Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-04 / 3. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 4. Napi külpolitikai kommentár A török dilemma TÖRÖKORSZÁGOT SOKAN ISMÉT „Európa beteg emberének” nevezik, igaz, most „csak” kormányzati értelemben. Kontinensünk e fontos országában esztendők óta sajátos libikóka a parlamenti élet és a kormányzati stabilitás megteremtése mindeddig elérhetetlen vágyálomnak bizonyult. Ezért keltett nemzetközi figyelmet a legújabb fordulat: a Szu- lejman Demirel miniszterelnök igazság pártja által vezetett kormánykoalíció a nemzetgyűlésben elvesztette amúgy is „vékony” többségét — 228—218 arányban leszavazták. ■ Ez annyit jelentett, hogy Korutürk államfő az ellenzéki néppárt ötvenegy esztendős vezetőjét bízta meg kormányalakítással. Azt a Bülent Ecevitet, aki voltaképpen a június 5-én tartott választások győztese volt. Akkor mégsem ő lett a kormányfő. A látszólagos rejtély nyitja a parlamenti matematika. A 450 tagú nemzetgyűlésben az abszolút többséghez 226 mandátum kell, Eceviték pedig akkor 213-at szereztek. Az abszolút többséghez szükséges 13 mandátumot kis pártok vezéreitől kellett volna összeszedni és ezek megkötötték volna — sőt, meg is kötötték — a kormányfő kezét. Ecevit ilyen alapon nem volt hajlandó kormányozni, kénytelen volt átengedni a kormányrudat a hasonló problémákkal küszködő De- mirelnek. Demirel laza koalícióját most leszavazták. Ecevit megkezdte kormányalakítási tárgyalásait, de — a régi, nehéz körülmények között. Most sem képzelhető el „tiszta” néppárti kabinet, hanem csak olyan koalíció, amelyben minden döntést megnehezít a kis pártok különvéleménye. A JÖVŐ KÉT LEHETŐSÉGET TARTOGAT Bülent Ecevit számára. Vagy képtelen működő koalícióit létrehozni és tovább vár az áhított abszolút többségre, vagy megpróbálja a majdnem lehetetlent: Ijormányozni a koalíciós partnerek Damoklész- kardjának árnyékában. Egyelőre csak az biztos, hogy egyik változat sem jelent kiutat a kormányzati válság sokéves zsákutcájából. Harmat Endre Szadat-ellenes megmozdulások Damaszkusz: A szíriai állami rádió szerint Horn's városában' kedden több mint háromszázezren tüntettek Anvar Szadat egyiptomi államfő Izrael irányában folytatott különutas politikája ellen. A tüntetők Egyiptom- és Amerika-ellenes jelszavakat hangoztattak. Szadatot — tábláikon — árulónak, „az amerikai—izraeli összeesküvés bábjának” nevezték, s megbélyegezték az egyiptomi államfő kapituláns politikáját. Három hét alatt ez volt a negyedik nagyszabású Szadat-ellenes megmozdulás Közép-Szíriában. Kuvait: Ali Abdesszalam Triki, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam Kuvaitban hivatalos látogatáson lévő külügyi titkára keddi sajtó- értekezletén lehetségesnek mondotta, hogy Washington a radikális arab és afrikai államok térdre kényszerítése érdekében szövetkezik az amerikabarát egyiptomi, izraeli és iráni rezsimmel. „Az arab és az afrikai államokat fenyegető súlyos veszélynek tekintjük az amerikai védnökség alatt esetleg létrehozandó új egyiptomi—izraeli— iráni szövetséget” — mondo- ta. Kifejtette, az effajta tömb célja az lenne, hogy erőszakkal térdre kényszerítse az arab nemzetet és az afrikai országokat, s a térségben megdöntsön egyes kormányokat. Carter amerikai elnök és Szadat egyiptomi államfő szerdai találkozójára utalva nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Szadat különutas politikája nem változtatja meg Washington izraelbarát magatartását. Rámutatott arra, hogy Szadat elveszítette önbizalmát, sőt elveszítette saját népének támogatását is. Algír: Huari Bumedien algériai köztársasági elnök kedden közel-keleti körútra indult. Utazási programját hivatalosan nem ismertették, de — az AP szerint — feltehetőleg ellátogat Líbiába, Szíriába, Irakba, s esetleg Szaúd-Arábiába is. Az államfő kíséretében van Algéria külügyminisztere, közlekedési minisztere és pénzügyminisztere is. Az aFP lehetségesnek tartja, hogy Bumedien elnök közel-keleti kőrútjának célja a szadati politikát ellenző arab országok újabb csúcstalálkozójának előkészítése. 1978: a mezőgazdaság éve Angolában Az MPLA-Munkapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozatára az 1978-as évet a mezőgazdaság évének nyilvánították az Angolai Népi Köztársaságban. Ezzel kapcsolatosan Agostin- ho Neto, a párt elnöke, az ország államfője rádióbeszédben fordult a lakossághoz. Neto a mezőgazdaság idei fejlesztésének fő célkitűzései között a munka termelékenységének fokozását, az élelmezési és hagyományos exportkultúrák vetésterületének növelését, az új mezőgazdasági technika alkalmazását, valamint a szövetkezetek számának növelését említette. Beszédében Agostinho Neto ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nagy figyelmet kell fordítani az ipar és az építőipar fejlesztésére is. Utalt az állami szektor jelentős bővülésére. A szocializmus felépítésének célkitűzése az ország lakosságától megköveteli, hogy aktívan vegyen részt a nemzeti egység megszilárdításáért, a törzsi eredetű megosztottság leküzdéséért vívott harcban. TELEX... LIMA Peruban új kormány lépett hivatalba január 1-én. A december 20-i törvényerejű rendelet értelmében, amellyel megreformálták a közigazgatást, a miniszteri tárcák száma 18-ról 15-re csökkent. A kulcsfontosságú tárcákat a korábbi miniszterek vezetik. Az egyetlen polgári személy a perui kormányban továbbra is a külügyminiszter. LONDON James Callaghan brit miniszterelnök kedden a brit légierő különgépén 11 napos ázsiai körútra indult, amelynek során 3—3 napot tölt Bangladesben és Pakisztánban, ötöt pedig Indiában. A megbeszélések homlokterében várhatólag a világpolitikai helyzet áttekintése áll majd, és csak másodsorban a kétoldalú gazdasági-politikai kapcsolatok területe. Callaghan ezenkívül beszédet mond az indiai parlamentben. DJAKARTA Az indonéz hatóságok a jövőben nem adnak ki külföldi vállalkozóknak az országban való kereskedelmi vállalkozásra szóló engedélyt. A kormány döntése alapján az ösz- szes japán és nyugati monopóliumoknak még 1978-ban indonéz állami kereskedelmi vállalat kezébe • kell átadnia az eddig folytatott tevékenységére szóló engedélyét. BRÜSSZEL Pokolgép robbant kedd hajnalban Törökország brüsszeli nagykövetségének egyik épülete előtt s kirepítette a ház ablakait és bejárati ajtaját. Egy éjszaka leforgása alatt ez volt a második merénylet, amelyet nyugat-európai török intézmény ellen követtek el. Londonban egy török bank előtt robbant pokolgép körülbelül ugyanabban az időpontban. PRÁGA Prágában kedden megkezdte munkáját a KGST-orszá- gok környezetvédelmi tanácsának 11. ülése. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt. Az ülésen véleményt cserélnek a környezetvédelem terén megvalósuló együttműködésről és a kooperáció elmélyítésének távlatairól. BONN Bonnban bejelentették, hogy az Egyiptomban üdülő Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár szerdán rövid megbeszélést folytat Jimmy Carter amerikai elnökkel, aki — útban Nyugat-Európa felé — rövid időt tölt az arab országban. A két államférfi találkozója hivatalos adatok szerint csupán negyedórás lesz. Amint Bonnban közölték, a Szaúd-Arábiából érkező Carter alig több, mint egy órát tölt Asszuánban, hogy a közel-keleti helyzet alakulásáról folytasson eszmecserét az egyiptomi elnökkel. MOSZKVA Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter cikkét közölte kedden a Krasznaja Zvezda, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának lapja a szovjet fegyveres erők megalakulásának közelgő 60. évfordulója alkalmából. Terrorizmus — eszme és gyakorlat (1.) Kropotkin tói Carlosig E gy londoni étterem különszobájá- ban 1881 nyarán vagy félszáz ko- I mór kinézetű férfi gyűlt össze. Többségük fekete szakállat viselt, ami jelképe is lehetett volna a társaságnak, amely a Fekete Internacionálé hangzatos nevén vált ismertté. Ez a máig is páratlan találkozó az akkori idők vezető anarchistáinak nemzetközi értekezlete volt. A legismertebb résztvevő Pjotr Alekszejevics Kropotkin orosz herceg volt, akit manapság is az anarchizmus legjelentősebb alakjának tartanak. A „közgyűlés” időpontja is lényeges, hiszen a különböző országokból összesereglett anarchista vezetők azután vitatták meg együttműködésük lehetőségeit, hogy ugyanaz év márciusában sikeres merényletet hajtottak végre II. Sándor orosz cár ellen. Ez a politikai gyilkosság egy lehetne a sok közül, ha indítékaiban nem lennének olyan tényezők, amelyek megkülönböztetik a további politikai merényletektől. Ezeknél ugyanis általában az áldozat személye állt valakiknek, vagy valakinek az útjában, tettei, politikája tette kellemetlenné ellenfelei számára. Az anarchisták első, nagy vihart kiváltott akciójában azonban az orosz uralkodónak nem a személye volt fontos, hanem az a tény, hogy a cár a gyűlölt orosz állam jelképe. A múlt század végi anarchisták nagyszabású merényletsorozata, amelynek áldozata lett például Carnot francia köztársasági elnök, I. Umberto olasz király, McKinley amerikai elnök, sőt Erzsébet osztrák császárné, Ferenc József felesége is, az államok ellen irányult a vezető személyiségeken keresztül. S ez az a momentum, amely újat hozott a politikai erőszakos cselekmények hosszú történetében, s a mai modern terrorizmus gyökerének is nevezhető. A XIX. századi anarchizmus kialakulásának oka a kispolgárság nagy tömegeinek rohamos elszegényedése volt. A tőkés termelés előretörésével természetszerűleg szorult vissza a kisüzem, s ugyanilyen természetes, hogy ez kiváltotta a jelenséget megérteni nem képes kistulajdonosok elkeseredett lázadozását. „A kapitalizmus borzalmaitól megvadult kispolgár” — ahogy Lenin fogalmazta — az államban látta minden baj okát. Minthogy az anarchizmus nem volt képes megfelelő kiutat, módot kínálni az igazságtalanságok megszüntetésére, hamarosan az állam elleni meddő lázadássá fajult. Ideológusaik meg is fogalmazták a harc elveit. A gyűlölt államot le kell rombolni, s ebben elsősorban az egyének akcióinak van hatalmas szerepük. „A dinamit permanens, állandó forradalma...” — írta Kropotkin, „a tett propagandája” — hirdették mások. Az erőszakhullám következményeit elsősorban a munkásmozgalom sínylette meg, hiszen a tőkés államok egyebek között az anarchista akciók ürügyén nyomták el erőszakkal a szervezett munkásság megmozdulásait. A terrorizmus „reneszánsza” a XX. század hatvanas-hetvenes éveiben ugyancsak a kapitalizmus ellentmondásainak kiéleződésével, problémáinak fokozódásával magyarázható. Az 1968-as évek Nyugat- Európáját felbolygató anarchista diákok, majd a totális erőszakot bevezető terrorista csoportok is az államot akarták lerombolni. Ök is az egyéni erőszak látványos tetteivel vélik forradalmasítani a tömegeket. Szerintük az elnyomó állam a terrorakciók nyomán mutatja meg igazi arcát, antidemokratizmusát, másrészt kiderül gyengesége is. Be akarták bizonyítani, hogy az állam nem képes megvédeni magát egy elszánt „forradalmi” mag támadásaitól, s nem képes megvédeni polgárait, valamint azok tulajdonát sem. Ehelyett csak erőszakossága, diktatórikus jellege fokozódik, amely szükségképpen kiváltja az amúgy is nyugtalan állampolgárok ellenszenvét. A képlet tehát: terrorakciók, az elnyomó állam felfegyverkezik, amivel lehull az álarca, fokozódik a nyugtalanság, a tömegek elégedetlensége, s végül mindez a hatalom csődjéhez vezet. „Ha nem létezik még az a rendőrállam, amelyet mindenki gyűlöl és amelytől mindenki retteg, akkor el kell érni, hogy létrejöjjön” — mondják a nyugatnémet terroristák, akik nyilván hiszik azt, hogy ez az egyetlen mód a forradalmi helyzet mesterséges előidézésére. A módszerek persze változatosabbak, mint a századforduló idején. A bomba- merényletek ma is előfordulnak, de a fő eszköz az emberrablás és a repülőgépeltérítés lett. A politikai gyilkosságokra is van példa, gondoljunk csak Buback, nyugatnémet főállamügyész vagy Ponto, a Dresdner Bank elnöke elleni merényletekre. A fő és alapvető különbség azonban a régi és a mai terrorizmus között a politikai-társadalmi körülményekben van. Hiszen Kropotkin idején mégis csak volt valami bázisuk az anarchistáknak az elégedetlen kispolgárok körében. Akcióik sem keltettek olyan osztatlan ellenszenvet, mint napjainkban, amikor az államhatalom megzsarolása sokszor ártatlan emberek tucatjainak életét fenyegeti. Az akkori bázis mára csak a szimpatizánsok szűk körére csökkent. A terroristák jó része kétségtelenül a kapitalizmus igazságtalanságai miatt kiutat nem látó fiatalok közül kerültek ki, de ezeknek a fiataloknak semmiféle kapcsolatuk nincs a társadalmi bajok miatt elégedetlen, nyugtalan tömegekkel, s a munkásmozgalommal. nemzetközi terrorizmus képviselői ma már mindenütt az államok elsőszámú — és egyáltalán nem hősökként, forradalmárokként tisztelt — közellenségei, a legkeresettebb bűnözők, mint például a számos országban körözött, szinte rettegett fantomnak kikiáltott Carlos, akit két esztendeje, áz OPEC miniszterei elleni bécsi támadás óta üldöz több világrész rendőrsége — mindhiába. A hozzá hasonló kalandorok váratlan feltűnése, majd eltűnése már önmagában is a terrorizmus nemzetközivé válásáról árulkodik. Következik: össztűz az államra. Avar Károly 'A A seremetyevói repülőtér új épületének makettje. (Fotó: APN — KS) MEGÜJUL A SEREMETYEVÓI REPÜLŐTÉR. Idén több mint 100 millió utast szállíta_ nak az AEROFLOT, a világ legnagyobb légi közlekedési vállalatának gépei. Évről évre nő azoknak a légiutaknak a hossza, melyeken a szovjet gépek rendszeresen közlekednek. A 10. ötéves tervben a légi utas- és teherszállítás jelentős mértékben növekszik. Különösen nagy feladatok hárulnak majd a légiközlekedés dolgozóira az 1980-as Moszkvai Olimpiai Játékok napjaiban. Nemrég aláírták azt a szerződést, mely szerint az 1980-as olimpia résztvevőinek és vendégeinek döntő többségét szovjet gépek szállítják. A feladat eredményes teljesítése érdekében több légikikötőt, többek között a moszkvai seremetyevói repülőteret, az ország legfontosabb légikapuját felújítják és kibővítik. Seremetyevóban már megépült a gépek fel- és leszállásához szükséges második betonsáv, amelyen bármilyen típusú utasszállító gép landolhat. Utasfogadó és kisegítő épületek épülnek. Az olimpiai megnyitásra avatják fel az új repülőtéri épületet, mely óránként 2500 utas fogadására képes. A repülőtéri komplexumot a legmodernebb berendezésekkel szerelik feL A légikikötő előtti parkolóban 1000 gépkocsi várakozhat.
