Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-12 / 10. szám
) 4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 12. KOMMENTÁR Jó kiindulás Szonoda elutazott Moszkvából Hivatalos látogatásának befejeztével szerdán este elutazott Moszkvából Szonoda Szunao japán külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására vasárnap óta tartózkodott a szovjet fővárosban. A japán külügyminiszter hétfőn és kedden beható eszmecserét folytatott szovjet kollégájával a kétoldalú kapcsolatok további bővítésének lehetőségeiről és a két felet egyaránt érdeklő időszerű nemzetközi kérdésekről. Szonoda Szunaót kedden fogadta Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, akinek a japán külügyminiszter átadta Fukuda kormányfő Leonyid Brezs- nyevhez intézett személyes üzenetét. A japán diplomácia vezetője szerdán a szovjet főváros nevezetességeivel ismerkedett és Japán moszkvai nagykövetségére látogatott el. Szonoda Szunaót szerdán este a seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, valamint más szovjet vezetők búcsúztatták. Űjabb nemzetközi vélemények Békés rendezést Vietnam-Kambodzsa között A nemzetközi közvélemény a VSZK oldalán áll a vietnámi—kambodzsai határkonf. liktus kérdésében. A napokban három arab ország: a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Algéria és Szíria biztosította a VSZK országaikban tartózkodó nagykövetei útján — szolidaritásáról a vietnami népet és foglalt állást a határviszály mielőbbi békés rendezése mellett. Hasonló véleménynek adott hangot a Mozambiki Népi Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője is. Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának nyilatkozata, amely szerint a vietnami— kambodzsai konfliktus az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, mert „ez az első, közvetett háború, Kína és a Szovjetunió között” az Egyesült Államokban, és más országokban is ellenérzéseket keltett — jelenti a TASZSZ. A New York Times szerint az Egyesült Államok külügyminisztériumának hivatalos szóvivője nem csatlakozott Brzezinski kijelentéséhez, és kitérően válaszolt arra a kérdésre, hogy oszt- ja-e Brzezinski nézetét a vietnami—kambodzsai konfliktussal kapcsolatban. Egyiptomban tárgyal az izraeli hadügyminiszter S zonoda Szunao japán , külügyminiszter moszkvai tárgyalásai iránt érthető érdeklődés mutatkozott nemcsak Ázsia országaiban, hanem világszerte is. Moszkva soha nem titkolta : szívesen venné, ha Japánnal szorosabbra fűzhetné gazdasági együttműködését, különös tekintettel a szovjet- Távol-Kelet rendkívül gazdag természeti kincseinek közös kiaknázására. Más kérdés, hogy a japán belpolitikában időről időre barátságtalan hangok vegyülnek a Szovjetunióval szemben egyébként lojális megnyilvánulásokba. Ennek nyilvánvalóan két eredője van. Az egyik: elkötelezettség az USA iránt, a másik: Japán és Kína bonyolult kapcsolatkeresése. Az előbbi kevesebb aggodalomra ad okot, hiszen egyben a szovjet—amerikai kapcsolatok függvénye is. Ám a másik joggal beárnyékolja Moszkva és Tokió viszonyát. Peking ugyanis változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a Japánnal megkötendő békeszerződésbe foglalják bele az úgynevezett hegemóniacikkelyt, amely egyértelmű kihívás a térség harmadik nagy országa, a Szovjetunió ellen. Ilyen körülmények között a japán külügyminiszter moszkvai megbeszélései már eleve bizonyos határok között mozogtak, s nem lehettek mentesek a tárgyszerű vitától. Ugyanakkor Szonoda Szunao saját személyében meggyőződhetett a szovjet kormányzat tántoríthatatlan eltökéltségéről a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös, együttműködés fejlesztését illetően, miként azt Alekszej Koszigin miniszterelnök kifejtette. Meglehet, Moszkva és Tokió véleménye egyes kérdésekben eltérő, annyi bizonyos, hogy kapcsolataik szilárdítása megfelel a két nép érdekeinek, s pozitív hatást gyakorolhat az ázsiai és a világhelyzetre. Ebben mind a szovjet vezetők, mind a japán politikus egyetértett, s ez az azonos látásmód jó kiindulópontja lehet a két ország kapcsolatairól a jövőben bizonyára folytatandó eszmecseréknek. Gy. D. Weizman izraeli hadügyminiszter és az izraeli küldöttség szerda délelőtt megérkezett Kairóba. A repülőtéren Abbéi Ghani Gamazi egyiptomi hadügyminiszter üdvözölte a vendégeket. Weizman és Gamazi mintegy félórás repülőtéri beszélgetés után elutazott Asszuánba, ahol azonnal Szadat elnök rezidenciájára hajtattak. Weizman és Szadat találkozóját megfigyelők kulcsfontosságúnak minősítik, hangsúlyozva, hogy ez a megbeszélés eldöntheti a bizottsági tárgyalások menetét. Asszuánban Szadat és Weizman megbeszélésén Gamazi hadügyminiszteren kívül jelen volt még Hoszni Mubarak egyiptomi aleinök is. A tanácskozással egyidejűleg Kairóban, a Kubbeh palotában, a két küldöttség — Mordechai Gur izraeli vezérkari főnök, illetve Mohamed Ali Fahmi, egyiptomi vezérkari főnök — irányításával előkészítő tanácskozást kezdett. Úton a Szaljut felé Interjú a Szojuz—27 legénységével Az űrhajó legénysége: balról Vlagyimir Dzsanibekov az űrhajó parancsnoka, jobbról Oleg Makarov fedélzeti mérnök. Vlagyimir Dzsanibekov alezredes, a Szojuz—27 parancsnoka a szovjet űrhajósok fiatalabb nemzedékének képviselője. Hét évvel ezelőtt került az űrhajósegységhez, elvégezte a kétéves általános kiképzést. Részt vett a Szojuz—Apolló közös szovjet—amerikai űrkísérlet munkálataiban. Dzsanibekov 35 éves, Üzbegisztánban, a Taskenti terület Iszkandar nevű falujában született. A Szuvorov ’ katonaiskola elvégzése után a leningrádi egyetem fizikai karára'iratkozik be, majd 1961-ben otthagyja az egyetemet és Jejszkbe utazik, felvételizik a Komarovról elnevezett repülőmérnöki katonai főiskolán. Dzsanibekovnak az űrhajózáson kívül két másik szenvedélye van. Nagyszerűen rajzol, továbbá aktív és hozzáértő rádióamatőr. — Hogy ment a közös munka Oleg Makarovval? — kérdeztük a parancsnokot. — Igen jól összeszoktunk. De nem is lehetne másként. Oleg tapasztalt, nagy tudású mérnök. Precízen, gyakorlatilag hibátlanul dolgozik. Ami az összeférhetőség- gel kapcsolatos problémákat illeti, szerintem ezeket némileg eltúlozzák. — Még a családi életben is? — próbálták provokálni Dzsanibekovot az újságírók. — Talán elszomorítom önöket, de nálunk a családi összeférhetőséggel is minden rendben van. Lehet, hogy azért, mert otthoni környezetem túlnyomó- részt nőkből áll, méghozzá meglehetősen különböző beállítottságú nőkből. A feleségem zenetanár, nagyobbik lányom második osztályba jár, a kicsinek pedig saját kis négyéves gondjai vannak. A Szojuz—27 fedélzeti mérnöke Oleg Makarov sohasem vágyott repülni. Életének célját mindig az új gépek megalkotásában látta. Makarov 45 éves, a Kali- nyini terület Udomljá falujában született. A falusi iskolából az ország egyik legnevesebb oktatási intézményébe, a Bauman műegyetemre került. 1957-től a diploma megszerzése után egyetemi ajánlásra Szergej Koroljov tervezőirodájában dolgozott. Már ez a tény is arról tanúskodik, hogy Makarov nem mindennapi műszaki tehetség. Először 1973 szeptemberében repült a világűrben a Szojuz—12 fedélzetén. — Mi volt az új vonás a jelenlegi kiképzésben? — Röviden azt mondhatnám, hogy a feltételek „em- beriebbek” lettek — válaszolta Makarov. — Ugyanis kisebbek az orvosi követelmények. Ugyanakkor szigorúbban megkövetelik a műszaki ismereteket. Makarovnak két fia van. A nagyobbik most fejezi be a Szuvorov katonai iskola 10. osztályát, a kisebbik 4 éves. SZOVJET ÉLET S zikrázó, fehér hószőnyeg, zúzmara díszítette fenyők, kristálytiszta, csípős levegő — orosz tél... Szimbóluma Télapó. Észak lakói telente lepényt és húst dobáltak kunyhóik elé, borral locsolták meg a földet, és kérlelték a telet, ne haragudjon, ne zavarja a vadászatot, és ne pusztítsa el a vetést. Azóta az emberek már „megszelídítették” a szigorú telet, sőt, szép számmal akadnak, akik bátran dacolnak is vele. Ilyenek a „rozmárok”, akiket a Moszkva folyó partján éppúgy megtalálhatunk, mint a Volga vidékén. Nehéz elképzelni az orosz telet silécek, korcsolya és szánkó nélkül. A népi játékok elmaradhatatlan része a vidám, ugyanakkor bátorságot követelő szánkóverseny. Nagyszerűen felszerelt pályák vannak az Urálban, a Kola-félszigeten, Távol-Keleten és Moszkva mellett. Szovjetunió-szerte hagyományossá vált az „Orosz tél” elnevezésű, vidám ünnepségsorozat. Kinn a szabadban, a behavazott földre asztalokat állítanak, szamovár csillog rajtuk, s a legízletesebb orosz nemzeti csemegékkel — mézeskaláccsal, forró palacsintával, lepénnyel — kínálják a vendéget. Az asztalok körül jelmezes fiatalok — vándoFkomédiások és matr- joska babák táncolnak. Az „Orosz tél” legnagyszerűbb eseménye azonban országszerte a szilveszter, az új év ünnepe. Szilveszter éjszakáján a Szovjetunióban 11 órán át valahol mindig éjfélt üt az óra: ennyi idő alatt ér el a nap a keleti országhatártól a nyugatiig. Az óév végét elsőnek a Csukcs-fél- szigeti Uelen város órái jelzik. Ezzel az új év megkezdi útját az ország szíve felé. Ezután a Távol-Kelet népei köszöntik, s őket követik a szibériaiak és az uráliak, majd Közép-Orosz- ország lakosai, ukránok, beloruszok... Tizenegy időzónán végighaladva, csaknem fél nap múltán köszönt be az új év Moszkvába. Amikor a Kreml toronyórája éjfélt üt, az országban mégegyszer mindenütt összecsendülnek a poharak, s a Szovjetunió száz nemzetének és népcsoportjának száz nyelvén elhangzik az őszinte jókívánság: „Boldog, békés új esztendőt!”
