Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-21 / 18. szám

1978. január 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nyugdíjas gazdák N yugdíjasok szocia­lista címért mun­kálkodó brigádot alakítottak. Nem téve­dés, nem félreértés. Ti- szamogyorósról kaptuk az érdekes hírt: falugyű­lésen az állattartó nyug­díjas gazdák brigádba tömörültek és csatlakoz­tak a Láng gyáriak mun- kaverseny-f elhívásához, melyben vállalták, hogy az elmúlt évi tejterme­lésüket tíz százalékkal növelik. A nyugdíjas tsz-tagok brigádjába ed­dig negyvenen kérték felvételüket, és több, még aktívan dolgozó, háztáji állattartással is foglalkozó tagja van. A tiszamogyorósiak csatla­kozásra szólították fel a járás községeiben élő nyugdíjasokat: alakítsa­nak brigádokat, tegye­nek meg mindent a ter­melés mennyiségi, vala­mint minőségi javítása érdekében. Remélik, fel­hívásuk kedvező vissz­hangra talál. A szocialista címet a munkájuk eredménye­ként kaphatják meg. Kezdeményezésük ezért mindenképpen figyelem­re és életre való. Nem ártana kiszélesíteni a megye másik hat járá­sára. fstpos) MÁTÉSZALKA IPARÁBAN Fegyelem és intenzitás Az első év 1977 volt Mátészalka iparának törté­netében, amikor a hatékonyság növelésével ter­meltek többet, mint 1976-ban, A számok nyelvére fordítva a szót: az elmúlt évben összesen 308 mil­lió forinttal került ki több a mátészalkai üzemek, gyárak kapuin az egy évvel korábbinál és a meg­termelt plusz kilencven százalékát a termelé­kenység növelésének eredményeként könyvelhet­ték el. Tegyük hozzá, hogy a városban dolgozók által előállított cikkekből 320 millió forintnyi kül­földön talált gazdát; felénél is több a tőkés pia­cokon kelt el. Mátészalka iparának 1977-es mun­kája mintegy kétmilliárd forintot ért. Áz előkészítés gyümölcsei Nem történt csoda Máté­szalkán sem — hiszen gond­jaik is vannak —, de egy bi­zonyos, az 1977-es esztendő jobb előkészítése meghozta gyümölcsét. Miként a közel­múltban megtartott városi gazdaságpolitikai aktíván el­Szövet Nagykállóból A Magyar Posztó nagykállói gyárában ebben az évben 20 százalékkal növelik a termelést. 90 tonnával több fo­nalat, összesen 550 tonnát készítenek, valamint egymil­lió négyzetméter szövetet gyártanak. Minden ötödik Tanulmányozást kívánnak a munkafegyelemre, és mun­kaerővándorlásra vonatkozó adatok: Mátészalkán 1977­ben minden ötödik ember munkahelyet változtatott. A vándorlási kedv a MOM, a BFK és a Szatmár Bútorgyár dolgozói között nőtt a legma­gasabbra. Ugyancsak ők jár­nak élen az igazolatlan na­pok tekintetében. Aligha vé­letlen, hogy ezekben a .gyá­rakban volt egyébként is a legtöbb gond. Javult a város iparában a 100 forint állóeszközre jutó termelési érték, és nőtt az erre számolt nyereség, ör­vendetes az átlagos műszak­szám emelkedése: majdnem eléri a kettőt. A legtöbb mű­szakot — 2,45-öt a MOM-ban teljesítik. Több üzem 1978-ban fon­tos változás elé néz. Ilyen a MEZŐGÉP, ahol a korábbi félezer cikk helyett már csak egyet — pótkocsit — gyártanak, és ezek sorát gya­rapítja az ISG, ahol idén 63 millió forintos gépi beruhá­zás kezdődik. Igaz ennek gyümölcseit csak egy évvel később élvezik majd. Megerősíteni, ami van Mátészalka ipara ebben az évben mintegy 12 százalék­kal szándékozik túlhaladni az 1977-es termelési értéket, elsősorban a hatékonyság to­vábbi növelésével. A már említett üzemeken kívül vál­tozást várnak a bútorgyár­ban, ahol a jelek szerint egészséges, előrelátásról ta­núskodó folyamat indult meg. A BFK legfőbb teendő­je talán — a nyereség bizto­sítása mellett —, a fegyelem erősítése és a munkássá ne­velés lesz. Az üzem- és mun­kaszervezési intézkedések meghozatala mindenütt fel­adat, akárcsak az eszközök jobb kihasználása. A megye második váro­sában — állapították meg a nagyaktíván —, noha az ex- tenzív növelés szűkülő lehe­tőségei is megvannak, elsőd- legéssé a már meglévő ipar intenzitásának növelését kell tenni. Nem az új ipar telepí­tése a legfontosabb cél, ha­nem a már működő gyárak stabilizálása, a jelenlegi tech­nika és technológia re­konstrukciója és annak fi­gyelése, hogy a termelékeny­ség növelésére fordított ösz- szegek ne kérdőjelezhessék meg az elért többlet valós ér­tékét. S. Z. Képünkön: Pásztói Katalin gyűrűs fonógéppel, a laza szálak összefonását végzi. (Elek Emil felvételei) S okunkkal megesik, hogy a váltót rosszul ál­lították és egy dara­big, vagy végig rossz sínen fut életünk kereke. Az a jó, ha a pályamódosításra még időben sor kerül, sor kerül­het. A fiatal — még csak 36 éves — főmérnök 3300 hektá­ros termelőszövetkezet szak­irányítója, sorsáról — ő mondta —, „fej, vagy írás” alapon döntött. Amikor le­érettségizett, két helyre, a nyíregyházi tanárképzőre és a debreceni agrártudományi egyetemre adta be kérelmét. A feldobott fémpénz alap­ján végül is tanár lett. Ta­lán az is marad, ha ... Ha nem lenne néha na­gyon is szűkében a mezőgaz­daság a munkaerőnek. Ami­kor beérik a gyümölcs, kelle­nek a katonák, a kisiskolá­sok. A leveleki Dózsa Terme­lőszövetkezet is hívta sok év­vel ezelőtt a fiatalokat, és a gyerekekkel együtt ment Snekszer Mihály, a tanító is. Értett valamit a kertészke­déshez, hobbyja volt és a ter­melőszövetkezet vezetői ezt észrevették. Hívták, rábír­ták, változtasson munkahe­lyet. Megtette. A tanító így lett ismét ta­nuló. Megszerezte a második diplomát, és most már agrár- szakember, főmérnök, de jobban kedveli a főmezőgaz­dász megszólítást. Az embe­LEHETNE JOBBON? A tejtermelés A megye további dina­mikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrá­sokat. Csak a termelékeny­ség növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változásával lehet a piaci igényekhez jobban alkal­mazkodó termelést megva­lósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg mun­kásokat és vezetőket, ho­gyan lehetne jobban dolgoz­ni, gazdálkodni? — Termelőszövetkeze­tünkben ötszázharminchat tehén van. Ennek a felét a brigádunk gondozza, feji. A huszonnégy tagú brigádban két nő is dolgozik, akik tej­kezelők. Mint általában az állattenyésztők, mi is korán kelünk. Négy órakor már kezdődik a munkanap a já­szoltisztítással, kialmozás- sal, abrakolással. Az etetés még kézi erővel folyik, azonban ebben az évben munkába áll az abrakkiosz­tó gép is, ami megkönnyíti a nehéz fizikai munkát. Va­lóra váltjuk tervünket: a tehenek a hozamnak meg­felelő mennyiségű abrakot kapnak. Ez azért lényeges, mert amelyik kevesebb te­jet ad, az elpocsékolja a többlettakarmányt. — A fejést reggel fél hat­kor kezdjük. Ez jelenti a szüretet, munkánk gyümöl­csét, hiszen a tej mennyisé­ge megmutatja, hogyan dolgoztunk. Tavaly kétezer- nyolcszáz liter volt a fejési átlag. Erre az évre három­ezer litert terveztünk, de csatlakoztunk a Láng gyá­riak munkaverseny-felhí- vásához, amelyben vállal­tuk, hogy ezen felül egy százalékkal emeljük a tej mennyiségét. — Ez persze furcsán hangzik, hogy egyik évről ALMÁSI JÁNOS a másikra két-háromszáz literrel többet ad ugyanaz a tehén. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy szólunk neki, adjon több tejet. Ez igenis az embereken múlik, a takarmányozáson, a gon­dozáson, a lelkiismeretessé­gen. A vállalásunk forint­értékben félmilliót tesz ki. Ez nem kis összeg, s ennek több feltétele van. Emlí­tettem már. hogy annak a tehénnek, amely több tejet ad, több takarmányt is kell adni. Mi teljesítménybér­ben dolgozunk, a kifejt tej mennyisége után kapjuk a fizetésünket. Érdekünk, hogy minden csepp tejet megfogjunk, nehogy elfoly­jon. Ez saját, de közös ér­dek is. — A tejtermelés növelé­se nagyban függ az ember­től. Szereti-e az állatot^ is­meri-e az igényeit, s ezt mindig szem előtt kell tar­tani. A jószág többszörösen meghálálja a gondoskodást. S nem mindegy, hogy száz literrel többet, vagy keve­sebbet ad egy évben. Úgy . érzem, jó munkával és an­nak pontos elvégzésével túl­teljesíthetjük munkaver- seny-vállalásunkat, ezzel együtt a termelőszövetke­zet éves tervét. Elmondta: Almási János, a csengeri Lenin Termelő­szövetkezet Móricz Zsig- mond zöldkoszorús Szo­cialista Brigádjának veze­tője. Lejegyezte: Sipos Béla Fej liiillllB írás ség, de más a föld, eltérőek az emberek, a szokások. Amit otthon szülőföldjén látott, tapasztalt, azt most is tanít­ja, de az új dolgok elfogadá­sa nehezen megy. Példát is említett: Személyi művelésre elein­te kevesen vállalták a do­hányt, hiszen úgy nagyobb volt a kockázat, a felelősség. Pedig az ilyen alapon terme­lőnek egy műszakra 200 fo­rint, másoknak 120 forint jö­vedelem jutott. A tudatfor­málás, a cselekedetek helyes irányba terelése még a jó példákkal is nehéz. Most a háztáji föld haszno­sításának új, jövedelmezőbb lehetőségét szorgalmazza. So­kan foglalkoztak Leveleken káposztatermesztéssel. Nem rossz dolog, hiszen egy hold terület a föld művelőinek át­lagosan 27 ezer forint tiszta jövedelmet jelentett az el­múlt évben. A káposztától azonban jövedelmezőbb a fehér- és a pritaminpaprika. A paprika termesztésének nincsenek hagyományai, ezért is idegenkednek sokan, aztán több munkát igényel, na­gyobb a költségráfordítás. A több munka, a többletráfor­dítás azonban a tiszta jöve­delmet holdanként 40—50 ezer forinttal hálálja meg. Hányán vállalják a paprika termesztését, ma még nem tudja, de érvel, és rábeszéli az embereket, mert így az öntözési lehetőség is jobban hasznosítható. Olyat kérdezni egy mun­kába mélyedő, a környezeté­vel együtt lélegző embertől: „megszokta-e már, megsze­rette-e a községet?”, szinte illetlenség. De a kérdés el­hangzott, és a válasz sem vá­ratott magára: „Nem voltam itt soha idegen.” ★ Fej, vagy írás. Soha nem jó a véletlenre bízni a dön­tés jogát. Ha mégis előfor­dul, szerencsére az élet kor­rigál, de a jól sikerült kor­rekcióhoz akaratos emberre is szükség van. Seres Ernő hangzott, részben olyan — egyébként természetesnek tű­nő — dolog játszott közre a sikerekben, mint az éves ter­vek időbeni megismerése. Ehhez járult még a kellő szá­mú munkaerő, valamint a megvalósítás jó előkészítése. Tallózunk az adatok soka­ságában. Kiemelkedőt nyúj­tott a MOM, a nyomda, az is­mert gondok miatt elmaradt a bútorgyár. Sajátos helyzet állott elő a Budapesti Finom­kötöttárugyár szálkái üzemé­ben, ahol kevés híján meg­duplázódott az egy főre jutó termelés, de éves tervüket ez­zel együtt sem teljesítették. Ebbe a határidő előtt felépült új üzemben az átállás is bele­játszott. Figyelmet érdemlő jelenség, hogy a MOM, illet­ve az Ipari Szerelvény és Gépgyár, noha exportterme­lésüket nagymértékben emel­ték, — 45, és 75 százalékkal —, mégsem tettek eleget a tervben előírtaknak. Az ISG helyzetét az anyaghiány ne­hezítette: ennek ellenére ter­mékváltásuk sikeres volt. rek tudatában megmaradt — tanítónak. Nem Leveleken, Vencsellőr született. Légvonalban nine: messze egymástól a két köz­Képünkön: Munkában a jelölő centírozó. Feladatuk a szövethibák figyelése.

Next

/
Thumbnails
Contents