Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-04 / 3. szám
1978. január 4, KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á közművelődés a pártmunkában AMIKOR A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1974. márciusi határozata szinte jelszósze- rű tömörséggel célul tűzte, hogy „a kulturális nevelőmunka legyen a pártmunka szerves része”, sok pártszervezetben meglehetősen értetlenül álltak a feladat előtt. Azóta a helyzet sokat változott. A közművelődési párthatározat valóra váltásában az egyik legnagyobb eredménynek alighanem éppen azt tekinthetjük, hogy ma már a pártszervezetek túlnyomó többsége tud valamit kezdeni ezzel a tennivalóval. A pártmunkában, a politikai cselekvés hét- * köznapjaiban — a művelődés mindinkább a fontosságának megfelelő helyre kerül. Része is, eredménye is ennek a folyamatnak az a változás, ami a közélet résztvevőinek szemléletében végbement az utóbbi időben. A pártszervezetek politikai munkája kétséget kizáróan jelentős szerepet játszott abban, hogy a vezetők, a mozgalmi aktivisták a korábbinál jobban értik a műveltség, a kultúra társadalmi szerepét. Mindinkább általánosan elfogadott vélemény, hogy a művelődés fejlesztése nélkül alapvető gazdasági és politikai céljaink sem válthatók valóra. Ennek a szemléletnek a kialakulása jórészt annak köszönhető. hogy a pártszervezetek komolyan vették, amire az említett határozat kötelezi őket, vagyis mind erőteljesebben szálltak szembe a műveltséget lebecsülő, a tanulás, önművelés jelentőségét vitató nézetekkel és' gyakorlattal. A mérleg pozitív serpenyőjébe helyezhető a pártszervek irányító, koordináló, összehangoló munkájának fejlődése. Általában jól értették meg, hogy ezen a területen is a párt általános munkastílusát kell érvényesíteni. Más szóval, nem közvetlenül maguknak kell megoldaniuk a közművelődési feladatokat, hanem elvileg, politikailag kell irányítaniuk az ezzel foglalkozó állami, társadalmi szervek tevékenységét. Különösen az összehangolás jelentett — s jelent most is — nehéz feladatot, hiszen a dolog természeténél fogva itt több a „gazda”. Még távolról sem a múlté ugyan a szétaprózottság, az anyagi eszközök és az emberi energiák szétforgácsolá- sa, de az előrelépés vitathatatlan, s ebben a pártszervezeteknek ugyancsak nagy az érdemük. A TARTALMI FELADATOK rangsorolása, a fő teendők kiemelése szintén f itos helyet kapott a közművelődéssel kapcsolatos pártmunkában. Eredményei kétségtelenek: általánosan a középpontba került a munkásművelődés, szélesebben a dolgozó osztályok művelődése, s többnyire . megkülönböztetett figyelem jut a fiatalok önművelésének, közösségi kulturális tevékenységének is. A munka melletti iskolai tanulás szélesítésére, a hiányzó alapismeretek megszerzésére, az általános, szakmai és politikai műveltségnek különböző iskolákban, tanfolyamokon történő bővítésére nagy energiával és hatékonyan ösztönöznek a párt- és tömegszervezetek. Ügy tűnik, hogy ezen belül a jövőben mindinkább a munkások középiskolai tanulásának szorgalmazása kerül előtérbe. A munka melletti középiskolai tanulmányok nemcsak a munkásművelődés színvonalának emelésében, hanem az arra alkalmas munkások vezetővé válásában is egyre nagyobb szerepet játszanak. Ezt a munkahelyi párt- szervezeteknek célszerű figyelembe venniük, s a maguk területén előmozdítaniuk a továbbtanulással foglalkozó szervek, szervezetek tevékenységének jobb összehangolását. Mint említettük, nemcsak szőkébb értelemben vett kulturális kérdés ez. hanem összefügg a kádermunkával. De hozzátehetjük, hogy az ideológiai munkával is (hiszen növeli a társadalomtudományi ismereteket), a gazdasági fejlődéssel is (mert a természettudományos-műszaki ismeretek bővülése szélesebb szakmai hátteret, alapot ad), s a munkásosztály vezető szerepének érvényesülési feltételeit tovább javítva, társadalompolitikai kihatása is van. Persze mindez nem csupán erről a feladatról mondható el, hanem minden közművelődési-kulturális kérdésről, teendőről. Divatos kifejezés ma a komplex szemlélet hangoztatása, ám szükségességének aláhúzása mégsem tekinthető és tekintendő divatnak. A pártszervezetek közművelődését irányító tevékenysége akkor lesz igazán színvonalas, ha nemcsak a kifejezetten ilyen tárgyú napirendek tárgyalásakor esik szó kulturális kérdésekről, hanem a gazdasági fejlesztés, a tömegpolitikai munka, a kádermunka, az ifjúság vagy a nők helyzete, a tagfelvétel (és sorolhatnánk tovább) problémáiról tanácskozva is mindig számba veszik a művelődést érintő összefüggéseket. A MUNKA MÓDSZEREIRŐL szólva lényegesnek nevezhetjük a pártellenőrzés színvonalának további fejlesztését. Mivel a pártszervezetek általában nem maguk végzik a közművelődéssel kapcsolatos teendőket, annál fontosabb, hogy folyamatosan ellenőrizzék megvalósulásukat. Helyes, ha ez az ellenőrzés a jövőben rendszeresebb lesz, s egyúttal szélesebb és mélyebb. Szélesebb olyan értelemben, hogy a kulturális munka további területeit fogja át. Vannak erre jó kezdeményezések, elgondolások: néhol például a pártszervezet megvizsgálja a közművelődési feladattervek megvalósulását, ezen belül az anyagi eszközök felhasználásának ésszerűségét; másutt a művelődési otthon, a könyvtár munkájának tartalmát és hatékonyságát elemzik; mind több helyen kerül napirendre az ismeretterjesztés értékelése — vagyis szélesedik az a terület, melyre a pártsz, evezet figyelme kiterjed. De a szélesedéssel együtt az ellenőrzésnek mélyebbé is kell válnia, oly módon, hogy a formai elemek mellett mindinkább a tartalomra összpontosul. Mi tagadás, nem ritkán megelégednek még a számszerű mutatók összegezésével és összevetésével, tudomásul vesznek csupán a statisztikát javító formális lépéseket is. Pedig a pártirányítás akkor lesz igazán hatékony, ha hadat üzen a formalizmusnak, s igényli az ilyen eljárások, megoldási módok felszámolását. „A pártszervezet nem utolsósorban a maga irányítási stílusával tud hatni a művelődésre” — mondotta egy tanácskozáson egy felelős pártmunkás. Figyelemre méltó gondolat ez. Nem szójáték, ha azt mondjuk: a kulturált politikai cselekvés ösztönöz a legjobban a kultúrálódásra. a kultúra megbecsülésére. Gyenes László S zűkszavú ember Magyar János, a SZÁÉV brigádvezetője. Figyelem, amint a délutáni munkakezdés előtt megbeszéli társaival a végzendő feladatokat. Nem parancsokat osztogat. Erre talán kényszeríteni se lehetne. Meghallgatja, meddig jutottak a szereléssel a délelőtti műszakban dolgozók. Valamennyiük fején ott a jellegzetes piros védősisak. — Higgye el, erre nemcsak az eső miatt van szükség! Bár az ellen is nagyon jó szolgálatot tesz. Munkánk veszélyes a magasság, a daru és az általa emelgetett 60 —70 mázsás elemek miatt is. Nem is menne egyikünk se sisak nélkül a munkaterületre. — Nem fél odafönt? Nincs tériszonya? — Volt módom megszokni. 1971-től vagyok házgyári szerelő. A Jósavárosban sok házat szereltünk össze. A 36 éves Magyar János az általános iskola elvégzése után kötelezte el magát az építőiparral. 1958-ban végzett és kezdte el az ács szakmát a 31-eseknél. Egy év múlva hazajött, azóta ennél a vállalatnál dolgozik. Hálás azoknak az öreg szakmunkásoknak, akikkel annak idején egy brigádban dolgozott. Ebből az időből szívesen említi a fehérgyarmati kórházat. — Az építkezésen két évig dolgoztam. Mi csináltuk a zsaluzást és az állványozást. A modern technika, a korszerűbb építési mód az új iránt oly fogékony szakmunkást iskolapadba ültette. Sikeresen elvégezve a merőben új technológiát igénylő szerelési tanfolyamot, 1971 óta házgyári elemekből épít lakóházakat, középületeket. — Csináljunk egy gyors számvetést. Mégis hány épületről mondhatja el: „Ezt a mi brigádunk szerelte, rakta össze?” — A Jósavárosban volt a legtöbb. 3500 lakás, de mi csináltuk a Szabolcs-szálló és a posta épületét is. És most itt, a Kun Béla utcán kezdtünk el 480 lakást. Ezek már másak, mint a jósavárosiak. Kívülről színesek az elemek és nagyobbak is egy méterrel. A délelőtt dolgozó szerelők lassan elköszönnek. A váltótársak pedig indulnak az épülő — 84 lakásos — háztömb felé. Elkísérem őket. Ketten lent maradnak. A toronydaru kezelője leengedi a kötelet. Mire a lentiek felerősítik az első elemet a drótkötél kampóira. a brigádvezető az ötödik szintről boldogan nyugtázza: — Értik a munkájukat! S. I. S Szerelő piros sisakban A Havonta mintegy 20 0UÜ darab ruhát készít a BFK mátészalkai gyára. A változatos termékek egy részét szovjet megrendelésre, más részét a belkereskedelemnek szállítják. Képen: a Martos Flóra nevét viselő ifjúsági munkaszalag. (Hammel József felvétele) ARCOK A HAFE-BÓL „Hadd maradjak meg munkásnak...“ BORSI ANDRÁS LAKATOS. TŐLE LECSENGETHETIK A MŰSZAKOT. AGYÜT SÜTHETNEK EL MELLETTE, HA NEM KÉSZÜLT EL A MUNKÁVAL, MARAD. EGYIK REGGEL, AMIKOR MÜSZAKKEZ- DÉS ELŐTT BLOKKOLT A NÉP, Ő AKKOR INDULT ÁLMOSAN, FÁRADTAN A KAPU FELÉ. ÖSSZEFUTOTT AZ ELLENŐRZÉST VÉGZŐ IGAZGATÓVAL A NAGY CSARNOKBAN. — Elkéstünk, elkéstünk szakikám? — próbált csipkelődni vele az igazgató, remélve most őt is sikerült megcsípnie. Tévedett. — Elkéstünk igazgató szaktárs. Otthonról! Nekem most csengetnek le. Viszlát! — köszönt fáradt mosolygással, s ujját svájcisapkájához emelte. Munkáslakás Jóskának Hekmann László, az igazgató paff lett. Mindenre gondolt, de erre nem. Később, a művezetőtől tudta meg, Borsi azért maradt bent, mert sürgős munka akadt. Ha nem végzi el, nem indíthatták volna a szállítmányt. — Szerencsénkre nem kevés olyan munkásunk van, mint ő — emlékszik vissza a HAFE igazgatója. Berecz József géplakatos. Szocialista brigádvezető-he- lyettes. Érettségizett. Most végzi a technikusi minősítő tanfolyamot. Ki akarták „emelni” a brigádból. — Ha jót akar nekem igazgató elvtárs, hadd maradjak én meg munkásnak — válaszolta, amikor szóba került az előléptetése. Miért maradt? — Itt érzem jól magam — mondja Berecz Jóska. — Ö a szakmában akarja kiélni magát — vallják róla munkatársai. — Ö volt a mi „nagykövetünk” az NSZK-ban a Dürr- cégnél. A festőberendezéseket tanulmányozta. Helytállt a Girack osztrák cégnél is. Betanult, s ő tanította be itthon a munkatársakat — mondja az igazgató. — Ha valaki, akkor Jóska megérdemelte, hogy a gyártól munkáslakást kapjon — vélekedtek róla munkatársai. „Mélyről” indult ez a gyár. Csak a törzs volt alig egy évtizeddel ezelőtt. Tanyáról, faluról bekerült parasztfiatalokkal kellett megismertetni a gyári légkört, a fegyelmet. Szülői kísérettel Gerliczki János főoktató: — Némelyiket még az anyja, apja is elkísérte, hogy meggyőződjék, jó helyre kerül-e az ő kisfia. Mi tagadás, némelyik először látott zuhanyozót, fürdőt. Nem is beszélve a gyárról, modern gépekről. Mindent meg kellett a gyerekeknek mutatni. Az öltözőszekrény használatát, a szerszámok kézbe fogását, a fürdést. Türelmet, áldozatot kíván a munkássá nevelés. A HAFE a megye egyik legkorszerűbb tanműhelyében neveli a munkásgenerációt. Évente kilencven-száz fiatalt. — Van nálunk géplakatos, esztergályos, forgácsoló és fényező tanulóképzés — magyarázza az oktató. — Azt valljuk, hogy csak korszerű, új szerszámokkal lehet a kor színvonalán megtanítani a jövő szakmunkásait. Ezért minden esztendőben új szerszámokat kapnak a fiúk. A tanműhelyben olyan szerszámgépeken tanulják a szakmát a fiatalok, amelyek bármelyik pillanatban beállíthatók a termelésbe. Mikor a gyár igazgatójától azt kérdeztem, mondja már, menynyibe került ez a tanműhely, mosolyogva így válaszol: — Rengetegbe! Milliókba! Pontos számot nem mondott. Ha jön az átvevő... — De megéri — tette hozzá. A fiatalokat említette, akik e tanműhelyben szereztek szakmát, nyertek versenyt, lettek a szakma ifjú mesterei. Akik innen indultak, s ma valamelyik vezető poszton irányítják a termelést. — Nem, jönnek zavarba, ha érkezik a szovjet átvevő, s azt mondja, szereljük szét a konveyort vagy az elektro- foretikai berendezést. Ott a szeme előtt szerelik darabokra, s rakják össze — magyarázza az igazgató, Berecz mellett említik Sipos Miklóst, Prékopa Istvánt, Fábián Györgyöt, Mi- lotai Mihályt. Művezetők, diszpécserek, programozók lettek. Érettségivel rendelkeznek, s a technikusi képesítés is ott van egyiknek- másiknak már a zsebében. A HAFE nyíregyházi gyára a Kossuth szakközépiskola bázisüzeme. Küld ide a gyár fiatalokat tanulni, de kap is az iskolától. Itt végzik nyári gyakorlatukat a kossuthosok. Egy hónapig dolgoznak, fizetésért. Megismerkednek a gyárral, a munkafolyamatokkal, a munkásokkal, brigádokkal. — És ezzel megkezdődik a kötődésük is az üzemhez. Lehetőséget biztosítunk számukra, hogy érettségi után itt elhelyezkedjenek. Biztosítjuk részükre a továbbtanulást, s- áldozunk is értük — mondja az igazgató. Egy év — félmilliárd Híre van a HAFE nyíregyházi termékeinek Moszkvában, Harkovban, Rosztov- ban, Csebokszáriban. Nyíregyházán készülnek a szovjet gépjárműipar megrendelésére a konveyorpályák, a festőberendezések. Ez évben félmilliárd forint értékben. Rendkívül precíz munkát igénylő termékek. Készítőik itt tanulták a mesterséget, itt voltak sokan tanulók, itt lettek szakmunkások, innen járnak többen közép- és főiskolára. Szerelésvezetőket küldenek a Szovjetunióba. Természetes, előtte a gyárban a szovjet partnerek előtt elvégzik a próbaszereléseket. Ök állítják ki a bizonyítványt. Eddig jeles. Ha nem utazik ki szerelő, akkor sincs zavar. Minden gyártmány mellett ott van a szerelési rajz. Erről csak olvasni kell. Minden nyelven értik a szakemberek. F. K.
