Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 19. Napi külpolitikai kommentár Vaklárma Mogadishuban ÚJABBAN NEM ANNYI­RA az ogadeni, mint inkább a diplomáciai fronton folyta­tódik az etiópiai—Szomáliái viszály. Aligha csodálkozha­tunk — a konfliktus hónap­jaiban hozzászokhattunk már —, hogy Mogadishuból ezút­tal is egy jókora kacsát bo­csátottak útjára. Mert mi másnak nevezhetnők a Szo­máliái hírügynökség jelen­tését az ország ellen tervezett „barbár invázió” előkészüle­teiről. A Sona szerint a Varsói Szerződés tagállamai Etiópiá­ból nagyszabású akciót ter­veznek „a Szomáliái Demok­ratikus Köztársaság politikai rendszerének erőszakos meg­változtatására”. Hasonlókép­pen nyilatkozott Barré elnök is. Nyilvánvaló, hogy a hí­resztelés célja bizonyos nyu­gati kormányok meggyőzése Szomália katonai megsegíté­sének szükségességéről. A vaklármát ugyanis — minő véletlen! — akkor keltették, amikor Sziad Barré elnök egyes nyugat-európai NATO- államokhoz és az USA-hoz fordult hadianyag-szállítási kérelemmel. A mogadishui felhívás­nak eddig vajmi csekély a foganatja. Anglia számára ké­nyelmetlen lenne a fegyver- szállítás, miután kérdéses, hogy Szomália utóbb nem fordul-e Kenya ellen, ami viszont sértené London ér­dekeit. Párizs kezét Dzsibuti köti meg: egykori gyarmatát kényelmetlen helyzetbe hoz­ná egy nagyobb arányú fran­cia segély Szomália számá­ra. Az NSZK sem mutat haj­landóságot. Igaz, a Lufthansa gép mogadishui kiszabadítá­sa a két állam kapcsolatait szívélyesebbre hevítette, de csak annyira, hogy a Szomá­liái rendőrséget ellássák nyugatnémet fegyverzettel. Róma túlontúl elfoglalt saját belső ügyeivel és nemrég ki­robbant kormányválságának megoldásával. Marad Wash­ington, amely közvetett for­mában eddig sem idegenke­dett a szomáliaiak támoga­tásától. Az azonban valószí­nűtlen, hogy a Pentagon köz­vetlenül beavatkozzék az etióp—Szomáliái vitába, s Barré elnök csapatait ellássa fegyverekkel. Legfeljebb az eddigi módon: Iránon és Szaúd-Arábián keresztül jut­hat hadianyaghoz Szomália, az azonban aligha lesz ele­gendő az ogadeni harcok folytatásához, de még a vár­ható állóharchoz sem. MARADT TEHAT a már nemegyszer alkalmazott módszer: egy rémhír felröp- pentése. Ha lúd, legyen kö­vér — vélekednek Moga­dishuban, s így született most már nemcsak a kubai katonai jelenlétről, hanem a Varsói Szerződés szinte va­lamennyi államáról költött — kacsa. Gyapay Dénes Kambodzsai provokációk a VDK ellen A kambodzsai fegyveres erők az elmúlt napokban to­vább folytatták provokációi­kat a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen — jelentet­ték be szerdán Hanoiban. Kambodzsai alakulatok ja­nuár 9. és 17. között a ha­tártartományok egész sorá­ban hajtottak végre további kisebb-nagyobb tüzérségi és gyalogsági támadásokat. A hivatalos közlemény több súlyos incidenst sorol fel. Január 9-én egy kambod­zsai zászlóalj Gia Lai-Con- tum vietnami tartomány 21. számú határőrposztja ellen kísérelt meg támadást. A he­lyi fegyveres erők meghiúsí­tották az akciót. Január 11- én Dong Thap tartomány egyik körzetére támadott rá zászlóalnyi kambodzsai erő, de a vietnami egységek köz- beavatkozása nyomán vissza­vonulásra kényszerült. Ugyanezen a napon An Giang tartomány Tinh Bien járását is támadás érte és ennek kö­vetkeztében 23 helyi lakos meghalt, illetve megsebesült. A vietnami fegyveres erők — hangoztatja a Hanoiban ki­adott közlemény — erélyes válaszban részesítették a be­tolakodókat: 215 támadó ka­tonát ártalmatlanná tettek. A központi fennsíkhoz tar­tozó Gia Lai-Contum tarto­mányban tovább folytatódott kisebb kambodzsai egységek hírszerző célzatú beszivárgá­sa. Long An tartomány ha­tár menti falvai ellen több zászlóalnyi erővel végrehaj­tott kambodzsai akcióra ke­rült sor. A kambodzsai egy­ségek több kilométer mély­ségben behatoltak Vietnam területére. Mint a közlemény megállapítja: különböző viet­nami körzetekben továbbra is tartózkodnak kambod­zsai erők. A vietnami hivatalos köz­lemény határozottan figyel­meztet rá, hogy miközben Vietnam a határkérdés békés, tárgyalások útján történő ren­dezésének lehetőségét keresi, Kambodzsa folytatja akcióit a VSZK területe ellen. Ha továbbra is folytatódnak a provokatív cselekmények és Kambodzsa kategorikusan elutasítja a tárgyalásokat, úgy ezért a Phnom Penh-i hatóságoknak kell a teljes fe­lelősséget vállaniuk — hang-1 súlyozza a hanoi állásfogla­lás. Belgrád Vita az albizottságokban A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési ta­lálkozón szerdán albizottsá­gokban folytatták a vitát a záródokumentum elkészíté­séről. Az albizottságok a találko­zó korábbi szakaszában be­terjesztett javaslatokat ta­nulmányozzák és jelentése­ket készítenék róluk, hogy azt elfogadás végett a plenáris ülés elé terjesszék. A belgrádi találkozó záró­okmányára eddig három in­dítvány érkezett: a semleges és el nem kötelezett orszá­goké, a nyugati országok cso­portjáé és a Szovjetunió ja­vaslata. A szovjet javaslatról a vi­tát valószínűleg a péntek délutáni plenáris ülésen foly­tatják. lobbratolódás Lisszabonban A Portugál Szocialista Párt országos bizottsága szerdán hajnalban befejeződött ta­nácskozásán úgy döntött, hogy felhatalmazza Mario Soarest, a párt főtitkárát, ki­jelölt miniszterelnököt egy olyan kormány megalakítá­sára, amelyben konzervatív politikusok is részt venné­nek. Soares közölte az újság­írókkal, hogy a testület 96 tagja helyeselte, egy tagja el­lenezte a döntést, 23-an pe­dig tartózkodtak a szavazás­tól. Az új kormány a szocia­lista párt és a jobboldali nagytőkés demokrata szociá­lis Centrum Párt (CDS) kö­zötti megállapodás alapján jöhet létre. Szadat elégedetlen Kamel hazarendelése Jeruzsálemből Anvar Szadat egyiptomi államfő azonnali hatállyal hazarendelte Jeruzsálemből Mohamed Ibrahim Kamel külügyminisztert. Egyiptom tájékoztatási mi­nisztere szerdán este tv-nyi- latkozatban jelentette be, hogy Szadat az egyiptomi— izraeli politikai bizottság je- ruzsálemi munkája során ta­núsított „izraeli magatartás miatt” határozta el a külügy­miniszter hazarendelését. Először Európán kívül Hz év nagy eseménye lesz a XI. VIT A XI. VIT szervező mun­kájáról, a nemzetközi és a kubai előkészületekről Daniel Alvarez, a Demokratikus If­júsági Világszövetség alelnö- ke, a Kubai Kommunista If­júsági Szövetség KB tagja tájékoztatta az MTI munka­társát. — A részt vevő országok közül több mint 90-ben nem­zeti előkészítő bizottságok dolgoznak, s a munkában 900 ifjúsági szervezet képviselői vesznek részt — mondotta. — A VIT-re készülő fiatalok között találhatók kommunis­ták, szocialisták, liberálisok, radikálisok, keresztényde­mokraták, de pártállásuktól függetlenül mindannyian megegyeznek az imperialista­ellenes összefogás szüksé­gességében. — A XI. VIT történelmi mérföldkő lesz az ifjúsági mozgalom életében, hiszen az eddigi találkozókat — az elsőt Londonban, a legutol­sót pedig Berlinben — min­dig Európában rendezték. Éppen ezért nagy megtisztel­tetés és egyben nagy felelős­ség, hogy az „öreg konti­nens” után Latin-Amerika, s azon belül a földrész első szo­cialista országa adhat otthont a találkozónak. A fesztivá­lon részt vesznek Latin- Amerika több olyan országá­nak küldöttségei is, amelyek az európai találkozóról távol­maradtak. A VIT várhatóan az egész amerikai kontinen­sen és mindenekelőtt a dikta­túra alatt senyvedő latin­amerikai országokban újabb lökést ad a demokratikus át­alakulásért küzdők harcának. — A találkozó sikeréért a kubai nép mindent megtesz. Az előkészítő bizottság — amelynek Fidel Castro az el­nöke — 1975-től dolgozik, s nem túlzás azt állítanom: Kuba ifjúsága a fesztivál je­gyében él. — Ezekben a hetekben a fesztivált közvetlenül szolgá­ló szervezések, építkezések jelentenek nagy munkát Ha­vannában. Népünk szíve teljes mele­gével várja a világ ifjúságá­nak küldötteit, szocialista ba­rátainkat, a magyar fiatalo­kat. A Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevében ezúton is köszönetét mondok a Ma­gyarországtól, a KISZ-től ka­pott segítségért, azzal: vi­szontlátásra Havannában! — mondotta befejezésül Dá­niel Alvarez. cJl SZOCIALISTA a cTWAGYAR TÁRSADALOM SZÜLETÉSE 2. Á szocializmus útján :9-ig tehát jelentősen átalakult a agyar társadalom szerkezete. A olt uralkodó osztályok jórészt el­vesztették osztályjellegüket, előbb a földbir­tokosokat, majd a tőkéseket kisajátították. A munkásosztály vált a politikai hatalom birtokosává és jelentős részben a szocialista szektorban volt foglalkoztatva. Erőteljesen csökkent a mezőgazdasági proletariátus szá­ma. A lakosság legszámosabb csoportját a kisárutermelő parasztság alkotta, amely bel­sőleg differenciált volt, jóllehet 1945 után egy nivellálódási folyamat indult meg. A 4— 5 százalék gazdag parasztság mellett fele-fele arányban oszlott meg a szegény- és középpa­rasztság. A foglalkoztatottaknak még vi­szonylag jelentős részét alkották a városi kis- árutermelők. (1948 végén 180 000 kisiparos volt, alkalmazottaik száma is körülbelül ugyanannyi.) Az alkalmazottak és értelmisé­giek aránya jelentősen nem emelkedett, azon­ban részint a népi kollégiumok rendszerében megkezdődött egy új munkás-paraszt szár­mazású értelmiség kinevelődése, részint pe­dig jelentős münkás- és paraszttömegek ér­telmiségi és vezető funkcióba emelődtek. (Például az államosítások során a vállalatok felében munkásból lett az új igazgató és 1948 végére minden tizedik munkást, körülbelül 60 ezer főt magasabb funkcióba emeltek. A változások során jórészt megszűnt és felszámolódott a tőke és bérmunka ellentéte. A nemesi-úri társadalomvezetés a demokra­tikus átalakulás során, a földbirtokos osztály pedig a földreformmal eltűnt a magyar tár­sadalomból. A tőkés osztályt kisajátították, azonban a kelet-európai elmaradottság kö­vetkezményeit nem lehetett ilyen gyorsan likvidálni. Azt lehetne mondani, hogy a ma­gyar társadalom kettőségét a „városi” és a „falusi" struktúra sajátos kettőssége váltot­ta fel. A „városi” struktúrában a munkásosztály vezető szerepe valósult meg. A munkásosz­tály legjobbjai vezető funkcióba kerültek, és az állami tulajdon túlsúlya érvényesült. Ugyanakkor a városi struktúra részét képez­ték még a kispolgárság és az átalakulás út­ján meginduló értelmiségi-alkalmazotti ré­tegek. A „falusi” struktúrát alapvetően a kis­árutermelő mezőgazdasági termelés jelle­mezte. Vitathatatlan tény, hogy a szocialista és a kisárutermelői tulajdon dominanciájá­nak eltérése mellett a falu és a város között jelentősek voltak a kulturális, civilizációs különbségek is. Társadalmi szempontból azon­ban a kétfajta struktúra, a szocialista terme­lési viszonyok közé lépő munkásosztály és a kisárutermelő parasztság eltérése jelentette az alapvető differenciáló tényezőt. A fordulat éve után ebben a vonatkozás­ban is jelentős változások következtek be. Egy olyan társadalom — és gazdaságfejlesz­tési stratégia — alakult ki, amelynek közép­pontjában a feszített ütemű iparfejlesztés ál­lott. A szocialista fejlődés során kellett meg­teremteni azt a gazdasági, ipari bázist, amely a szocialista fejlődésnek magának is előfel­tétele. Többek között e feladat hatására ala­kult ki — a többi szocialista országgal ha­sonló módon — egy olyan társadalomirányí­tási rendszer, amely minden rendelkezésre álló társadalmi és gazdasági erőforrást köz­vetlen a központi irányításnak rendelt alá. E fejlesztés forrása pedig — ahogy az abban az időben is megfogalmazódott — az ipari önköltség csökkentése, a mezőgazdaság erő­sebb adóztatása és az áruforgalom lefölö­zése. A társadalmi struktúra szempontjából mindennek óriási hatásai voltak. Az iparban erőteljes centralizáció indult meg a kisipari termelés gyors visszaszorításával; a mezőgaz­daságból a terméktöbblet és a munkaerő in­tenzív iparba áramoltatása kezdődött meg; az életszínvonal és a lakossági fogyasztás vi­szonylag alacsony szinten tartásával nagyobb beruházásokra volt lehetőség; így a nők mun­kába állásának — az emancipációs igénye­ken túli — gazdasági szükségszerűsége is ki­alakult. E folyamatok eredményeképpen rendkívül gyorsan nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. 1948—54 között 364 000 fővel, 55 szá­zalékkal nőtt a munkások, illetve 143 000 fő­vel, 140 százalékkal emelkedett az alkalma­zottak száma. A mezőgazdaságban ellenkező irányú folyamat játszódott le. Az erőteljes adóztatás, a kialakított árrendszer és az eről­tetett tsz-szervezés hatására 1948—52 között 300 000 fő távozott a mezőgazdaságból. 1953 után ez a folyamat lelassult, majd az ötvenes évek végétől ismét gyorsabbá vált. A társadalmi struktúra szempontjából döntő jelentősége volt a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének, amely az ötvenes évek elejének önkényes és sikertelen kísérle­tei után 1958—62 között demokratikus mód­szerekkel, a paraszti önkéntességre építve zajlott le. Ennek eredményeként a kisáruter­melő parasztság egy része termelőszövetke­zeti taggá, másik része ipari munkássá vált. A falun is győztek a szocialista termelési viszonyok! A fordulat évétől a hatvanas évek elejéig tehát újabb gyökeres változások játszódtak le hazánk társadalmi struktúrájában. Az iparban és az építőiparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak létszáma a fe­szített ütemű, extenzív iparfejlesztés követ­keztében közel megduplázódott. A közleke­désben, kereskedelemben és a nem termelő szférákban dolgozók száma minimálisan emelkedett és alapvetően csökkent a mező- gazdaságban dolgozók száma és aránya. Ugyanakkor azonban a mezőgazdaságban gyökeres fordulatot hozott a kisárutermelő paraszti gazdaságok szocialista nagyüzemmé való átszervezése. Kisebb részben a gazda­sági fejlődés és nagyrészt a társadalmi vál­tozások következménye volt, hogy a szelle­mi dolgozók száma és aránya is jelentősen emelkedett. Egy új értelmiség nőtt fel, amely­nek tagjai jórészt a munkásokból és parasz­tokból, illetve azok gyermekeiből verbuvá­lódtak. E folyamatok természetszerűleg jelentős társadalmi átrétegződéssel jártak együtt. A fi­zikai munkából a szellemi munkába és a me­zőgazdasági munkából az iparba történő mo­bilitás jelentősen átalakította mind az értel­miség, mind pedig a munkásosztály társadal­mi összetételét. A KSH 1963-ban végzett fel­mérése szerint a szellemi foglalkozásúak apja 71%-ban fizikai foglalkozású volt és a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók 52 százaléká­nak az apja még a mezőgazdaságban dolgo­zott. Ha nem is ilyen mértékű, de jelentős mobilitási arányokat kapunk akkor is, ha az 1963-as foglalkozást az egyén eredeti fog­lalkozásával hasonlítjuk össze. Az 1963-as értelmiségiek 58 százaléka eredetileg nem ér­telmiségi volt, az egyéb szellemiek 63 száza­léka eredetileg fizikai dolgozó volt, illetve a szakmunkások 20, a betanított munkások 45 és a segédmunkások 58 százalékának első foglalkozási területe a mezőgazdaság volt. E zek az adatok azonban már azt is jel­zik, hogy fizikaiakból lett szellemiek vagy nem értelmiségi pályára kerül­tek, vagy a gazdaságpolitikai vezetés értel­miségi dolgozóivá váltak, ugyanis a fizikai származású értelmiségiek nem egyenlően oszlanak meg az értelmiség különböző réte­geiben. Hasonló a helyzet a paraszti szárma­zású munkásoknál is, akik elsősorban a ki­sebb kvalifikációt igénylő területekre törtek be tömegesen. Több vizsgálat adatai szerint a betanított és segédmunkásoknak több, mint fele paraszti származású, a szakmunkások közül azonban csak minden ötödik. Következik: 3. Mobilitás és struktúrális változások. Kolosi Tamás Munkanap a Szaljut—6-on „Újabb szakmát“ tanultak az űrhajósok Újabb szakmát tanultak szerdán a. Szaljut—6 sze­mélyzetének tagjai, Jurij Ro- manyenko és Georgij Grecs-. ko. Voltak már biológusok, geológusok, csillagászok — ezúttal a különleges légi- fényképezést gyakorolják, az NDK világhírű optikai üze­mének, a jénai Carl Zeiss gyárnak különleges fényké­pezőgépével. Az MKF—6m típusjelű fényképezőgép an­nak a korábbi gépnek módo­sított változata, amellyel 1976 szeptemberében a Szo­juz—22 űrhajóról Bikovszkij és Akszjonov készített felvé­teleket Földünk felszínéről. A szovjet és az NDK-beli szakértők által elkészített gép kifejezetten arra készült, hogy segítségével a világűr­ből lehessen olyan képeket csinálni, amelyeket a nép­gazdaság és a tudomány egy­aránt jól hasznosíthat. A kü­lönleges berendezés úgyne­vezett több zónás kamera. „Elődje”, a Szojuz—22 űrha­jón kipróbált modell egy­szerre hat kamerával készí­tett felvételeket. A jelenlegi modell kifejezetten az űrál­lomás számára készült. Se­gítségével az űrhajósok szer­dán a Szovjetunió területé­ről készítettek felvételeket, Kazahsztánról, Közép-Ázsiá- ról, az Altáj vidékéről, a Vol­ga menti területekről és a központi feketeföld-övezet- ről. A munkát a, Földről irá­nyították s a földi központ­ban ott voltak az NDK szak­értői is, hogy tanácsokat ad­janak Romanyenkónak és Grecskónak. A beérkező ada­tok szerint a különleges gé­pezet kifogástalanul műkö­dött.

Next

/
Thumbnails
Contents