Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
1978. janüár 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 SZAKKÉPZÉS Á követelmények szerint A MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM egyik felmérése szerint, a megkérdezett munkáltatók úgy nyilatkoztak, hogy a fiatal szakmunkások nyolcvan százaléka megfelelő szakmai felkészültséggel került ki az iskolákból, sőt harminc százalékuk képzettsége átlagon felülinek ítélhető. Nem rossz arány; mi több: ez az eredmény — figyelembe véve a szakmunkásképzést ért jó néhány megrázkódtatást — kedvezőnek mondható. Az utóbbi megjegyzés magyarázatául némi — kronologikus sorrendben és távirati stílusban fogalmazott — történeti visszapillantás kívánkozik: 1950—1954: három év helyett kettő, illetve egy évre csökkentik a szakmunkás- képzési időt. Az akkor érvényes gazdasági tervekhez igazodva elsősorban a vas-, a bánya-, az építő- és a faiparban. 1954: az iskolákból kikerült fiatalok, enyhén fogalmazva, nem feleltek meg a követelményeknek Keményebben fogalmazva: szakmájukról, a rájuk váró munkáról vajmi keveset tudtak. 1955: a képzési idő újra három év. A „vas és acél országa leszünk” jelszó módosítása a szakmunkásképzésben úgynevezett strukturális átszervezést jelentett. A vasipari tanulókat, sokszor tanév közben „átirányították” például a köny- nyűipari szakmákra. 1957—1960: némi javulás, majd 1962-ben hihetetlen gyorsasággal megjelennek az első szakközépiskolák. Alig egy évvel azután, hogy az országgyűlés elfogadta az emlékezetes 1961. évi III. törvényt, amelynek alap- gondolata a középiskolai képzés általánossá tétele. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata 1965 júniusában: „A népgazdaság teherbíró képességét, a munkaerő-gazdálkodás érdekeit alapúi véve, a középfokú képzés reális útja nem az, hogy minden tanuló valamilyen középiskolában tanuljon, hanem inkább az, hogy a fiatalok többsége szakmunkástanuló legyen.” Ennek értelmében megkezdődik a sietve létrehozott szakközépiskolák visszafejlesztése és ezzel párhuzamosan a hagyományos szakmai képzés korszerűsítése. 1969: újabb reform, a szakmunkásképzésről szóló VI. törvény, amely átrendezi a tanítható szakmák nomenklatúráját, és az oktatás tartalmi részének újabb céljait, módszereit jelöli meg. A VI. TÖRVÉNY VÉGRE kiegyenesítette a szakképzés kanyargásait, s a bevezetőben idézett — a megkérdezett munkáltatók véleményéből leszűrhető — eredmények, lényegében az elmúlt nyolc esztendő viszonylagos nyugalmának köszönhetők. Am ez a nyugalom nem azonosítható az oktatás módszertanát illető változatlansággal, a gazdasági és a műszaki fejlődés egymást követő stációinak figyelmen kívül hagyásával. Vagyis: időről időre szükségeltetik a szakmai képzés szerkezetének korszerűsítése — s a hangsúly a szerkezetre, a struktúrára, nem pedig a képzési, oktatási rendszerre helyezendő. Tervezik az egyes szakmák profiljának szélesítését, összevonás, integrálás, illetve az alapszakmák kialakítása által, továbbá az ismeretek átrendezésével, új ismeretek beépítésével az egyes szakmák belső, tartalmi fejlesztését is előirányozták, ily módon is segítve a szakképzettség elméleti megalapozását, a műszaki gondolkodás, illetve a szakmai szemlélet fejlesztését. (Például: valamennyi ipari szakmában bevezetik az elektrotechnika, a műszerek és mérések, valamint az üzemgazdaságtannal kapcsolatos tudnivalók oktatását.) S hogy az egyszerűbb szakmák oktatása ne terhelje a szakmunkásképző intézeteket, a jövőben mód nyílik ezek munkahelyi oktatására, a vállalatoknál szervezett tanfolyamok keretében (általában olyan szakmák esetében, ahol a képzési idő 6—12 hónapot igényel). Az efféle oktatás megszervezése és bevezetése is elősegíthetné, hogy a szakmunkásképző intézetek, a jelenlegi körülbelül 190 szakma helyett csak 128 szakma ■ oktatásával foglalkozzanak. (Meg j egyzendő: az iskola elvégzését igazoló szakmunkás-bizonyítvány a jövőben is igazolja az adott szakmai képesítést és jelzi a szűkeb b szakosodást.) S AMI TALÁN A LEGLÉNYEGESEBB: a jelzett változtatások, finomítások bevezetésére fokozatosan kerül sor; olyan ütemben, ahogy a megfelelő oktatási anyagok, segédletek elkészülnek, és oly módon, hogy e változások ne okozzanak különösebb fennakadást az oktatás jelenlegi rendjében. E módosítások ugyanis — az elképzelések szerint — nem az oly sok reformot megért szakmunkásképzés újabb átformálását jelentik, hanem a meglévő oktatási rend és módszer napjaink, s méginkább a közeljövő műszaki-gazdasági követelményeihez való hozzáigazítását ígérik. Annak a kézenfekvő ténynek a feltételezésével, hogy a szakképzés folyamata nem zárul le a szakiskola elvégzésével. V. Cs. S omodi éppen arra készült, hogy a falhoz vágja a telefont. Már legalább húsz perce próbálja felhívni a központot, de a negyedik számnál mindig szétkapcsol. Pedig neki feltétlenül beszélnie kellene az anyagosztállyal, különben amiatt a vacak festék miatt késnek a késztermék szállításával. Már előre hallja a főnök kirohanásait, mi az, hogy nem volt elég festék, festék mindig van, csak Ő. Somodi olyan élhetetlen, ha nem figyelmeztetnék, még a tej is megaludna a szájában, és a többi. Ekkor kopogtak. Előbb csendesen, aztán néhány másodperc múlva erősebben. — Tessék! — Maga is csak később vette észre, hogy milyen artikulátlanra sikerült. Alacsony, korán vénülő, kopott kabátos férfi lépett be. Pontosabban előbb csak a fejét dugta be, hogy köszönjön, de mire végére ért, már teljes testével ott volt a szobában. — Szervusz Somodi! Remélem nem haragszol, hogy erre jártam felugrok hozzád. Somodinak nagy erejébe telt, hogy visszafojtsa a még nagyobb idegességet, amit a váratlan látogató érkezése okozott. Egy hónapon belül pontosan harmadszor jár „véletlenül” erre ez a kis semmi ember, s most van bőr a képén előre kijelenteni, reméli. nem haragszik Somodi a látogatás miatt. Először nem ismerte meg — hiába, az idő múlása elmossa az emlékeket. De az arasznyi ember gyorsan felfrissítette Somodi emlékezetét, elmesélve néhány csínytevést, amit együtt követtek el a falusi általános iskolában. Mert ez a miniember, akit kétszer kell megnézni, hogy egyszer észrevegye az ember, valóban az osztálytársa volt valaha a szülőfaluban. Az idő, több mint húsz év, eltelt, de ez a tökmag jóformán mit sem nőtt, csak a homloka csúszott hátrébb, meg a szeme alatt híztak a táskák... Először amiatt kereste Somodit. hogy közölje vele: a kislánya ide jelentkezett középiskolába a városba. — Ha szólnál egy-két jó szót az érdekében, az_ sokat jelentene. Mi az neked, aki ilyen magas pozícióban van? S omodi előbb elnézést kért, hogy senkit nem ismer abban a bizonyos iskolában és bíztatta a volt osztálytársat, megfelel majd a kislánya és fölveszik. De az osztálytárs addig nem moccant, amíg Somodi fel nem emelte a telefont és legalább azt meg nem kérdezte ama bizonyos iskola igazgatójától, hogy milyen mérvű a túljelentkezés és hogy milyen esélye lehet náluk egy falusi kislánynak... Nem sokkal később újra kopogott az iskolatárs, fülig nyíló szájjal, hogy lám, mit tett az az egy telefon! Felvették a kislányt. — Most meg, tudod, nekem van egy kis gondom. A szövetkezetnél, ahol dolgozom, megüresedik a csoportvezetői állás és ha nem esnék nehezedre, felhívhatnád rám a figyelmet... Egy ilyen ember szava, egy kis szövetkezetnél, mégis csak valami. Somodi megígérte, hogy beszél a szövetkezet vezetőSemmiség A „Fémmunkás” Vállalat nyíregyházi gyárában készítik a Ganz- MÄVAG által megreir delt MAREP forgattyúshá- zakat, melyekből nagy teljesítményű szivattyúkat szerelnek össze. A rozsályi Rákóczi Tsz-ben Készül a számvetés Á tervben hasznosítják 1977 tapasztalatait Készül a számvetés: mit és mennyit adott az előző év, hogyan lehet értékelni az elvégzett feladatokat, egyáltalán milyen is volt 1977? Lassan elkezdődnek a zárszámadási közgyűlések is. A rozsályi Rákóczi Termelőszövetkezet 2028 hektáron gazdálkodik közösen Zajtá- val. Nagy területen foglalkoznak búza és kukorica termesztésével. Búzát 370 hektáron vetettek 1976-ban. Az átlagtermésük jóval a megyei átlag alatt maradt, 21 mázsát takarítottak be hektáronként. Ugyanígy jártak a négyszáz hektár kukoricával is. Mindössze 32 mázsás átlagot értek el. Kevés sikerrel — A növénytermelés árbevételét 13 és fél millió forintra terveztük — kezdi a beszélgetést Tircsi Emil, a szövetkezet elnöke. — Nem mentegetni akarom magunkat, de az időjárás viszontagságai miatt, főleg a jégverés hatására a tervezett összegnek nem sokkal több, minta jével, de már akkor tudta, hogy nem teszi meg. És ime, most itt van újra a kisember. Ismét fülig nyílik a szája, invitálná Somodit a szemben lévő étterembe egy italra, merthogy ő nyerte el a csoportvezetői állást. — Nagyszerű! örülj neki! — válaszolt erőltetett mosollyal Somodi. Ám, amikor arról kezdett mesélni a látogató, hogy mostmár igazán semmiség az egész, amit szeretne tőle — egy kis soronkívüliség lakásépítésitköl- csön-ügyben — ez a kis mosoly is ráfagyott az arcára. Eszébe jutott, hogy neki is jól jönne most egy kis soronkívüliség, mondjuk a postánál, hogy telefonálni tudjon anyagért. Meg jó lenne, ha valaki szólna az érdekében és sikerülne végre egy rendesebb lakáshoz jutni, hiszen már négy éve vár minőségi cserére. Somodi gépiesen mondta, hogyne, persze, ez csak természetes, örülök, hogy szépen haladtok. K özben arra gondolt; egyszer, csak egyetlen egyszer lépne be úgy hozzá ez a kis ragadáncs, hogy megkérdezné: — És te, hogy vagy Somo- dikám?! Angyal Sándor felét tudtuk realizálni. A 130 hektáron termesztett napraforgó termésátlaga négy mázsa volt. Azt hiszem, ez jól mutatja, milyen mértékben érte területünket az átvonuló jég. Az Állami Biztosítótól kapott összeget is figyelembe véve, végülis a növény- termesztés másfél millió veszteséggel zárult. A zárszámadásig még kísérteni fog a tavalyi év, utána szeretnénk elfelejteni ezt a búza-, kukoricatermést. — Persze nincsen rossz hangulat a szövetkezetben ■— kapcsolódik a beszélgetésbe Drobnyák Miklós, a párttitkár, aki egyben a főállattenyésztő. — Ami elveszett a vámon, megjött a réven. Az állattenyésztés, úgymond kihúzott bennünket a csávából. Százharminc tejelő tehenünk van, és a fejési átlag 2400 liter. Közel hétszáz literrel emelkedett 1976 ótá. Csak tejprémiumként kilencszáz- ezer forintot kap a gazdaság. „Megfejelték11 négyszázzal A tervben kétezer literes tejátlag szerepelt. Ezt „fejelték” meg négyszáz literrel. Hogyan? Radikálisan nyúlt a vezetés az állattenyésztéshez. Kilencven hektáron intenzív gyepet telepítettek. A legelőt egyszer kaszálták és 45 mázsás szénatermést takarítottak be. Százötven hektáron lucernát termelnek, amely teljes egészében biztosítja az ellátást. Szelektálták az állományt is, aminek a fele második borjas tehén, de a többi sem túlkoros még. Ebben az évben hússzal növelik a tehénlétszámot. A tejtermelést 2500 literre tervezik, azonban elérhetőnek tartják a 2700 litert is. — Foglalkozunk még a vágómarhatartással is. Ebből a tervünket 160 százalékra teljesítettük. Hatszáz anyajuhunk is van, és ez az ágazat szintén a nyereségek közé tartozik. A sertéstenyésztés azonban nem úgy sikerült, ahogyan terveztük. Az eredetinek csak a kétharmadát hizlaltuk. Elvitt tőlünk legalább- háromszázezer forintot. Ebben az évben elhagyjuk a sertést. Az állattenyésztés árbevételi terve nyolcmillió forint volt. Ezzel szemben több, mint tízmillió forint volt a bevételük. — Bár ilyen lett volna a többi is — folytatja az elnök — nem fájna a fejünk. A tavalyi almánk teljesen ipari minőség volt a jég miatt. A harminc hektáros meggyültetvényes ötéves. Még csak most fordult termőre. Kézimunkaigényes növények ezek, azonban a meggy, fekete ribiszke és köszméte leszedésével nincsen problémánk nyáron, annál több volt az almával. Az elmúlt évben igyekeztünk ezt is megoldani. Két év alatt ötven hektár téli almát akarunk telepíteni. Módosított beruházás Mivel a bevételi tervet nem tudták teljesíteni, le kellett mondani egy húsz hektáros gyümölcsös telepítéséről. Űj beruházásként egy negyven férőhelyes istállót és tehenészeti telepre szociális létesítményt építettek. A gacsályi szövetkezettel közösen vásároltak egy Rába- Steiger erőgépet — közös a kukoricaterületük az IKR- ben —, valamint egy tehergépkocsival és egy MTZ 80- assal bővült a gépparkjuk. — A zárszámadást február 10-én tartjuk — mondja az elnök — és a mérleg szerinti nyereségünk kétmillió forint. Az egy tagra eső havi jövedelem 2542 forint. Év közben csak nyolcvan százalékot fizetünk, a kereset többi részét most fogjuk kiadni. Zárszámadáskor kapják meg a tagok a hiányzó húsz százalékot, ami huszonnyolc lesz! Az új gazdasági évben részben átalakítják a termelésszerkezetüket. A búza és a kukorica területe maradt, viszont a napraforgóét duplájára emelték. Nem termesztenek cukorrépát és magkendert, ezzel szemben hatvan hektáron mákot és a takarmánynövényekből is többet vetnek. A műtrágyafelhasználásuk a múlt évben 1,2 millió forintról 2,3 millióra emelkedett, amit még fokozni kívánnak 1978-ban. Nincs megállás — Harmincnégymillió forint termelési értéket tervezünk 1978-ra — mondja befejezésként Tircsi Emil. —A körülményekhez viszonyítva nem gazdálkodtunk rosz- szul 1977-ben, de ezt mindenképpen túl akarjuk szárnyalni. A tél ellenére most sem pihenünk. A gépműhelyben a tavaszra készítik a gépeket, a gyümölcsösben metszik a fákat. Egyszóval nincs megállás. Sípos Béla
