Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-04 / 3. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 4. Árak, adók, dotációk (2.) Árszínvonal VISSZA-VISSZATÉRŐ KÉRDÉS: miért nem terveznek nálunk is változatlan árakat és szerényebb bérnövekedést? Sokan állítják, hogy így az életszínvonalemelés áttekinthetőbb, egyszerűbb, meggyőzőbb volna. Egyes végletes nézetek szerint pedig az áremelések eleve keresztezik az életszínvonal-emelés útján. A szocializmus általános törvénye az életszínvonal rendszeres emelése — ahogyan ezt a tapasztalatok is mutatják — többféle ármechanizmus mellett érvényesülhet. A mi immár tízéves gyakorlatunk szerint az élet- színvonal emelése úgy valósul meg, hogy közben az árszínvonal is emelkedik, de érezhetően kisebb mértékben, mint a bérek, a személyi jövedelmek. Az árszínvonalemelés — a központi árintézkedések és a piaci árváltozások hatása — éppúgy megtervezhető, mint a bérek, a jövedelmek alakulása. így viszonylag pontosan előirányozható a reálbérek és reáljövedelmek növekedése is. A szükséges árufedezet mennyiségben, minőségben, választékban döntően a termelési és forgalmi (külkereskedelmi) tervek biztosítják, de azért a rugalmas árpolitika kínálatra ösztönző és keresletet formáló szerepe sem lebecsülendő. „Nagyobb szabadság — nagyobb visszaélési lehetőség”. Sokan ezért idegenkednek a rugalmas árpolitikától és megfeledkeznek arról, hogy a legmerevebb árrendszer is módot ad a spekulációra (a minőségrontásra, a választékszűkítésre stb.). A szabad piac, a szabad ár nem merőben új jelenség, valamilyen fórmában már előzőleg is létezett gazdasági életünkben, legfeljebb a perifériára szorulva, vagy illegálisan. (Hiánycikkek pult alatti árusítása, csempészés, feketepiac stb.) RUGALMAS ÁRRENDSZERÜNK megfelelő, garanciákat, biztosító szelepeket tartalmaz, védi a fogyasztói érdekeket. Jelenleg a lakosság összes vásárlásainak fele államilag garantált áru, termék és szolgáltatás. Ide tartoznak az alapvető élelmiszerek, a lakbér, a kommunális szolgáltatások, a tömegközlekedés stb. Ezek árát csupán központi döntés alapján emelhetik, hatásukat jövedelemkiegészítéssel ellensúlyozzák, kompenzálják. De a szabad áraknál sem szabad a vásár! Részben azért, mert az állam gazdasági, piaci eszközökkel képes hatni a kínálat fokozására. (Példa rá az 1977. évi zöldségellátás és -árszínvonal, amely a kedvező időjáráson túl a hatásos ösztönzés, a nagyobb vetésterület következménye.) Részben pedig azért, mert a fontosabb termékeknél már az áremelés szándékát is jelezni köteles a vállalat, s az árnövelést, amennyiben az nem indokolt, hatósági közbelépéssel megakadályozzák. Az ellenőrzés és szabálysértés esetén a felelősségre vonás (gazdasági bírság, fegyelmi, vagy büntetőeljárás) szintén az indokolatlan áremelések megelőzését szolgálja. Árpolitikánk elvei megfelelnek a legfőbb gazdaságpolitikai követelményeknek: — biztosítsák a fogyasztói árszínvonal viszonylagos stabilitását, az áralakulás tervszerűségét; — a fogyasztói árarányok fokozatosan közeledjenek a ráfordítási arányokhoz; — az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások egy részének árait fogyasztásuk, felhasználásuk befolyásolása végett tudatosan el kell téríteni a ráfordításoktól; — az árváltozások segítsék elő a kereslet-kínálat összhangját, kölcsönös egymásra hatását, a lakosság jobb áruellátását. az Áralakulást HOSSZABB IDŐSZAKON át döntően a viszonylagos stabilitás jellemezte. Az árstabilitáshoz fontos politikai érdekeink fűződnek. Igen sokan az árstabilitáson mérik gazdasági helyzetünk szilárdságát, a szocialista tervgazdálkodás fölényét, az életszínvonal-emelés egyértelműségét. A gazdasági érdekek, bár nem kizárólagosan, inkább a mérsékelt, tervszerűen irányított árszínvonal-emelés mellett szólnak. Az aktív árpolitika, az árarányok céltudatos módosítása ugyanis a műszaki fejlesztés, a választék- bővítés, a termelési szerkezet korszerűsítésének hatásos eszköze. Segítségével rugalmasan, gyorsan feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásában keletkező feszültségek. A magasabb ár révén elérhető többletnyereség nagy mozgósító és szervező erő. S a tervszerű, szabályozott ütemű árszínvonalnövekedést kiegészítő magasabb béremelés lehetővé teszi a béreknek, a végzett munka szerinti fokozott differenciálását, a keletkező bérfeszültségek feloldását. Kovács József CSÖKKENT MUNKAKÉPESSÉGŰEK Munkában a ládaszegező brigád. Otthon és munkahely Traubiszóda tz év első munkanapján /§ a Kossuth rádió esti krónikája helyszínen keresett fel néhány italboltot, ahol a szeszkorlátozásról szóló rendelet hatását figyelték. Kitörő lelkesedéssel nem ujjongtak sem az italboltok dolgozói, sem a fogyasztók. Az egyik kocs- máros azt mondta, kiveszi a munkakönyvét. Azonnal rózsaszín gondolataim támadtak. Ha az a sok hajnali felkeléstől sem húzódozó szorgalmas csapos és kiszolgáló ezután az építőipart, a bányászatot és a többi termelőhelyet fogja ilyen ambícióval szolgálni, beláthatatlan emelkedés lesz 1978-ban széles e hazában. A tanácsok nem győzik majd az elárvult italboltokat öregek napközi otthonának, ifjúsági klubnak, barkácsteremnek és még ki tudja minek kiutalni. Amíg így álmélkodtam, félbeszakították az esti krónikát, mert közben bejelentés érkezett. A bejelentők szerint voltak pőharazók, amelyek a szokásos hajnali órákban kinyitottak. A krónika munkatársai azon melegében felhívták az illető cég vezetőjét, aki tömören így válaszolt: Traubiszódát mértünk. Micsoda idők, micsoda új esztendő: magyar emberek éhgyomorra, hajnalok hajnalán Traubiszódát isznak! Ez a külön bejelentés minden előző tervezge- tésemet romba döntötte: még a fotelből is majd kiestem, úgy mellbevágott a Traubiszóda. (Cs. B.) Hazánkban a szociális otthonok közül elsőnek 1977- ben a Szakolyi Szociális Fog. lalkoztató Intézetben kezdték meg a bentlakó csökkentké- pességűek aktív foglalkoztatását. Az otthon lakói közül 67 személy dolgozik bejelentett munkakönyv alapján, 33-an pedig a Balkányi Állami Gazdaságban az idénynek megfelelően segédkeznek a mezőgazdasági munkáknál. Az intézetben jelenleg futball-labdát, ujjvédőt. úttörő, sípot és „Szabolcs” almásládát készítenek.’ Ebben az évben továbbfejlesztik az üzemeket és a termelőeszközöket, hiszen a foglalkozásoknak a hasznos munkára nevelő hatása mellett gazdasági jelentősége is van. Az elmúlt évben 40 ezer darab úttörősípot, 168 ezer ujjvédőt, 17 300 almásládát és 223 labdát készítettek. Ez a mennyiség 1978-ban a duplájára fog emelkedni, hiszen az előző év csak gyakorlóidőnek számított. Az intézet jó kapcsolatban áll a Fővárosi Kézműipari Vállalattal és a nyíregyházi gumigyárral. Az intézet lakóinak különböző rendezvényekkel kedveskednek a gumigyáriak és az üzleti kapcsolat mellett baráti támogatásban is részesítik a csökkent munkaképességűeket. Felvételeink az intézet termelőműhelyeiben készül, tek. Császár Csaba képriportja Ügyes kezek festik színesre az úttörősípokat. A labdakészítő műhelyben Ványi Mihályné gondozónő segédkezik a labdák ossz eállításánál. Vezetőségyálasztás a MAE-ban A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete vezetősége ülést tartott, ahol megtárgyalták a vezetőségek újraválasztásával kapcsolatos teendőket. Január 15-ig minden helyi csoportban és szakosztályban újjáválasztják a vezetőséget és megválasztják a megyei küldötteket. A megyei küldöttértekezletet január 27-én tartják. A vezetőségi ülésen újabb helyi csoportok létrehozására tettek javaslatot. Új helyi csoportot alakítanak Mátészalkán, a Szamos menti Állami Tangazdaságban, Vaján, a Rákóczi Termelőszövetkezetben együtt a NYÍR- KERT-társulással és Nyíregyházán, a vetőmagtermeltető vállalat kutatóintézetében. Hogyan élünk — hogyan éljünk Ki legyen a „pénzügyminiszter ”? A közelmúltban — a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában — megjelent Hoffmann Istvánná „A magyar háztartások gazdálkodási modellje” című könyve, melyben a szerző ezt írja: „A szocialista fejlődéssel a családon belüli szerepek is megváltoztak, aminek fő oka a nők tömeges munkába állása. Ez a körülmény megváltoztatta a nők státusát a családiban, ami azzal jár, hogy már nem képesek a korábbi, hagyományos női szerepkör maradéktalan betöltésére, ambícióik gyakran konfliktusok forrásává válhatnak. A munkához és a tanuláshoz való azonos jog a férfi és a nő kapcsolatában újszerű, csak a szocialista társadalomban megjelenő normatívák elfogadásával jár együtt. Az egyik változás a családon belüli munkamegosztás, ban és a gazdálkodásért viselt közös felelősségben nyilvánul meg.” Vagyis: a családi jövedelem előteremtésében lényeges részt vállal a nő, tehát a családi költség- vetés készítésében, a közös pénz beosztásában is egyenrangú szerepet tölt be. Az a kérdés, hogy ki legyen a család „pénzügyminisztere”, ma már elviekben nem döntő, de meghatározó, mivel a gazdálkodás tervszerűsége a közös kassza kezelési módján, a család jövedelmének beosztási formáján is múlik. A közös jövedelem felosztására egyre inkább jellemző a családi demokratizmus, a több kereső jövedelmének együttes kezelése, melyben — vitathatatlan — általában az anyák, a feleségek vállalják a nagyobb felelősséget. Takarékossági hajlam Az említett tanulmány — mely több mint 1650 magyar család megkérdezésével, évekig tartó kutatómunkával készült — a háztartási pénz- gazdálkodás magatartási tényezőit is feltárta. A „takarékos gazdálkodás” jelzője illeti meg a magyar családokat, mivel nagyobb hányaduk a befolyt összeg egy részét megtakarítja, hogy milyen formában, az a havi jövedelmektől is függ. A háztartások 14,2 százaléka havonta meghatározott összeget tesz félre, kevesebbet — évente mintegy 10 ezer forintot — takarítanak meg azok, akik hó végén az „amennyi megmarad” összeget rakják takarékba. Legnagyobb az ingadozás az alkalomszerű, váratlan jövedelmekből adódó megtakarításoknál. Ez utóbbi inkább a községi háztartásokban tapasztalható. (A gazdálkodás eltérő sikereiben az életmód, a környezet is közrejátszik. Ezért van az, hogy minden rétegben — értelmiségi, alkalmazott, munkás, paraszt — találhatók azonos jövedelemből eltérően, vagy hasonlóan gazdálkodó háztartások.) Általánosan észlelhető a háztartások kiadási szerkezetén a takarékossági hajlam, ami magyarázható a még háború előtti alacsony életszínvonal, létbizonytalanság és az ötvenes évek rossz áruellátásával együttjáró túlzott felhalmozás tudati rögződé- sével is. Ameddig a takaró ér Elterjedt vélemény a magyar családokról, hogy jól gazdálkodnak: nem költenek feleslegesen, nincs adósságuk, vagyis addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Kiadásaik sorrendjében az első helyen áll az élelmiszer. A szellemi foglalkozásúak jövedelmük 36 százalékát, a munkások 42 százalékát, a parasztok 47 százalékát költik erre a célra. A fő kiadási kötelezettség másik csoportja a lakás (lakbér, törlesztés), világítás, gáz, villany, fűtés, közlekedés stb., egyszóval a rezsi. Majd a gépkocsiköltségek, s egyéb tartós fogyasztási cikkek részletfizetései következnek. A fogyasztási iparcikkek — ezen belül a ruházkodás — rétegenként alig tér el egymástól: 32—36 százalék a jövedelmekből erre jutó rész. Inkább készpénzért Javuló életkörülményeink, a létbiztonság az elmúlt években növelték a családok vásárlási kedvét, de sokan vannak, akik — ha módjukban áll — inkább készpénzért szerzik be a részletre is kapható cikkeket. Pedig a család tervszerű gazdálkodása nem zárja ki, sőt lehetővé teszi — nagyobb beruházásokban is — a részletre való vásárlást. Ebből több haszon származik: gyorsabban felszerelhető a háztartás, a nagyobb beruházások rangsorolhatók, stabilizálódik a jövedelembeosztás rendszere, takarékosságra nevel, s állandósít egy bizonyos részletösszeget. Ma már a televíziók 50—60 százalékát, a mosó- és hűtőgépek 30—35 százalékát, a bútor 40 százalékát részletre szerzik be a családok. A részletvásárlás az új házasok és a nagycsaládosok körében terjedt el leginkább. Társadalmunkban a legkisebb gazdálkodási egység: a család. A KSH legutóbbi felmérése szerint hazánkban 2 millió 984 ezer család van; e közösségekben élők száma pedig csaknem eléri a 9 milliót. Tehát a szocialista társadalom egészének mozgásában determináló szerepe van a családok életmódjának, annál is inkább, mivel a szocializmusban az egyén és a társadalom érdekazonossága meghatározó. Hogy milyen is valójában szocialista életmódunk, milyenek fogyasztási szokásaink, gazdálkodási magatartásunk? — A válasz tudományos „megfogalmazásával” marxista közgazdászok, filozófusok, szociológusok foglalkoznak, kutatási ismereteik elengedhetetlenül szükségesek a jövőbeni életszínvonal-politikánk irányának meghatározásához. L. Gy.
