Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

1978. február 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Huszonnégy karátos alkatrészek AZ EMLÉKEZETÜNKBŐL régen kihullott főherceg­nő, Auguszta asszony legmerészebb álmában sem gondol­hatta, az általa vezetett, sok egyszerű embert megtévesztő mozgalom jelszava, a „Gold gab ich für Eisen", hat évti­zed elmúltával is híveket toboroz. Az Aranyat — vasért! jelszó az első világháború éveiben dívott, s Auguszta ez­zel énekelte ki a szekrények mélyéről a szegények apró kincsét, a bérmálási láncocskát, az esküvői gyűrűt, s adott helyette vasgyűrűt, az említett jelszóval vésetten, örök ta­núként az illető honleányi. honfiúi buzgalmára. S lám, manapság is szép számmal lelünk honleányokat, honfiú­kat, akik aranyat adnak vasért, pontosabban már-már annyit áldoznak egy fémdarabra, mintfia az legalábbis 24 karátos aranyból készült volna. Félre a tréfával: az alkat­résztermelés és -ellátás krónikus gyengélkedése sokakat rávett az önellátásra, a házon belüli gyártogatásra, kerül amibe kerül alapon, a fontos csak az. hogy legyen. Egyszerűbb, köznapi eszközeink is 10—150 alkatrészt foglalnak magukba, bonyolultabb holmijainkban pedig — mint amilyen egy televíziókészülék, egy gépkocsi, a szer­számgép — az alkatrészek száma több száz, több ezer. Ké­zenfekvő, egyetlen alkatrész hiánya miatt az eszköz, a be­rendezés egésze használhatatlanná válhat, hiszen a jármű nem közlekedhet, ha cseresznyeizzója, azaz irányjelzőjé­nek fényforrása nem működik. Az újságokban egymást kergetik a panaszos levelek, az alkatrészhiány okozta bosszúságok diktálják tollba azokat, s ami a köznapi élet­ben esetleg csupán mérgelődés, az a termelésben anyagi, erkölcsi kár, halmozódó veszteség. Különböző reprezentatív vizsgálatok egyöntetűen iga­zolták, a kiskereskedelmi forgalomba kerülő alkatrészek túlnyomó részét — a lakosság ellátását szolgáló árukról van szó — közületek vásárolják fel, mert más módon nem juthatnak azokhoz. Ugyancsak fölmérések bizonykodnak arról a logikai úton is következtethető tényről, hogy a kényszerűen megszervezett alkatrésztermelés, ráfordításai — a megszűntetett kooperáció helyettesítése — átlagosan négyszer, tizenötször (!) nagyobbak a szükségesnél, a tár­sadalmilag indokoltnál. REÁLIS HELYZETFELISMERÉST tükröz tehát az a határozat, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén fogadott el, s amely — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesz­tésének irányelveiről szólva — kimondja: „A gépipar fej­lesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és szé­les körben felhasználható előgyártmányok, alkatrészek és részegységek hazai gyártásának és külkereskedelmi for­galmának növelése, s ennek révén mindinkább a "gép­építés« megvalósítása. Az alkatrészgyártás olyan fejlesz­tésére van szükség, amely lehetőleg minden piacon elfo­gadott exportágazattá válik, és önmagában is jelentős mű- szaki'kultúra hordozója.” Ehhez a célhoz nem vezet könnyen járható út, mert hosszú időn át a végtermék foglalta el az uralkodó he­lyet, mind a szemléleti, mind az ösztönzési, javadalmazá­si tényezők sorában. Az érdekeltség hiányának, illetve tö­kéletlenségének tudható be, hogy az alkatrészgyártónak semmiféle haszna sincs beépített termékeinek nagy tö­megű exportjából, ezért egy idő elteltével úgy dönt — van rá példa tucatjával! —, eladja közvetlenül az alkat­részeket külföldön. A hazai felhasználó viszont hoppon marad, nem képes teljesíteni exportszállítási kötelezett­ségeit ... NÁLUNK JÖVAL FEJLETTEBB iparú országok im­portjában az alkatrészek és részegységek aránya három- szor-ötször nagyobb a mi jelenlegi eredményeinknél. Ka­matoztatják ezek a cégek a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő lehetőségeket, s azért, mert ez a leggazdaságo­sabb megoldás. Idehaza azonban e tények ismeretében is még mindig csak a vitáknál tart a vállalatok közötti,koo­peráció jobb feltételeinek megteremtése, az ösztönzési rendszer folyamatos finomításának lehetősége, az új tech­nológiák — a hidegalakítás, a porkohászat, a fémhelyet­tesítő műanyagok stb. — alkalmazhatósága. A megoldás lépcsőzetes, központi intézkedések éppúgy szükségesek hozzá, mint bátor vállalati kezdeményezések, szakosodási megállapodások ugyanúgy, mint forgalmazási rugal­masság. A viták fontosak, de csak vitákkal nem jutunk semmire. Ezért a nézetek csatáját most mar "döntésekké, intézkedésekké, programokká kell formálni, s minél rövi- debb idő alatt, mert addig valamennyiünk zsebe bánja, hogy napról napra ezerszámra készülnek a 24 karátos al­katrészek. V. T. S zilárd Szilárd negyven­hét éve élt a Klauzál tér negyvenhét számú, félkomfortos, udvari lakásá. ban, amelyért havonta 116,70- et fizetett. Szilárd Szilárd nem volt vándormadár, fény­másolt egy intézetben, mióta az intézet fennállt. Este té­vét nézett, vasárnap kiült a térre, hol a sakkozókat nézte, ő maga soha nem játszott, csak kibicelt. Egyik szerdai napon dél­után tizenhat óra ötvennégy perckor hazafelé menet meg­szólította egy csinos, fiatgl nő: „Hol van a közelben hen­tes?” — Szilárd Szilárd da­dogva kért bocsánatot, nem tudja. Hosszan nézett a nő után. rájött: „üres, siralmas, elhibázott, társtalan. magá. nos. lélek nélküli és céltalan az élet.” Egy év múlva felkereste a házasságközvetítő irodát, a „Négy évszakot”, mintán si­került nagyjából megfogal­maznia női ideálját. — Egy filigrán, barna hajú, sűrű szemöldökű, ovális arcú hölgyre gondolok — mondta — a szemei között három és fél centiméter távolság le­gyen, ajka kicsit duzzadt. szájából harminc egészséges, porcelán fehér fog villanjon elő, ha beszél. Mikor beszél­jen? Ha kérdezik. Ne öltöz­zön feltűnően, tavasszal, ősz­szel kosztümöt hordjon, nyá­ron nyári ruhákat, télen bun_ dát. Érdekelje a zene, nem a könnyűzene, hanem Beetho­ven, Mozart, viszont szívből utálja Bach fúgáit. Harminc­hatos lábára (kicsiny, vé­kony lábak) saját keresetéből vásárolt cipellőket húzzon. Anyós földben, após földben, hozomány földben, azaz te. lekben a Balaton partján, nyaraló Abaligeten. vagy az Orfűi tónál. Takarékbetét­könyvében legalább ötszáz­ezer forint legyen. Autó nem szükséges, azt majd abból a pénzből vesznek, ami a leen­dő feleség lakásának, házá­nak értékesítéséből szárma­zik. Két idegen nyelvet be­Miért hiánycikk ? Az 1978. január 12-i lap­számban jelent meg „Elemi” ügy címmel egy elemhiány- nyal kapcsolatos cikk. amely az ellátás problémáiért kizá­rólag vállalatunkat teszi fe­lelőssé. Néhány sorban szeretnénk vázolni Í977 ellátási helyze­tét, mely lényegében napja­inkig sem változott. Hazánk­ban elemgyártással kizáró­lag a VBKM Akkumulátor- és Szárazelemgyára foglal­kozik. E termelőegység a bel­földi igényeket termelésével már hoszabb ideje nem tudja fedezni. 1977-ben az általunk megrendelt és működési te­rületünk ellátásához szüksé­ges mintegy tízmillió darab elemből több. mint kétmillió darab legyártására nem volt kapacitása. Függetlenül at­tól, hogy szállítási szerződés­ben vállalt kötelezettségének az elmúlt év folyamán eleget tett. a belkereskedelmi vál­lalatoknak importforrásokat kellett felkutatni. A cikkben említett R—6-os típusú ceru­zaelemekből belföldi szerző­déskötésünk után 800 ezer darabos áruhiányunk volt. A hiányzó árualap pótlása ér­dekében Bulgáriából és a Szovjetunióból 300—300 ezer darabos import áru behoza­talára adtunk megbízást. Mindkét szerződésünkre az árunak 1977. szeptember—ok­tóber hónapoktól folyamato­san kellett volna érkeznie. Ezzel szemben a bolgár fél szerződésünket stornírozta, a szovjet fél pedig mind a mai napig nem szállított. (A teljes küldemény jelenleg már bel­földön, vámkezelés alatt áll, tehát a hó végére az ellátási helyzet javul.) Idézzük a Kereskedelmi Értesítő 41. számában közzé­tett belkereskedelmi minisz­tériumi irányelvek ide vo­natkozó részét: „A száraz­elemekből, normál izzólám­pákból. biztosító betétekből és a többi, kis értékű napi cikkekből a kiskereskedelem is számoljon a nagykereske­delmi utánpótlás elkerülhe­tetlen ingadozásával.” Barva Zoltán főosztályvezető VASVILL Kereskedelmi Vállalat MEGJEGYZÉSÜNK: Álta­lában tudjuk, hogy egy hi­ánycikkért egyedül a keres­kedelmet nem lehet felelős­sé tenni. Ám mint az idézett minisztériumi irányelv mond­ja nem több hetes hiányok­kal, hanem az „utánpótlás el­kerülhetetlen ingadozásá­val” kell számolni. Márpedig a nagykereskedelem raktáro­zási, elosztási munkáján is múlik, hogy tartós hiányok alakulnak ki, vagy csak né­hány napos késedelem lesz. széljen, az örményt és az ógörögöt, szanszkrit nem aka­dály. Lelke békés legyen, tes. te egészséges. Gyermekkorá­ban szamárköhögés, diftéria. kanyaró bánthatta, de most mellékelje szív és tüdő rönt­genleletét. Főzni tudjon, kü­lönösen körömpörköltet sa­vanyúsággal, főtt burgonyá­val, hosszában vágva. Az egész nő súlya ne haladja meg a hatvanhét—nyolcvan­hét kilogrammot, de el se ér­je. Ez a nő, ez a nő... A „Négy évszak” tisztvise. lője leakasztotta szobája fa­láról a tükröt, s éppen azt akarta mondani Szilárd Szi­lárd elé tartva: „Uram, néz­zen bele!” — de meggondol­ta magát s csak annyit jegy­zett meg: „Most mindjárt el akarja vinni Uraságod, vagy •áér holnap is?” S zilárd Szilárd méla te­kintettel pödörgette esernyője gombját. Kettőt kérek, hogy legyen tartalékban is, ha az első el_ romolna — s bukszájáért nyúlt. Fényt másolt, megszok­ta, hogy mindent két pél­dányban csináljon. Sz. D. Túl az egymilliárdon Reneszánszát éli a nyíregyházi fermentáló Jó éve volt 1977-ben a szabolcsi dohánytermelőknek. A gondos mun­kához kedvezett az időjárás: a koráb­bi átlagokat meghaladó terméseket takarítottak be. Rekorddal zárta az évet a Nyíregyházi Dohányfermentá­ló Vállalat. Túljutottak az 1 milliár- don. Pontosabban: a vállalat termelé­si értéke 1976-ban 891 millió forint volt, most 1977 után — még nem mérleg szerinti adat — ez a mutató 1 milliárd 113 millió forint. Valamikor az egyik legnehezebb mun­kának számított a dohánybálák berakása a fermentáló kamrákba. A nehéz fizikai munkát, rakodást, gépekkel helyettesítik. — Milyen érzés az, ha a vállalat egy dolgozója azt haljja, hqgv eredményesen zárták az évet? — Jó. így, ilyen tömör kétbetűs válaszokat adott a rakodó­munkás, a kocsányozógép kiszolgálója és mindazok, akiket erről megkérdeztünk. A vállalat igazgatója, Jóna Pál sem mondhatott először mást. — Jóleső érzés az eredmé­nyekre gondolni, különösen azok után, ha azt is tudjuk: semmivel sem volt könnyebb feladatunk, mint a korábbi években. A termelésfejlesz­tésnél alapvető célként hatá­roztuk meg az átlaghozamok növekedését, a rendelkezésre álló nyers dohány feldolgozá­sakor a mennyiség és minő­ség növelését. Változó technika A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalatról van szó, de a vállalat tevékenységét nem lehet a mezőgazdasági üzemektől, a termeléstől füg­getlenül említeni. A termést adó terület 1976-hoz viszo­nyítva alig növekedett, de az átlagtermés a hektáronkénti 12,9 mázsáról 15 mázsára. — Vállalatunk szoros kap­csolatot tart fenn a termelő­üzemekkel, sőt tagjai va­gyunk a nyírségi dohányter­melési rendszernek és a fel­ső-szabolcsi dohánytermelési társulásnak. A mi feladatunk az, hogy maximálisan segít­sük elő a termelés korszerű­södését szaktanáccsal, tech­nológiával, technikával. A fejlődés szembetűnő, amit két dolog is mutat, a Balthes kombájn számának növeke­dése, valamint az új beren­dezésű tűsorkeretes mester­séges szárítók gyarapodása. 1971-ben csak egy ilyen uni­verzális kombájn működött Szabolcs-Szatmárban, az el­múlt évben már 97 darab. A mesterséges szárítókból az első 18 darabot 1972-ben sze­relték össze és ma már 289 van a megyében. Azt, hogy milyen évet zár­tak a termelőüzemek a fer­mentáló jelenlegi forgalmán is le lehet mérni. Egymást követve érkeznek a megra­kott teherautók, de ugyanígy nagy számban távoznak a fermentált bálákkal tornyo­zott gépkocsik. Növekvő export — Az elmúlt évi tempó valóban folytatódik. Tovább­ra is szükség van a műszak- teljesítmény fokozására. Az elmúlt évben ebben is jó eredményt értünk el, hiszen a műszakteljesítmény az elő­ző évhez képest 1,8 százalék­kal növekedett. Ügy gondo­lom, az is a javunkra írható, hogy a termékszerkezet kor­szerűsítésével magasabb fel­használási értékű fermentált dohányt adtunk tovább fel­dolgozásra, illetve exportra. A magas értékű kocsányozott dohány 5843 tonnáról 7570 tonnára növekedett. Ez az exportnövekedésre is jó ha­tással volt. A teljes exportot 16 százalékkal növeltük, ezen belül a tőkés export 55,6 szá­zalékkal nőtt. A dohányfermentáló rene­szánszát éli. Szabolcs-Szat- már megye egyik legrégibb ipari üzeme, 1951-ben az első ötödik ötéves tervben építet­ték 100 millió forintos beru­házással. Hogy a vállalat 27 esztendős, nem látszik meg rajta. Nem, mert a termelési követelményeknek megfele­lően szinte állandó jellegű, folyamatos a korszerűsítés. Híre sincs már például a né­hány évvel ezelőtti előkészí­tésnek. mert a kocsányozást A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál ma már korszerű, jórészt automata gépek végzik a dohánylevelek osztályozását, kocsányozását, automatikus présgép tömöríti a bálákat, amelyeket a munkafolyamat végén gyors mozdulat­tal az asszonyok varrnak össze. (Hammel József felvételei) korszerű gép. s a válogatást jóval kevesebb asszony, na­gyobb kényelemben végzi. A korszerű üzem. de az elmúlt évi eredmény is a vállalat dolgozóival szemben követel­ményeket támaszt. Azonos területről több dohány — Nemcsak az üzem kor­szerű technológiája, mi is állandó jelleggel fokozzuk a tempót — mondja a vállalat igazgatója. 1978-ra a termelés 10 százalékos növelését ter­vezzük. A dohánytermő terü­let ebben az évben sem nö­vekszik, az alapanyagot a terméshozamok további javí­tásával szeretnénk biztosíta­ni. Igaz 4977-ben viszonylag magasak voltak a termésát­lagok. de ennek fokozásához adottak a lehetőségek. — A vállalat feladatköré­nek megfelelően elsősorban a termelés biológiai feltételei­nek javítására törekszik a legmegfelelőbb fajták kivá­lasztásával és biztosításával. A feldolgozásban továbbra i3 a termelés műszaki fejleszté­se, a korszerű termesztés­technikai eljárások szélesíté­se a cél. Egy harmadik és nem lényegtelen feladat a termelő gazdaságok szakem­bereinek képzése, továbbá a felvásárlás korszerűsítése, za­vartalanságának a biztosítá­sa. Mennyiben megalapozott egy vállalat termelési terve, azt leginkább az üzem veze­tői, a vállalat dolgozói tud­ják. Arra a kérdésre, hogy a vállalati tervet miként érzik magukénak a dolgozók, Jóna Pál egy adatot közölt. — Vállalatunk is csatlako­zott a Láng gyári dolgozók fel­hívásához, szocialista brigád­jaink már megtették munka- vállalásaikat. Az összesítés végeredménye: a tervezett 10 százalékkal szemben 15 szá­zalék termelésfejlesztést vál­laltak. Szocialista brigádja­ink tudják, ha nem is lesz könnyű, de teljesíthető az export további 100 tonnás növelése, a kocsányozott, korszerű gyártmány további 3 százalékos növelése és a termelékenységi mutató javí­tása. A nyíregyházi dohányfer­mentáló az évek múlásával — költői túlzással azt is mondhatnánk — férfikorba lépett, amit jelez az 1 milli- árdon felüli terv. Ilyen szint­ről már nehéz nagy léptekkel előbbre jutni, de ahogy azt az 1978. évi tervszámok mu­tatják. a fermentáló dolgozói nem szeretnek topogni. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents