Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
2 KELET-MAG YARORSZÁG 1978. január 18. ENYHÍTENI N TÖMEGKÖZLEKEDÉS TERHEIN Közületi autóbuszokat a személyszállításba A Volán autóbuszai gyakran túlzsúfoltak. A városi forgalmat lebonyolító helyi járatokon csúcsidőben nem ritka a 120—150 százalékos kihasználtság sem, jó példa erre Szeged, Pécs, Debrecen vagy akár Nyíregyháza. És sajnos, nem sokkal jobb ott sem a helyzet, ahol többnyire hosszabb távú az utaztatás, a helyközi járatokon. Közlekedéspolitikai koncepciók dicséretes eredménye, hogy napjainkban valamennyi olyan település szervesen kapcsolódik már a tömegközlekedésbe, amelynek lélekszáma eléri a kétszázat. A közforgalmat ellátó három autóbusztulajdonosnak — a Volán Vállalatoknak, a BKV-nak és a Miskolci Közlekedési Vállalatnak — együttvéve 9700 autóbusza van, ezekben 404 ezer az ülőhelyek, 101 ezer az állóhelyek száma. A félmilliót meghaladó férőhely bizony tetemes mennyiség, ám olykor mégis kevés. Pedig — összehangolt szervezéssel — lényegesen növelni lehetne az ország buszparkjának kapacitását. Intézményeinknek, vállalatainknak, szövetkezeteinknek együttvéve több mint 8600 autóbusza van. Igaz, ezeknek csupán negyede nagyméretű, de a férőhelyek arányát tekintve a közületi autóbuszok így is harmadrészt képviselnek az ország teljes buszállományából. Ismeretes, hogy a közületek mindenekelőtt munkásaik in- gáztatását oldják meg saját autóbusszal, de felhasználják úgynevezett belső üzemi mozgatásokra, kirándulásokra is. Szükség van tehát a közületi autóbuszokra. Csakhogy nem árt elgondolkodni azon: hány és hány helyen az országban szinte azonos útvonalon közlekednek a Volán és a közületek buszai. Mondani sem kell, hogy amíg az előbbiek tömve vannak, az utóbbiakon elvétve akad csupán utas. Kedvezőtlen az is, hogy ugyanabból a községből ugyanabba a városba két különféle vállalat viszi háztól házig a dolgozóit, nem meglepő tehát, ha egyikük autóbusza sincs kihasználva. Lehet-e mostaninál jobban kihasználni a közületi személyszállító gépkocsiállományt? Természetesen lehetne. Például azzal, ha több munkáltató közösen üzemeltetne egy-egy autóbuszt. Kínálkozik a tipp: enyhítsék közületi buszaink a közforgalom, a tömegközlekedés jelenlegi terheit. Tavaly ősszel a Somogy megyei pártbizottság és a tanácsi vezetés kezdeményezésére kísérlet kezdődött, melynek lényege: az úgynevezett gyenge forgalmú közutakon közületi autóbuszok veszik át a Volántól az utaztatási feladatot. S bár a honi gyakorlatban szokatlan, de módfelett dicséretes kezdeményezés hivatalos értékelése még korai volna, annyi bizonyos, hogy minden érdekelt, — az utazóközönség is — nagy megértéssel fogadta. Érdemes volna tehát másutt — így Szabolcs-Szatmárban — is hasznosítani az értelmes ötletet. Megvitatják Vállalati szociális tervek — A VÁLLALATOK ÁLTALÁBAN TERVSZERŰEN, a feladatokat helyesen rangsorolva hajtják végre középtávú szociális tervüket — állapították meg a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium illetékes osztályain. A tervek 1977. évi eredményeinek részletes értékelése a vállalatok feladata, a téma éppen ezért került napirendre. A vállalati vezetőknek a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámolójával egyidejűleg a szociális terv végrehajtásáról is tájékoztatást kell adniuk, és azt meg kell vitatni a dolgozókkal. A tájékoztatás során lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók széles rétegei megismerjék a munkakörülmények javítására tett intézkedéseket és azok eredményeit, az oktatás, a közművelődés helyzetét, a szociális létesítmények kapacitásbeli és minőségbeli változásait, az egyes szociális juttatások, kedvezmények alakulását. Egyebek között arról is részletesen szólni kell, hogy az egyes pénzügyi forrásokat, például a fejlesztési vagy a részesedési alapot milyen arányban érintik a szociális költségek, mennyi társadalmi munkát vettek igénybe, milyen tapasztalatokat szereztek a más vállalatokkal vagy a tanáccsal közösen létesített szociális intézményekben. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT illetékes osztályai felhívták a vállalatokat: folytatni kell a munkás- osztály helyzetének javításáról szóló párthatározatból adódó feladatok végrehajtását. A SZOCIÁLIS TERVEK FONTOS RÉSZE, hogy a vállalat hány dolgozóját milyen módon akarja lakáshoz juttatni, éí hogyan oldja meg főleg a több gyermekesek, a fizikai munkások üdültetését. A tervek kidolgozásakor azt is vizsgálják, hogy saját erőből vagy társulási formában hogyan létesíthetnének vagy bővíthetnének üzemek bölcsődét, óvodát, ezzel is segít ve a gyermekgondozási sza badságon lévő és dolgozni kívánó anyákat abban, hogy munkahelyükre mielőbb visz szatérhessenek. Egy ungvári népkönyv Az előző évekhez képest javuló nyomdai kivitelben látott napvilágot az ungvári Kárpáti Kiadónál az 1978-as kalendárium. Sok helyi vonatkozású írása mellett vegyük szemügyre azokat a cikkeket, amelyek a magyar, országi olvasókat is érdekelhetik. Váradi-Sternberq János, az ungvári egyetem professzora számos értékes és hézagpótló írással tette ismertté a nevét Magyarországon és a Szovjetunióban is. Könyvét a magyar—orosz kulturális történelmi kapcsolatokról a me- gyar olvasó is kézbe vehette. A kalendárium idei számában a Munkács környéki vashámorok munkásainak 220 évvel ezelőtti megmozdulásá. ról ír. Zákány Imre, a magyar tanszék docense a Petőfi alkotta és immár közszájon forgó szállóigékről közöl érdekes cikket. Számos írása van Gortvay Erzsébetnek a magyar irodalom nagyjairól: Petőfiről, Krúdyról. Kölcsey- ről. Rövid összefoglaló cikkben tekinti át Kira Sahova, kije vi Petőfi-kutató a magyar irodalom ukrán fordításainak történetét. A fordítói mun kásságok arányát jól figyelemben tartva rangos helyen említi Jurij Skrobinec ungvári műfordító nevét, akit az idén a Szerzői Jogvédő Hivatal is jutalomban részesített a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért. A kalendárium a kárpátukrajnai magyarok népszerű és közkedvelt „évkönyve", 12 ezer példányban jelentette meg a kiadó. Tóth István Készülnek az almásládák Több, mint 26 ezer köbméter fát dolgoznak fel ez évben a FEFAG tiszalöki telepén. Szabolcs almásládákat, lá- dagarnitúrákat, konténer ládákat és raklapokat készítenek. Képűnkön: Bársony József és Fnkter János raklapokat készít a nyíregyházi papírgyár részére. (G. B.) FOKOZOTT GONDOSKODÁS Megszűnő cigánytelepek Az országban mintegy 450 ezer cigány él, s ennek hozzávetőleg 10 százaléka Szabolcs-Szatmár megyében lakik. Még öt évvel ezelőtt is csak 6—8 százalékot tett ki arányuk, mivel azonban a cigány- családokban születendő gyermekek száma háromszorosa a többinek, így számuk az átlagostól gyorsabban nő. Ez a tény azt jelenti, hogy helyzetükkel, élet- és munkakörülményeikkel minden eddiginél többet kell törődni, hogy beilleszkedésüket köny- nyebbé tegyük. Á főutak mentén Ezért hozott határozatot 1975. december 4-én a Mínisz. tertanács a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolására. Megyénkben ekkor még 165 telep volt, jóllehet a harmadik ötéves tervben 180, a negyedikben 1453 cigánycsalád költözött új lakásba. A megmaradt 165 telep felszámolását a megye csak több középtávú terv időszakára irányozhatta elő: erre az ötéves tervre 65 telepet jelöltek ki, amely 1100 lakás felépítését, illetve vásárlását jelenti. Mi valósult meg ebből az ötéves tervből eddig eltelt kát évben? ÚTRA FELVIRÁGZIK? Hajózás a Tiszán műszaki szempontból helyes elgondolások azonban gazdaságilag koraiák voltak és ezért az akkori kormányzat megvalósításukkal érdemben nem foglalkozott. A hivatalos vízügyi szolgálat első munkája ugyancsak a hajózással függgött össze. Felmérte a hajózható vizeket, majd elkészítette a hajózó utak és hajózási akadályok ideiglenes térképét a „Preli- minaire fluss-karten”-t. A II. József rendeletére készített térképek első lapjai éppen a Közép-Tiszáról készültek, nyilván az akkor már élénk hajózást lebonyolító szolnoki és poroszlói sókamarára, Valamint a szolnoki és a várkonyi tutajkikötőre való tekintettel. Éppen a tiszai hajózás XVIII. század végi fellendülése hozta felszínre a fejlődés korlátáit. Az elfajult medrek egyre inkább akadályozták az újabb és nagyméretű hajók növekvő forgalmát. Fokozódott a különböző vízhasználók közötti érdekellentét, amelynek következtében a mellékfoiyók is sorra elvesztették jelentőségüket az áruszállításban, s a tiszai hajózás lehetősége is egyre korlátozottabbá vált. Második legnagyobb folyónk, a Tisza, napjainkban szinte jelentéktelen szerepet játszik az áruszállításban, noha a közutak és a vasutak terhelése egyre inkább sürgeti a gazdaságos vízi út kihasználását. n hajózás újbóli fellendülése a/ktoor várható, ha a kiskörei Tisza II. vízlépcső után a csongrádi Tisza III. vízlépcső, továbbá a Duna—Tisza csatorna is megépül. A vízállás szabályozása, illetve a Duna—Tisza közi csatorna megépítése lehetővé teszi, hogy a folyó a nem távoli jövőben bekapcsolód- jon a nagy európai nemzetközi víziúthálózatba, s hajó- forgalma virágzóbb legyen, mint valaha a tiszai hajózás két évszázados történetében. E. S — erre kértünk választ a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi ősz. tályán. A felszámolásra kerülő telepek kijelölése nem spontán módon történt, elsősorban a kiemelt szerepkörű települések — városok, nagyközségek — valamint a fő közlekedési utak mentén levő telepek felszámolása a legsürgősebb feladat. A harmadik szempont az volt, hogy az új lakások építéséhez, illetve lakásvásárlásokhoz az anyagi feltételek meglegyenek. (Ez közismert: egyéves munkaviszonyt és 1Ö százalék saját erőt jelent.) Nemcsak lakáskérdés Az ötéves terv első évében Nyírgyulajban, Nyírbogáton, Tiszakóródon, Tiszaviden, Nyírbátorban a Vágóhíd utcában szűntek meg a cigánytelepek és felszámoltak Nyír- bélteken is egy szociális körülményeknek nem megfelelő lakóterületet. A múlt évben Őroson, Nyírbogdányban, Üj- fehértón, Paszabon, Besenyődön, Nagycserkeszen, Gáva. vencsellőn, Anarcson, Dögén, Nyírpazonyban, Beregdaró- con, Nagyecseden a Berek oldalon, Kántorjánosiban az őri úton, Nagydoboson a Vit- kai úton és Nyírparasznyán a Szabadság úton szűntek meg a cigánytelepek. A két év tehát jelentős eredményt hozott, a további időszakban azonban egyre nehezebb lesz a telepek felszámolására hozott tervek megvalósítása. Oka ennek, hogy a jelenleg építésre adható 120 ezer és a vásárlásra adható 80 ezer forint már nem elég, ennél magasabb összegben szükséges meghatározni a felső határt. A másik gond, hogy a meglevő telepek lakóinak egy része nem dolgozik, nincs meg az építéshez, vagy vásárláshoz szükséges 10 százalék előta- karékosság, s így kölcsön nem adható. Ezek a gondok már jelzik, hogy a cigánykérdés megoldása nem egyszerűsíthető le csupán lakásépítési kérdéssé: a születésszabályozástól a munkaerő-gazdálkodásig sok még a tennivaló. Van már cigánykoordinációs bizottság a megyében, amelyik átfogó módon foglalkozik a cigányok helyzetével, de a gyorsabb előrehaladás még várat magára. Jó lenne, ha azok a vállalatok, ahol cigányok dolsoz- nak, többet törődnének velük, támogatnák lakásépítési törekvéseiket. ám egyelőre csak az Ingatlankezelő és szolgáltató vállalatnál tapasztalható e téren élői lépés. Telek, terv, kivitelező Természetesen a tanácsoknak is megmaradnak a feladataik: telkekről kell gondoskodni, el kell készíttetni a típustervek adaptációit, segíteni kell az olcsó építési anyag beszerzésében és a kivitelezői kapacitás biztosításában. A legfontosabb azért mégiscsak az, hogy maguk a cigányok is törekedjenek helyzetük megváltoztatására, s igyekezzenek kiérdemelni a társadalom segítőkészségét. (balogh) Tőrkéssel ment a bálba Lekérés miatt életveszélyes szurkálás Súlyos büntetéssel zárult a fiatalkorú L. Lajos báli mulatozása, aki 1977. október 22-én a kemecsei művelődési otthonban tartott táncmulatságon vett részt. Nadrágszíja mellett magával vitte a közel 12 centi hosszú tőrkését is. Hogy miért, arra választ nem tudott adni. Egy táncközbeni lekérés során szóváltás keletkezett közte és G. Zoltán között. A fiatalkorú L. Lajos nem sokáig vitatkozott: elővette tőrkését és hiába védekezett G. Zoltán, a hasüregébe szúrt, amely májsérülést, életveszélyes állapotot idézett elő. G. Zoltán életét csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. A fiatalkorú vádlottat a nyíregyházi megyei bíróság emberölés bűntettének a kísérletében mondta ki bűnösnek és 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésül 2 évre a kÖ2ügyek gyakorlásától is eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. Q Tiszának, mint vízi útnak nem is olyan régen még fontos szerepe volt az ország gazdasági vérkeringésében. A hajózás feltételeinek a megteremtését egyébként — a nagyobb kanyarok átvágásával — már a XVII. században megkezdték. Az első hajózási térkép például 1781- ben született. A Tisza átvágásokkal való általános szabályozására vonatkozó első javaslat ekkor került előterjesztésre. A Tisza-völgyi folyami és ártéri hajózás fontosságának a felismerésével hozhatók kapcsolatba a még korábban 1722-ben felmerült hajózási osatornatervek is. A javaslattevő mérnökök jó érzékkel ismerték fel a lehetőségeket, s már ekkor felvetették a terület három fő — azóta már megépült, vagy a közeljövőben megvalósuló — Tisza-kőrösi (ma Keleti főcsatorna), a Duna—Tisza csatorna és a jászsági csatorna megvalósításának gondolatát és az első tervváltozat javaslatát is elkészítették. A
