Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-03 / 2. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 3. Lakást építenének... H a négy-öt ember összehajol és úgy dönt, hogy közös erővel, társasház-építéssel oldja meg lakásgondjait, korántsem lehet biztos abban, hogy elhatározását siker koronázza majd. Nézzük, miért ? Üres, esetleg megvehető, sőt közművesített telket akár ötvenet is találhat Nyíregyházán. Akad tervező is, aki papírra veti a jövendő ház rajzait; a környezethez és a telek méreteihez idomítja azokat. Elkészíthetnek egy olyan költségvetést is, amit ha pénztárcájuk mélyére néznek, még elfogadhatónak találnak. Csak egyet nem lelnek (az óriási szerencse lehetőségét kizárva): kivitelezőt! Az állami építőiparnak nem éri meg az ilyen egyedi építkezés, ami téglát igényel és „pepecselést”, ahol nem lehet felvonulni, mert — foghíjról lévén szó —, nincs hozzá hely. Egyébként sincs kapacitás, hiszen erejét a tömeges építkezések kötik le. ^ Az állami építőipar tehát kizárható, de feltehetően nem járnak jobban a „fészekrakók” akkor sem, ha valamely építőipari szövetkezet, netán téesz-üzemág irodájának ajtaján kopogtatnak óhajukkal. Az okok, melyekkel kérésük teljesítése elől elzárkóznak, igencsak hasonlatosak a már leírtakhoz. Az elutasítás indokait vitatni —. a legtöbb esetben — hiábavaló lenne. Nem helyi, hanem országos jelenségről van itt szó. De hiba lenne az is, ha belenyugvással kezelnénk a tényeket. Végezzünk némi — talán megközelítően pontos — számítást, ötven telek, csak hat lakással számolva is, háromszáz otthont jelent; olyan otthont, melynek minden terhét az építtetők vállalják, ha vállalhatják. Igaz, háromszáz lakás még nem oldaná meg a város gondjait, de lényegesen több lenne, mint a csepp a tengerben. A megoldáson tehát érdemes elgondolkodni. Tudjuk, sokan, és nem is teljesen ok nélkül idegenkednek a munkák elvégzésére egyébként alkalmas kisiparosoktól. Az indok legtöbbször az, hogy a határidők tartásában pontatlanok, több munkába kapnak egyszerre, szétszórják erejüket. Ezen szigorúbb ellenőrzéssel biztosan segíteni lehetne. M ás lehetőség-is kínálkozhat; az úgynevezett félkész házak építése. Az építőipari vállalat, vagy szövetkezet ilyen esetben csak tető alá hozza az épületet, a belső munkálatok megszervezését, a szakiparosok megszerzését pedig az építtetőkre bízza. Ezek javaslatok, amelyeknél találhatnak jobbat az illetékesek. Ám kell, hogy legyen elfogadható megoldás: legkevesebb háromszáz lakásról van szó. Speidl Zoltán Árak, adók, dotációk (1.) Kérdez a fogyasztó Tessék lehet bármit kérdezni a fogyasztói árakról, az illetékesek válaszolnak. Mi jut ilyenkor az emberek eszébe? Íme hét hónap múltán csokorba kötöttük a rádió május 9-i Sajtótájékoztató az Anyag- és Árhivatalban című élő adásának kérdéseit. A telefonálók többsége nem készült, a legfrissebb tapasztalatai alapján érdeklődött. — Miért nem közölték a lapok, hogy 96 000 Ft-ra felemelték a Dacia árát? — Mindössze 1000 embert érint, a Merkur levélben értesítette őket. — De az, hogy az üzemi büfékben 3,60 Ft lett a presszókávé, már nagy nyilvánosságot követel, mégsem jelentették be előre. — A dupla maximált ára 3,60 Ft volt addig is, a vállalatok tehát saját hatáskörükben emelhették az árat, a tájékoztatásáról is nekik kellett volna gondoskodniuk. Ezután záporoznak a gasztronómiai kérdések. Miért lett drágább a mirelit cseresznye, a szilvalekváros derelye, a poharas torma?... Az illetékesek az év eleji konzerváremelésekkel és a meglévő állami támogatás csökkentésével magyarázzák a drágulásokat. Az érdeklődők másik szűkebb csoportjába tartoznak azok, akik „készültek” s némelykor mesterkélt kérdéseikkel szeretnék zavarba hozni a szakembereket. — Hogyan árusíthatják a piaci kofák ugyanazt az árut, ugyanazt a minőséget más és más áron? — A kereslet-kínálat hatására úgyis kialakult a reális ár, ha van elég áru. Más valaki az árrendszer egyszerűsítését javasolja, úgy, hogy központilag egységesen állapítsák meg az iparág, a vállalat nyereségét, elejét véve minden spekulációnak. Az illetékes „ziccerlabdát kap”: De akkor nincs értelme a nyereség- érdekeltségnek, a jól és a rosszul dolgozó vállalat egyformán megkapja a maga pénzét, megszűnik a fejlődés. Adódnak téves információn alapuló hiedelmek, stílustól és vérmérséklettől függően hangulatkeltések. íme egy közülük: ősszel 1,50-ért felvásárolják az almát, és tavasszal 9,00 Ft-ért árusítják. Ennyibe kerül a tárolás? Szó sincs róla. A legolcsóbb étkezési alma a B/2-es minőség felvásárlási ára 3,50. Kilónként 1,00 Ft a szállítás. A tároláson kívül a kereskedelemnek vannak más költségei is, úgy, hogy nem lehet az almán meggazdagodni. Végül adódnak a fogyasztói árrendszer egészét, lényegét érintő, nagyon is valóságos problémákat feszegető kérdések. Ezek jobbára az árszínvonal tervezésével, statisztikai mérésével, az árak ellenőrzésével kapcsolatosak. Az értetlenség és a félreértés legtöbb válfaja visszavezethető ide: az összefüggések, az alapelemek, a tények hiányos ismeretére. Az árintézkedések kapcsán természetes a fogyasztó opozí- ciója, kétkedése még akkor is, ha mint termelőnek merőben más a helyzete, ellentétes az érdeke. Ezért gyakori a félreértés, és nehéz tudomásul venni, még inkább elfogadni a tényeket. Tavaly először nem sikerült ár- és életszínvonal-politikai terveinket teljesíteni. A fogyasztói árak a számítottnál nagyobb arányban, összesen 5 százalékkal emelkedtek. S mindez együttvéve sem okozott társadalmi, politikai feszültségeket. Ebben a célirányos felvilágosító munka és a lakosság közgazdasági ismeretszintjének emelkedése, gondolkodásának érettsége volt a döntő. De bizonyos egyoldalúság miatt óhatatlanul gondot okoz a nosztalgia és néhány ország a miénktől eltérő gyakorlata. Volt időszak hazánkban — 1952 és 1970 között —, amikor csaknem 20 év alatt a fogyasztói árak mindössze 4 százalékkal emelkedtek. Kovács József Mit vár 1978-tól? Válaszol az igazgató,a tűzoltó, a villanyszerelő a pénzügyi dolgozó és a szülésznő Az új évnek valahogy mindig nagy reményekkel nézünk elébe. Ki mit vár 1978- tól? Erre kértünk most választ. Tóth Pál, az ÉPSZER igazgatója azt kívánja, hogy ezentúl minden üzem, vállalat tartsa meg a kitűzött határidőket. Anyaghiány, szervezetlenség vagy a fegyelem lazasága sehol se hátráltassa a munkát. Vonatkozik ez természetesen az ÉPSZER partnereire, de magára a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalatra is. Jaroscsák János őrnagy, a nyíregyházi járási-városi tűzoltóság parancsnoka több emberi felelősséget vár 1978- tól. Sok tűzeset megelőzhető volna, ha gondosabbak, elővigyázatosabbak lennénk. Ha mindenki elnyomná égő cigarettáját, mielőtt a robogó vonatból a vetésre dobná, ha a kirándulók a kijelölt helyen raknának tüzet a szalonna- sütéshez ... A legszomorúbbak azonban a gyermekbale- sctík. Számuk a járás és a vái os területén már 1977-ben is alacsonyabb volt az. előző évekénél, de még mindig sok gyermeket ért baleset. Jaroscsák őrnagy azt kívánja, hogy 1978-ban egy gyermek se járjon szerencsétlenül. Hetei György, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának villanyszerelője - hasonlóan Tóth Pál vállala ti igazgatóhoz — jobb anyag ellátást vár az új évtől, mert bizony sokszor volt már rá példa, hogy a- drága importgépek leálltak, mert anyaghiány miatt nem tudták megjavítani valamelyik alkatrészüket. Harsányt János, az OTP ügyviteli alkalmazottja munkája során olykor totó-lottó kirendeltségekben helyettesít. Elmondta, volt már rá példa, hogy valaki háromta lálatosnak vélte lottószelvényét, és ő, átnézve a szelvényt, örömmel fedezte fel, hogy a fogadó négy találatot ért el. Nos, Harsányi János azt kívánja, hogy az új esztendőben minél több játékosnak legyen ilyen szerencséje. Ladik Zsuzsanna, a megyei kórház szülésznője munka társai nevében is szólt, amikor több kórházi ágyat, jobb műszerezettséget kívánt 1978 ra. Másik vágya pedig, ami valamennyiünk óhaja: szülessen minél több egészséges gyermek! Kádas Viktória Textilfestő gyerekek Fehérgyarmaton A textilfestés egyre hódít fiatalok és idősek között egyaránt Fehérgyarmaton. Az egyes számú általános iskola rajz szakkörének tagjai — Csáthy Müklósné tanárnő irányításával — vékony, sűrű szövésű (batiszt, puplin, selyem) anyagokra készítették el az eredeti rajzokat. Több gyerek a kopírozás különböző lehetőségeit is felhasználta a minta körvonalainak meghúzásához. Gyertyaviasszal — ecsettel — kenték be a kontúrvonalakat, díszítéseket. Ezek a gyerekek világos mintát kaptak, sötét alapon (negatív technika). Voltak, akik az alapot fedték be viasszal, ők világos alapon sötét mintát kaptak (pozitív technika). A háztartási festék — rajztábla a textília kifeszítéséhez — a gyakorlati terem cserépkályhája — mint szárítási alkalmatosság — s a gyerekek igyekezete, változatos, szép eredményt hozott. A maradékanyagokon végzett kísérletezés után jelentősebb munkák készítésére is vállalkoznak a pajtások, s a termékekből a gyermeknapon kiállítást rendez a csapat vezetősége. Felhasználva a képünkön látható első készítményeket is. Bűncselekmény-sorozat — gyermekszereplőkkel A nyáron sokszor csavargóit együtt két gyermekkorú rokonával Tóth Sándor 27 éves nagy- ecsedi lakos. Egyik alkalommal rábeszélte a két gyereket, hogy menjenek el együtt tyúkot lopni. A két kiskorú fiú mindent megtett, amit Tóth mondott nekik, s megfogtak két tyúkot. Augusztus 11-én az italbolt környéken csavarogtak. Tóth meglátta, hogy egy férfi szunyókál a lépcsőn, s azt is észrevette, hogy pénz kandikál ki inge zsebéből. Nyomban ugrasztottá az egyik gyereket, aki 440 forintot szedett ki a férfitől. Aznap este — mi. pénze már volt — a két gyerekkel együtt presszóban töltötte idejét. Meglátott egy nyírcsaholyi férfit, s azt is megfigyelte, hogy pénz van nála. Mozgósította a gyerekeket és elindultak a Kraszna- hídhoz. Nemsokára jött a férfi. Tóth rátámadt, leütötte, s míg a földön feküdt, a gyerekek átkutatták zsebeit. 170 forint volt nála és elvették a kétdeci pálinkát is, amit a férfi a presszóban vásárolt. A büntetett előéletű Tóthot a bíróság rablásban és két rendbeli ifjúság elleni bűncselekményben mondta ki bűnösnek, s ezért 3 év 6 hónap börtönre ítélte, 1000 forint vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte a kár megtérítésére. Az ítélet jogerős. A RADIO MELLETT A szilveszter: népünnepély, a rádió és televízió szilveszteri műsora: össznemzeti ügy (legalább any- nyira, mint volt egykor a labdarúgás), annak ellenére, hogy ezen az estén az előfizetők jórésze alig hallgat ja-nézi e nagy gonddal és őszinte igyekezettel készített műsorokat. Legalább is nem olyan figyelemmel, mint amilyet ezek az ösz- szeállítások és szerzőik megérdemelnének. Dehát lehet ezen csodálkozni ? Ilyenkor készülődünk otthon az óév búcsúztatására, vagy — később — már javában szórakozunk. Csak fél füllel, szemmel ügyelünk ilyenkor. Szerző és szerkesztő legyen a talpán, aki mindenkinek tetszőt tud tálalni erre a mulatságra. A rádiós szilveszterre az idén se igen panaszkodhattunk. A szerzők köre és a műfaj színskálája is bővült. Igaz viszont, hogy a szereplők (akik egyben alkalmi szerzők is) közül több illusztris személyt sajnálattal hiányolhatott a hallgató. Erről azonban majd később. Arról néhány szót előbb, hogy az estére való hangulatkeltés, a „bemelegítés” feladatát vállalta — ezen az országrészen — a rádió nyíregyházi stúdiója. Ró- zsavölgyi Erzsébet és Szilágyi Szabolcs a stúdió és a helyi napilap humoros vénájú munkatársainak írásaiból jó arányérzékkel állította össze, a debreceni Csokonai Színház művészeinek közreműködésével, a vidám „aperitifet”. Számos szellemes csattanót is hallhattunk a még gyengébben sikerültek mellett. Ügy látszik, jó talajra hullott a rádió kabarészínházának szerkesztői által elvetett mag, amit akkor ültettek el, amikor a vidéki stúdiókban is rendeztek kabaréestet a helyi szerzők (újságírók, rádiósok) közreműködésével. Nyilvánvaló, hogy ez a helyi szilveszter nem a főadó műsorával való vetélkedés szándékával készült, műfaji ujjgyakorlatként azonban őszinte elismerést érdemel. A nemzeti főadón már este fél nyolckor megkezdődött a kabaréműsor. Négy és félóra vidámság következett. A Karc című szatirikus mellékletben a humort ugyan nem fő műfajként, de nagyon is értőn és nagy tehetséggel művelő írók szerepeltek írá- saikkal A BÚÉK 19781-ban a kabarészínház szilveszteri bemutatójában már szabad gyeplőre eresztették a jókedvet. A műsor kormány- rúdjánál Komlós János állt. Szóvivői szövege most sem nélkülözte a csípős el- mésségeket, szordinója alól is jól kihangzott az „érted haragszom” jogos felháborodása, még azzal együtt is, hogy „... a kabaré nem haragudhat sokáig”. Egy ilyen rövid recenzióban nem lehet mindenről beszélni, ezért csak néhány műsorszámról szólok. Tulajdonképpen jól hatott a Meg- védjük a kormányt címmel Várkonyi Zoltán által előelőadott írás, de a felső vezetőknek a tavalyihoz hasonló személyes közreműködése még jobb hatású lett volna. Kiemelkedően szellemes volt a Megindul az agyam című közös szerzemény Bárdi Györggyel. Felszínes és üres viccelődésben „tetőzött’ viszont a Sándor György írta és előadta Megvédem az iskolát. A végére azonban ismét felívelt a műsor, több számon át tartva a „magas C-t”: Tabi László: Szilveszteri konferansz; Soós András—Peterdl Pál: Megvéd- jük a sajtót; Szilágyi György: Hányás vagy? — 1001-es! (Major Tamás más maszkban, de az előző évekéhez hasonló feladattal — kiválóan!) Mindent egybevetve: jól lehetett szórakozni a rádió mellett. Seregi István Igazán kiemelkedő produkcióval, különösebben emlékezetes maradó „bombaszámmal” ezúttal nem szolgált a televízió szilveszteri műsora. Hacsak nem számitjuk annak, hogy valami egészen „látványos” elem, a női meztelenség magyar képernyőn eleddig nem tapasztalt mértékű bőségesen ismételt mutatgatá- sa előtt szélesebbre nyíltak a sorompók szilveszter ürügyén ... Na ne ítéljük meg szigorúan, mert azért persze nem a szex, hanem a puszta látvány irányába térítette el a most is kitűnő Árkus József és a stáb pl. a Parabola szellemesen szórakoztató különkiadását, a Szuperbolát, A lassan már hagyományosnak tekinthető krimi, most a meglehetősen közepes érdekességű és pszichológiailag (fölötte érthetetlenül) is motiválni szándékolt újabb Kojak-epizód után sem emelkedett nagyon a hangulatunk. (A műsortól!) A „nagy” vidám műsor első blokkja, A háremhölgy című elképzelhetetlen tévériport is elsősorban a fentebbi látványosságokkal járt, illetve teljesen azokra épült, nem kevés jó ötlettel egyes részleteiben —, csakhogy a Szu. perboláétól jóval kevesebb szellemességgel és jóízléssel. (Gondoljunk csak a háremhölgyre, mint téesz- tagra...) A zenés tévékabaré, a Kutatjuk a közvéleményt... — egyenetlenségei ellenére — az est legjobb része volt. Nem hiányzott belőle a szokásos tévés-önirónia sem, arányosan oszlott meg benne a prózai és a zenei anyag. Utóbbit öszszességében jobbnak, egyenletesebb színvonalúnak véljük az előbbitől. Áll ez elsősorban a Czigány György vezette Zene, zene, zene c. parodisztikus, kitűnő produkcióra, de kellemes meglepetés volt az Operett-fórum is: nemcsak aktualizáltsága, hanem a modern hangvétel miatt is. (Lám, operettelemek is lehetnek korszerűek — így!) És még nem is szóltunk A magyar' só-mennek. a sokoldalú Sas Józsefnek — nemcsak a közönség-panel előtti átütő sikerű teljesítményéről. A prózai kabarészámok közül elsősorban Komlós Jánosnak a közvéleménykutatásba beépített konferanszát (A közvélemény hangja) kell kiemelnünk: egymaga is fémjelezhette a kabarét. De jórészt egymaga, mert Ágoston György összekötő szövegén és Romhányi József jelenetén (Béni és Frédi Magyarországon) kívül bizony kevéssé újszerű és idegborzolóan gyenge, (egy esetben több mint giccsgyanús, mint az Alku) számok is becsúsztak az öszeállításba. Kertbarátok ötperce, Hatásköri túllépés.) Az utolsó rész, Hofi Géza egyórás műsora ezúttal inkább előadástechnikai érdekességekben (szinkronban a filmbejátszásokkal) volt gazdag, semmint új ötletekben. Bár a tőle megszokott és elvárt jóízű „oda- mondásokban” most sem volt hiány, de a rendelkezésére álló egy egész órát most még ő sem tudta mindvégig magasfokú érdeklődést keltőén kitölteni: műsora túlnyújtottnak hatott. Merkovszky Pál IkepernyoRTííTI
