Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
1978. január 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Billenős pótkocsi és takarmónykiosztó Termékváltás Mátészalkán Túl a kezdeti bajokon (2.) Sok-e a háromszáz kilométer? Jubilálok arminc éve, 1948-ban alakultak például az állami gépállomások, és 1948-ban hozott határozatot a gazdasági főtanács az állami mezőgazdasági és gépközpontok, a mai állami gazdaságok megalakítására, de jubilál a ZÖLDÉRT Vállalat is jogelődjei révén. Három évtized nagy idő egy ember életében, de jelentős szakasz a gazdálkodásban is. Még élnek azok a traktorosok, akik a Nagy- kállóba és Fehérgyarmatra érkező Hoffereket vezették. Dolgoznak az állami gazdaságokban olyan emberek, akik az akkori gyümölcstermelő nemzeti vállalatok területén az első jonathán csemetéket ültették. A haladás, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás pionírjai voltak ők. A traktorosok csutkakúpban .háltak, az állami gazdasági vezetők szálláshelye egy rozoga raktárhelyiség volt, a felvásárlók gyalogoltak, bicikliztek. A gépállomások utódja ma a MEZŐGÉP évi 800 milliót termel, a megye nagyobb iparvállalatai közé tartozik. A nemzeti vállalatokból lett állami gazdaságok milliárdos eszközértékkel milliárdos termelést végeznek. A ZÖLDÉRT — az országban a legnagyobb hasonló vállalat, — évente negyvenezer vagonnál több zöldséget, gyümölcsöt forgalmaz. Ezek a számok és eredmények nem csupán az említett üzemek, vállalatok hallatlanul nagy fejlődését jelzik, inkább a mezőgazda- sági termelés és általában az élelmiszergazdaság dinamizmusára, mai fejlettségi fokára utalnak. Az évfordulók dátum sze. rinti napján büszkén tekinthetünk majd a múltra, a megtett útra. A lelkesítő, felemelő jó érzés azonban nem csaphat át a megelégedettségbe. Az eredmény, a siker további eredmények elérésére, az eddigieknél nagyobb feladatok elvégzésére kell, hogy ösztönözzön, kötelezzen. Igazi örömet a jól végzett munka ad. Ebből eddig nem volt hiány, fontos hogy ezután se legyen. A MEZŐ- GÉP-nél szocialista brigádtagok a jubileum jegyében már közzétettek egy felhívást. □ Láng gyári dolgozók kezdeményezéséhez csatlakozva a verseny során a munka tartalmi részét növelik, minőségileg jobb eredményekkel. Elődeink cselekedeteinek, sok ezer ember három évtizedes szorgalmas mindennapjának ez a legméltóbb folytatása. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is jelentős feladatok várnak a MEZŐGÉP sza- bolcs-szatmári gyáraira. Uj termékek, magasabb minőségi követelmények szerepelnek az idei tervekben. Teljes profilváltással indult a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregysége is az 1978- as esztendőnek. Négy új termék határozza meg az idei tervüket. 1400 darab MBP— 6,5 típusú billenőplatós pótkocsit, 185 darab LTK—6-os takarmánykiosztó, kétszáz darab RTM, és hatvan darab HAP típusú pótkocsit kell elkészíteniük ebben az évben. Az AGROTRÖSZT megrendelésére gyártott pótkocsikat a tervek szerint hamarosan továbbfejlesztik, s ezek hosszú ideig meghatározó termékei lesznek a szálkái gyáregységnek. Az új termékek megjelenésével az idei termelési tervük is jelentős mértékben A Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális és Szolgáltató Vállalat az elmúlt évben 2500 cserépkályha-meg- rendelést tartott nyilván. Ebből 1800 igényt az év végéig kielégítettek, a több. várhatóan ez év júniusáig. Nemcsak 1977-ben. hanem a korábbi években is gondja volt a vállalatnak, hogy a jelentős érdeklődés ellenére, csak korlátozott számú megrendelést tudtak felvenni. Az idén már nem lesznek gondjaik az anyagkiszállításnál, a csempeüzem három e célra beállított gépkocsijával zökkenőmentessé tudják tenni. 1978-ban a megrendelőiket is már pontosabban tudják számol az Az 1976. évi kormányintézkedések nyomán tavaly fellendült a zöldségtermelés, amely kiegyensúlyozott piaci ellátást biztosított és a tartósítóipar is hosszú évek óta először hiánytalanul átvehette a megrendelt alapanyagot. Idén az elmúlt évihez hasonló termelési eredményekkel számol a terv. A terv szerint a szántóföí- dön termelt zöldségnövények szerkezetében némi változtatásra van szükség, mert a termelés ugyan 1977-ben ösz- szességében megfelelt a követelményeknek, egyes zöldségnövényekből azonban többre lett volna szükség. Ezért 6 zöldségfajt „kiemelmegnövekedett. A vállalaton belüli kooperációs lehetőségek jobb kihasználásával az 1978-as termelésüket az elmúlt évihez képest több mint a duplájára akarják emelni. Tervük 190 millió forint értékű áru előállítását irányoz elő, szemben a tavalyi nyolcvan millióval. Elsősorban a baktalórántházi, a nagykál- lói és a tiszavasvári gyáregységekkel működnek majd együtt, akik a részegységek készítésével kapcsolódnak a pótkocsigyártási programhoz. Az MBP—6,5 típusú pótkocsik készítésével kezdték az évet, április elejére ebből a termékből csaknem hatszáz darabot kell gyártaniuk. Még az idei feladatok között szerepel az üzemcsarnokok, és a géppark bővítése is. Több új kisgép, légprésüzemű szerszám munkába állítását tervezik ebben az évben, (bgr) informálni. Programozás alapján mindenkinek meg tudják mondani — legfeljebb egy-két hét differenciával — hogy melyik hónapban kerül sor kályhájának elkészítésére. A vállalat kerámiaüzeme egyébként évente 700 ezer csempeegységet gyárt, ez körülbelül 5000 cserépkályhának felel meg. Ennek azonban csak egy része ma rud- közvetlenül a vállalatnál, a megrendelések teljesítésére. A többit a TÜZÉP-telepe- ken értékesítik, sőt megyén kívüli igényeket is ki kell elégíteniük, kiváltképp mióta a hasonló profilú esztergomi és zalaegerszegi üzem rekonstrukció alatt áll. idei terv tek", ezek foglalják majd el várhatóan a termőterület kétharmadát. A paradicsomültetvények teszik ki 1978- ban az összes termőterület 26 százalékát, sorrendben a második legnagyobb területen termesztett zöldségfaj a zöldborsó, 12 százalékos részesedéssel. A vöröshagyma, a zöld- és a vitaminpaprika, a dinnyefélék, valamint a fű- szerpaprika 5—9 százalékos részesedést kapnak a vetés- területből. A partnerek a közös érdekeltségen alapuló megállapodásaikban rögzítik. hogy egyes termelő körzetekből milyen zöldségfélét várnak. Sündisznóhoz hasonlít a sok gombostűtől egy-egy pulóver a minőségi ellenőrzés után. A hibákat jelzik a gombostűk, amiket ki kell javítani ahhoz, hogy exportra jusson a termék. Teszik mindezt Hódmezővásárhelyen, a törzsgyárban. A hibákat pedig elkövetik háromszáz kilométerrel odébb, a HÓDIKÖT fehérgyarmati gyárában. S aki hibázik, az talán nem is tudja, hogy mennyire nem ügyelt a minőségre. Felülvizsgálják a belső irányítást A nyáron emelték a ruházati iparban a béreket, Tisza- lökön mégis annak örültek, ha nem kerestek kevesebbet, mint korábban. Az ok: megkezdték egy új fajta szervezést, s ezért az egyik gépen ha megszakadt, akkor sem tudott eleget dolgozni a varrónő, míg a másik gép mellett ásítozva várhatott a munkára. A szervezést háromszáz kilométerrel odébb, a szervező intézet budapesti központjában, illetve Hódmezővásárhelyen indították el. Példák, amelyek arra utalnak, mintha a földrajzi távolságot nem tudnák áthidalni a szabolcsi üzemek és a HÓDIKÖT központja között. A helyzetet bonyolítja, hogy a két koníekcióüzem egy-egy gyárhoz tartozik (az eltérő profil miatt nem azonos gyárhoz), s csak utána a vállalati központhoz. Nehezen kimutatható, hogy mennyire gátolja a jobb munkát, a rugalmasabb irányítást a vállalat szervezeti felépítése. Mindenesetre tény, hogy annak a többszáz emberrel dolgozó üzemnek, amely önálló telephelyen van. sokkal nagyobb a szerepe. mint a törzsgyáron belül egy hasonló üzemnek. Kezdve a viszonylagos önállóságtól, a hatóságokkal, intézményekkel, a helyi és járási, megyei szervekkel való kapcsolatokig. Ezt tudják Hódmezővásárhelyen is. — Június 30-ig felülvizsgáljuk a vállalat teljes belső irányítási rendszerét — mondja Pál Rozália vezér- igazgató. Elakad az információ A HÓDIKÖT tiszalöki és fehérgyarmati üzeme nem rendelkezik hagyománnyal. Viszont már túl vannak az indítás első két évén, s a nemzetközi összehasonlítások szerint ennyi idő után nem volna szabad csak a kezdeti nehézségekre hivatkozni, ha gondok vannak. Igaz, hogy a munkássá válás folyamata nem megy máról holnapra, azonban jobban kellene kapcsolódniuk a nagyvállalathoz, több ismerettel kellene a munkásoknak, de még itt-ott a vezetőknek is rendelkezniük a teljes egészről. — Talán ott van a baj, hogy nem viszik tovább az információt az üzemi választott tisztségviselők — vélekedik Sugár József, a vállalati pártbizottság titkára. Fehérgyarmaton arról nem tehetnek, ha az orsózóban nincs munka. Az sem rajtuk múlik, hogy milyen összetételű terméket kapnak gyártásra. Azt viszont ők nem várhatják el, sem a gyártól, sem a központtól, hogy helyettük mondják meg, ki, melyik gépen dplgozzon, hogyan szervezzék meg a termelést. Segítséget adhatnak ugyan — engedélyezték például, hogy több csoportvezető legyen, mint a többi üzemben — de alapvetően az üzemen múlik, hogy mennyire elégedettek a gépeknél dolgozók. A hangulat attól is függ, hogyan bánnak velük az üzemen belül. Több szakmunkás kell! A teljesítmények alakulását az is meghatározza, milyen a szakmunkások ará- i. Fehérgyarmaton viszont .. ,nost végzettek jóval száz százalék alatt kezdtek, ami a helyi képzés bizonytalanságait jelzi. — Nekünk viszont az a bajunk, hogy hiába készítettünk szakmunkás képzési tervet, mert nem tudunk annyit iskoláztatni — mondja Szénási István, a 2. számú. a tiszalöki üzemet irányító gyár igazgatója. — A megyén is múlik, hogy több legyen a szakmunkás. Hozzátehetjük, hogy ez a vállalat feladata is. Az induláskor az volt a cél, hogy minél előbb munkához juttasró lányait, asszonyait Tisza- lök és Fehérgyarmat térségében. Most ez visszaüt, mert a képzetlen munkások kisebb teljesítményekre képesek, kevésbé kötődnek az üzemhez. Pedig a fejlődés még nem ért véget. Tiszalökön a csarnokot kívánják bővíteni, ha kapnak hozzá kivitelezőt, Fehérgyarmaton a csarnokon belül van hely újabb gépek beállítására. — Egy következő szalag indítását tervezzük, további munkásokat veszünk fel — beszél Szabó Imréné, az 1. számú gyár igazgatója. Cél fent és lent A vállalati vezetésnek a távolság ellenére sem mostoha- gyermeke a két szabolcsi üzem. A gondok ismeretében mondja a vezérigazgató: — A belépő dolgozók betanítási rendszerét kívánjuk továbbfejleszteni. Az idei bérfejlesztéseknél a konfekcióüzemekben emeljük jobban a kereseteket. Ehhez viszont a gondolkodásmódon is változtatni kell, hiszen a béremelés nem azért van — ahogy azt egy lehérgyarmati asszony nekem mondta —, hogy ugyanazért a pénzért ezentúl kevesebbet kell dolgozni, hanem azonos, vagy még nagyobb teljesítméovt várunk, amellyel éléi hetik a keresetekben a vállalati átlagot. Tiszalökön a balul sikerült szervezési kísérleten okulva csak alaposabb előkészítés után, igen aprólékos ütemterv készítésével fognak hozzá a valóban termelésnövekedést jelentő szervezéshez úgy, hogy a keresetek se csökkenjenek. Mindez olyan feladat, amihez összhang szükséges az üzemek és a vállalat között. Fent és lent egyaránt arra érdemes törekedni, hogy ez úgy valósuljon meg, aminek a dolgozók látják a hasznát. Lányi Botond S. E. ígi tisztelője vagyok a példabeszédeknek, jól tudván, hogy ezek a népi eredetű szólások mondások a legtöbbször mély igazságokat, mondhatnám igazi életbölcsességeket tartalmaznak. Röviden: a közmondások értelmének gyakorlati alkalmazását egyenesen nélkülözhetetlennek tartom a mindennapi életben. Most is mi történt? Leejtettem a karórámat, ez persze szokása szerint rögtön meg is állt, ps 120 forintot fizettem a megjavításáért. Ugyanis elgörbült a felhúzótengelye. Máskor is megesett ez már velem, nem is ritkán, s olyankor is hol a főrugó tört el, hol pedig a hajszálrugó pattant el a szerkezetben; de volt már úgy is, hogy csak az óra alsó fedele nyomódott be, s i állította meg a szerkezetet. A lényeg az, hogy mindig csak fizetnem kellett a gondatlanságomért. A legutóbbi esetnél gondolkozni kezdtem. Eszembe jutott, hogy van egy kitűnő közmondásunk, amely így szól: Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Ügy vélem, ez a tanulságos mondás jól alkalmazható az órák leesésének megakadályozására is. Mert miről van szó? Saját tapasztalásom, hogy az ember — még a pedáns ember is — szinte törvényszerűen általában évenként legalább egyÓRA szer leejti az óráját; és az órások is, akik már ismerik a vevőkörüket, ugyanezt állítják. Márpedig a statisztika nagy és szent dolog! Abban feltétlenül hinni kell, hiszen statisztikai adatok nélkül életünk manapság már el sem képzelhető. Mi hát a teendő? Megmondom. Előzzük meg a véletlent, ejtsük le szándékosan az óránkat évente legalább egyszer, de csakis puha szőnyegre, vagy pedig a padlóra jó vastagon leterített újságpapírra. Ezzel letudjuk a statisztikai felmérések szerint reánk jutó és időnként elkerülhetetlen óra- leejtést, anélkül, hogy a finom művű kis gépezetben bármilyen károsodás állna be. r udom, hogy ezzel a felfedezésemmel bizonyos kárt, jobban mondva valamelyes jövedelem- kiesést okozok majd az órásiparnak. No de nem féltem az órásokat, hiszen minden időmérő szerkezetnek van természetes kopása, elhasználódása is, az órajavító szakemberek tehát akkor is meg fognak élni a mesterségükből, ha a jövőben már nem a saját ügyetlenségünk miatt szorul majd az óránk reparálásra. H. F. R sák a környék dolgozni aka- (Vége) A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben a Széchenyi István aranykoszorús Szocialista Brigád tagjai nagy súlyt helyeznek az anyagtakarékosságra. Vona János autogén lángvágóval köríveket készít transzfonná- tor-olaj edény gyártásához: pontos terv alapján szabja az anyagot (Mikita Viktor felvétele) □ JAVUL A ELLÁTÁS Csempe ötezer kályhához HAT „KIEMELT" FAJTA Jó zöldségellátással
