Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-12 / 10. szám
1978. január 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Új olasz szabászgép A gyorsabb, pontosabb munkához új olasz félautomata terítőgépet vásárolt a közelmúltban a Nyírség Ruházati Szövetkezet. A 750 ezer forint értékű berendezés szabászgépekhez készíti elő a ruhaanyagokat. Képünkön: Sipeki Ágnes ismerkedik a gép kezelésével. (G. B.) Munkaerő-gazdálkodás — korszerűbben Á csábítás ellenszere Szabolcs-Szatmár megye üzemeiben is egyre inkább előtérbe kerül a hatékonyabb, takarékosabb munkaerő-gazdálkodás. Ez hosszú évekig a legtöbb helyen nem okozott gondot a gazdasági vezetőknek, mert elég volt szólni az üzemben, netán kiírni a kapura, hogy munkásfelvétel van. A változások alapvető okát összegezett megyei számok jelzik. A megyei erőfeszítések, majd az országos támogatás eredményeként négy ötéves terv alatt 50 ezer fővel nőtt Szabolcs- Szatmár iparában foglalkoztatottak száma. A leglendületesebb fejlődés a IV. ötéves terv időszakában volt: 1975-ben 37 százalékkal több dolgozót foglalkoztatott a megye ipara, mint a tervidőszak kezdetén, 1971 elején. (A városokban a növekedés mértéke elérte a 45 százalékot.) Kényszerítő körülmények A növekedés azonban a jelenlegi középtávú tervben is számottevő: 1976—80 között a megye iparában 11 200 fős növekedést terveztek, s két esztendő alatt 1976—77-ben már 6600 új dolgozó állt munkába. Ezek a számok Szabolcs- Szatmárban is — amelyre korábban azt mondták: a korlátlan munkaerő területe — számottevőek és minőségi változásokat eredményeztek. A vállalatok jelentős része — mivel korábban hosz- szú évekig mindig minden nehézség nélkül feltölthette létszámát — nem fejlesztette munkaerő-gazdálkodását. A kényszerítő körülmények azonban, erősödnek, s a vállalatoknak egyre többet és szakszerűbben kell foglalkozniuk a munkaerő-gazdálkodással, a dolgozóik megtartásával, képzésével, továbbképzésével, munkájuk szervezésével. Ígérgetők A megyei érdekek is azt kívánják, hogy azok a vállalatok, termelőegységek kapjanak előnyös fejlesztési lehetőséget, amelyek hatékonyan, gazdaságosan termelnek, jó a termékstruktúrájuk, lehetőségük van exportbővítésre, illetve a szolgáltatás területén számottevő igényeket elégítenek ki. Közérdek, hogy a nagy értékű termelőberendezések minél többet dolgozzanak, s esetleg pillanatnyi lehetőségeket megcsillantó kisüzemek, szövetkezetek ráígérgetések- kel ne csábíthassák el a milliós értékű, milliókat termelő gépek mellől a szakembereket. A munkaerő-gazdálkodás természetesen már régen nem egyenlő az egyszerű munkásfelvétellel. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy a technikai színvonal emelésével egyidejűleg a munkaerő-gazdálkodást is fejlesz- szék. Nagy tartalékok rejlenek az üzem- és munkaszervezésben, amely divatos téma lett ugyan, de az esetek számottevő részében az ilyen címen végrehajtott intézkedés nem elég érdemi, nem a problémák gyökeréhez nyúl, kevés helyen elemzik alaposan a munkafolyamatokat. Figyelemre méltó az is, hogy megyénk szocialista iparában a fizikai dolgozók 58 százaléka dolgozik teljesítményhez kötött bérezés mellett, holott ezen belül például a kisebb tanácsi iparban 72,6 százaléka. Igazolatlanul távol... Tartalékokat jelent az is. hogy a munkaidőt még korántsem használják ki mindenütt: a megyei elemzések szerint például a teljesíthető munkaidőalapnak csak 85 százalékában dolgoznak ténylegesen. Emelkedett a táppénzes napok száma (ami a sok új dolgozó munkába állásával is magyarázható), viszont aligha fogadható el, hogy megyei méretekben is rendszeresen nő az igazolatlan távollétek száma, meny- nyisége. A munkaerő-gazdálkodási kérdések felvetik a termelő- egységek és az egyes területek közötti újfajta kapcsolatok erősítését is. Ma már megyénk üzemei nem nézhetik tétlenül a tanácsok erőfeszítéseit, amelyeket azok az óvoda, bölcsődeépítés * terén tesznek, hogy a települések asszonyai munkát vállalhassanak. A tanács—vállalat együttműködés egyre több jó példájával találkozunk, s kedvező, hogy már nemcsak az új üzemek esetében, mert a régiek is kezdenek alkalmazkodni az új körülményekhez. Régebbi, de lassan megoldódni látszó gond a kulturált munkásszállítás. Egyszerűbb a helyzet azokban az esetekben, ahol — mint az építőiparban — a vállalatok, szövetkezetek, többsége saját járművel szállítja a munkásait. Más üzemek esetében azonban még nem természetes, hogy a tömegközlekedés javításához, a vonzáskörzetből történő ingázás feltételeinek megteremtéséhez is hozzá kell járulni. Nem elég csu pán a közlekedési vállalattól várni, hogy időre az üzem kapujáig hozza a dolgozókat. Egyetemről Szabolcsba Egyre több jóképzettségű fiatal pályázik egyetemi, főiskolai évek után a megye üzemeibe. Idekötésük megtelepedésük nagyon fontos. Sajnos, sokuktól érkezik jelzés a megyei tanács munkaügyi osztályára is, hogy sokáig nem kapnak önálló munkakört, túl hosszú ideig kallódnak, szerintük problémáikat nem ismerik kellően a munkahelyi vezetők. Az biztos, hogy a fiatal szakemberek megszerzése érdeké ben az utóbbi években nagyon sokat tettek vállalataink. A nem általános, de több helyről és rendszeresen érkező észrevételek azonban sürgetik a fiatal szakemberekkel történő gondosabb foglalkozást, amelyhez csak az első lépés a mind több helyen megrendezett fiatal szakemberek fóruma, a vezetőkkel szervezett kerekasz- tal-beszélgetés. Marik Sándor VITAESTEK E setenként 30—40 ember is elmegy azokra a vitafórumokra, amelyeket a Hazafias Népfront Nyíregyházi városi Bizottsága szervez a megyeszékhely különböző pontjain. Decembertől márciusig olyan fórum ez időseknek, fiataloknak, ahol a lakosokat érintő fontos kérdésekről esik szó. Napirendre tűznek olyan témákat, mint a városfejlesztés, gazdaságpolitika, a kereskedelmi áruellátás, a nemzetközi politikai életről, a termelőszövetkezetek szerepéről, demokratizmusáról is elbeszélgetnek. Ezeken a politikai vitafórumokon azért is vesznek részt szívesen a lakosok, mert a tömegtájékoztatási eszközök révén hallott eseményekről, intézkedésekről élő szóban is alkalom nyílik beszélgetni, vitatkozni. Az eddig lebonyolított 24 vitaest tapasztalatai bizonyítják: a közéleti demokrácia hasznosnak bizonyuló fórumát teremtették meg a HNF aktivistái. Hiszen a város fejlesztéséről, a szanálásokról, az új létesítmények, lakóházak építéséről van sok mondanivalója az ott élő embereknek is, csakúgy, mint az áruellátás kérdéseiről. Szó esik az ilyen politikai vitákon az állampolgári jogokról és a kötelezettségekről is. Eddig a HNF 11 körzeti bizottsága szervezett politikai vitaestet. (t. k.) Érdemi vita után C. J. Férj: Hol voltál ma egész nap? Feleséig: Mi az, hogy hol? A munkahelyemen, akárcsak te. Férj: Egész nap telefonáltam neked, de egyszer sem sikerült veled beszél- : ni. Mondták, mintha a megyei tervezőbizottságot em- : lítetted volna elmeneteled- : kor. Feleség: így igaz. Valamit venni kellett ebédre. Vettem is: két nyulat, tejfölt. .. Férj: A tervezőknél — nyulat? Feleség: Teljesen meg- ; hibbantál, vagy csak tetteted magad? Elfelejtetted, hogy egyeztünk meg: a „tervezőbizottságon” — tehát a piacon. Csak élő baromfit nem merek venni, amióta azzal az átkozott kakassal úgy megjártam, hogy kiugrott a táskából, és teli torokból kukorékolni kezdett... Férj: Rendben, és mit csináltál a Metallofizikai ; Intézetben? Feleség: Még hogy mit? Frizurát. Jól tudod, ma névnapra megyünk. Férj: És nem tudtad volna valakinek meghagyni, MÄPWiBPIflli ha a férjed keres, hol találhat meg igazából? Feleség: Ugyan kinek? Ismered a mi Laljánkat, a szépséget? Képzeld, a múltkor mp"kérte Marija Iva- novát, ha a férje telefonál — akkor mondja ezt, ha viszont egy „kellemes férfihang” — akkor mondja azt. ö meg nem mindent ösz- szekevert! Férj: Na és? Feleség: Hát, Lalja elrohant a randira, s ott a tulajdon férjét találta. Máig is a kék foltjait puderezge- ti. Férj: (haragosan): Elég sokszor mondták, hogy az ügyészségen vagy. És mi volt ez az „ügyészség”? Feleség: Csak csendesebben! Mi ez az ügyészi hangnem? Az ügyészség nem más, mint a Patyolat, ahová a nadrágjaiddal futottam el. Férj: És az úgynevezett „Tudományos Akadémia”? Ez meg miféle? Feleség: Ez kérlek — a varroda. Férj: Szörnyű! Nálatok mindenki csak úgy futká- rozgat munkaidőben a saját ügyeit intézni? Feleség: Nem mindenki, csak néhányan! Ráadásul, ha azt vesszük, ez nem is mindig az én „személyes ügyem”, sokszor a tied is. Férj: Csak nem?! Feleség: És ne nagyon há- borogj! Az vesse rám az első követ, aki nem követett még el ilyet. Tudod, hogy lebuktam én elsőre? Azt mondja egyszer a főnök, hogy valami fontos értekezlet miatt néhány óráig nem lesz benn. Én ezt kihasználva, elszaladtam a kozmetikai szalonba. Ülök, de mintha tűkön ülnék, minduntalan az órámra pislogok. Körülöttem pedig — a rengeteg nő, mind egyforma pakolásban, mint az ördögök, bizonyisten. Dönt az alapszervezet A PÁRTBAN A POLITIKA TARTALMÁT és végrehajtását jelentő konkrét feladatok a határozatokban nyernek megfogalmazást. Végrehajtásuk a pártszervek, pártszervezetek és az egyes párttagok számára kötelezőek. Ez biztosítja a pártban az egységes cselekvés alapját, mozgósítja a párttagságot a különböző célok elérésére. Ezért is van nagy jelentősége az alapszervezeti taggyűlések határozathozatali tevékenységének. Az alapszervezeti vezetőségek többségének tevékenységében céltudatos és körültekintő a döntésre érett kérdések kiválasztása, napirendre tűzése. Egyre tudatosabb a politikai munka tervezése. A vezetőségek igényesebbek a saját és az alapszervezet tagságának munkája iránt. Jellemző az is, hogy a vezetőségek munkájában a kollektivitásnak nagyobb szerepe van a taggyűlések előkészítésében, a feladatok megoldásában. A kedvező tapasztalatok mellett azonban ma még elég gyakran előfordul, hogy nem mindig a legfontosabb, igazán döntésre érett kérdések kerülnek a taggyűlések napirendjére, ráadásul nem is akkor, amikor a kérdés felvetése időszerű lenne. AZ ALAPSZERVEZETI TAGGYŰLÉS döntésre hivatott fórum. Ez más vonatkozásban is felveti az alapszervezeti vezetőségek gondos előkészítő munkájának fontosságát. Nekik kell ugyanis biztosítani, hogy a felsőbb szervek által hozott határozatok feldolgozása úgy szerepeljen a napirenden, hogy az megfeleljen az alapszervezet jellegének, működési területe sajátosságainak és tényleges feladatkörének. A reális, megalapozott döntéseket segíti, hogy az alapszervezeti vezetőségek egyes kérdések napirendre tűzése előtt információt kérnek az adott terület állami, gazdasági, társadalmi szerveinek vezetőitől a pártcsoportbizal- miaktól. Beszámoltatáshoz, egy-egy határozat végrehajtásának ellenőrzéséhez előzetesen összegyűjtik a párttagság véleményét, javaslatait. Figyelemmel kísérik azt is, hogy a taggyűlésnek az adott kérdésben korábban milyen határozata, állásfoglalása volt. Azokban az alapszervezetekben, melyekben a vezetőség az előkészítő munka során körültekintően jár el, az egyes napirendek tárgyalása, a vita érdemeivé válik, a hozandó döntés célravezető lesz. Általános igény az előterjesztések, beszámolók tartalmi színvonalának további javítása. A taggyűlések elé kerülő előterjesztések egyik gyengesége, hogy nem mindig veszik figyelembe a különböző döntési lehetőségek várható hatását, következményeit. Tapasztalható, hogy esetenként az előterjesztések jó helyzetelemzés mellett nem fogalmazzák meg világosan, egyértelműen a feladatokat. Ez rendszerint előidézője annak, hogy gyenge a konkrét, az alapszervezet tagságára vonatkozó feladatmeghatározás — néha el is marad. MIND JOBBAN ÉRVÉNYESÜL a taggyűlési viták alapvető követelménye, az érdemi viták kialakítása a döntésre kerülő kérdésekben, kerülve a szócséplést, a sem- mitmondást. Ennek fontos feltétele — a jó előterjesztés mellett —, hogy a taggyűlést vezető titkár vagy vezetőségi tag a téma jó ismerője legyen. Sok helyen azonban az érdemi viták után sem megfelelő a vita összefoglalása, a feladatok megfogalmazása. Ilyen esetekben nem sikerül a párttagság egységes felfogását kialakítani az adott kérdésről és ez az alapja a határozathozatal utáni esetenkénti vitáknak és a cselekvési bizonytalanságoknak is. Ezért is fontos, hogy a vezetőség és a taggyűlést vezető titkár vagy vezetőségi tag nagy gondot fordítson arra, hogy az alapszervezet minden tagja tisztán lássa, mi a konkrét teendője, mi függ tőle, és miért felelős. KÜLÖNÖS JELENTŐSÉGE VAN az év végi beszámoló taggyűléseknek, amelyeken rendszeresen értékelik a vezetőség és a tagság munkáját. Ezek előkészítése még kiemeltebb figyelmet igényel. Fontos, hogy a beszámoló taggyűlések előkészítésekor a vezetőségek figyelme az aktuális politikai témákon túl, kiterjedjen mindazon kérdések körére, amelyeket az előző beszámoló taggyűlésen a tagság határozatként elfogadott. így biztosítják a munká folyamatos értékelését, a következő évi feladatok konkrét végrehajtására történő mozgósítást. C. J. Mondom az egyiknek: „En- ; gedje már meg, hogy első- 1 nek engem mossanak le, \ mert a munkahelyemről ; ugrottam át, és a főnök, ha i rájön, felnégyel.” Erre ő: j „Hogy négyelné fel. hiszen i én vagyok az” — és hallom ! a főnököm hangját... Magad ; is láthatod, mindnyájan bű- ; nősök vagyunk. Férj: Lenne csak az én í: igazgatóm a helyében! Ad- ; na az nektek! Nálunk szi- ; gorú rend uralkodik. Beve- ~ zették a naplórendszert. Ha : valaki kimegy, be kell írni, : hová és mennyi időre... Feleség: Igazán nagysze- rű, de mi az a sürgős do- ; log, ami miatt életre-halál. | ra kerestél egész nap? Férj: Képzeld, egy kitű- : nő konyhagarnitúrára búk- jj kantam. Egy álló óra hosz- E szat kerestelek, a csekk is l a kezemben volt, de téged : sehol sem találni. Feleség: És ha szabad ér- ; deklődnöm, mit írtál abba : a naplóba? = Férj: Hogy mit? Beírtam. ;; hogy... a könyvtárba men- E tem. Másként hogyan tud- Ej tam volna szabadulni? Ford.: Laczik Mária ü
