Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

Bontják a vályogházakat a Rákóczi utcán • ~ ff í \ * * ,• ; Ülésezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa SZALJUT—6 Megkezdődött a költözködés a cserehajóra Csákánnyal, lapáttal ve­rik szét az öreg, évszáza­dos falakat. Az űrállomás négytagú sze­mélyzetének a pénteki mun­kanap is sok feladatot ho­zott, Dzsanibekov és Maka­rov a két „ideiglenes” lakó orvosi vizsgálatnak vetette alá magát. Az űrhajósok nagyszabású költözködést is lebonyolítot­tak, mivel Dzsanibekov és Makarov nem saját űrhajó­ján, a Szojuz—27-en tér visz- sza a Földre, hanem azon, amelyen eredetileg Roma- nyenko és Grecsko indult út­jára, átszerelték az egyik űr­hajó üléseit a másikba. Ezek az ülések ugyanis „méretre” (Folytatás a 4. oldalon) Betanítás, újabb szakma, lehetőség mestervizsgára Százezreket fordítanak szakmunkások Újabb mmkáslakásak épülnek Gazdagabb lakóterületi tevékenység A Parlament vadásztermé­ben pénteken ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Sarlós István, a Ha­zafias Népfront főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai és Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője. Kál­lai Gyula elnöki megnyitója után Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese tartott tájékoztatót az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Második napirendként az országos tanács Szentistványi Gyulánénak, az országos ta­nács titkárának előterjeszté­sében megvitatta és elfogad­ta a mozgalom megújított működési szabályzatát, vala­mint az idei feladattervet. A vitában felszólalók el­mondották : a népfrontmoz­galom, ismerve feladatait, a legszélesebb tömegekre tá­maszkodva eredményesen te­vékenykedik azok megvaló­sításában. A társadalom előtt álló tennivalók még hatéko­nyabb segítése azonban az eddiginél is értőbb, sokolda­lúbb lakóterületi munkát kí­ván. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa tagjai sorába kooptálta Bondor József nyugalmazott minisztert és Gosztonyi János oktatási ál­lamtitkárt. továbbképzését. 1977-ben 255-en fejeztek be valami­lyen szakmai tanfolyamot. Szakközépiskolában húszán végeztek. Szakmunkásaiknak specializálódó, ismeretfelújí­tó tanfolyamokat szerveztek. A felnőtt szakmunkásképzés­re 51-en jártak, ahol forgá­csolók, vasszerkezeti lakato­sok és még szerszámkészítők is végeztek. Betanító tanfo­lyamra 32-en iratkoztak és váltak targoncavezetőkké, da­rukötözőkké. Különböző szakközépiskolákban 116-an tanulnak. Dolgozóik szakmai ismereteinek bővítésére 624 ezer forintot költöttek. Ez dolgozónként átlagban 2447 forintot jelent. Ebben az évben tovább kívánják növelni a különbö­ző szakmai továbbképzésen részt vevő munkások számát. Szakmunkásaik közül speci­alizálódó, ismeretfelújító, korszerűsítő tanfolyamra 232 dolgozót iskoláznak be. Szer­veznek betanító jellegű tan­folyamokat és továbbképzik betanított munkásaik egy ré­szét is. Lehetővé teszik a mesterszakmunkás-vizsga le­tételét. Biztosítják a második, esetleg harmadik szakma megszerzésének lehetőségeit. A szakmai ismeretek további bővítésére 1978-ban több mint 600 ezer forintot irá­nyoztak elő. A TAURUS GUMIGYÁR dolgozói létszáma jóval fö­lötte van a 2700-nak. Közülük 467-en rendelkeznek szak­munkás-bizonyítvánnyal. Szinte állandó a gyárban a nyolc általánossal rendelke­zők és az érettségizettek ré­szére szervezett 408 órás in­tenzív szakmunkásképző tan­folyam. Jelenleg is mintegy hetvenen képzik magukat eb­ben az oktatási formában. A szakmunkások közül most éppen a gumigyártókon a sor, őket tanítják a leg­újabb technológiára. A gyár­ban a szakmunkások képzé­sére, továbbképzésére ebben az évben 200 ezer forint az előirányzat. A KEMÉV 2800 dolgozója közül mintegy ezerkétszázan rendelkeznek szakmunkás­bizonyítvánnyal. A betanított munkások száma 800 körül van. A szakmunkásból az előírt öt évenkénti kötelező szakmai továbbképzés sze­rint most az ács-állványozó­kon, a kőműveseken, a mo­torszerelőkön, valamint a szocialista brigádvezetőkön a sor. A felnőtt szakmunkás- képzést vízszigetelő szakmá­ban szervezték meg. Képez­nek könnyű- és nehézgépke­zelőket, szögbelövő készü­lékkezelőket, D kategóriás gépkocsivezetőket. Az ener­giafelügyelőséggel közösen biztonságtechnikai tanfolya­mot tartanak. A kvalifikált szakmunkások számának nö­velésére hegesztő minősítő vizsgára küldik a legkiválóbb hegesztő szakmunkásokat. A vállalatnál ebben az évben szervezett keretek között több mint 500-an bővítik szakmai ismereteiket. A dol­gozók szakmai tudásának bő­vítését, az új ismeretek meg­szerzését a vállalat több mint egymillió forinttal támogatja. (sigér) (Elek Emil felvételei) Csatlakozás a Láng gyári felhíváshoz Takarékosság, újítás, jobb munka a csengeri termelőszövetkezetben A csengeri Lenin Tsz-ben a múlt évben elért eredmé­nyekhez jelentősen hozzá­járult a csepeli munkások felhívása nyomán kialakult versenymozgalom. Az év ele­jén, amikor tudomást szerez­tek a Láng gyáriak felhívásá­ról megyénkben elsőként csatlakoztak, mint tsz a ver­senymozgalomhoz. A termelőszövetkezetben a Március 15. Szocialista Bri­gád indította el a kezdemé­nyezést. A brigád tagjai a gépműhelyben dolgoznak. Többek között vállalták: a kiselejtezett gépeket leírás után azonnal szétbontják, a használható alkatrészeket raktározzák, a javíthatókat pedig folyamatosan felújít­ják. Ebben az évben e mun­kájukkal mintegy 100 ezer forintos megtakarítást érnek el. A brigád az erő- és mun­kagépek hatékonyabb kihasz­nálását újításokkal is növe­lik. Például az erőgépek vi­lágítóberendezésein végzendő újítással 30 ezer forintot taka­rítanak meg. A gépműhely összes újítása megközelíti a 100 ezer forintot. A brigád vállalja, hogy társadalmi munkában a nap­közi otthon részére játéko­kat és sporteszközöket ké­szítenek, ennek értéke min­tegy 70 ezer forint. Az ifjú­sági sporttelep építésénél pedig 300 óra társadalmi munkát teljesítenek. A Március 15. Szocialista Brigád kezdeményezéséhez csatlakoztak a termelőszö­vetkezet többi brigádjai is. A csengeriek felhívással for­dulnak a megyében dolgozó termelőszövetkezeti szocialis­ta brigádokhoz, hogy a múlt évi csepeli kezdeményezéshez hasonlóan az idén is vegye­nek részt az éves terv telje­sítéséért folyó versenymoz­galomban. Búza téri munkáslakások. . így ismerik Nyíregyházán az egyik legnagyobb lakásépítés színhelyét a Rákóczi út— Árok utca, valamint a Búza tér és Széna tér által hatá­rolt területen. Az arra járók szemtanúi lehetnek a válto­zásnak. Most az utolsó föld­szintes házat, az ószeres üz­letet is lebontják, hogy he­lyet adjon az újnak, a mo­dernnek, a több szintes, össz­komfortos lakásoknak. Az Árok utcán felépített házak ennek a térségnek az új arculatát sejtetik. Négyen a Szaljuton. „1978-ban a fő figyelmet a tervek minőségi végrehajtá­sára kell fordítani”, — olvas­hatjuk a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai feladato­kat meghatározó határozatá­ban. Ez arra készteti me­gyénk üzemeit, vállalatait, hogy egyre rendszeresebbé tegyék dolgozóik, különösen a szakmunkások szakmai képzését, továbbképzését. A MEZŐGÉP nyolc gyár­egységében mintegy 2700-an dolgoznak. A vállalat vezeté­se már az elmúlt évben is nagy gonddal szervezte a fi­zikai állományúak képzését, Tisztán látni A vásárosnaményi termelőszövetkezet gépműhelyében szerelőkkel beszélgettem. Hamar kitűnt, hogy ér­tik szakmájukat, szeretik amit csinálnak. Olyan nagy szakértelemmel be­széltek az egyes munka­fogásokról, hogy az ott lévő műhelyvezető is elis­meréssel bólintott. Engem nem elégítettek ki a gép­műhelyről hallottak, így megkérdeztem őket, mi­lyen nagyságú területen gazdálkodik a termelőszö­vetkezet, hány tagja van és más, a gazdálkodással összefüggő kérdésekre vártam választ. De csak vártam, mert nem kaptam. Nem tudták a választ. Már-már napirendre tértem az ügy felett, ami­kor — nem sokkal később ugyanezekkel a tsz-tagok- kal — a brigád életéről beszélgettünk. Ismét fur­dalt a kíváncsiság, vajon milyen brigádban dolgoz­hatnak ezek az emberek? Gyorsan, habozás nélkül válaszoltak: aranykoszo­rúval kitüntetett szocia­lista brigádban. És mi a neve? — érdeklődtem to­vább. Erre már hallgatás volt a válasz. Illetve, rö­vid gondolkodás után ta­nakodni kezdtek: Esze Tamás...? Talán Rákóczi? Nem tudjuk pontosan, de nem is ez a fontos — mondta egy idősebb szak­társ. Nem ez a fontos? Igaza van. Nem ez. Ettől sok­kal fontosabb a termelés eredményessége, a mun­kaerkölcs, a fegyelem, a jó munkahelyi légkör. Azért, mert nem tudják hány hektáros a szövet­kezet, vagy mi a brigád neve, még jól dolgozhat­nak. De éppen ez az el­gondolkoztató. Miként le­het az, hogy jól kvalifi­kált szakembereket csak a szűkén vett munkahe­lyük érdekel, vagy még az sem? Tovább fűzve a gondolatsort kiderül: ez nemcsak az ő hibájuk. R észe van ebben a brigád vezetőjének, és a szövetkezet vezetőségének is. Például hogyan zajlik le ennél — vagy más ehhez hasonló brigádoknál — egy gyű­lés? Megbeszélik, hogy a következő hónapban mit fognak csinálni? Esetleg értékelik az előző időszak munkáját? Ez kevés. Mondjuk ki nyíltan: baj van a dolgozók munkahe­lyi tájékoztatásával. Gyű­léseken, vagy uram bo- csá, a közelgő zárszáma­dásokon — mert nem egyedi esetről ván szó — a legfontosabb adatok is­mertetésére öt percnél többet kellene szentelni mindenütt. Hadd lásson tisztán a tag, hol is dol­gozik, milyen szervezeti egységben. Megéri, ha „beavatjuk” az embere­ket a közösség lényeges dolgaiba. így nemcsak az öröm osztódik, hanem a gond is, amit a kétkezű emberek nélkül aligha lehet megszüntetni. S. B. XXXV. évfolyam, 12. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1978. január 14., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents