzet voltaképpen nem indokolja ezt az áresést és hivatalos nyilatkozatokban szellőztették azt a gyanúju­kat, hogy Washington szándékosan „hagyja esni” a dollár árfolyamát. A manipulációnak természetesen már 1977 jú­liusában reális oka volt. Már ekkor látni lehetett, hogy az esztendő 30 milliárd dolláros külkereskedelmi mérleghi­ánnyal zárul az Egyesült Államokban. E hiány lényeges oka, hogy az USA 45 milliárd dollár értékben importál olajat, ráadásul a külkereskedelmi mérleg Japán vonatko­zásában 7—8 milliárd, az NSZK esetében pedig 3—4 mil­liárd dolláros deficittel zárul. Miután az olajimporton változtatni nem lehet (annál kevésbé, mert a kongresszus a nagy olajmonopóliumok el­lenállása miatt nem nagyon akarja elfogadni Carter elnök energiatakarékossági tervét), nem marad más hátra, mint javítani az amerikai áruk exportpozícióit a világpiacon. Mindenekelőtt persze a két legnagyobb ipari exportőrrel, Japánnal és az NSZK-val szemben. Ezt az irányzatot min­den erővel támogatták a nagy amerikai szakszervezetek és a monopoltőke számottevő körei. A szakszervezetek azért, mert az export fokozásában és a behozatal csökken­tésében lehetőséget látnak a munkanélküliség visszaszo­rítására. A nagy monopóliumok pedig azért, hogy meg­szabaduljanak az amerikai piacra beáramló importcikkek növekvő versenyétől. Mindez együttesen azt jelentette, hogy az Egyesült Államokon belül óriási erők váltak érdekeltté a dollár áresésében! Hiszen az drágábbá teszi a behozatalt, tehát importkorlátozó hatása van, miközben pedig olcsób­bá válik az amerikai export és javulnak az amerikai áruk világpiaci pozíciói a konkurrensekkel szemben. Ilyen körülmények között érthető, hogy már a júliusi dollárár-esés gazdasági és egyben politikai feszültséget te­remtett az USA és Japán, valamint az USA és Nyugat- Európa között. A nyílt manipulálási vádak ellenére az ame­rikai pénzügyminiszter kereken kijelentette: a kormány nem avatkozik bele a fejleményekbe és nem hajlandó tá­mogató-vásárlásokkal megszilárdítani a világtőzsdéken a dollár árfolyamát. Ilyen körülmények között Washington konkurrenseinek elkeseredett tiltakozása ellenére — 1977 végén ismét esni kezdett a dollár árfolyama a frankfurti tőzsdén 2,14 márkára, Tokióban 240 jenre, Zürichben pe­dig 2,2 svájci frankra csökkent. Amikor Carter amerikai elnök világkörüli úton járt, politikai-taktikai okokból ígéretet tett a beavatkozásra. En­nek hatására a dollár némileg megszilárdult. Jóformán napok alatt kiderült azonban, hogy csupán taktikai ígéret­ről volt szó. Ezt a benyomást erősítette, hogy Carter le­váltotta az amerikai központi bank szerepét betöltő Fede­ral Reserve Board (FED) elnökét. Arthur Burns ugyanis ellenezte a dollár mértéken túli külföldi árfolyamesését, mert attól tartott, hogy egy bizonyos ponton ez visszahat a dollár belső vásárlóerejére is és fokozza az amerikai inflációt. Burns menesztésével a dollár újra esni kezdett. inden jel arra mutat, hogy a közeljövőben az Egyesült ' Államok nem kíván változtatni ezen a politikán. En- LXÜ nek egyik legbiztosabb jele, hogy az arany ára, amely 1976 őszén unciánként 103 dollár, 1978 január végén már 173 dollárra emelkedett. Mindez feszültségeket teremt, amelyek végső kihatá­sai ma még felmérhetetlenek. Csak annyi bizonyos, hogy az 1978-as esztendőt az Egyesült Államok, Japán, Nyugat- Európa és a nagy közel-keleti olajexportőrök közötti el­keseredett gazdasági és pénzügyi manőverek fogják jel­lemezni. Álmélkodó iskoláscsoport a Katalin-barlangban Cseppkőcsodák a föld mélyében A MORVA-KARSZT Alig huszonöt kilométernyire Brnótól található a Morva- Karszt észak—dél irányban elnyúló, 15 kilométer hosszú és 2—6 kilométer széles vonulata. A Morva-Karsztot nem azért szokták elsősorban megnéz­ni, amit a felszín kínál, hanem, amit a mély: a sziklák alatt meghúzódó cseppkőbarlangok látványáért. E barlangok közül a legnagyobb a Katalin-barlang, ahol kisebb-nagyobb — főként rózsaszínes árnyalatú — cseppkö­vek milliárdjai verik vissza a lámpák fényét. Az egyik cso- portozat éppen olyan, mint egy erdő, — a másik megkövesült vízesésre hasonlít. De van ott boszorkányformájú cseppkő épp úgy, mint virág- vagy állatalakzat. A Balcarka-barlang közelében 138 méternyi mélységű sza­kadék tátong. Ritka szép ez a meredeken aláereszkedő akna, mint amilyen ritka érdekes legenda fűződik hozzá. A környékbeliek úgy mesélik, hogy egy mostoha — e szakadék szélére küldte virágot szedni fogadott gyermekét. A kicsi kihajolt, és ekkor a mostoha a mélybe taszította. A gyerek azonban meg tudott kapaszkodni a faágakban, és az arrajárók megmentették. Ügy tartották igazságosnak, hogy a mostoha kerüljön oda, ahová áldozatát szánta: a szakadék mélyére. Bele is vetették, és attól kezdve Macocha — vagyis mostoha----szakadéknak hívják ezt a mélyedést. Itt aztán tobzódhat a névadófantázia... (Bojtár Ottó felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents