Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

1978. január 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Legértékesebb Vélemények a termékváltásról természeti kincsünk Csodák Tiszaszalkán sincsenek Interjú: Dr. Soós Gábor, MÉM-államtitkárral A múlt évben a földtulajdon, -hasz­nálat, -forgalom és a földvédelem kérdései­ben több, magas szintű jogszabály jelent meg. Megkerestük dr. Soós Gábor államtit­kárt: mi a helyzet, mi várható a jogszabá­lyok végrehajtása nyomán? — Mennyi termőföldünk volt, mennyi van, hová lett a különbség és mi az irányzat? — Az ország mezőgazdaságilag művelt területe az elmúlt negyven évben csökkent: 1935—1975 között 762 ezer hektárral — ke­reken 10 százalékkal. Legnagyobb mértékű a szántóterületünk csökkenése volt, kereken 600 ezer hektár, amely mintegy 17 százalé­kot jelent Ennek keretében azonban a fel- szabadulás óta 413 ezer hektáron tudatosan és tervszerűen erdőt telepítettünk. így az er­dők aránya az ország területén 11,8 száza­lékról 16,3 százalékra növekedett. — Társadalmi és gazdasági életünk fej­lődése során az ipartelepítés, urbanizáció, út- és vasúthálózat bővítése, vízügyi, kom­munális létesítmények és különböző mező- gazdasági beruházások céljára, összesen mintegy 350 ezer hektár termőföldet vettek igénybe. — A föld kivonását a mezőgazdasági hasznosításból az ország társadalmi és gaz­dasági szerkezetének változása bizonyos mértékben szükségessé tette. Meg kell azon­ban jegyeznem, hogy a nagyarányú csökke­nés nem teljesen indokolt. Különösen a fel- szabadulás utáni első két évtizedben a föld­felhasználás terén sokszor pazarlás történt. Valójában szükséges létesítmények elhelye­zéséhez igen gyakran az indokoltnál na­gyobb földet vettek igénybe, másrészt a me­zőgazdasági termeléstől számos esetben jó minőségű földeket vontak el. — A közelmúltban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a XI. kongresszus iránymu­tatásának megfelelően, módosította és kor­szerűsítette a korábbi földvédelmi törvényt. Az új rendelkezések egyrészt jelentősen korlátozzák a legértékesebb földek igénybe­vételét, másrészt differenciáltabban állapít­ják meg a földért járó fizetési kötelezettsé­geket is. Mezőgazdasági földek csökkenésé­vel azonban a jövőben is számolni kell. Ez elkerülhetetlen és együttjáró jelensége gaz­dasági fejlődésünknek, új ipari, közlekedési, lakásépítési terveink megvalósításának. — Mi indokolja a termőföld kivo­nását a mezőgazdasági termelésből? — Településeink fejlesztése, új városok létrehozása, az ipartelepítés, a közlekedés bővítése és korszerűsítése, a vízügyi és kommunális létesítmények, a környezetvé­delem, a mezőgazdasági beruházások, új korszerű majorok, állattartó telepek megva­lósítása mind-mind területfelhasználással jár. — A földigénybevétel csaknem minden esetben mezőgazdasági üzemet, nagyüzemi művelésre kialakított táblákat és nagyon sokszor jó minőségű szántót érint. Egyes beruházások helyhezkötöttsége vagy egyéb igénye miatt gyakran kényszerhelyzetben vagyunk, és értékes szántóföldjeink felhasz­nálásához, majorok megszüntetéséhez kell hozzájárulnunk a beruházás érdekében. — Megértjük, hogy népgazdasági ter­veink megvalósításához szükségszerűen ter­mőföld felhasználása is indokolt. A telepí­tés helyének kiválasztásánál azonban meg kell követelnünk, hogy az engedélyező ható­ságok és tervező intézeteink kíméljék a ter­mőföldet, a beruházásokhoz csak a legszük­ségesebb mértékű és a termelés szempontjá­ból kevésbé értékes földeket vegyék igény­be. Ezeket a követelményeket elsősorban a nem helyhezkötött beruházások telepítési helyének kiválasztásánál kell érvényesíteni. — Mennyibe kerül ma a kisajátí­tott föld a beruházónak és ez az összeg hogyan aránylik egyéb költségeihez? — Az új kisajátítási jogszabály az 1976. évi 24. sz. tvr. az értékarányos kártalanítás elvén alapszik. Rendelkezései lehetőséget adnak arra, hogy a tulajdonos (használó) ki­sajátított földjéért az eddiginél magasabb összegű, megfelelő kártalanítást kapjon. — Különböző tényezőknek megfelelő szorzószámok alkalmazásával egy hektár földért a beruházó jelenleg a föld minőségé­től függően 20 ezer Ft-tól 240 ezer Ft-ig ter­jedő kártalanítást fizet. A földért járó kár­talanításon kívül meg kell téríteni a földön lévő beruházások, értékét, az elvégzett mun­kát és az egyéb, ráfordításokat, az üzem­átszervezéssel, vagy áttelepítésével kapcsola­tos költségeket is. — Tapasztalatunk szerint a mezőgazda­ság részére megállapítható kártérítés össze­ge a beruházások összes költségének még mindig csak kis hányadát képezi. Attól füg­gően, hogy milyen jellegű beruházásról van szó, a mezőgazdasági kártalanítás összege a beruházás költségelőirányzatának mintegy 0,5—5 százalékát teszi ki. — Az új földvédelmi jogszabályok to­vábbi fizetési kötelezettséget írnak elő. Az új rendelkezések szerint ugyanis a föld ter­melésből való kivonásáért külön térítést kell fizetni. Tehát 1978. január 1-től a beruházó­nak a kisajátítási kártalanításon felül az I—V. minőségi osztályú föld igénybevétele esetén magas összegű — a kataszteri tiszta­jövedelem 4—8 ezerszeres szorzata — külön térítést is kell fizetni. Ha a termőföldet en­gedély nélkül, vagy az engedélytől eltérő módon vonják ki a mezőgazdasági termelés­ből, a térítés háromszoros összege fizetendő. — A kisajátítási és az új földvédelmi rendelkezések alapján a föld termelésből való kivonása esetén megállapítható téríté­sek együttes mértéke 1978-tól kezdve lénye­gesen magasabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a jó minőségű, vagy öntözésre berendezett szántóföld esetén hektáronként a 400 ezer Ft-ot, ültetvény (szőlő-gyümölcsös) esetén pedig a 600 ezer Ft-ot is meghaladhatja. E rendelkezések célja a beruházók gazdasági ösztönzése, hogy a beruházás megvalósításá­hoz a gyengébb minőségű és csak a feltétle­nül szükséges földet igényeljék. Ennek kö­vetkezetes betartása a jövőben az állam- igazgatási szervektől, elsősorban a tanácsi szakigazgatási szervektől és a földhivatalok­tól, fokozottabb körültekintést és a vonatko­zó jogszabályok szigorú megtartását követe­li meg. — Az új rendelkezések nyomán számíthatunk-e javulásra? — A jogszabályok következetes végre­hajtásától várható, hogy megszűnik a ter­mőföld pazarlása. Ezen túlmenően számíta­ni lehet arra is, hogy nemcsak a területfel­használás tekintetében, hanem a termőföl­dek hasznosítása terén is megszilárdul a fe­gyelem Várható még az is, hogy területeket nyerünk vissza a mezőgazdasági termelés számára. — A módosított jogszabályok — megíté­lésem szerint — alkalmasak a termőföldek hatékonyabb védelmére. A kívánt ered­ményt azonban csak úgy érhetjük el, ha nö­vekszik a tervszerűség és ésszerűség legérté­kesebb természeti kincsünkkel, a termőföld­del való gazdálkodásban és következetesen alkalmazzuk is e rendelkezéseket. Földeáki Béla Mi a véleménye a termék- váltásról a Magyar Acéláru­gyár tiszaszalkai gyáregysé­gében Koroknay Ambrus igazgatónak, Szikszay Pál fő­mérnöknek, Balosa József csoportvezetőnek és Kovács György lakatosnak? A kér­dés különösen időszerű itt, mert 1977-ben — a megelőző évek tanulságait megszívlel­ve — az üzem életében jelen­tős változást ígérő lépésre határozták el magukat: az egyedi darabok helyett ezen­túl sorozatokat állítanak elő. KOROKNAY AMBRUS: „Jó­kor jött a változás ...” Koroknay Ambrus: A most 600 főt foglalkoztató üzemet 1975. óta vallhatja magáénak a Magyar Acélárugyár. Ekkor vette át a MEZÖGÉP-től. Mondhatom, szinte mindent gyártottunk akkoriban, de csak kis tételekben. A soro­zatgyártásnak legfeljebb a fogalmát ismertük. Mindez azt eredményezte, hogy gaz­daságosan előállított termé­künk alig akadt. Az hamar kiderült, hogy ez nincs össz­hangban a piaci szükségletek­kel és nem egyezik a vállala­ti érdekekkel. Valami újat kellett kitalálnunk, illetve bevezetnünk, hiszen a ter­mékváltást nem mi találtuk ki. Tehát 1976. végén meg­kezdődtek a tervezgetések, a tárgyalások. Fél év múlva, 1977. közepén pedig végre­hajtottuk a termékváltást. Mindezt elmondani persze könnyebb, mint megvalósíta­ni, hiszen ennek technikai, szervezési és nem utolsó sor­ban emberi következményei is voltak. Mi tagadás, tartot­tunk is a változtatástól... Kovács György: Engem kétszeresen is érintett a do­log. Művezető voltam, de ki­mondták, hogy legalább tech­nikusi oklevél kell ehhez. Nekem nincs, koromhál fog­KOVÄCS GYÖRGY: „Engem kétszeresen érintett.. va nem is lesz, így brigádve­zető lettem. Beláttam ennék helyességét, a fizetésem nem változott, most újra a mun­kapad mellett állok. A má­sik változás a teljesítmény­béres munkák körének ki- terjesztése volt. Erre telje­sen egyértelműen mondom: jói jött, mert a szorgalmas emberek többet kereshetnek. Én is úgy vélekedem, nem volt ez egyszerű: a biztos ke­vesebbet az emberek többsé­ge általában jobban szereti a bizonytalan többnél. SZIKSZAY PÁL: „Tűrhetet­len állapotok uralkodtak.” Szikszay Pál: Tűrhetetlen állapotok uralkodtak még 1977. elején is. A teljesítmény­bérezés bevezetése előtt hű­tőipari rakoncából 400 dara­bot gyártottunk havonta, két hónap múlva pedig a 3500- nái tartottunk már. Vagy ve­gyünk egy másik példát, az új termékként készített Ika- rus-fenékvázakat. Májusban 5 darabot, augusztusban pe­dig 215 darabot küldtünk el a megrendelőnek. mekgyógyásznak készül. A másik szerelmem a város lett; megláttam és megszeret­tem. Ehhez persze még hoz­zá kell tennem, hogy Sza­ra — mondja. — Előadások­ra járunk, tanulunk, vizsgá­zunk, éljük a mi kis vilá­gunkat. Az utolsó években azonban mind gyakrabban Miért jött Szabolcsba ? bolcs-Szatmár megye társa­dalmi ösztöndíjasa voltam egyetemista koromban. Ahogyan beszél, látszik rajta, szívből mondja. Nem több, mint két hónapot la­kott a városban szeptemberi doktorrá avatása után. Gyor­san megszerette, ugyanúgy, mint munkahelyét és kollégá­it. — Az egyetemen 3—4 évig nem is gondolunk a rnunká­felvetődik bennünk: milyen szakon lenne a legjobb dol­gozni, hol tudnánk a legtöb­bet nyújtani. Egyszóval egy második „pályaválasztás” előtt állunk ilyenkor. Koráb­ban mindig úgy képzeltem, gyakorló orvos leszek, gyó­gyítani fogok valamelyik kórházban. Nem így történt. Negyedéves korában is­merkedett meg az egészség­ügyi szervezéstannal. Eljárt a szervezéstani diákkör fog­lalkozásaira, bejárt az egye­temen működő, szervezéstan­nal foglalkozó intézetbe is. Minden idejét lekötötte a most még gyerekcipőben já­ró, de rövid időn belül nagy karriert befutó szak. Annyi­ra megszerette, hogy egy év­vel később már előadásokat tartott a negyedéves hallga­tóknak. — Munkahelyemen, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályán szinte meg sem mele­gedhettem — mondja kicsit elgondolkozva. — Még csak az ismerkedés szakában él­tem, amikor megérkezett a behívóm. Leszerelés után to­vábbra is az egészségügyi szervezéssel szeretnék foglal­kozni, sőt amint lehet, szak­vizsgázom is. Mit is takar ez a szervezéstan? Röviden ne­héz rá válaszolni. Talán úgy lehetne, hogy az egészségügyi intézmények személyi és tár­gyi működését biztosítja. Az én munkám konkrétan egy terület egészségügyének szer­vezése, irányítása lesz. Ter­mészetesen ez nem elméletet, hanem gyakorlatot jelent. özvetlenül nem foglal­kozik gyógyító munká­val, ezért hetente egy szakmai napot biztosítanak részére. Bevonulásáig mentő­orvos volt. Felesége 1978 szeptemberében végez. A kis Balázs akkor már másfél éves lesz. Egyelőre a felesége szüleinél laknak. — Pályáztam és megkap­tam a megyei tanács 10 ezer forintos alapítványát — ami­kor ezt mondja, a szokottnál is jobban mosolyog. — Az alapítványt a megyében lete­lepedő felsőfokú végzettség­gel rendelkező fiatal szakem­berek kapják. Ügy gondolom, itt véglegesen megtaláltam a helyemet, jól érzem magam. Sípos Béla Koroknay Ambrus: Nagy gondunk volt, amit Kovács György érintett már, hogy az új feladatokhoz új vezetők is kellettek. A „műtét” — talán a jó előkészítésnek köszönhe­tően — viszonylag fájdalom­mentesen sikerült: mindössze egy volt vezető nem tudott belenyugodni helyzete válto­zásába. Ö másutt keresett munkát magának. A többiek az alacsonyabb beosztásban is megtalálták számításukat BAKSA JÓZSEF: „A terve­zés hibás volt.” Baksa József: Sajnos, az új vezetőkkel sem tudtuk már behozni az első fél évben keletkezett hátrányt. Az év második felében teljesítettük ugyan terveinket, de az 1977- re meghatározottaktól elma­radtunk. Egy biztos, hogy a tervezés hibás volt. Szikszay Pál: A termékvál­tás, az ezzel járó átszervezé­sek előtt nem vették figye­lembe a vállalat központjá­ban, hogy sokkal több anyag­ra lesz szükségünk, mint ko­rábban volt. Elfeledkeztek róla. Most is úgy állunk, hogy ha a régen ígért anyag órá­kon belül nem érkezik meg, nem tudunk dolgozni. Aka­dozik tehát az anyagellátás, és ennek következtében a munka is. A tervezés valóban meggondolatlan volt. 1976- ban 93 millió forint értéket termeltünk, 1977-ben viszont 150 milliót kértek már. Cso­dák pedig — ez köztudott — nincsenek. Még az év közbe­ni váltás sem az, tehát cso­dát mi sem művelhettünk. Ennek ellenére 32 millió fo­rinttal termeltünk többet, mint 1976-ban. Kovács György: Egy dol­gon sikerült azonban segíte­ni : darabolóüzemet létesítet­tünk, így legalább ebben nem kell másokra várni. Szikszay Pál: Rövid fél év után úgy véljük: többre is képesek vagyunk. Ennek bi­zonyításához azonban beru­házás szükséges. Most Mo­sonmagyaróváron végeztet­jük a tűzihorganyzást: há­rom év alatt 25—27 millió forintot költünk erre. Pedig egy ide telepített berendezés 3 és fél millióba kerülne csu­pán. Nekünk azonban fej­lesztési alapunk nincs, azzal rendelkezünk, amit a törzs­gyártól kapunk. Mindeneset­re ehhez értő szakembereket már kiképeztünk, a berende­zés helyét kijelöltük. Ha mégis megkapjuk a szerke­zetet, nem fogunk kapkodni. Koroknay Ambrus: Egy biztos, jókor jött a változás. Ezt hat hónap alatt is lemér­hettük. Az autóbuszalvázak sorozatgyártásában, de a hús­ipari berendezések előállítá­sában is sok a fantázia. Ha a tárgyalások eredményesek lesznek, akkor 10 000 darab hűtőipari rakoncát gyártunk 1978-ban. Ezt pedig csak so­rozatban lehet. Balogh Géza, Speidl Zoltán A katonai egyenruha még feszélyezi kissé a moz­gását. Valahol a civil lezserség és a katonás fegye­lem között él. Egyelőre se itt, se ott. Alig két hónapja, hogy bevonult és munkában töltött ideje sem volt ennél több. Dr. Halmay Balázs Szombathelyen született, Hajdúszoboszlón nőtt fel. Nyíregyházán dolgozik és je­lenleg Budapesten katonás­kodik. Ez akár egy ember­öltő is lehetne, azonban ő még csak 26 éves. — Korán elkerültem Vas megyéből — kezdi rövid életrajzát —, szüleim a haj­dúsági fürdővárosba költöz­tek. A gimnáziumot Karca­gon végeztem, majd az or­vostudományi egyetem hall­gatója lettem Debrecenben. Mégis hogyan kerültem Nyíregyházára? Kettős sze­relemmel. A feleségemet — aki nyíregyházi születésű — az egyetemen ismertem meg. Moßt itt szigorló orvos, gyér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents