Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 24. Orvos és páciens É rdekes és a megyére is jellemző adat látott napvilágot az elmúlt napokban. Ebből kiderül: Magyarországon évente 150 milliós betegforgalmat bonyolítanak le az egészségügyi intézmények. Egy-egy lakosra tehát átlagosan 14 orvos előtti megjelenés jut. Csupán összehasonlításul: a Szovjetunióban a szám 7—8, az állami egészségügyi szolgálattal rendelkező Angliában 4—5 az egy főre jutó évi forgalom. Sajnos, sok gyógyszer szabaddá tétele sem javított alapvetően a helyzeten, változatlanul leterhelt a járóbeteg-ellátás. Mindebből következik, hogy sokan panaszkodnak a rövid vizsgálati idő miatt, mások pedig a várakozást teszik szóvá — joggal. Vajon miből fakad ez a már-már luxusnak számító orvoshoz járás? Részben kétségtelenül az az ok, hogy a beteg, vagy hogy teljesen pontosak legyünk: a páciens olyan maximalista igényekkel lép fel, amelyeket az egészségügyi szolgálat nem tud kielégíteni, s a jövőben is csak közelíteni fog ehhez. Vannak, akik nincsenek tekintettel arra, hogy vannak valódi betegek is és saját vélt panaszaikkal terhelik az orvosokat. A követelőző magatartás bizony igen elterjedt. Ez föltétlenül rontja a helyzetet, nehezíti a munkát. Meg kell ugyanakkor jegyezni: az egészségügy szervezettségén is javítani kell. A felesleges párhuzamosságok, a betegek ok nélküli küldözgetése is tetemesen növeli a gondokat. Itt azonban megjegyzendő: a hangsúly az ok nélkülin van. A beteg továbbutalására ugyanis két alapvető szabály létezik: az egyik az, hogy nem szabad a beteget további vizsgálatra vagy kezelésre küldeni akkor, ha az állapotának megfelelő, korszerű ellátást ott lehet biztosítani, ahol először jelentkezett. A másik szabály ennek az ellenkezője: minden beteget kötelező továbbutalni, ha az egészségi állapotának megfelelő, sajátos szakismeret, vagy felszerelés, vagy akár ezeknek csak egyike a jelentkezés helyén nem áll rendelkezésre. Csak így lehet biztosítani, hogy mindenki az állapotának megfelelő, korszerű ellátásban részesüljön és ha kell, a tanyabokrokból eljusson a budapesti országos intézetig. Mai betegellátásunkban vannak még aránytalanságok. Tudvalevő, hogy a járó- és fekvőbeteg-ellátás egymáshoz viszonyított aránya nem megfelelő. Ismert, hogy a kórházi ágyak egymáshoz való viszonya sem kifogástalan. Van tehát min gondolkodnia mind az egészségügynek, mind a betegnek Olyan problémáról van szó, melynek orvoslásából ki kell vennie a részét orvosnak és páciensnek egyaránt. Tartsuk tiszteletben az állampolgár jogát az ingyenes egészség- ügyi ellátáshoz, viszont az állampolgárnak sem szabad összetéveszteni a jogát jogtalan igényével. Bürget Lajos Szolgáltatás Rozsályon A rozsályi Rákóczi Tsz 1972-ben létrehozott üzemeiben több, mint féltucat szolgáltatást vehet igénybe a környék lakossága. A modern élethez szükséges gépek javítóüzemein kívül fodrász, bőr- és cipőjavító, lakatos és bádogos szakmunkások állnak az igénylők szolgálatában. Harbula Miklós és Vitárius István Verhovina motorkerékpárt szerel. A bőr- és cipőjavító üzemben Kormos Sándor cipőt javít. Nagy Erika fodrász báli frizurát készít egy vendégnek. (Mikita Viktor képriportja) KI KIT KERES? II30 év után megtalált nővér Budapest, IX. kerületi Vaskapu utca 30/a. Itt dolgozik a BM Nyilvántartó Központ lakcím- és közlekedés-nyilvántartási osztályának félfogadó irodája. Milyen ügyekben keresik fel az állampolgárok, a fővárosban megforduló vidékiek és külföldiek? Leggyakrabban természetesen rokonaik, régi ismerőseik lakcíme iránt érdeklődnek, vagy hivatalos ügyintézésükhöz (például társasházépítés, peres ügyek stb.) váltanak ki lakbizonylatot. Lakcím perceken belül ízelítőül mutatunk be egykét példát a sokféle adatszolgáltatásra. H. M. nyugdíjas bányász, aki merihelyen nevelkedett, azért fordult az osztályhoz, hogy megtudja édesanyja és nővére lakcímét. Csupán a nővére leánykori nevét közölte. Hat napon belül az osztály megtalálta a nővérét, már a férje nevén. Meghatott levélben köszönte meg H. M., hogy 30 éve keresett nővére nyomára bukkanhatott. Tőle megtudta aztán édesanyja születési évét, sőt anyai nagyanyjának a nevét is. Az osztály újabb kérést kapott az immár egymásra talált— két testvértől: segítsen felkutatni édesanyjukat. Két napon belül ez is megtörtént. Sajnos, már csak halálhírének közlésével. Más eset. Egy budapesti nő 30 évi különélés után végre megtalálta az igazit, s ezek után természetesen válni akart a férjétől. Ügyfélfogadáson kérte az osztálytól különélő férjének a címét. S perceken belül megkapta a választ, hogy férjét már régen eltemették, s ezért gyakorlatilag semmi akadálya nincs a házasságának. Csak 1945-től Ugyancsak gyakori a lakcímkeresés érettségi vagy egyéb találkozó közeledtével. De az osztály segíti azokat is, akiknek ügyes-bajos anyagi gondjuk van. így például az új tulajdonos elmulasztotta átíratni személy- gépkocsiját; vagy a kezes keresi az OTP-hitelre vásárlót, illetve a különélő házastársaknak van szükségük peres ügyben egymás lakcímére. Sok embernek a nyugdíjazás előtti időszakban válik szükségessé régi munkaviszonyának igazolása, s ezért keresi egykori munkatársainak címét. Az osztály 1945 előtti nyilvántartással nem rendelkezik, mivel a felszabadulás előtt nem is létezett központi nyilvántartás. Gyermekjáték és dohányzás — Füstbement értékek Kevesebb tűz — több kár Oltóanyag tüdőgyulladás ellen Február 1-től kezdve az amerikai orvosok rendelkezésére áll a tüdőgyulladás elleni oltóanyag, amelyet négy évig vizsgáltak. Az egyszeri oltás legalább három éven keresztül megvéd a megbetegedés leggyakoribb formáitól. Az 1976-ban tüdőgyulladásban megbetegedett kereken 500 ezer amerikai közül 25 ezer halt meg, részben azért, mert a gyakran gyorsan progrediáló betegség elleni antibiotikum-kezelés túlságosan későn érkezett, részben azért, mert a kórokozók ellenállók voltak a gyógyszerekkel szemben. Az új oltóanyagot az összesen 83 ismert kórokozótörzs közül 14-ből készítették: ez a 14 törzs okozza a tüdőgyulladások 80 százalékát. Az NSZK-ban (ahol 1976-ban 14 615-en haltak meg ebben a betegségben) most folyik az oltás klinikai kipróbálása. Kissé meglepően alakult 1977 tűzstatisztikája: harminckettővel kevesebb tűz volt megyénkben, ám a kár értéke több mint százezer forinttal növekedett 1976-hoz viszonyítva. összesen 384 tűzeset történt Szabolcs- Szatmár megyében 1977-ben, ezek közül 350 okozott kárt: négy és fél millió forint ment veszendőbe. örvendetes adata a statisztikának, hogy az iparban csaknem felére csökkent a tüzek száma: míg 1976-ban 26 volt, tavaly csak 15! A kár értéke is jócskán megcsappant: 125 ezer forintra rúg, ami félmillióval (!) kevesebb az 1976-os értéknél. Mindez arra utal: üzemeinkben növekedett a tűzvédelmi felkészültség, jobb a megelőző munka. A mezőgazdaság már nem dicsekedhet: 350 ezer forinttal nagyobb érték ment füstbe, mint 1976-ban, (3 millió 274 ezer forint!). Igaz, a tüzek száma csökkent harminccal, ám manapság, amikor egyre növekszik a gazdaságok értékes berendezéseinek, gépeinek száma, minden tűzeset nagyobb veszélyt jelent, mint akár egy esztendővel azelőtt is. A lakóházakban keletkezett tüzek száma lényegesen nem változott, de a kár itt is nagyobb: túllépte a félmilliót. A legriasztóbb változás a közlekedési tüzek számánál történt: duplájára emelkedett a tűzesetek száma, 1977-ben 37 ilyen tűz volt, összesen 354 ezer forintos kárt okozva (szemben az 1976. évi 145 ezerrel). A tüzek keletkezési okai között tavaly is a már „megszokottak” vezettek: gyermekjátékból 71 esetben keletkezett tűz (187 ezer forintos kárral), és ötvenötször csaptak fel a lángok eldobott cigaretta, ágyban dohányzás miatt... Az ilyen okból keletkezett tüzek háromnegyed milliós kárt okoztak! Élen járnak a statisztikában az elektromos áram miatt keletkezett tüzek is; ötvenegy tűzeset, 785 ezer forintos kár. (tarnavölgyi) ELŐTT Az Ady-centenáriumra készült bizonyosan az Ady- novellák című fűzér, melyet Fekete Sándor és Kazimir Károly írt televízióra. Hogy a múlt évben nem mutatták be, annak az anyagbőség lehetett az oka. Ady számtalan novellája közül nehéz úgy kiválasztani né- gyet-ötöt, hogy ezek így együtt valamiképp is tudtára adják a nézőnek: mi mindenről írt szépprózát a költő. Nem hosszúak ezek az írások, tárcanovellák, az újságoldal vonal alatti felét töltötték ki hajdanán ezek az elbeszélések. Igazán erős, nagy novella alig van közöttük, hisz Adynak nem ez volt a fő műfaja, de az élet ott lüktet mindegyikben, s ha olvasni kezdjük őket, legelőbb is a tömör jellemzés, a nyílt bírálattal felérő rejtett szatirikus hang, a társadalmi problémák iránti nagy figyelem és érzékenység kapja meg az embert, tehát a publicista, a közíró itt is elérte és eléri ma is egyik célját: figyel rá az olvasó. Persze nemcsak ilyen novellákat írt Ady (szerencsére, mert akkor nagyon egyhangúak, lennének ezek az írások), de azért említettem ezeket, mert a tévére adaptáltak ilyenek, s osztoznak a számtalan többivel még egy erényben: nemcsak általában az_élet lüktet bennük, hanem csaknem mindegyikben jelen van, nem háttérként, hanem organizmusként, még ha sorok vagy szavak mögé rejtve is, a társadalom. Ez adja ezeknek az írásoknak a legfőbb hitelét. Az adaptációknál általában szükséges változtatásokat itt sem lehetett elkerülni. de ezeket a legszükségesebbekre korlátozták, viszont több olyan, nagyon kifejező képsort alkottak, amelyeket csak a sorok közül lehetett életre kelteni. (A rendező Kazimir Károly, az operatőr Kecskés László.) Az apró változtatások erőteljesebbé tették az írások kicsengését. Például az, hogy Roth Terka (A Terka számlája) „ab- gangja” (a színről, a képből való kilépése) és egyben a novella vége nem az, hogy a lány a számlát kéri a pincértől (mint az írásban), hanem az: megvetően ar- culönti pezsgővel a méltó- ságos urat. Egy megjegyzést végül: az irodalomkedvelők jogosan bosszankodhattak szerdán, mert az Ady-novellák- kal azonos időben ment a 2. programon a Korok, versek sorozatban a József Attila-műsor. Régen volt ennyire figyelmetlen a műsoregyeztetés. Akkor jó igazán egy operett, ha fülbemázsó zenéje van. A jó muzsikáért megbocsátunk a csacska, idejét múlt történeteknek. S mi az, ami még elnézővé tesz? A jó énekhang és a jó játék. így is elég harmincnegyven perc. Ezt teszi az Operett dióhéjban című sorozat, melynek legutóbbi adásában Jacobi Leányvásár című darabjának kivonatát élvezhettük. Érdemes ezt a sorozatot csinálni, fenntartani, nemcsak azért, mert kevés a zenés darab, hanem azért is, mert egy valamikor virágzó műfaj jelesebb műveit meg lehet ezzel menteni a feledéstől anélkül, hogy a mai nézőt a gyermeteg és avitt operettmesékkel „etetnék” vagy terhelnék. Seregi István A RADIO MELLETT A fórumjellegű műsorok legjobbjai közérdekű szinten többnyire felölelik az adott tevékenységi vagy témakör teljességét, már amennyire az adás időkerete ezt lehetővé teszi. Ilyen volt a múlt hétfői. Boros János szerkesztette Sajtó- konferencia is, melynek során a múzeumokról, a múzeumügy legfontosabb, legaktuálisabb problémáiról és eredményeiről, feltett kérdésekre válaszoltak a Kulturális Minisztérium illetékesei és néhány más meghívott szakember. A megnyilvánult rendkívül széles körű érdeklődés kiterjedt a látogatottságtól, a gyűjtemények még hozzáférhetőbbé tételétől, az elaprózódás elkerülésétől és a szakosítási törekvésektől a műkincsek állagmegóvásáig és biztonságos őrzéséig. A kérdésekben — nemkülönben a válaszokban — előtérbe került és minden korábbi időszaknál nagyobb súlyt kanott múzeumok közművelődési szerepének megnövekedése. Ehhez volt hasznos hozzájárulás elsősorban ez a Sajtókonferencia is. László Lajos dokumentumjátéka, az Erzsébet más, mint a többi jószerivel a téma felületén maradva próbálta nyomon követni — az adott esetben — a falusi emberek „morális értékrendszere” viszonylagos elmaradottságát, egy jobbítani akaró, tehetséges tanárnő magatartásának és jogos önvédelmének a közvéleménnyel való ütközése kapcsán. Nemigen tudhattunk meg többet és árnyaltabban az okokról a címben jelzettnél, hogy egyszerűen más ez az Erzsébet, mint a többi. Ez pedig kevésnek tűnt társadalmi megítéltetése indokául. Az események vissza- idézésében kitaposott úton járt a szerző: szerkesztői megbízás alapján tényfeltáró, s egyben rezonőr riporter tárta föl a megbot- ránkoztatás hátterét. Örömmel hallottuk viszont a békéscsabai Jókai Színház művészeit (elsősorban Győrffy Lászlót, mint riportert és Felkai Esztert Erzsébetként), akik közül többen a jól kifejező „új hang” élményét nyújtották, mert ebben a tekintetben nem vagyunk túlságosan elkényeztetve a rádió drámai műsoraiban. Hangulatos „kompozíció” volt valóban a Ha akarom, mese című, H. Barta Lajos novelláiból készített dramatizált összeállítás. (A rádióra alkalmazás Zeke Gyula, a rendezés Vajda Tibor munkája.) H. Barta Lajos megelevenített novellái nem nagy igényűek: a hétköznapok egy-egy, látszólag szürke, eseménytelen élethelyzetét világították át meleg, megértő bensőséges- séggel (Vízimentő. Vallomás, Harag), a szelíd tanulság levonását a hallgatóra bízva. Ezek a kevéssé leíró jellegű, eleve sok párbeszédet tartalmazó elbeszélések újabb mélyebb színeket kaptak a színészi megele- venítésben. Közülük is leginkább a finom líraisággal, hangulatteremtőén és árnyaltan kidolgozott Beszélgetés a bakterház előtt. Merkovszky Pál
