Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

1977. december 10. KELET-MAGYARORSZÁG E gy szabolcsi mun­kást húszévi hűsé­ges munka után szinte erőszakkal küldtek el egy téli üdülőbe. Pár- napos pihenés után azon­ban köszönő levelet írt munkahelyére és az SZMT- be. Leírta, hogy megvál­tozott a véleménye, más­kor is kér üdülőjegyet — télen. Sajnos, még min­dig kevesen vannak azok, akiknek kedvezően vál­tozik a véleményük a vál­lalatoknál, az intézmé­nyekben számos téli be­utaló gazdátlan marad. Persze ezeket a beutaló­kat a vállalatok és az in­tézmények kifizetik a szo­ciális alap terhére, a meg­maradt üdülőjegy abla­kon kidobott pénz! Minden eddiginél érde­mesebb látogatni a téli, vagy téliesített üdülőket. Valamennyi SZOT-üdü- lőben javították az ellá­tás színvonalát, ezeken a helyeken több lehetőség van az aktív pihenésre, a szórakozásra. A színvonal növelésére rendszeresen jelentős összegeket áldoz­nak, 1980-ig megszüntetik (vagy átalakítják) a har­madosztályú üdülőket, csak első- és másodosztá­lyú létesítmények műkö­dését engedélyezik. Csütörtökön adták hírül a lapok: hároméves mun­ka után átadták a lilla­füredi Palota-szállót. Nem kétséges, itt luxuskénye­lem várja a dolgozókat. Ismeretes, hogy újabban a tsz-tagok is beléphetnek a szakszervezetbe, ők idén először látogathatják a SZOT-üdülőket. Még né­hány jó hír az üdülni vá­gyóknak. Hajdúszoboszlón novemberben nyitották meg a Barátság üdülőt. Budapesten és Galyatetőn korszerűsítették a pihenő­helyet. Gyulán új, családi üdülő épül. átadása után, a téli szünetekben a gye­rekek is igénybe vehetik. A siófoki üdülőben jövő­re úszómedencét építe­nek. Az SZMT illetékesei a munkahelyi szakszerve­zeti aktivistákkal decem­ber közepén osztják szét a januártól érvényes be­utalókat. Kellő propagan­dával, megfelelő informá­cióval valamennyi beutaló gazdára találhat. Szomorú tapasztalat, hogy több vál­lalatnál az üdülőjegy-fe­lelős sem rendelkezik kel­lő információval, követke­zésképpen a munkásoknak nem tudja megadni a szükséges felvilágosítást. Prospektusokból, az SZMT tájékoztatójából kiderül: melyik üdülő mit nyújt és mennyiért. Elkerülhető a csalódás, ha a beutalók el­osztásánál az életkort és az esetleges betegségeket is figyelembe veszik. Egészséges fiatalt nem szerencsés meleg fürdőbe utalni, ízületes idős ember talán nem örül a hófedte csúcson. A jó példák kö­zül csak egyet említünk: az 5. sz. Volán Vállalatnál mindig, minden jegy el­kel, mert két aktív üdülő­jegy-felelős végez szerve­ző és felvilágosító mun­kát. Z Hamunk milliárdo- /% kát áldoz a téli üdülők fenntartá- ' sára. A félig üres üdülők működése nem gazdasá­gos. A beutaló a hűség és a jó munka egyik elisme­rése. Jelentsen örömet el­fogadása. Nábrádi Lajos Ikarus-alkatrész Nyíregyházáról 16 ezer darab légrugótartót gyárt a Csepel Autógyárnak a Közúti Gépellátó Vállalat. Az Ika- rus-alkatrészek határidő előtt, december 20-ára kerülnek fővárosunkba. Képünkön Árvái Péter és Fekete Miklós hegesztők a légrugótartó méretre szabásán dolgoznak. Előbbre jött gondok a szálkái BFK-ban Lépni az építők után Csaknem 15 hónappal a ha­táridő előtt adta át a SZÁÉV a Budapesti Finomkötöttáru Gyár mátészalkai gyáregysé­gét. Valójában a hivatalos üzembevétel meg sem történt, máris termel a 200 milliós be­ruházásból épült, valóban im­pozáns, korszerű, minden szükséges szociális helyiség­gel felszerelt nagyüzem. Bá­rány István, a" BFK vezérigaz­gatója mondta Mátészalkán, az SZMT elnöksége és a Tex­tilipari Dolgozók Szakszerve­zete elnökségének együttes tanácskozásán: „Úgy vagyunk most, mirnt az a család, ame­lyik a szűkös egyszobás la­kásból egy összkomfortos vil­lába költözött. Be keU ezt lakni, otthonossá tenni.” Va­lóban. Qsakhogy ez esetben — éppen a korábbi átadás miatt! — erre korábban kerül sor. A tervezettnél korábban kell gondoskodni a gyáregység munkásgárdájáról, az után­pótlás neveléséről, a tanuló- képzésről, a modern gépek­ről, a megfelelő anyagellátás­ról. Az építők jó munkájá­nak eredményeképpen kerül­tek előbbre feladatok, sűrű­södnek a gondok, amelyeket korábban kell megoldani. Kevés a betanító Most 800-an dolgoznak a BFK mátészalkai gyáregysé­gében. Ebből 150 az ipari ta­nuló. Csaknem 700 a nők szá­ma. S bár van fodrászszalon, amelyre szükség van, ahol ennyi nő dolgozik. Nincs vi­szont szakorvosi rendelés. Máris feszítő gond a „gyes”, 40 kismama tölti gyermekgon­dozási szabadságát, s még több lesz. Most 420 a fizikai dolgozók száma. Túlnyomó többségük huszonéves. A gé­pek, vasalók mellett tizen­éves kislányok dolgoznak. Kevés a betanító. Rózsa Sán- dorné és Gerényi Ferencné több, mint 40 éve vannak a szakmában. A fővárosi gyár­ból jöttek Szálkára textilipari munkásokat nevelni-tanítani. Enyhít a szakmunkásgondon, hogy jövőre Mátészalkán ki­helyezett ruhaipari szakkö­zépiskolai osztályt szerveznek. Ide iskoláznak be az első év­ben jövőre 30 fiatalt. Jelen­leg ötven fiatal tanul külön­böző szakközépiskolákban, iné- hányan ruhaipari technikum­ban. Azért, mert korábban kerül átadásra a gyáregység, a jövőre tervezett munkáslét­számot talán még az idén el­érik. Nehéz bejárni Két feszítő gond van. Egyik az ingázás. A gyár dolgozói közül 300 (!) a bejáró, 23 köz­ségből. A városi pártbizott­ság javaslatára két tanul­mánytervet készítettek e gond enyhítésére. Szinte min­den kérésüket teljesített a MÁV. Módosította a vonatok menetrendjét, a műszakokhoz igazítva azokat. A város üze­meiben 5000 munkás dolgo­zik. Ebből 1600-at a gyáregy­ségek kooperációban szállíta­nak, saját autóbuszokkal. Eb­ből „kimaradt” a BFK. De a baj az, hogy egyelőre nem is látják a megoldás módját-út- ját. Uj buszt nem kívánnak vásárolni. Marad az ingázás vonattal, Volán-autóbuszok­kal. Ennek sok negatív hatá­sa mári6 tapasztalható: a ter­melésben, az üzemi étkezés­ben, a gépek kihasználásában, a fluktuációban. Ha nem lesz 100 százalék? Eddig a betanulási időre 60 százalékos teljesítés esetén 100 százalékos bért fizettek a dolgozóknak. Gondolkoznak ennek módosításán. Ugyanis feszültséget teremt a jövőben, ha valaki a betanulás után sem éri el a 100 százalékot, s akkor kevesebbet keres, mint amennyit a betanulási idő­szakban kapott. A betanítás színvonalát kell javítani, hogy ezek száma kevesebb legyen. Csaknem 15 hónappal előbb került átadásra a szálkái gyár­egység. Ez nemcsak örömet, hanem gondokat is jelent. Va­lamennyi feladatot előbb kell megoldani. Ennek a gyár­egységnek nincs még múltja, annál inkább van jövője. És ez olyan lesz, amilyenné a kollektíva formálja a BFK se­gítségével. F. K. Aki vála$xo/í Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberé­ben határozatot hozott á munka színvonalának javí­tására. Minden ember a maga munkaterületén tud­ja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen te­rületen látnak eddig ki­használatlan tartalékokat? Aki válaszol: Mudri József, a Kisvárdai ÁFÉSZ Kaffka Margit Szocialista Brigád­jának vezetője. — Amikor a múlt év jú­liusában megnyitottuk ezt a boltot, tizenhatan vol­tunk, most huszonötén va­gyunk. Tulajdonképpen ez is azért történt így, mert jobban akartuk dolgunkat végezni, azt akartuk, hogy aki ide bejön vásárolni, az ne sok időt töltsön a vára­kozással. Persze hozzá tar. tozik az igazsághoz, hogy sem mi, sem a szövetkezet vezetői nem gondoltak ek­kora forgalomra a nyitás előtt. Aztán kiderült,' hogy a munkáslakta, gyárakkal körülvett, kórházzal szem­ben levő boltban milyen sokrétű igényeknek kell megfelelnünk. — Vegyük a gyárakat, ahonnan kezdés előtt és után, munka közben tíz­óraiért, uzsonnáért jönnek, vagy küldenek, s nekik mindig töltelékáru és friss péksütemény kell. A kör­nyéken lakók itt szeretné­nek mindent megkapni, itt veszik a tőkehúst és a gyü­mölcsöt, a tisztálkodószere­ket és a mélyhűtött árukat. A kórház? A bébiételektől a diétás készítményekig, befőttek, díszdobozok kel­lenek, de a szerdai látoga­tási napokra még így is kü­lön fel kell készülnünk. — Ami a brigádot, meg a brigádvezetőséget illeti, egy kicsit bonyolult a helyzet. Tudniillik, néhány hete már nem én vagyok a bri­gád vezetője, hanem Ta­kács József. Hogy mégis én vállalkoztam a beszélgetés­re,, azért történt, mert az idei kongresszusi munka­versenyt még az én brigád- vezetősködésemmel csinál­tuk végig. Aztán úgy dön­töttünk, hogy nem szeren­csés, ha a bolt első számú vezetője a brigádvezető, s ezért választottunk újat. — Néhány mondatot a munkaversenyről is szól­MUDRI JÓZSEF szocialista brigádvezető nék: november 19-én telje­sítettük éves tervünket, s úgy gondolom, év végéig még hozzáteszünk vagy négymilliót a tervezett 22- höz. Egyéb vállalásainkat mindenben túlteljesítettük november 7-e tiszteletére, akár a tagszervezést, akár a társadalmi munkát, akár az oktatási-kulturális téren tett vállalásainkat tesszük is te­rítékre. A legfontosabb azért azt hiszem mégiscsak az, hogy megítélésünk sze­rint a vásárlók elégedetten távozhatnak. — És ez nem kis dolog. Jó kapcsolatokat alakítot­tunk ki szállítóinkkal, ta­pasztalatokat szereztünk arra is, hogy a hét melyik napján mire van legtöbb vevőnknek szüksége. Itt nyitás óta még nem fogyott ki a hús, baromfit hetente négyszer is kapunk, persze töltelékáruból kiegyensú­lyozottabb ellátás lehetne. Ezen a szövetkezet 'enyhít valamit saját vágással, de nem enyhíthet azon, ha kevés az édességáru, nincs választék díszdobozokból. — Ami a brigád tagjai­nak munkáját illeti, van még javítanivalónk. Akad akinél a hangnemen kell változtatni, de az sem jó pont nekünk, ha egy vá­sárlónak kell szólni, hogy csomagoljuk be az ajándék­nak vett díszdobozt. Én azt hiszem, ezen tudunk változ­tatni, mert a brigád törzs­gárdája egyöntetűen ezt akarja. Ennél súlyosabb hi­bát szerencsére nem tudok mondani: sok ellenőrzést kaptunk már, s még nem találtak hibát. De jó érzés az is, amikor a város má­sik végéről jönnek el hoz­zánk vásárolni. Ó rájára nézett. Kissé meg­ijedt. Késésben van. Hogyan is ne lenne, amikor eljátszotta az időt. Persze, más szégyellné magát, de ő sosem tudja megállni, hogy ne kapkodjon hóeséskor nyelvével a pelyhek felé. Negyvenen túl ez kissé nevet­séges, de a tél, a hó, a közel­gő karácsony mindig gyerek­ké teszi. A felesége az áruház előtt várja. Már öt perce. Sietősre fogta lépteit. Már a saroknál észrevette. Kezében egy sze- kérderéknyi csomag. Állt, to­pogott csizmájában a hóban. Kabátja gallérját fehér prém­mel fedte be az ezernyi pihe. — Szép. Mindig szép — el­mélkedett, s egy fürge sikán- kózással ért az asszony elé. — Gyere. Menjünk be. Az­tán még egyszer olvassunk át mindent. A levelekről volt szó. Azokról, melyeket a srá­cok évek óta szorgalmasan ír­nak. Dugják az ablakba, s közben tudják, hogy a lista a szülőkhöz kerül. De játsszák a játékot, mert így esik jól, a meglepetés íze így varázsol örök örömet az emberbe. lélanyóék Hosszú lista volt. Nézték, ol­vasták. Közben sorba vették a nagymamákat, a nagyapá­kat is. Észre sem vették, hogy körülöttük mint nyüzsög a sok vásárló. Terveztek, ne­vettek, s a férfi meg-megcsó- kolta az asszonyka hajót, or­rát, fülét, kucsmáját. Olyan bolondosán jó volt minden. Aztán hazamentek. A férfi cipelt, nem is látszott ki a csomaghegy mögül. Útközben összevesztek, mint minden év­ben ilyenkor. Hogy min? Semmin. Ezen lehet a legjob­ban összekapni. Csendesen do­hogtak, könnyelműnek titu­lálták egymást. Aztán a bu­szon kibékültek. Másként nem is lehetett, úgy összezsúfolták őket. Kis híján még a megál­lót is eltévesztették. Előzetes haditerv szerint értek haza. Mert a gyerekek­nek nem volt szabad látni semmit. Még a csomag for­máját sem. Mert abból sok minden kiderülhet. A csel si­került. A gyerekek is így. akarták. Diszkréten a szobá­jukba vonultak, hogy tanulást mímelve engedjék a tervet valóra válni. A szekrények hátulsó részeiben eltűntek a meglepetések. Törülközők mögé, az ágynemű közé, a használaton kívüli paplanba burkolva. Minden jól sikerült. Nem is esett szó a vásárlásról, a csa­ládi vacsora a semleges té­mák jegyében zajlott. Min­denki gondosan titkolta, hogy a csendes nyavaja töri, mert kíváncsi. Örömet rontani azonban nem szabad, s kará­csonyig végtére is csak már alig két hét van hátra. Aztán elcsendesült a család. A gyerekek lefeküdtek. Az apa gondosan és többször meggyőződött erről. Elővette az ajándékot. Ezen megint összekaptak. A vita ezúttal azon folyt, ki a nagyobb gyer­mek. Aztán mégis összerakták a mikroszkópot, a kislány au­tomata mosógépét és játszani kezdtek. Fejük gyakorta ösz- szeért, s ilyenkor mindig megcsókolták egymást. Las­san egy évtizede, hogy ez minden karácsony előtt így van. Játszanak, bele az éjsza­kába. Hogyan is ne, amikor a szülőknek azonnal felelnie kell, ha a gyerek megkérdi: hogyan működik? Persze, ali­binek ez is jó. J átszottak, s nem szégyell- ték. S miért is tették volna? A karácsonyban azt érezték a legszebbnek, hogy egy kicsit visszagyere- kesédnek. Oly sok fegyelem után olyan jó is egy kissé ki­engedni! — Te szép kis Tél- anyó! — becézte az asszonyt a férje. És csak kevesen tud­ták: nekik már korán eljött az ünnep. Mert szívében Télanyó és Télapó is valahol gyermek maradt. (bürget)

Next

/
Thumbnails
Contents