Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 17, Hírünk az országban népszabadság Az elmúlt 12 év fejlődését elemezte dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára a Népszabadság hasábjain. A felgyorsult fejlődés egyes szakaszait nyomon követve az ipar, a mezőgazdaság kérdéseit és a korszerűsítés feladatait összegezte Sza- bolcs-Szatmárban. Kiemelte: 1965 és 1975 között az ipari termelés négy és félszeresé-» re, értéke 3,5-ről 15,4 milliárd forintra emelkedett. Az extenzív iparfejlesztést mind inkább az intenzív módszerek alkalmazása váltja fel, így például a termelékenység háromszorosára növekedett, sok gazdaságtalan termék gyártását megszüntették. A mezőgazdaság helyzetéről szólva a pártbizottság első titkára hangsúlyozta: az ország élelmiszer-ellátásában jelentős megyénk mező- gazdaságának szerepe, különösen a gyümölcs-, a dohány-, a burgonyatermesztésben, a növényolaj- és a tejtermelésben, valamint az állattenyésztésben. Gondot oikoz a munkaigényes kultúrák gépesítésének alacsony foka. A termékek feldolgozása, tárolása, szállítása és értékesítése még elmarad a követelményektől. A továbblépés feladatait a helyi erőforrások és a központi támogatás jobb összehangolásában jelölte meg Tar Imre. Sürgető feladat az alma, a burgonya, a zöldségfélék és a hús feldolgozásához szükséges ipari kapacitás megteremtése, a növekvő mennyiségű tej, az olajos magvak, a dohány, valamint a Szovjetunióból érkező fa feldolgozása is. Fontos feladat a gyümölcs, ezenbelül is a téli alma hozamának növelése, minőségének javítása. Az intenzív takarmánytermesztésre alapozva gyors ütemben növeljük a szarvas- marha-, a juh- és a baromfi- állományt. (Népszabadság, 1977. dec. 28.) MAGYAR HÍRLAP Szellemi felemelkedésünkről és a középtávú közoktatásfejlesztési tervről számolt be dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke a Magyar Hírlap múlt évi utolsó számában. A felszabadulás előtti örökségről szólva elmondta: 72 ezer analfabéta volt megyénkben. Most az országos átlagnak háromszorosa itt a természetes szaporodás, így a lakosság fele 30 éven aluli fiatal. Az V. ötéves tervidőszak jelentős fejlődést irányzott elő a kulturális életben: 5 ezer óvodai, 150 gyógypedagógiai intézeti, 600 középiskolai diákotthoni, 660 szakmunkásképző intézeti otthoni hely, 300 általános iskolai és 26 középiskolai tanterem, 180 tanműhely és két művelődési otthon építését tervezzük Sza- bolcs-Szatmárban. Az 1975- től 1990-ig szóló középtávú fejlesztési terv az általános iskolai hálózat bővítését, a szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi fejlesztését, a munkáslakta települések ellátottságának sokoldalú javítását, a szocialista gondolkodás és életmód térhódítását tűzte ki célul. (Magyar Hírlap, 1977. dec. 31.) ÜJ TÜKÖR Az ibrányi Kossuth-díja- sokat mutatja be az Üj Tükör kétrészes riportja. A szerző, Nógrádi Gábor megjegyzi, hogy a község legfia- talabbjai, de még a középkorúak sem mindenki ismeri a község legmagasabb díjjal kitüntetettjeit. A 84 esztendős Czifranics Mihályról kevesen tudják Ibrányban, hogy Kossuth-díjat kapott. Pedig az MKP egykori munkatársa egy bizalmas jelentésben így jellemezte őt: „Czifranics Mihály a szövetkezet lelke, magatartásában sok önmérséklet és megfontoltság van.” Az idős szövetkezeti elnök elmondta, miért nevezték abban az időben Ibrányt Kis Moszkvának. „1945-ben a községben a kommunisták száma meghaladta az ezret, s a megyénél mindig számíthattak ránk.” Feleségével együtt vett részt a mozgalomban. A riport második részében egy másik ibrányi Kossuth- díjas, Géczy Gyula életútját köyeti nyomon a szerző. Sok csalódás, értetlenség, fenyegetés, feljelentés, vádaskodás kísérte az egykori mezőgazdasági szeszgyári vezető tevékenységét. 1948. március 15-én a Nemzeti Színházba hívják díszelőadásra, nem sokkal később a falujában sikkasztásáról suttognak. Inkább a szakmájában elhelyezkedve, a nyírségi szeszgyár műszaki irányítását vállalta el, nem maradt az ibrányi szövetkezet ügyvezetője. Feljelentésének periratait a nyíregyházi járásbíróság kiselejtezte, a levéltár pedig nem tartotta megőrzésre fontosnak. (!) Az ártatlanul meghurcolt életnek ma már nem találjuk bizonyítékát hivatalos okmányokban. (Üj Tükör, 1977. 50—51.) Kristóf „kölcsönei“ Bár nincs állandó munkahelye a 40 éves dombrádi Kristóf Sándornak, sokan tudják róla, hogy egy kőműves kisiparosnál végez alkalmi munkát. így tudta ezt B. Sándor 70 éves, beteges, egyedülálló helybeli lakos is, akit Kristóf rendszeresen meglátogatott és felajánlotta, hogy megjavítja házát. Az idős ember elhitte Kristóf ígérgetéseit és pénzt is adott, hogy anyagot tudjon vásárolni belőle. Kristóf később már nem csak anyagra kért különböző összegeket, hanem kölcsönért is elment, bár tudta, hogy az idős ember 800 forint nyugdíjból él és a tanácstól kap időnként szociális segélyt. Amikor már 10 ezer forintot kicsalt az öreg embertől, és semmilyen munkát nem végzett, büntető eljárás indult ellene. A bíróság 8 hónap börtönre ítélte, de mivel büntetlen előéletű volt és fogadkozott, hogy visszafizeti a pénzt, próbaidőre felfüggesztették a büntetés végrehajtását. Kristóf otthon maradt, s a törlesztés helyett újabb ígérgetésekkel csalt ki pénzt B. Sándortól. Mindig akkor jutott eszébe az öreg, amikor ittas volt, s ilyenkor ha nem kapott pénzt, fenyegetőzött is. 1975-től 19 ezer forintot csalt ki, amelyért másodszor is bíróság elé állították. A kisvárdai járásbíróság a visz- szaeső csalót 1 év 2 hónap börtönre ítélte, elrendelte a korábbi 8 hónap szabadság- vesztés végrehajtását és 2 évre eltiltotta a közügyektől. A megyei bíróság súlyosabb büntetést szabott ki: 1 év 8 hónapra emelte a büntetés idejét és természetesen le kell tölteni a korábbi büntetést is. Az ítélet jogerős. FÖLDLABDÁS VÖRÖSTÖLGYEK TELEPÍTÉSÉT kezdték meg az elmúlt héten Nyíregyházán a kertészeti vállalat dolgozói. Tavaly kétszáz fát kapott így a város. Az idén ennek dupláját: 450-et ültetnek el, nagyrészt a Jósaváros- ban. (Mikita Viktor felvétele) FEBRUÁRTÓL Felnőttoktatási stúdió Félmillió forintos költséggel hozzák létre a megyei művelődési központban Nyíregyházán a „felnőttoktatási stúdiót”. Több, mint három- százezret fordítottak a különféle audiovizuális eszközök beszerzésére: magnetofonok, vetítők, lemezjátszók állnak rendelkezésre. Februárban kezdődik a munka: első lépésként „információhordozókat” készítenek a művelődési központ munkatársai — magnetofonfelvételeket, diasorozatokat a legkülönbözőbb témákról: ezzel kívánnak segítséget nyújtani a stúdió munkájában részt vevők képzéséhez. Ezeket sokszorosítva eljuttatják a megye művelődési házaihoz is! A stúdióban a legkorszerűbb eszközök igénybevételével készítik majd föl például a dolgozók iskolájában vizsgára készülő felnőtteket, az egyetemi-főiskolai felvételi vizsga előtt álló képesítés nélküli népművelőket. Ezenkívül központi feladata lesz a stúdiónak a megye művelődési intézményeiben működő szakkörök, csoportok vezetőinek rendszeres továbbképzésének segítése. A művelődési központban egy termet átalakítottak az audiovizuális oktatásra, és ugyanitt kapott helyet az a félezres kiskönyvtár, melyben-elsősorban a felnőttoktatással foglalkozó szakiroda- lom köteteit találhatják meg a népművelési szakemberek. A stúdió munkáját az Országos Oktatástechnikai Központ támogatja: programokat, módszereket juttatnak el a megyébe. (tgy) Tízmillió felújításokra Megszépülnek a mozik A mozik felújítására, a berendezések gyarapítására ebben az évben mintegy 10 millió forintot költ a Szabolcs- Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat. Hamarosan befejezik Mátészalkán, Vásárosna- ményban, Nagyecseden és Fehérgyarmaton az épületek megszépítését. Még ez évben megújul a kemecsei és a dombrádi mozi is 600, illetve 185 ezer forintért. Mint-, egy 470 ezer forintból a megye 38 moziját festik át. Több helyen új vetítőgépeket használnak ezentúl a régiek helyett. Ezekre mintegy 40 ezer forintot költenek. Javítják a gépkezelők munka- körülményeit: gépházfeljárókat újítanak és elszívóberendezéseket vásárolnak több, mint 200 ezer forintért. A nyíregyházi Kert mozi technikai berendezéseit is tökéletesítik. Erre körülbelül 300 ezer forintot költenek. A tiszavasvári és dombrádi filmszínházakban 400, illetve 200 kényelmes, kárpitozott ülést helyeznek ej. Ezer darab favázas széket vásárolnak ezeken kívül a mozik számára mintegy 300 ezer forintért. Harminc darab új, 16 milliméteres keskenyfilm-ve- títő géppel bővítik a meglévő készleteket. Ez mintegy 1 millió 365 ezer forintba kerül. Javítani fogják a mozik fűtését Tunyogmatolcson, Hodászon, valamint Demecser- ben, ahol olaj termogenerá- torokat helyeznek el. Ez évben készülnek el a nyíregyházi Krúdy mozi fűtésének tervei. A korábbi széntüzelés helyét a távfűtés veszi át a következő években. Gépkocsik segítségével a film a megye legtávolabbi pontjaira is eljut. Ezekre az idén a moziüzemi vállalat mintegy 380 ezer forintot költ. (k. é.) Négymillió könyvből Bisztró az italboltból Négymillió forint értékű könyv kelt el 1977-ben a Mátészalkai ÁFÉSZ üzleteiben. Idén a kulturáltabb élet egyéb színtereinek javítására készülnek Mátészalkán: a hozzájuk tartozó községek italboltjait fokozatosan bisztrókká alakítják át, melyek alkalmasak lesznek arra is, hogy a bevételek ételből eredő hányadát a jelenlegi 20 százaléknál magasabbra emeljék. Munkájuk színvonalának javításához várhatóan hozzájárul, hogy a Láng Gépgyár felhívásához csatlakozott 35 szocialista brigádjuk vállalásainak zömét a szolgáltatások javítása jelenti. A RADIO MELLETT A tények tárgyilagos közlése is felizzíthatja a légkört, ha a tények alkalmas módon szerkesztett rendben követik egymást az előadásban, és ha ezekhez a tényékhez életbevágó, fontos érdekeink fűződtek vagy fűződnek. A műfajban az utóbbi idők legjobb példája erre Asperján György Köztársaság tér, 1956 című dokumentumjátéka, melyet Hollós Ervin és Lajtai Vera könyvéből és a Magyar Rádió eredeti hangdokumen. tumaiból írt és állított ösz- sze. S melyet most ismétlésként hallhattunk, nem is oly sok idővel bemutatója után. Aki akkor hallotta, biztosan bekapcsolta most a készülékét. Ezt a dokumentumdrámát nem lehet nem meghallgatni! Emlékeinket vizsgáljuk és emlékezetünket vizsgáztatjuk önkéntelenül is, miközben a megelevenedett történelmet figyeljük. Nem! Nem csak figyeljük. Átéljük! Egyek vagyunk az ostromlottak- kal, az elárultakkal, a cser. benhagyottakkal, s azokkal, akik csak híradásként jelennek meg a dráma végén, de akikről ma már tudjuk, akkor még csak hittük, hogy a munkáshatalmat megvédeni, a rendet helyreállítani alakultak forradalmi munkás-paraszt kormány- nyá. Dokumentumjátékok közt igen-igen ritka az olyan, amely kiváltja a katarzist a hallgatóban. Asperján György drámája e kevesek közül való. Azok a riportok, amelyek gazdaság- vagy társadalompolitikai témával foglalkoznak, nemcsak akkor válnak hasznossá, ha elemzik az adatokat, a tényeket, hanem még inkább akkor, ha valami új vagy kevéssé ismert tényt, összefüggést tárnak fel, vagy egy ideig egyoldalú szemléletet igyekeznek megváltoztatni. Ilyen volt Nagy Izabella riportja, amelyet a népi ellenőröknek a társadalmi tulajdon védelméről Nyíregyházán elvégzett vizsgálatának tanulságairól készített. A riport központjában az a nagyon fontos tény állt, hogy a társadalmi tulajdon védelme nem csupán a vagyon. és értéktárgyak, az épületek megőrzésének kérdése, hanem sokkal több annál. Milyen a szocialista tulajdonosi tudat a dolgozókban, milyen szintű, tártál, mú az üzemi demokrácia? Mindez a társadalmi tulajdon védelmét javítja, erősíti, s azért is lehetett figyelni erre a riportra, mert ennek a szemléletnek a meggyökereztetésében segített. Az üdülők, az üdülő kétkezi emberek, hát még az idősebbek mindig hálás riporttémát jelentenek. Gördülékeny, közvetlen hangú riporttal jelentkezett a nyíregyházi stúdió a múlt héten a Petőfi adón Főszezon —télen címmel. Bálint Attila és Podráczki Zsuzsa szinte mindenkiből természetes könnyedséggel szóló társalgó partnert „csalt elő”. Kár azonban, hogy kihagytak egy nagy lehetőséget: a megszólaltatott Bagosi Imre bácsit egyikük sem kérdezgette bővebben a Bajcsy- Zsilinszkyvel, Veres Péterrel, Káplár Miklóssal való ismeretségéről, barátságáról, pedig ő igen büszkélkedett ezzel. Biztosan színesítette volna a műsort. Seregi István A KÉPERNYŐ ELŐTT Vannak olyan műsorhetek. amelyekre egy-két kiemelkedő produkció miatt szívesebben, több jó érzéssel emlékezünk vissza. Pedig a kivételesen sikeres műsorok természetesen nem minősíthetik az egészet, de fényükből valami átsugár- zik a többire is. (Persze, csak az emlékezetben.) Ilyen műsorhét volt például a múlt heti, melyben régen tapasztalt bőséggel, örvendetesen torlódtak össze jó, érdekes produkciók. Ilyenek közül időrendben — és elsősorban is — az új televíziós kifejezési lehetőségeket ezúttal szerencsésén új témakörben kereső Rajnai András által a képernyőre transzponált, sokszor feldolgozott mesedráma, a Kalaf és Turan- dot története említhető. A rendkívül látványosan megjelenített, emberi alaphelyzetekben és ősi tanulságokban gazdag népmese ebben a formában mindenki számára érdekes lehetett. Igazat kell adnunk Rajnainak, hogy „A népmesék gazdagsága eltörli a közöttünk levő ízlésbeli különbségeket.” Amihez csak azt tehetjük hozzá, hogy különösen így, a tévére korszerűen átfogalmazva. A kiváló alkotás népes szereplőgárdájából legalább a főszereplőket emeljük ki: Béres Ilona (Turandot) és Hollai István (Kalaf) kettőse a látványosságnál is nagyobb hatású szuggesztivitással elevenítette meg az időtlen történet alapmotívumát. A Nyitott könyv is az átlagosnál jobb adással jelentkezett a héten. Mesterházi Lajos legutóbbi, gyűjteményes novelláskötetét (A kard nyelő) mutatva be három jellemző írás dra- matizálásával. Ezek közül azonban csak kettő, a Szép szárnyas ajtó és A kardnyelő érvényesült méltóképpen ebben a formában, a Dörömbölök — bármilyen kiváló tolmácsolásban — elbeszélés maradt a képernyőn is. Az előbb említettek viszont minden szempontból kiváló adaptációk voltak. Különösen A kardnyelő tetszett, Némethy Ferenc parádés címszereplésével. S ha már a parádés alakításoknál tartunk: egy bravúr-színdarab bravúr-főszerepét játszotta el lenyűgözően Márkus László, most már a tévénézők előtt is szombaton este, a Madách Kamaraszínházból felvételről közvetített Molnár Ferenc-vígjátékban az Egy, kettő, háromban. Ehhez az egyfelvonásoshoz ilyen formátumú színészt álmodott az illusztris szerző, akinek színpadi szerzői életműve ugyan máig is vitatott értékű, (ám már az is valami, ha egyáltalán vitatott, pláne, ha darabjait azért játsszák), de színpadi varázsló volta nem vonható kétségbe. A darab és szerep ritka szerencsés találkozása — no meg a televízió szives gesztusa a Molnár-jubileum kapcsán — minket is részesíthetett ebből a varázslatból. Merkovszky Pál
