Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
2 KE LET-MAG Y ARORSZ ÁG J978. február 1. SZÓLFÉSÓRÁN A ZEKE ISKOLÁJA Ahol a dallam születik Ha véletlenül egy idegen tévedne be a nyíregyházi zeneiskola folyosóira, valószínűleg azt hinné, hogy valamilyen ismeretlen, zavaros világba csöppent bele. A zeneiskola 1950 óta működik. Jelenleg kilencszáz zeneszerető fiatal tanul, az egész héten reggeltől estig nyitva tartó iskolában. A hangszerek szinte minden változata megtalálható a tanszakokon. Ma már egyre több fiatal jár be vidékről zenét tanulni, s a Nyíregyházán működő Váci Mihály általános iskolai Kollégiumból is közel hatvan fiatal tanul zenét. A zeneiskola tanulói az elmúlt évben szép sikereket értek el több versenyen. Az iskola növendékeiből alakult az Ifjú Gárda Zenekar, a 4-es számú általános iskola vegyes úttörő-zenekara, a tanárokból váltak, ki a Szabolcsi szimfonikusok, az ének tanszak pedig utánpótlást nyújt a Ko- dály-kórusnak. Nemrég Joó Csaba irányításával ütős kamaraegyüttes kezdte meg próbáit. A zeneiskola a jelenlegi épületét már régen kinőtte a magas tanulólétszám mellett, ezért még ebben az évben saját erőből faházakkal fogják megoldani a helyhiányt, jórészt társadalmi munkára számítva. Császár Csaba képriportja Próbálnak a rézfúvósok. Duett. Joó Csaba tanár és másodéves növendéke. Hozzászólás Mentesülni a várost Érdeklődéssel szoktam olvasni a Kelet- Magyarország Nyíregyházával foglalkozó várospolitikai írásait, ezekhez szeretnék én is hozzászólni. Lakókörzetünkben — a Petőfi utca környékén — úgyszólván nincs egy rendes üzlet. A Toldi utcai ABC képtelen a nagy területi igényeket kielégíteni, a Széchenyi utca sarkán lévő „élelmiszer” üzlet inkább pálinka-, illetve italbolt. Nyitvatartásával sem a dolgozók igényeit igyekszik kielégíteni, mert egyszerűen nem lehet rájönni, hogy mikor tart nyitva. Az állomás közelében lévő, Petőfi utcai kis élelmiszerüzlet szellemében és felszereltségében is jobb, de szűk és korszerűtlen. Az állomás környéke tele van a városképet rútító „árusító pavilonokkal”, ezek helyett a pavilonokat fenntartó vállalatok összefogásával lehetne egy modern ABC-t létesíteni, mert nincs mindenkinek lehetősége, hogy bevásároljon a városközpontban és onnan hozza haza az élelmiszert. Nincs a körzetben egy orvosi rendelő. A mostani állapotot egyáltalán nem lehet jónak tartani, különösen így, hogy a körzeti orvos egyik nap délelőtt, másik nap délután, viszont szombaton már egyáltalán nem rendel. Itt nem az orvos, illetve az egészségügyi személyzet munkájának hiányosságát, vagy nem megfelelő felkészültségét kritizálom: a jelenlegi ellátási helyzet a nem megfelelő. Javaslatom: van az építőipari vállalatnak egy modern munkásszállása, ezenkívül van a vasutasoknak egy úgynevezett szállodája, egyik helyen (a fenntartó vállalattal közösen) bizonyára megoldható lenne egy orvosi körzet kialakítása. Gond a vendéglátás. Bisztró cím alatt a Petőfi utcán is rossz kocsma működik. A város szivében a régi „Korona” piszkos, az egész városban nincs egy olyan hely, ahová a „középkorú” korosztály eljárhatna. Ha egy vendéglátóegység megnyílik, azonnal beatzenekart, vagy zenegépet szerelnek be, illetve rendszeresítenek, s onnan menekülni kell minden olyan embernek, aki ezt a „művészetet” (főként akkora hangerővel, mint általában azt művelik) képtelen elviselni. A leírtak kapásból előhozott dolgok: kötetnyit lehetne írni továbbiakról, de végezetül példát még is megemlítenék: a gyönyörű Sóstón, a Krúdy-szállóval szemben az Alföldi" Vendéglátó nyaranta egy „kerthelyiséget” üzemeltet. Nos, ez minden, csak nem kerthelyiség. Bekerítették és a fák között alakították ugyan ki, de a közönség többsége és a kiszolgálás színvonala is osztályon aluli. Oda sem mehet be jóérzésű ember, ha látja, hogy minden asztalon 12—15 sörösüveg áll, mellette alkoholtól elbutult tekintetű, bizalmatlan külsejű egyének ülnek, vagy inkább állnak, mert inni „így jobb”. Nagyon szomjasnak és éhesnek kell lenni annak, aki beül, vagy beáll ebbe a társulatba. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de nem hagyható szó nélkül, ami a temetőben uralkodik: szemét, szemét és megint csak szemét. A temetkezési vállalat nagy összegeket vág zsebre egy-egy temetés alkalmával, de nem igyekszik a temető rendjét és tisztán tartását megfelelő mértékben biztosítani (pedig városunkban nagy temetőkultusz uralkodik). Sokan nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az egyre növekvő létszámú Nyíregyháza valóban városias jellegű is legyen. Önöknek. a szerkesztőségnek módjában áll ehhez segítséget adni. Cikkezzenek többször arról, hogy az itt lakók és az újonnan ideköltözöt- tek tekintsék magukénak ezt a várost, vigyázzanak tisztaságára, az urbanizáció által előidézett kényelmet nemcsak elfogadni, hanem megbecsülni is kell. Komáromi Jánosné, Nyíregyháza, Petőfi u. 22.' HÉT HELYETT: EGY... Kiállítási terv — kétségekkel Szovjet exportra Több, mint száz képzőművészeti kiállítást terveznek művelődési házaink erre az évre. A megyebeli művelődési intézmények közül negyvenkettő küldött be kiállítási tervet, ezek alapján készült a megyei összefoglaló. Január vége felé járunk, így már ellenőrizhető a tervszerűség, az első havi program megvalósulása. Sajnos, elkeserítő a kép: mindössze egyetlen valóban megrendezett tárlatról tudunk a megyében januárban... Hetet terveztek hivatalosan. Legyünk azonban optimisták, és tulajdonítsuk ezt az évkezdésnek. mondván: majdcsak belerázódnak. Tavasszal például tizenegy olyan kiállítást terveznek művelődési házaink, melyeken megyebeli művész alkotásai láthatók, ezenkívül csoportos tárlatokat rendeznek (hódmezővásárhelyi művészekét, a nyírbátori rajztanári stúdióét vagy a nyíregyházi VMK fiatal képzőművészkö- réét), valamint amatőrök kö-t zös bemutatkozását. A nyírbátori alkotóház hároméves fennállása alatt készült alkotásokat is kiállítják a tervek szerint több helyen. Nyárra is terveztek látnivalót: VIT képzőművészeti kiállítás lesz Nyíregyházán, lengyel művészek grafikái Nyírbátorban, karikatúrakiállítás Vásárosnaményban. Ősszel a sóstói művésztelep anyaga kerül a nézők elé. Komoly gondot jelent immár .évek óta, hogy a tervezett kiállítások jó része nem valósul meg. így hát év elején csak feltételes módban beszélhetünk róluk. A megye sok művelődési házának vezetője ugyanis úgy gondolja: beír néhány általa ismert művészt a kiállítási tervbe, aztán majdcsak megbeszéli velük, hogy és mint is lesz. Ezáltal jó pár megyebeli művészt meglepetés ért az idei tervek láttán is: abból tudták meg, hogy nekik februárban vagy szeptemberben kiállításuk lesz itt vagy ott... Mindebben persze nemcsak a művelődési intézmények vezetői a ludasak: komoly problémát jelent számukra, hogy a következő évi elképzeléseiket, (terveiket!) már májusban el kell készíteniük! Ennyire előre persze akkor sem tervezhetnek biztonsággal, ha beszéltek a művészekkel. Ha pedig nem, akkor különösen... Remélhetőleg idén megváltozik ez a rend! Végül hadd tegyünk hozzá még valamit. Az sem túlságosan rokonszenves dolog, hogy egyes művészek válaszra sem méltatják a hozzájuk forduló művelődési házak kérését. Pedig egy udvarias elutasítás is jobb, mint semmi... (tarnavölgyi) A nagykállói KALLUX Cipőipari Szövetkezetben az idén már a második 20 ezres tétel cipő gyártásán dolgoznak, amely szovjet megrendelésre készül. Képünk: Kondor Bertalanná szakmunkás naponta 750 pár cipőfelsőrész dísztűzését vég—■ zi el. (Elek Emil felvétele) Fénylik a tolvajkéz Esetek a kriminalisztika műhelyéből MOTTÓ: Á beismerő vallomás csak a középkorban volt a bizonyítékok királynője! Később egyre inkább elvesztette ebbéli rangját, hogy átadja helyét a tárgyi bizonyításnak. Az ország valamennyi bűnüldöző szervénél a felderítő munka egyik fontos eszközeként tartják számon a vegyi tolvajcsapdát. A „szarkák” leleplezéséhez 100 százalékos lehetőséget kínál, s nemcsak az az előnye, hogy a bűnöző részéről „megkontrázhatat- lan” tárgyi bizonyítékul szol. gál, hanem az általános megelőzést is segíti, hiszen a tolvaj környezetében híre megy a vegyi csapda sikeres alkalmazásának. Természetesen nemcsak ^tolvajok, s köztük is elsősorban egy kisebb-na- gyobb közösségben lakó. dolgozó és tanuló „szarkáknak” kell félniük attól, hogy a vegyi csapda révén büntetőeljárást indítanak ellenük. A korrupciós jellegű bűncselekmények bizonyításának is elsőrangú eszköze ez. hiszen a „csúszópénzre” is rákerülhet előzőleg az a vegyszer, amelyet később a megvesztegetendő hivatalnoknak, avagy kereskedelmi dolgozónak ad át a vesztegető. A csapdatelepítés módja afféle kriminalisztikai egyszeregy, amely hatósági tanúk előtt történik, s az így megjelölt pénz vagy más értéktárgy elvitelére most már csak várni kell ahhoz, hogy a gyanúsítottak körét lelám. pázzák. Aki ugyanis a vegy- szerezett csapdához hozzáért, megvilágításakor lumineszkál a keze a sötétben, ha pedig teszem fel időközben megvakarta a fülét — ez a testrésze fog világítani az UV-lám- pa fényében. S most lássunk néhány példát a rendőrség gyakorlatából. > T. Zoltán az egyik vállalat telepének dolgozói körében okozott nyugtalanságot azáltal, hogy röpke idő leforgása alatt tíz lopást követett el a közös öltözőben. A csapda ezúttal 24 órával a telepítése után jelzett, mivel T. Zoltán kinyitotta a csapdagazda — tehát a soron következő károsult — szekrényét és ellopta onnan a láthatatlanul vegyjelzett pénzét. A bűncselekménnyel gyanúsítható személyek köre ezúttal mintegy ötven főre volt tehető, de csak az első tizet kellett le- lámpázni közülük ahhoz, hogy az oly sok bosszúságot okozó vállalati szarka hurokra kerüljön. Egy másik vállalatnál egy- re-másra panaszolták az ipari tanulók, hogy meglopják őket. Az ismeretlen tettes mi tagadás, nem volt válogatós: ha csak 30 forintot talált az öltözőszekrényben, éppúgy elvitte, mint a 18 forintos gyújtógyertyát és a két „Adyt” is. Módszeréhez tartozott, hogy amikor pénzt lopott, minden esetben pénztárcából vette ki. Ezért a csap* da telepítésekor is pénztárcában helyezte el a nyomszakértő a csapdagazda és a hatósági tanúk jelenlétében vegyileg kezelt 50 és 20 forintos bankjegyeket. Ennek a tolvajnak a felderítése nem nélkülözte a nyomozás humoros fordulatát sem. Mielőtt még megkezdődött volna a gyanúba jöhető ipari tanulók lámpázása, Cs. Tibor „szagot kapott”, és a következményektől félve a WC-be ment, hogy a lopott pénzt összetépje és a kagylóba dobja. Kár volt fáradoznia! Öltözéke és a keze lumi- neszkált, s mivel kiderült az is, hogy imént a WC-ben tartózkodott, elég volt megvilágítani a WC fogantyúját. FEBRUUS HAVA „Ha a medve Az év második hónapja, a február a nevét Februus római istenről nyerte. Ennek az istennek a tiszteletére rendezték a régi Rómában február havában a feb- ruákat, az élők megtisztító, a holtak engesztelő ünnepét. Ez a hónap egyébként nem tartozik az ősi római naptár hónapjai közé, Numa Pompilius csatolta januárral együtt az eredetileg 10 hónapos, márciussal kezdődő évhez. Február más elnevezései voltak régebben: Halak hava. Télutó, valamint Böjtelő hava. A február az idén is 28 napos, lévén az 1978-as év közönséges, nem pedig szökőév. A régi Kincses Kalendárium az alábbiakat tanácsolta a veteményeskertben: a veteményes ágyakat készítsük elő vetéshez. A védettebb helyeken mákot, sárgarépát, petrezselymet, spenótot, borsót már vetni is lehet. Készítsük el a melegágyakat. A gyümölcsösben az átültetéseket meg lehet kezdeni, úgyszintén a csontmagvú gyümölcsfák nyesését is. Ebben a hónapban a téli nemesítés megkezdhető. A szőlőben a trágyázást és a sima vesszők szedését be kell végezni, enyhe időjárásnál a hó végén már a vesszők elültetése és a döntés is megkezdhető. Szárazabb és kedvezőbb fekvésű helyeken a nyitáshoz is hozzá lehet fogni. Uj ültetésű szőlőkben a karókat beállítjuk. Az ojtásokhoz szükséges vesszőket most kell megválogatni és megszedni. Február eleje szomszédos az év leghidegebb hónapjával, de utolsó napja után már a meteorológiai tavasz következik. Ezért februárhoz sok tavaszt váró időjóslás kapcsolódik. Túlzottan bizakodó ez a tréfás népi mondás: „Január, február, itt a nyár.” A hó második napjához, gyertyaszentelőhöz már kevésbé egyértelmű tapasztalatok fűződnek. Ha gyertyaszentelőkor fénylik a Nap, nagyobb hideg lészen aztán, mint azelőtt volt és ha ez a hónap nem hideg, a tavasz hús- véttal hideg lészen. Ezzel párhuzamos a medve téli álmához fűződő időjóslat is: ha a medve e napon kijő barlangjából és meglátja árnyékát (vagyis, ha napos időt talál), visz- szabújik az odúba, mert még hosszú tél következik. Ha viszont zimankót tapasztal, odakünn marad, mert ez az utolsó erőlködése a télnek. 12-éhez, Gergely napjához ez a jóslat tartozik: megrázza még Gergely a szakállát; azaz Gergelykor hideg idő és havazás várható. Ha aztán a jóslat beválik, igy szólnak: Rázi Gergő a szakállát. Ha február 22-én, Üszögös Péter napján és 24-én, Mátyáskor hideg van, akkor az 40 napig tart. Jégtörő Mátyásról ez a rigmus is járja: „Ha nincs, jeget csinál, Elrontja, bontja, ha talál. A jeget olvasztja Mátyás, Töri és rajta likat ás __” Akár így, akár úgy alakul az időjárás, februárban mindenképpen megrendezik Mohácson a sokácok téltemető, tavaszköszöntő ünnepét, a busójárást.
