Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
1978. január 6. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Kollektív bölcsességgel A zárszámadó közgyűlések előkészítése K ülönösebben bizonygatni sem kell, hogy nincs két egyforma zárszámadás. Évenként változnak a szövetkezetek eredményei, mint ahogyan változnak a gazdálkodás körülményei is. Ez utóbbi alatt nem csupán a leesett csapadék mennyiségét, a napfényes órák számát értjük, sokkal inkább azt a gazdaságpolitikai, közgazdasági környezetet, amelyben a szövetkezetek gazdálkodnak. Tavaly az időjárás egyértelműen kedvezőbb volt, mint az azt megelőző évben. A párt igyekezett olyan gazdaságpolitikát kialakítani, amelyben jobban gyümölcsözhettek a szövetkezeti gazdák erőfeszítései. Egy sor kérdésben szemmel látható a fejlődés. Ezek között említhető az anyagi-műszaki bázis növekedése, az irányítás színvonalának és az anyagi ösztönzés rendszerének fejlődése, vagy az ellátó és felvásárló vállalatok szervezettebb munkája. Ugyanakkor a szövetkezetek gazdálkodásának eredményességét továbbra is kedvezőtlenül érintik a világgazdasági, világpiaci változások. Az állam sok-sok erőfeszítése ellenére sem sikerülhet egyes, a gazdálkodásban felhasznált anyagok árait azonos szinten tartani. Magyarán és röviden: jelentősen növekedtek a gazdálkodás költségei. A mostani zárszámadás, a jó terméseredmények ellenére sem lesz — vagy lehet — megszokott, úgynevezett „rutin” évzáró. Mert bár a közgyűlés „forgatókönyve” azonos az előző évivel, a szövetkezeti élet, a gazdálkodás kérdéseinek súlya egyre inkább növekszik. A közgyűlésen ugyanis nem csupán hátratekintenek a szövetkezeti gazdák az elmúlt évre, hanem előre is. Sőt elsősorban előre. A tavalyi gazdálkodás tapasztalatait is ebben az esztendőben kell hasznosítani. Nem kisebb kérdésekben kell állást foglalniuk, mint: hogyan tudják jobban hasznosítani az arjyagi f5 az élőmunka-ráfordításokat; a termelés tényezőinek jobb összehangolása; a munka szervezettségének javítása; a termelési szerkezetnek az adottságokhoz való igazítása; az állóeszközök jobb kihasználása. Tehát a gazdálkodás, a termelés fejlesztése az idén sem lesz köny- nyebb, mint az előző években. A TERMELŐSZÖVETKEZETI PÁRTSZERVEZETEK egész esztendőben együtt éltek, dolgoztak a szövetkezeti gazdákkal. A párt általános és gazdaságpolitikája ismeretében mutatták az utat a gazdálkodás nehézségei közepette. Most a zárszámadások előkészítése és lebonyolítása időszakában ugyancsak bokros teendőik vannak a párt- szervezeteknek. A mérlegek, beszámolók készítése a szövetkezeti tisztségviselők és a szakemberek feladata, de az már félreérthetetlenül pártpolitikai feladat, hogy a zárszámadások légköre olyan legyen, amely biztosítékot nyújt az idei esztendő nem könnyű feladatainak teljesítésére. A termelőszövetkezeti pártszervezetek vezetőségei az elmúlt években sok-sok politikai tapasztalatot szereztek a tagság között végzett politikai munkában. A legtöbb alapszervezetben kialakultak a zárszámadás előkészítésének módszerei is. De éppen a gazdálkodás bonyolultságának növekedése, a szövetkezeti demokrácia fejlődése követeli, hogy a pártszervezetek száműzzenek a politikai munkából minden formális elemet, s fordítsanak nagyobb gondot a politikai mondanivalójuk gazdagítására. A zárszámadást akkor értelmezzük helyesén, ha azt nem szűkítjük le a közgyűlésre. A politizálás és a vita fórumainak kell tekinteni a közgyűlést megelőző ágazati, üzemegységi, vagy brigádértekezleteket is. A szövetkezetek fejlődésének jelenlegi fokán a demokrácia gyakorlásának leghatékonyabb fórumai a munkahelyi megbeszélések. Itt bátrabban mondanak véleményt a tagok, véleményeik, javaslataik nem vesznek az általánosságba, hanem nagyon konkrétak, személyre szólóak. A pártszervezetek azzal segíthetik az alkotó légkör, a kollektív bölcsesség kibontakozását, ha a kommunisták élenjárnak a gazdálkodás, a szövetkezeti élet gondjainak megvitatásában. Helyes, ha az egyes munkahelyek dolgozói egy-egy társukat bízzák meg azzal, hogy a közgyűlésen szólaljon fel, mondjon nevükben is véleményt, tegyen javaslatokat. S ZÖVETKEZETÜNK ELMÚLT ÉVI GAZDÁLKODÁSÁT a kommunisták a közgyűlést megelőzően taggyűlésen vitatják meg és hagyják jóvá. A szövetkezetek kollektíváival szemben rendkívül nagy a párt- szervezetek felelőssége, ugyanis a tsz-tagok zömmel elfogadják a pártszervezet véleményét. Nem mintha ez „kötelező” lenne, de sokéves tapasztalatból tudják, a párt politikája a tsz-tagság érdekeit szolgálja. Ezt pedig a helyi pártszervezet képviseli. Tehát a taggyűlés véleménye, értékelése megadja a hangját a közgyűlésnek is. Ezért rendkívül káros a taggyűlés lebecsülése, amellyel pedig elég sok helyen és sok formában találkozunk. A pártszervezetek vezetőségeinek nem szabad megalkudnia azzal a gyakorlattal, hogy későn kapnak tájékoztatást a szövetkezet eredményeiről. A kommunistáknak ugyanis nem csupán megismerni kell szövetkezetük gazdálkodását, hanem állást kell foglalniuk, értékelniük kell a gazdasági vezetés munkáját. De szerepük ezzel nem fejeződik be. Ahhoz is időt kell adni a kommunistáknak, hogy a taggyűlés határozatait megismertessék a tsz-ta- gokkal. A pártszervezetek vezetőségei követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy olyan fontos kérdésekről adjanak tájékoztatót, mint a tagság és a vezetőség kapcsolata, a szövetkezeti demokrácia érvényesülése — a vezetőség és a szövetkezeti bizottságok munkájának értékelése —, az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdekek összhangjának érvényesülése, a jövedelemfelhasználás, a gazdálkodás fejlesztésének kérdései. A ZÁRSZÁMADÁS A TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉLET fontos eseménye. A tagság lezárja az előző esztendőt, határoz a jövedelem felhasználásáról, s meghatározza az új esztendő gazdálkodásának főbb irányát. Nagy-nagy jelentősége mellett ugyanakkor valóban ünnepi esemény is. Kár lenne tehát ezt a fontos színfoltot száműzni a közgyűlésekről. De akkor lehet ok a gondtalan ünneplésre, ha a szürke hétköznapokon megteremtik ennek a feltételeit a szövetkezeti gazdák. M. S. Mintha ma szedték volna a fáról Márkajel a dobozon Hatalmas, futballpálya- nagyságú csarnokban emberek szorgoskodnak, villany- targoncák száguldanak, a kon- veyorpályán két sorban ex- portcsomagoló-dobozok utaznak. Nagyüzem van a ZÖLDÉRT mátészalkai almatárolójában. Alig hallhatóan zümmög az új, olasz RODA almaosztályozó gépsor. Az emberek — többségük nő — feladata, hogy minél zavartalanabbuí dolgozhasson a gép. 10 millió forintért vásárolták, kamionokkal szállították Mátészalkára. Az olasz szakemberek mellett a helyi szerelők áldozatos munkája nyomán alig három hét alatt helyezték üzembe. A teljesítménye 22 tonna óránként, de ez csak jó minőségű alma esetén érhető el. A gép a nehéz almásládák ürítésén, az alma mosásán, szárításán kívül osztályoz és az alma egyenkénti mérését is elvégzi. Az így minősített termék kis tálkákban érkezik ahhoz a szalaghoz, amely a csomagoló asszonyokhoz szállítja. Ha a megfelelő dobozbetét kiválasztása után megraknak egy kartondobozt, az minden esetben 20 kilogramm súlyú lesz. Nagy szüksége van a ZÖLDÉRT-nek a korszerű, nagy teljesítményű gépsorra, mivel a szálkái tárolóban 1400 vagon almát tárolnak. Ebből kereken 1000 vagon termést az új gépsorral dolgoznak fel. Itt van az a 200 vagon alma is, amelyet különleges, teljesen légmentesen zárt tárolóban tartanak. Speciális kezelés nyomán az oxigén és széndioxid elvonásával, illetve programszerű adagolásával olyan tárolást biztosítanak, amely lehetővé teszi, hogy olyan friss almát szállítsanak a megrendelőnek, mintha aznap szedték volna a fáról. Ezért minőségi felárat fizet az exportmegrendelő. A különleges piros szalaggal, „Jonatán CO2” márkajelzéssel látják el és indítják útnak a kartondobozokat Brazíliába, Angliába és az NSZK-ba. A tálkákba helyezett alma mind egyforma súlyú. Néme- di Mária 90 kartondobozt készít egy műszakban. A kartondobozok összeállítását — műszakonként 2400 darab — Gere Lászlóné pneumatikus tűzőgéppel végzi. Elek Emil képriportja A z állami gazdaság új igazgatójához ma elsőnek a szépséges Szali- ma lépett be. Alig lépte át a küszöböt, elmosolyodott és csengő hangon rákezdte: — ön a mi mélyen tisztelt új igazgatónk? — Igen. én vagyok, kihez van szerencsém? — Én a szépséges Szalima vagyok. — Hallgatom önt szépséges Szalima. — Mondja meg mélyen tisztelt igazgatónk, kinek a felesége leszek én holnap? Az igazgató levette a szemüvegét. — Hogy, mit mondott ön? — Kinek a felesége leszek holnap? — Már elnézést, de azt hiszem, ez nem tőlem függ. — Ellenkezőleg! — elevenedett meg Szalima. — öntől függ minden! — Egyáltalán nem értem. — Öh. ezek a férfiak! — kiáltott fel Szalima. — Hajdanában a gazdaság igazgatójának a felesége voltam. Hogy milyen aranyidők jártak akkor! Az egész vidéket bejártam a szolgálati Volgával. Perzsaszőnyegeim voltak és csak francia bort ittam. Tisztelet és hódolat vett körül. „Nézzétek csak, itt megy az igazgatónő!” — mondták irigyen az aul asszonyai, és meghajoltak, ha találkoztunk. És az én igazgatóm a gazdaság felét a lábam elé szórta! Mély lélegzetvétel után folytatta a szépséges Szalima. — Aztán a helyettes felesége lettem, aki egy farmot ajándékozott nekem! Szaladt az idő és hamarosan az állatenyésztőé voltam, őszintén szólva még el lehetett valahogy tengődni. Az én fér- jecském bárányprémet ajándékozott nekem, tetőtől talpig szőrmében jártam. Később a brigádvezető, majd a csapatvezető felesége lettem... — És most, bocsásson meg, de kinek a felesége? — őszintén szólva, szinte senkié — szorította össze ajkát a szépséges Szalima. — Én. a hajdani igazgatóné egy egyszerű bérelszámoló felesége lettem, aki munkalapok hamisítására kényszerül, hogy egy szocsi utat összehozzon nekem. Ö. Allah! — És miért váltogatja olyan gyakran a férjét, szép. séges Szalima? — Ezt miből gondolja, méltóságod?! — mondta felháborodva Szalima. — Egyetlen férjem van! Csak a beosztását váltogatják állandóan. És most azt beszélik, minden jel arra mutat, hogy egyszerű állatgondozót csinálnak belőle. Friss húson és takarmánytápon kívül semmit sem látok majd! — No, de kérem... — Tehát, kinek a felesége leszek holnap? — kezdte elölről a szépséges Szalima, és megajándékozta az igazgatót gyönyörű mosolyával. — Jöjjön vissza holnap. Félek, hogy ezt alaposabban meg kell beszélni a nyomozókkal. .. Fordította: Laczik Mária Fogai os az úton A z elmúlt esztendő baleseti statisztikájában, sajnos, jelentős szerepet kaptak az úgynevezett fogatolt járművek. Vagyis a szekerek, lóvontatta kocsik. Az esetek többségében — tizenhárom ízben —, mint balesetet előidéző tényezők írattak be a rubrikákba. Megdöbbenést keltett például az az eset, amely Nyír- mada és Gemzse között történt. Egy szabályosan haladó motoros, aki hosszú-hosz- szú éveken át ezen az úton járt haza, az egyik este belerohant egy kivilágítatlan szekérbe. A motoros meghalt. A kocsis heves szitkozódás közben a lovát sajnálta, miközben eszébe se jutott, hogy segítsen a bajba jutottnak. A másik, nem kevésbé elgondolkodtató baleset Űjfe- hértó közelében történt, ahoL a műútra felhajtó szekér miatt egy autó az árokba borult. A hajtó öt kilométert rohant a helyszínről, csakhogy ijedtségét legyőzze. De beszélhetnénk halált okozó balesetekről, új és régi tragédiákról, melyek mind azért következtek be, mert a fogatolt jármű hajtója fittyet hányt az elemi szabályokra. A tapasztalat szerint a lovat hajtők nem veszik tudomásul: a megnőtt forgalomban járművük veszélyes, ők is közlekedő járművet hajtanak. Indulás előtt megisszák a féldeciket, napközben ahányszor kínálják őket, annyiszor fogadják el a télen lélekmelegítőt, nyáron meleg ellen „védő” italt. A közlekedésben agresszívek, s kiszámíthatatlan magatartásukkal életveszélybe sodornak másokat. A mezőgazdasági üzemekben sem veszik komolyan ezt a témát. Nem ellenőrzik a reggel kihajtót, napközben sem nézik meg, ki ivott, ki nem. Fogatos — mondják, s ebben felmentés van. A városokban működő fuvarosokat sem ellenőrzik kellő szigorral, mintegy tudomásul véve érveiket, amely szerint ezt a munkát józanul végezni nem lehet. A r lökök, álindokok ezek. Ideje lenne sokkal szigorúbban ellenőrizni a fogatolt járművek hajtóit, s megalkotni azokat a szankciókat, melyek riasztóak. Elképzelhető, hogy fuvarostól bevonják az ipart, a tsz-ben eltiltanak ilyen munkától notórius ivókat. A súlyos pénzbírság, esetleg büntetés is indokolt lenne. Kivilágítatlan szekér, ittas fuvaros nem elegendő KRESZ-ismeret — minden összességében ijesztő együttes. Egy szekérderékra való. (bürget) Segítség vizsgához munkásoknak Vizsga-előkészítő tanfolyamot szervez a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat az 1977/78-as tanévben is az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőknek. A tanfolyam — a korábbi évek jól bevált gyakorlata szerint — az idén is négyhetes, bentlakásos. A január 30-tól február 25-ig tartó tanfolyam idejére a vállalat különböző juttatásokat, kedvezményeket ad a résztvevőknek, így például fedezi a tankönyvek, füzetek, a tanszerek árát, s az egyhónapos bentlakás költségeit. A dolgozók a vizsgák előtt öt nappal tanulmányi szabadságot, s a tanfolyam idején fagyszüneti díjat kapnak. Az első minősítés az egyik legfontosabb munkafolyamat. A szépséges SzalÉaa
