Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-19 / 16. szám
1978. január 19. kelet-magyarorszäg 3 Felkészülés Sípos Béla A z alábbi történetet Vareha Mátyástól hallottam. Ismerik őt? Ha nem, sietek megnyugtatásul kijelenteni, hogy nem sokat vesztettek vele. — ötvenéves vagyok — mesélte Vareha —, de nőtlen, ezért még adok magamra, törődök a külsőmmel. Kezdődő hajhullásom miatt egy percig sem haboztam Galócza Rudolf Lószőr utcai fodrászmester tanácsát kikérni. A tapasztalt hajtudor árvalányhaj főzetét ajánlotta, hogy azzal mossak fejet hetenként. Amikor a kúrához bejárónőm, Mezei Emeren- cia segítségét kértem, a jólelkű teremtés felajánlotta, hogy hajából hetenként potom száz forintért feláldoz egy-egy tincset számomra. Az ajánlat kedvezőnek látszott, mivel Mezei Emeren- cia negyvenéves létére még leány, és szülei már nem élnek, így az ő haja kétségkívül árvalányhaj. Kéthónapos kúra után azonban azt kellett tapaszTéli munka A gyulatanyai földeket műtrágyázza Polgári János, a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolai Tangazdaság újfehértói kerületének traktorosa. (Hammel József felvétele) HAFE, 1978. JANUÁR 12. Megelőzik a hajrát Az alapkérdés így szól: — Miként kívánják elkerülni az idén azt, ami tavaly gyakori vendég volt: a kampányokat, a hajrákat? — Erről a vezérigazgatót kérdezze inkább — válaszol Hekmann László, a Hajtóművek és Festő- berendezések Gyára nyíregyházi gyárának igazgatója. — Tehát nem voltak hajrák? — Ütemesen dolgoztunk... annyira, hogy karácsony és új év között alig volt valaki bent. — Sikerült a múlt év? Hibák a szerelésnél Telefon csörög, majd ő telefonál: adatokat kér. Sorolja. — 1976-hoz képest 115,6 százalékot hoztunk. Idén 17,7 százalékkal teljesítünk többet, mint 1977-ben. — És az 1977-re szóló tervek? — Az előfeltételekhez képest jó évet zártunk. A beszélgetés másik résztvevője, a gyár KISZ-titkára, megerősítésként rábólint. Mi tagadás, Hekmann László ezúttal nehéz alany. Időnként szűkszavú. Igaz, ennek nem csak a természetében rejtőzhet az oka. Egy szinttel lejjebb, a kon- vejorcsamokban viszont változatosak a vélemények, némi kiegészítést adnak. Antal János lakatos felpillant munkájáról: „Még nem tudom, hogyan zártuk az évet. Azt hiszem, majdnem jól.” Brondics András és Szegedi László lakatosok, valamint Lucza Mihály hegesztő egy csoportban állnak. Mondanivalójuk egyöntetű: „Ügy tudjuk, meg volt a terv, igaz. sok hajrával és túlórával.” Szinte egyszerre szívják meg cigarettáikat. Szalontai László művezető így fogalmaz: „Rosszul kezdtük 1977-et. — Szünetet tart, szeme balra, az iroda rózsaszínű falára téved. — Érzésem szerint nagymértékben befolyásolta eredményeinket az, hogy a ZIL autógyár kon- vejorainak szerelésekor nagyon sok volt a hiba. Ott lévő szakembereink nem dolgoztak jól. Ez rontotta a tervteljesítést és hatott a további szerződések sorsára is. Mi így tudjuk. A végleges adatokat nem ismerem, de az biztos, hogy az 1976-ban gyűjtött 40 millió forintos elmaradást nem sikerült pótolnunk ... ” A csarnokból kifelé menet az jut eszembe: Néhány nap múlva lesz a termelési tanácskozás. Miért, hogy mindenki csak találgat? A bizonytalanság mellett a bizonyosság: ez az év jobban indult, mint a tavalyi. Van anyag és van munka ... Ebben mindenki egyetért. Csökkentik a veszteség időt Űjra az igazgató: — Biztosított bennünket a központ, hogy 1978-ra mindent megtettek... Az 1978- as dokumentációkat május végéig megkapjuk. A második mondat után egyszerre kérdezzük Hekmann Lászlóval: „Miért csak május végéig? Nem lesz áz kissé későn?” Ezzel ugyanis a múlt évben baj volt. Elmondja még: idén folytatják a tavaly elkezdett munkanap-fényképezéseket, csökkentik a veszteségidőket. „Azt akarjuk, hogy a nyolc óra mindenkinek nyolc óra legyen. Mindenkinek! — ismétli meg nyomatékosan a szót. — Még a középvezetőknek is.” Szó esik a műszakokról. A HAFE-ban egynél valamivel több az átlagos műszakszám, a gépeknél majdnem eléri a kettőt. Van-e lehetőség a növelésre? — Ez jórészt a szociális épület elkészültének függvénye. Azonban nem vagyunk önzőek. Ha az építőipar a lakásépítésekre hivatkozva csúszni fog, nem Sürgetjük mindenáron. Növelni az érdekeltséget Valóban függvénye a szociális épületnek a további műszak? Ha viszont mégis az, akkor miért nyugodnának bele az építkezés elhúzódásába? Legyen most a szó megint Szalontai Lászlóé: — Fontosnak érzem a bértömeg-gazdálkodást. Növelheti az érdekeltséget. Megszűnhet az, hogy boldog-boldogtalan prémiumot kapjon csak azért, mert maradt egy kis szétosztható pénz. Mert bérmegtakarításr volt... Most célprémiumokat tűzhetünk ki. Az igazgató búcsúzóul ezt mondja: — Véleményemet az is tükrözi, hogy a termelési tanácskozáson a beszámolóm csak töredékében foglalkozik azzal, ami volt, a többi arról szól, ami lesz,.. Speidl Zoltán talnom, hogy az árvalányhaj vizes főzete sem használ, a hajzatom ahelyett, hogy nőt- tön-nőne, továbbra is fogy'iíí 'Íííe ' tán-fogyott. Természetesen szóvá tettem a dolgot Galócza mesternek, aki mindjárt az árvalányhaj származási helye felől érdeklődött. „Mezei és friss szedésű legyen” — hangoztatta. Megnyugtattam, hogy ezzel nincs baj, hiszen Mezei Emerenciá- tól származik, aki még hajadon és apátlan-anyátlan árva. És mindig a szemem láttára vágja le kontyából a fürtöket. Tehát frissiben jutok az árvalányhajhoz. A mester ekkor érthetetlenül felfortyant, és mérgében taplóié jűnek nevezett. Először nem sértődtem meg, gondolván: azért Galócza, hogy mérges legyen. Csak amikor a lexikonban a „Tapló” címszónak utánanéztem, akkor kezdett bántani a dolog. — Sokan hajlamosak az általánosításra — folytatta Vareha. — Szokás az. állami szektorban dolgozók udvariatlanságát szembeállítani a magánszektor képviselőinek mindenkori előzékenységével. Nos, nálam fordított az eset: sem az állami, sem a szövetkezeti fodrászüzletekben sohasem illettek még taplófejű jelzővel. Nem menti a magáról megfeledkezett hajiparos modortalanságát az sem, hogy utólag kiderült: bejárónőm, Mezei Emerencia nylonból készült póthajat visel, és ezt ő is éppen Galócza Rudolffal tartatja rendben. — Mindenesetre azóta messze elkerülöm a Lószőr utcai fodrászatot — fejezte be kissé különös, ám tanulságos elbeszélését Vareha Mátyás. H. F. Utódot nevelni N yugdíjazása előtt megkérdezték az igazgatót: vállalna-e tanácsadói beosztást a vállalatnál? ö megköszönte a bizalmat és nagyon udvariasan elhárította. Ügy érezte: ha maradna, gátolná az új, az örökébe lépett fiatal igazgatót az önállóság, a kezdeményezés, a döntés, a kockázatvállalás és egy sor más vezetői tulajdonság kibontakozásában. Olyan tisztességes félreállás Volt ez, amelyet az élet diktált. Ha tetszik, ha nem, egyszer mindenki felett eljár az idő, s bármilyen fájó, búcsúznia kell. De hogyan? Tisztességgel, becsületben. Olyan kollektívát, vezető gárdát hagyva örökbe, amellyel később is hegyekét lehet megmozgatni. Van egy mondat a XI. pártkongresszus beszámolójában, amely minden vezető kötelességévé teszi, hogy maga helyett utódot neveljen. Mégis előfordul, hogy megbízott igazgatót neveznek ki az első számú vezető posztra. Az ilyen esetekben baj van a káderpolitikai elvek megtartásával. Nem nevelt utódot maga helyett a korábbi vezető. Vajon miért? Nem akart? Nem gondolt erre? Vagy nem követelték meg tőle? Ma már nem egyedi jelenség, hogy idejekorán gondoskodnak utódlásukról a vezetők. Nem vagyoni, rokoni, valamiféle középkori előjogok szerint, hanem a párt szellemében. Ha úgy tetszik, féltve mindazt, amelyet a leköszönő vezető irányítása mellett egy kollektíva, egy üzem, egy pártszervezet, egy vállalat elért. Ez előlegezett bizalom a kiválasztottnak. És bizalom abban, hogy jól fog majd sáfárkodni a rábízott emberi értékekkel, és az ő irányításával, az általa hozzáadott energiával még figyelemre méltóbb sikereket érnek el. Egyik nagy áruházunk igazgatójától kérdezték meg: mi történnék, ha úgy hozná a sors, hogy netán megbetegedne? Kit javasolna utódjául? Van-e jelöltje? „Itt van az a szőke, komoly fiatalember. Itt volt tanuló, itt tanulta a szakmát, ismeri a kollektíva, szeretik-tisztelik, elfogadják tanácsait. Megfontolt, nyugodt, kiegyensúlyozott életű ember.” Azt nem kérdeztem, X tudja-e, hogy ő az első számú jelölt. Gondolom sejti, mert a vezető első számú helyettese! Bár ez sem lehet mérvadó, hiszen többször megtörtént már, hogy egy üzem első számú helyetteséből nem lett vezető. Nyilván a káderpolitikai elvek következetlen érvényesítésében, szubjektivizmusban, de egyéb sok másban keresendő az oka. M. S. az üzemi igazgató mondta beszélgetésünk végén: ha nem zárták volna gyengén az évet, leköszönne. Így nem teszi, nem teheti. Mit szólnának az emberek’ Megfutamodott a vezető? Gondolkoztam véleményén. Vajon, mennyi köze lehet az idei gyengébb termelési ered- mlnyekhez? Jövőre akar bizonyítani? Egy jó esztendő’, „kifogni”, mert mégis csak jobb érzés ennek tudatában leköszönni? Ügy ítélem, őszinte volt. Egy képzett szakmunkást, egy szókimondó, egyenes jellemű fiatalembert mutatott be. „Rá gondoltam. Olyan ember, aki alkalmas lesz a vezetői teendők ellátására.” M. S. gondolt az utódlásra, foglalkozik azzal a fiatallal, akiben olyan emberi tulajdonságokat; képességeket, rátermettséget fedezett fel, amelyek képessé tehetik erre .a felelős posztra. Kétségtelen, hogy a döntés majd másoktól, a párttagságtól, a kollektívától, a felsőbb szervektől függ. M. S. bízik benne, hogy jól választott utódot. H a megkérdezik: kit tart alkalmasnak, nem tárja szét a karját tanácstalanul. Nem szabad a véletlenre bízhi, ki legyen a vezető posztra az első számú jelölt! Farkas Kálmán Nem kell zsákolni... Tankautóban jön a liszt Új takarmánykeverő telep, csomagológép A takarmánykeverő üzemek korszerűsítésére 15 millió forintot fordít 1978-ban a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. A vásárosna- ményi takarmánykeverő helyett újat épít a SZÁÉV. A belső, szerelési munkákat a gabonaforgalmi vállalat saját brigádja végzi el. A 9 millió forintos létesítmény — melynek napi kapacitása 24 vagon lesz — építését a közeljövőben kezdik. A tisza- vasvári takarmánykeverő szomszédságában présüzemet, a kisvárdai és a nyíregyházi mellett pedig új acélsilókat helyeznek el. Ugyancsak az idén korszerűsítik a zajtai és máriapócsi keverőtelepet is. A malmok műszaki fejlesztésére 12 millió forintot biztosít a vállalat. Baktaló- rántházán 30 vagonos lisztsilót emelnek 3 millió forintért. A létesítmény átadása után nem kell többé zsákolni a lisztet: tankautóval küldik majd a megrendelőknek. Mátészalkán és Nyíregyházán újra cserélik az elavult, elhasználódott gépeket. A nyíregyházi malomban a tervek szerint ez év közepétől megszüntetik a liszt kézi csomagolását Nyugat-Né- metországból egy 7 millió forint értékű lisztcsomagoló gépsort vásárolt a vállalat, melynek szerelése már megkezdődött. A megyei malmokban az anyagmozgatás korszerűsítésére több mint 3 és fél milliót fordítanak. Hullámrugót gyárt Gépsnr négymillióért Üj, korszerű hullámrugógyártó gépsort vásárolt, közel négymillió forintért a nyíregyházi vasszerkezeti és gépipari vállalat. Az új gépsor teljesítménye évi százötven tonnával több, mint a jelenleg üzemelőké. Az NSZK- gyártmányú gépsor február végén érkezik meg Nyíregyházára és márciusban kerül sor a beszerelésére. Az üzembe helyezés után kezdik meg a régi gépsor felújítását. H sapadékos télre számítottunk. Nem vált be, hiszen ebben az évben igazi nagy havazás még nem volt. Ami hó van, az mind tavalyi. A tél a pihenés, az erőgyűjtés időszaka — volt. Már régen változott a helyzet. A korszerű mezőgazdasági nagyüzemekben nincsen holt idény. Dolgoznak a hűtőházakban az alma csomagolásán, munkát végeznek a gépműhelyekben. A tavaszi kezdetre készítik elő az erő- és munkagépeket, a metszőollók csattogásától hangos a gyümölcsös, s dohányt csomóznak a pajtákban. A telelő búzát, rozsot és árpát már fej trágyázzák. A legtöbb gazdaság úgy tervezi — ha az idő is engedi — februárban megkezdik a nagyobb munkákat, készülnek a melegágyakkal a tavaszra. Régi igazság: nem lehet elég korán kezdeni a felkészülést. Itt nemcsak a részvétel a fontos, az eredmény legalább annyira. Áz eredményt viszont nagyban befolyásolja a felkészülés. Most elkezdeni még nem késő, de egy lépés hátrányba kerül az a gazdaság, amely még csak ezután kezdi. Az 1978-as gazdasági év tervei készek, illetve készülnek. így ismert mindenki előtt a feladat és lassan ismertté válik az elmúlt évi gazdálkodás eredményessége is. Ennek tudatában könnyebb a termelésre való felkészülés is. Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdaságának termelésfejlesztésében elért eredményeit egyertelműen pozitívan lehet értékelni. Az eredmények megnyugtatóak, újabb magaslatra jutott a megye a termelés szintjét illetően. Erről a magaslatról azonban jobban rá lehet látni a meglévő hibákra is. Az új gazdasági évben feltétlenül el kell kerülni a már ismert hiányosságokat. T ennivaló és munka bőven akad. Nem lesz könnyebb ez az év sem, mint 1977 volt. Az pedig megmutatta: lehet eredményesen és jól termelni. Az időjárás csak közbeszólhat, a végső szót az ember mondja ki. Az ember pedig már bizonyított. Most ismét rajta a sor.
