Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 6. EXPORT ÉS HAZAI ELLÁTÁS Árak, adók, dotációk (4.) Keményítő ét, «uhu a péksütemény 18, a liszt és a tésztafélék 14 százalékos ártámogatást igényelnek. Az élelmiszerek ártámogatásának százalékos kulcsai ugyan nem meghökkentően magasak, de a tömeges és rendszeres fogyasztás révén a sok kicsi sokra megy. A különböző termékekre kirótt forgalmi adó mértéke minden esetben 100 százalék alatt marad. A szeszes italok értékesítése révén az állam átlagosan 50 százalékos adóbevételhez jut. Az alkohol tartalmú italok megadóztatásával összesen csaknem 12 milliárd forint áramlik a költségvetésbe. A dohányjövedék adója több, mint 2,5 milliárd forint bevételt eredményez. Tavaly az állami költség- vetés összes forgalmiadó-be- vétele 27,4 milliárd forint volt, a fogyasztói ártámogatásokra fordított összes kiadás pedig 36,1 milliárd. Tavaly volt először a különböző dotációk és elvonások egyenlege passzív, vagyis 1976-ban az áreltérítések végeredményeként nem növekedtek, hanem csökkentek az állami bevételek, méghozzá jelentős összeggel, 9,3 milliárd forinttal. Gazdasági fejlődésünk külső és belső feltételei szigorúbbak lettek. A cserearányromlásban kifejeződött fokozott külpiaci nyomás, az intenzív fejlesztés, a magas gazdasági fejlettség küszöbének átlépése, az eszközigényesség és a tőkehiány fokozódó ellentmondásának feloldása, mind-mind a gazdasági hatékonyság növelését igényli. A gazdaságirányítás teljes eszköztárát — így az árpolitikát is — jól kell alkalmazni, hogy korszerűsödjék a termelés szerkezete, hogy ésszerűbb legyen »termelés erőforrásainak (a munkaerő, a gépek, az anyagoknak) a hasznosítása, hogy javuljon a beruházások hatásfoka. Egy régi orosz közmondás szerint az árat az isten alakítja. Nálunk sokan úgy gondolják, hogy az állam az ármindenható. Ez legfeljebb olyan értelemben igaz, ha hozzátesszük: az állam mi vagyunk! Mi: termelő és fogyasztó állampolgárok, akik munkánkkal, a műszaki-gazdasági színvonal és a történelem formálói vagyunk. Bár az árindexre külső tényezők is hatnak, a meghatározó mégis a hazai munka színvonala és hatékonysága. Kovács József Tessék választani! csábbnál furcsább portékákat. Az élénk, sokszor már-már ingerült szóváltások egyszeriben megszelídülnek, ha létrejön az alku. Akad itt kopott farmer, használt fehérnemű, régi újság, „rongy- gyá” lapozott ponyva... A Csillag utcaiak sokszor kívánták már: bár csak végleg eltűnnének házaik elől az ócskások. 1978-ban végre teljesül jogos óhajuk. A költözés végleges időpontja ugyan még nincs meg, de az illetékesek már megtették a szükséges intézkedéseket. Az ócskapiac az óllatvásártér első szekciójában kap helyet. (kádas—gaál) A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz Zalka Máté zöldkoszorús Szocialista Brigád gondjaira bízott 66 hektár almás 1977-ben a tervezett 80 vagon alma helyett 106 vagonnal termett. A zal- kások gondozzák a 11 hektárnyi körtést is. A brigád tagjai 12 vasárnapot is felajánlottak azért, hogy a rekord- termést időben betakarítsák, értékesítsék. A munka mellett jutott idő bükki kirándulásra, az évfordulón felkeresték a névadó emlékhelyeit. És rendszeres színházlátogatók. „A mező- gazdaság szocialista kultúrája” vetélkedő vásárosnaményi területi versenyén elsők lettek. Együttműködnek az 1. sz. általános iskola Martos Flóra rajának úttörőivel. Télapójuk meglátogatta ajándékaival a pajtásokat, akik a fiatal almafák kérgének bekötözésé- vel segítettek a brigádnak. Részt vett a brigád sportpályaépítésben, segítik a gyermekintézményeket és hatan a dolgozók esti iskolájában tanulnak. Munkájukról joggal vélekedett Bakos Béla főkertész, versenyfelelős úgy, hogy nélkülük elképzelhetetlen lett volna a sikeres almabetakarítás és -feldolgozás. Télen, nyáron közkedvelt üdítő ital a Cola és a Sztár család tagjai. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri keményítőgyárában 1977-ben a tervezett 32 és fél millió helyett 34 millió 600 ezer üveget palackoztak Coca-Colából, Sztár Tónikből, Narancsból és Kingből. Ennek a mennyiségnek a fele volt Coca-Cola. A Sztár Kinget tavaly kezdték nagyobb mennyiségben gyártani Szabolcs-Szatmár megyében készült almasűrítményből. A gyáregység termelési értéke a burgonya- és búzakeményítővel, valamint a szőlőcukorral és vitális glu- tinnal 191 millió forint volt, 18 százalékkal több az 1976- os termelésnél. Ebből az üdítők 80 millió forinttal részesedtek. Az igény nem csökken a szénsavas üdítő italok iránt. Ezért a terveik szerint 1978- ban az előző évekhez hasonló mennyiséget gyártanak. Burgonyából az éves feldolgozókapacitásuk 2200 vagon. A mostani burgonyaszezon nem úgy sikerült, ahogyan tervezték. összesen csak 1400 vagonnal dolgoztak fel, mert erősen szennyezett állapotban kapták az alapanyagot. Volt olyan szállítmányuk, amelynek négyötöd része agyagos föld volt. Az 1400 vagon burgonyából 153 vagon keményítőt állítottak elő. Az idén 2200 vagon burgonyát várnak feldolgozásra. Krumplicukorból 20, szőlőcukorból 5, corvitálból — por alakú szőlőcukorból — 24, A félig lehúzott redőnyön tábla csüng, rajta a felirat: „Leltár miatt zárva”, vagy ennél valamivel udvariasabban: „Elnézést kérünk, leltározunk”. Alatta pedig az illető szaküzlethez legközelebb levő bolt megjelölése. A boltban most nem állnak vevők, s az eladók is elhagyták megszokott helyüket. A polcokról, rekeszekből nem azért kerül a pultra az áru, hogy vevőre találjon, hanem, hogy szakszerűen csoportosítsák, megszámlálják stb — tehát, hogy leltárba vegyék valamennyit. Az üzlethelyiséget kellemetlen zaj tölti be, a látszólagos zűrzavar mögött rend uralkodik. A boltok dolgozói azt mondják: idegtépő munka. Fizikailag, szellemileg egyaránt megerőltető. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat legnagyobb boltja a Nyírfa Áruház már december végén elkészült a leltárral, a többi üzletben most leltároznak. Nyíregyházán, a Rákóczi úti vasboltban is vagy két hétre felborult a szokásos rend. Ugyan miért tart ilyen soká a leltár? — vetődhet fel a kérdés. Pozsgai Jenő boltvezető szavaiból megtudhatjuk: „összesén csaknem háromezer áruféleséget tartunk. A fémfúró például egy áruféle, ám 1 milliméter átmérőjűtől az millimeter átmérőjűig terjed belőle a készletünk, s ehhez még hozzá kell tenni, hogy a kisebb méretű- ekből több ezer darabot tartunk raktáron. Leltározáskor pedig valamennyit át kell számolni.” Már december végén — a bolt rendes nyitvatartása mellett — megkezdték az előkészületeket, most pedig napi 10—12 órát dolgoznak, hogy időre elkészüljenek. Amíg aránylag kedvező az időjárás, igyekeznek a külső raktárakban — tehát ahol nincs tető a fejük felett — befejezni a leltárt. S amikor elkészültek — számadást adnak egész évi munkájukról is. (k.) HA AZT KÉRDEZZÜK, mennyibe kerül az áru, a szolgáltatás, a fogyasztói árra gondolunk. Pedig az is jogos kérdés, hogy mennyibe kerül az áru, a szolgáltatás a népgazdaságnak. Az egyik többe kerül, mint amennyit a fogyasztó fizet érte. Erre az állam ráfizet. A másik viszont kevesebbe kerül és ezen az állam nyer. Ha a lakosság által tavaly vásárolt összes áruk és szolgáltatások értékét 100-nak vesszük, akkor állami támogatásban részesül 37 százaléka, forgalmiadó terhelte 33 százalékát, a további 30 százalék pedig a költségvetéssel nem került közvetlen kapcsolatba, nem csökkentette és nem is növelte az állami jövedelmeket. A legnagyobb összegű ártámogatást, 15 milliárd 281 millió forintot az élelmiszerek kapták 1976-ban. Ezt követte a személyszállítás (10 milliárd 211 millióval), majd a kommunális szolgáltatások (a távfűtés, a víz-, a csatorna-, a gázellátás 2 milliárd 588 millióval), és a tüzelőanyagok (2 milliárd 41 millióval). A forgalmiadó-listán az élvezeti cikkek vezetnek, az ezen a címen elért állami bevételek összege csaknem annyi (15 milliárd 48 millió forint), mint az élelmiszerek dotációja. Majd a vegyes iparcikkek következnek (5523 millióval), illetve a ruházat (3 milliárd 875 millió forinttal). Jelentős állami bevételek származnak továbbá a személygépkocsi, illetve a benzin értékesítéséből. Érdemes azt is közelebbről szemügyre venni, hogy milyen az áreltérítés mértéke, ■az ártámogatáSj illetve a forgalmi adó termékcsoportonkénti százalékos aránya. Termékenként, szolgáltatásonként eltérő, a nagyobb „szóródás” a dotációnál tapasztalható. A városi közlekedésre például igaz a mondás, hogy egyet fizet és hármat kap! A dotáció ugyanis csaknem 300 százalékos. Vagyis az utasok által fizetett minden egyes forinthoz az állam még 3 forintot hozzáad. A vasúti személyszállítás dotációja „csak” 170 százalékos. Az ivóvíz- és csatornadíjak a termelési és fenntartási költségeknek csupán az egy- harmadát fedezik. A fogyasztói áremeléseket követően még mindig 20 százalékos ártámogatásra szorul a hús és a cukor, 66 százalékos dotációban részesül a tej és a tejtermék. A kenyér 41, Ronggyá lapozott ponyva Elköltözik az ócskapiac — Mennyi ez a kabát? — Kettőszáz. — Százötvenért megveszem. — Annál többet ér a prémje is... — Kettőszázért különbet kapok. — Akkor vegyen másutt. Nem erőszak. — Fizetek száznyolcvanat, de adja ide a válfát is! Az ócskapiac tarka színfoltja Nyíregyházának, s ebben a tarkaságban élénk, ám nem épp a leggyönyörködte- tőbb színek kavarognak. Ilyenkor, télen a nyárihoz képest alaposan lecsökken a forgalom, de még így is szép számmal kínálják a fúrTÁBLA A LEHÚZOTT REDŐNYÖN „Leltár miatt zárva” míg vitális glutinból — amit teljes egészében tőkés exportra szállítottak — 90 vagonnal készítettek. A- és B- minőségű búzakeményítőből 200 vagon került Svájcba és más nyugati országba. A gyáregység ~ devizabevétele meghaladta az 1 millió dollárt. Ez évi tervükben 700 vagon búza- és 200 vagon burgonyakeményítő gyártása szerepel. A választék bővítésére bevezetik — egyelőre kis számban — a literes Coca-Cola gyártását. Az 1978-as termelési értéktervük megközelíti a 200 millió forintot, (sb) Címkével vagy nélküle? ogyan függ össze a ke- k , I nyér minősége a nyom- III dai kapacitással? Tulajdonképpen sehogy, ám ha jól utánagondolunk, kiderül bizony, hogy a kérdés korántsem indokolatlan. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adatai szerint évente 650—700 millió egy- és kétkilós kenyeret sütnek hazánkban. Minden egyes kenyérhez nyomdai termék társul, egy cédulácska, amelyen feltüntetik a gyártás helyét, idejét, a kenyér fajtáját, a szabványszámot. Ahány kenyér, annyi cédula, illetve több, mondják: rengeteg megy pocsékba. Egy szó mint száz: költséges mulatság ez, évente milliókba kerül. Ismerve a honi nyomdák kapacitását, felvetődhet a kérdés: vajon mi szükség van ilyesmivel is terhelni őket? (A sütőipar nyolchónapos -előrendeléssel kapja meg a kért céduláit.) Ám túl ezen, sokkal el- gondolkoztatóbb, hogy évente sok tízezer munkaórát emészt fel a kenyerek cédulázása, mivel ezt a műveletet nehéz gépesíteni. A cédulázás mellett kardos- kodók azt állítják, hogy a kenyérre ragasztott csöppnyi védjegy a vevők érdekét szolgálja. Tetszetős érv, csupán azt hagyja figyelmen kívül, hogy legalább olyan fontos volna a cédula a csaknem 20 forintos mákostekercsen, a fonott- és a kakós kalácson. Hogy azokon mégsincs? Hja, kérem, azokra nem kell. Miért? Egyszerű a válasz: azokra nem szokás címkét bigy- gyeszteni. A kenyérre igen. Akkor is, ha történetesen a kétkilós veknit négyfelé vágják a boltban, s cédulás darab legfeljebb egy vevőnek jut a négyből. A kenyérre akkor is kell cédula, ha vala- ' mely panaszról egyetlen perc alatt kideríthető, hová címezzék! S még akkor is, ha csütörtök déltől kezdve valótlanságot állít a cédulácska. Ez utóbbi megjegyzés magyarázatra szorul. Nos, tessék. Szombaton általában kétszer annyi kenyér kerül az üzletekbe, mint egyébként szokásos, s ráadásul a boltok jóval hamarabb zárnak, mint a hét többi napján. Azért, hogy zavartalan legyen az ellátás, már csütörtök déltől elkezdik gyártani a „szombati” kenyeret — természetesen szombati cédulával. Naponta emberek százainak ad tehát fölösleges munkát ez az indokolatlan előírás, olyan körülmények között, amikor mindenütt, a sütőiparban is krónikus munkaerő-hiány nehezíti a termelést. Néhány kenyérgyárban — ideiglenes engedéllyel — száműzték e babramunkát. És csodák csodája: nincs reklamáció,, Miért is lenne, amikor javult a kenyér minősége azóta, hogy a szakembereket nem terhelik fölösleges teendőkkel. F. Gy. Bevételek és kiadások Demecserből Almásládákat kazlaz a brigád. (Molnár Károly felv.) Tizenkét felajánlott vasárnap Á gyarmati Zalka brigád A polcokról, rekeszekről az áru a pultra kerül.
