Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
1978. január 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Van még erőtartalék Január 10-én megyénkben megkezdődtek a pártalap- szervezetek beszámoló taggyűlései. Eddig több, mint száz alapszervezet vezetősége adott számot az 1977- ben végzett munkáról. Mi Nyíregyházán, a Budapesti Elektroakusztikai Gyár UNIVERSIL-gyáregységé- . ben a 3-as számú alapszervezet beszámoló taggyűlésén vettünk részt. — Az elmúlt év januárjában, februárjában mintegy hatezer óra állásidő merült fel, mert dolgozóinkat nem tudtuk ellátni munkával — mondta beszámolójában Hegedűs József alapszervezeti titkár. — Ennek oka, hogy Budapestről, az anyagyártól nem kaptuk meg azt ameny- nyiségű alap- és kereskedél- mi anyagot, alkatrészt, amely szükséges lett volna dolgozóink munkájához. Az akusztikai gyárrészleg 420 dolgozóját így részleges tétlenségre kényszerítettük. Állásidő és túlóra A helyzet az első fél évben még tovább romlott, majd csak a második fél év hozott némi javulást. Az UNIVER- SIL-ben 1977-ben 47 ezer óra állásidőt — ennék nagy részét az akusztikai gyár- részlegben — számoltak el, mégpedig 80 százalékos bérrel. Ezzel szemben az elmúlt esztendőben 43 920 túlórát fizettek ki. Nehezítette az itt dolgozók helyzetét az üzemekben uralkodó zsúfoltság, a festőműhely szűkössége. Az említett és más okok miatt nagymérvű volt a gyárrészlegben a fluktuáció. A minőségi jnunka végzését, ha kis mértékben is, de zavarta, hogy aránylag kevés a szakmunkásuk. A gyárrészleg kommunistái példamutatásának, buzdító szavának köszönhető, hogy mindezek ellenére jelentősen túlteljesítették 150 millió forintos tervüket. Az volt a nagyszerű ezen a beszámoló taggyűlésen, hogy a kommunisták nem siránkoztak a nehézségeken, hanem a tényekkel szembenézve fogalmazták meg gondolataikat, a jövő feladatait. A betanított munkás, Pió- szeghy Dánielné arról beszélt, hogy „ebben az évben is a gazdasági feladatok megvalósításának segítése álljon az alapszervezet tevékenységének középpontjában. A pártmegbizatásokat ezen a területen kell kiadni minden kommunistának. Példamutatásunkkal magunkkal tudjuk ragadni a körülöttünk dolgozókat”. Verseny világcégekkel Az alkatrészműhely üzemvezetője, Pankotay Barnabás elmondta, hogy „1978 a gyár- részlegben az olimpiai rádióakusztikai termékek gyártásának kezdetét jelenti. Ez egy sor új termék készítését is magával hozza. Ezeknél a gyártmányoknál a minőség tekintetében világcégekkel kell versenyre kellni. Ebben csak tökéletes anyagellátás mellett tudunk sikert elérni”. A lakatos Szabó János azt kérte, hogy „a gazdasági vezetés figyeljen jobban a tervek teljesíthetőségére. Megengedhetetlen, hogy különösen év elején álljanak, év végén meg hajrázzanak. Ez bérben is kedvezőtlenül jelentkezik. Meg kell érteni a budapesti anyagyári vezetésnek is, hogy ma már Szabolcsban sem dolgoztathatnak a melóssal szervezetlenül, a véletlen kénye-kedvé- nek kiszolgáltatva”. BerzovajJ István szereldei csoportvezető arról beszélt, hogy a „termelési kapkodás, a tervszerűt- lenség megzavarja a gyári tömegszervesetek, így a KISZ rendszeres politikai munkáját is”. Előbbre kell lépni A pártalap6zervezet munkájának minősítését Bódi Ferenc az UNIVERSIL pártvezetősége nevében mondta el. Megállapította: „a gyárrész legben dolgozó kommunisták áldozatkészsége nagymértékben járult hozzá, hogy a gyáregység minden nehéz ség ellenére teljesítette múlt évi gazdasági feladatait. Ez a pártmegbizatások teljesí tésébői is adódott. Kialakult a gyárrészlegben a vezetők és a pártalapszerve zet alkotó kapcsolata. A kommunisták az elvtársi se gítségnyújtásból jelesre vizs gáztak. A szakszervezetben és a KISZ-ben dolgozó komÁ cipész gépe A legmodernebb olasz gyártmányú alagútrendsze- res szárítógép mellett dolgozik Bálint György, a nagy- kállói Kallux Cipőipari Szövetkezetben. Munkás éveinek utolsó másfél évtizedét itt, az ipari szövetkezetben töltötte el. Ö is részese a nagyüzemi cipőgyártás megteremtésének. A modern szalagról három perc alatt öt cipő kerül le. Gyuri bácsinak egy nap kellett, amíg elkészített egy pár cipőt annak idején, amikor még „maszek” volt. — Itt minden géppel készül. — Most álltunk át egy új mo deli gyártására, ez az első darab — mutatja is. A Szovjetunió megrendelésére ebből a modellből 20 ezer darabot készítünk, aztán ismét átállás következik és megkezdjük a nyári cipők gyártását. (E. E.) munistákon keresztül jól érvényesült a párt vezető szerepe. A pártélet rendszeres és tartalmas volt, bár a pártcso- portok tevékenységén még van javítani való. Az információáramlást is rendszeresebbé lehet termi. A szocialista brigádmozgalomban is több az erő, mint ami eddig felszínre került”. Minden hozzászóló beszédéből kicsendült, hogy a gyárrészleg előtt álló 1978. évi feladatok nagyok. Munkájukkal bizonyították, hogy mekkora nehézségeken tudtak úrrá lenni. Rajtuk nem múlik . az idei tervek teljesítése sem. Ahhoz viszont előbbre kell lépni mind az anyag- és alkatrészellátásban, mind pedig üzem- és munkaszervezésben. Sigér Imre TAVASZI HANGULAT a tiszaberceli mezőgazdasági szakmunkásképzőben. Az iskola melegházában már szépen zöldell az idejében ládákba vetett paprika. Az elsősök és másodikosok csoportja gyomlálja a kis növény kéket. A következőkben a palánták tápkockákba való kiültetése a feladat. (Hammel József felv.) Hi leszel, ha nagy leszel? II pályaválasztás tétje — A pedagógus pályaválasztási munkája ott kezdődik, hogy tudom, mivel fűte- nek otthon, milyen ágyban alszik a gyerek, mikor volt utoljára berúgva az apja... Talán lesznek olyanok, még a pedáffógusok’tözött is, akik nem értenek égyet Bessenyei Józsefnek, a nyíregyházi 13. számú általános iskola igazgatójának véleményével. Valóban a legváltozatosabb elképzelésekről lehet hallani a pályaválasztással kapcsolatban, hiszen rendszeresen még csak pár éve lett téma. Hit tudnak segíteni? A 13. számú guszevi iskolában az volt a szokás, hogy évről-évre más-más tanár foglalkozott pályaválasztási tanácsadással; hivatalból mindig a nyolcadikos osztályfőnök. Néhány éve változott a helyzet, amikor Majoros Istvánná vállalta ezt az igen nehéz társadalmi munkát. Módszere hasonló az igazgatóéhoz, hiszen tizenhat éve ismeri a telepet, azóta itt tanít. — Nincs még egy iskola, ahol a gyerekék annyira rá volnának szorulva a segítségre, mint a mieink. A családban kevés kivétellel nem kapják meg azokat az ismereteket, amelyekre az átgondolt pályaválasztáshoz szükségük lenne. Szinte „végszóra” érkezik egy nyolcadikos kislány mamája. Zs. a legcsinosabb lány az osztályban, a telepi nagyfiúk állandóan ott legyesked- nek az ablaka alatt. Zs. már a harmadik pályával próbál barátkozni, de nem tud dönteni. Elég gyenge a tanulmányi eredménye, pedig nem buta. Mit tudnak segíteni a szülők? — Mit segíthetnénk? — kérdez vissza a mamája — Csak azt mondhatom neki, hogy szakma nélkül semmit se ér az ember. Azt azonban a mama sem tudja, hogy mire volna kedve a lánynak, van-e valami jellemző érdeklődési köre. — Én nem bánom, akármi lesz belőle, csak takarítónő ne legyen, mint én. Mit tesz az iskola, ha tudják a tanárok, hogy a gyerekek nem kaphatnak hathatós segítséget szüleiktől? Á tanárnő figyel Igyekeznek már az alsó tagozatokra „leszállítani” a pályaválasztási korhatárt. Annak ugyanis semmi értelme, hogy a papírra olyan szakma kerüljön, amihez a gyereknek nincs vonzalma. Figyelik az egyéni készsége- ket-képességeket, az érdeklődési köröket — órán, szakkörben, gyakorlaton — már amennyire a tananyag ezt megengedi. „Magángyűjtésből” is beszerezlek pályaismertető anyagokat — legyen szélesebb a választék. (Megjegyezzük, ezt sok helyen így csinálják, legfeljebb a módszerek változnak.) Ezen felül Majoros tanárnő megjegyzi, hogy a legszerencsésebb, ha a pályaválasztási felelős matematika—fizika szakos, mint ő. Az előbbi tantárgy — lévén, a tudományok királynője, a gyermek szellemi képességeinek teljes megfigyelésére lehetőséget ad. Az utóbbi révén pedig végigjárták már a város ösz- szes üzemét — és a tanárnő figyel: kit mi érdekel? A gyerekek a legnagyobb élménynek az universiles üzemlátogatást tartották. Üj- teleki Ilona mesélte, milyen nagy élmény volt, amikor a folyékony oxigén kékesen bugyborékolva fortyogott, majd hirtelen eltűnt szemük elől. Ilinek egyébként nincs valami nagy érzéke a kémia iránt, pénzügyibe készül. — Azt mondták a szüleim, hogy jó lesz, ha valami bankban, vagy ilyen helyen fogok dolgozni. Nekem a2ért tetszik, mert szeretem a számtant. Hűszeres vizsgálaton Ili és Szanyi Jutka barátnők. Judit gyönyörűen fogalmaz, szép a kiejtése, szorgalmas és él-hal az írógépekért. Igaz, hogy még csak egyszer látott írógépet, az egyik üzemlátogatáson, de eldöntötte-: gépíró lesz. — Mit tudsz a gépíró munkájáról? — Anyukámmal beszélgettünk, s azt mondta, hogy valamikor ő is az szeretett volna lenni. Hogy mi a dolga, azt még nem tudom, tanáraimmal még nem beszélgettünk. .. A kamaszlányokat „nagyobbaknak” tartják mint a kamaszfiúkat, a halk szavú Tomasovszky Páltól azonban olyan szabatos előadást hallhattunk leendő szakmájáról, amivel rácáfolt erre. Autóvillamossági műszerésznek készül, s mert volt benne egy kis bizonytalanság, elment a műszeres vizsgálatra a pályaválasztási tanácsadóba. Ott is azt ajánlották. Ki segített? — Apu meg szokta engedni, hogy belenézzek a motorba. Inkább az elektromosság érdekel. Meg a modellezés. Most például egy olyan repülőt barkácsolok, aminek egy méteres lesz a szárnya... Kevesen jöttek el Tudja-e egy tizennégy éves gyermek, hogy a választható szakmák közül melyik felel meg leginkább képességeinek? Tud-e életre szólóan és okosan dönteni? Biztosan van, aki tud, de a többségnek kell a támász. Az első kudarc akkor jelentkezik, amikor nem veszik fel oda, ahova jelentkezett. Ilyenkor az is kiderül, hogy rossz az iskola pályairányítási módszere. A guszevi iskolából a tavalyi 29 nyolcadikos közül 28 jelentkezett továbbtanulni: kettő gimnáziumba, nyolc fiú szakközépiskolába, tizennyolc pedig szakmunkásképzőbe. Mindenkit oda vettek fel, ahová jelentkezett. Végül megjelent a 29. is. Túlkoros volt, 17 éves már nem volt kötelező iskolába járnia. Addig „gyúrták” a tanárok, míg levizsgázott. Most szakmát tanul. Az idei nyolcadikosok között több „nehéz” eset van. Vagy a bizonyítvány igen gyenge a választott szakmához, vagy két teljesen eltérő szakma közül nem tudnak választani. A napokban megtartották a pályaválasztási szülői értekezletet. Nagyon kevés szülő jött el. Pedig a jelentkezési lapokat hamarosan kiosztják... Baraksó Erzsébet K ovács minden reggel kocogott. Télen is. Hósipkát húzott a fejébe, és futott. Először a háztömb körül, majd neki az erdőnek. Huszonöt perc volt a normája. Közben nagyokat lélegzett, sóhajtott. Tehette, hiszen egyedül volt. seniki nem mosolygott az ötven felé tartó úr néha groteszk mozdulatain, légzőgyakorlatain. Szombaton is futott. S minő meglepetés, hirtelen az erdő fái között feltűnt egy alak. Előtte kocogott. S méghozzá milyen sikkesen! Csinos volt, ruganyos mozgású, fürge. Hah! kiáltott magában Kovács, és fokozta a tempót. A leány előtte. Lehetett úgy harminc méternyire. Észrevehette, hogy valaki követi, mert szapo- rázta lépteit. Kovács is. Lassan fogyott a táv. S ezzel egyenes arányban Kovács levegője. De futott. Mint őseink a csodaszarvas után, úgy loholt és szökkelt. Minő reggeli kaland! — suttogta maga elé. Milyen remek lenne reggelente egy Kocogás ilyen najáddal kocogni — elmélkedett, s maradék erejével még sóhajtott is egyet. Erőlködése nem volt hiábavaló. Lassan utolérte a lányt. Már csak egy kanyarulat, s néhány öreg tölgy volt köztük. Csodálta a fürge, kemény húsú partnere mozgását. Azután mellé ért. Kovács minden erejével fékezte fújásait. Fürgének. frissnek, üdének akart mutatkozni. Behúzta pocakját is, csakhogy javítsa az illúziót. — Jó reggelt, kislány! — szuszakolta ki magából a köszöntést. A kora reggeli szürkületben a lány hátrafordult : — Szia apa! Jól bírod még! Kovács elképedt. Lánya futott előtte. — Kedvet kaptam tőled. Meg is előztelek. Ugye mától együtt futunk majd? K ovács megígérte. Persze hogy meg. Csak azon törte a fejét, hogy elszaladt az idő. Bizony, nem könnyű dolog lá- nyök után futni. Kiengedte pocakját, nagyot lélegzett. Nem is ellenkezett, amikor a lánya azt mondta: — Pihenjünk, apa. (bürget) Beszámoló párttaggyülés az UNIVERSILBEN
