Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-10 / 290. szám
1977. december 10. KELET-MAGYARORSZÁG E gy szabolcsi munkást húszévi hűséges munka után szinte erőszakkal küldtek el egy téli üdülőbe. Pár- napos pihenés után azonban köszönő levelet írt munkahelyére és az SZMT- be. Leírta, hogy megváltozott a véleménye, máskor is kér üdülőjegyet — télen. Sajnos, még mindig kevesen vannak azok, akiknek kedvezően változik a véleményük a vállalatoknál, az intézményekben számos téli beutaló gazdátlan marad. Persze ezeket a beutalókat a vállalatok és az intézmények kifizetik a szociális alap terhére, a megmaradt üdülőjegy ablakon kidobott pénz! Minden eddiginél érdemesebb látogatni a téli, vagy téliesített üdülőket. Valamennyi SZOT-üdü- lőben javították az ellátás színvonalát, ezeken a helyeken több lehetőség van az aktív pihenésre, a szórakozásra. A színvonal növelésére rendszeresen jelentős összegeket áldoznak, 1980-ig megszüntetik (vagy átalakítják) a harmadosztályú üdülőket, csak első- és másodosztályú létesítmények működését engedélyezik. Csütörtökön adták hírül a lapok: hároméves munka után átadták a lillafüredi Palota-szállót. Nem kétséges, itt luxuskényelem várja a dolgozókat. Ismeretes, hogy újabban a tsz-tagok is beléphetnek a szakszervezetbe, ők idén először látogathatják a SZOT-üdülőket. Még néhány jó hír az üdülni vágyóknak. Hajdúszoboszlón novemberben nyitották meg a Barátság üdülőt. Budapesten és Galyatetőn korszerűsítették a pihenőhelyet. Gyulán új, családi üdülő épül. átadása után, a téli szünetekben a gyerekek is igénybe vehetik. A siófoki üdülőben jövőre úszómedencét építenek. Az SZMT illetékesei a munkahelyi szakszervezeti aktivistákkal december közepén osztják szét a januártól érvényes beutalókat. Kellő propagandával, megfelelő információval valamennyi beutaló gazdára találhat. Szomorú tapasztalat, hogy több vállalatnál az üdülőjegy-felelős sem rendelkezik kellő információval, következésképpen a munkásoknak nem tudja megadni a szükséges felvilágosítást. Prospektusokból, az SZMT tájékoztatójából kiderül: melyik üdülő mit nyújt és mennyiért. Elkerülhető a csalódás, ha a beutalók elosztásánál az életkort és az esetleges betegségeket is figyelembe veszik. Egészséges fiatalt nem szerencsés meleg fürdőbe utalni, ízületes idős ember talán nem örül a hófedte csúcson. A jó példák közül csak egyet említünk: az 5. sz. Volán Vállalatnál mindig, minden jegy elkel, mert két aktív üdülőjegy-felelős végez szervező és felvilágosító munkát. Z Hamunk milliárdo- /% kát áldoz a téli üdülők fenntartá- ' sára. A félig üres üdülők működése nem gazdaságos. A beutaló a hűség és a jó munka egyik elismerése. Jelentsen örömet elfogadása. Nábrádi Lajos Ikarus-alkatrész Nyíregyházáról 16 ezer darab légrugótartót gyárt a Csepel Autógyárnak a Közúti Gépellátó Vállalat. Az Ika- rus-alkatrészek határidő előtt, december 20-ára kerülnek fővárosunkba. Képünkön Árvái Péter és Fekete Miklós hegesztők a légrugótartó méretre szabásán dolgoznak. Előbbre jött gondok a szálkái BFK-ban Lépni az építők után Csaknem 15 hónappal a határidő előtt adta át a SZÁÉV a Budapesti Finomkötöttáru Gyár mátészalkai gyáregységét. Valójában a hivatalos üzembevétel meg sem történt, máris termel a 200 milliós beruházásból épült, valóban impozáns, korszerű, minden szükséges szociális helyiséggel felszerelt nagyüzem. Bárány István, a" BFK vezérigazgatója mondta Mátészalkán, az SZMT elnöksége és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének együttes tanácskozásán: „Úgy vagyunk most, mirnt az a család, amelyik a szűkös egyszobás lakásból egy összkomfortos villába költözött. Be keU ezt lakni, otthonossá tenni.” Valóban. Qsakhogy ez esetben — éppen a korábbi átadás miatt! — erre korábban kerül sor. A tervezettnél korábban kell gondoskodni a gyáregység munkásgárdájáról, az utánpótlás neveléséről, a tanuló- képzésről, a modern gépekről, a megfelelő anyagellátásról. Az építők jó munkájának eredményeképpen kerültek előbbre feladatok, sűrűsödnek a gondok, amelyeket korábban kell megoldani. Kevés a betanító Most 800-an dolgoznak a BFK mátészalkai gyáregységében. Ebből 150 az ipari tanuló. Csaknem 700 a nők száma. S bár van fodrászszalon, amelyre szükség van, ahol ennyi nő dolgozik. Nincs viszont szakorvosi rendelés. Máris feszítő gond a „gyes”, 40 kismama tölti gyermekgondozási szabadságát, s még több lesz. Most 420 a fizikai dolgozók száma. Túlnyomó többségük huszonéves. A gépek, vasalók mellett tizenéves kislányok dolgoznak. Kevés a betanító. Rózsa Sán- dorné és Gerényi Ferencné több, mint 40 éve vannak a szakmában. A fővárosi gyárból jöttek Szálkára textilipari munkásokat nevelni-tanítani. Enyhít a szakmunkásgondon, hogy jövőre Mátészalkán kihelyezett ruhaipari szakközépiskolai osztályt szerveznek. Ide iskoláznak be az első évben jövőre 30 fiatalt. Jelenleg ötven fiatal tanul különböző szakközépiskolákban, iné- hányan ruhaipari technikumban. Azért, mert korábban kerül átadásra a gyáregység, a jövőre tervezett munkáslétszámot talán még az idén elérik. Nehéz bejárni Két feszítő gond van. Egyik az ingázás. A gyár dolgozói közül 300 (!) a bejáró, 23 községből. A városi pártbizottság javaslatára két tanulmánytervet készítettek e gond enyhítésére. Szinte minden kérésüket teljesített a MÁV. Módosította a vonatok menetrendjét, a műszakokhoz igazítva azokat. A város üzemeiben 5000 munkás dolgozik. Ebből 1600-at a gyáregységek kooperációban szállítanak, saját autóbuszokkal. Ebből „kimaradt” a BFK. De a baj az, hogy egyelőre nem is látják a megoldás módját-út- ját. Uj buszt nem kívánnak vásárolni. Marad az ingázás vonattal, Volán-autóbuszokkal. Ennek sok negatív hatása mári6 tapasztalható: a termelésben, az üzemi étkezésben, a gépek kihasználásában, a fluktuációban. Ha nem lesz 100 százalék? Eddig a betanulási időre 60 százalékos teljesítés esetén 100 százalékos bért fizettek a dolgozóknak. Gondolkoznak ennek módosításán. Ugyanis feszültséget teremt a jövőben, ha valaki a betanulás után sem éri el a 100 százalékot, s akkor kevesebbet keres, mint amennyit a betanulási időszakban kapott. A betanítás színvonalát kell javítani, hogy ezek száma kevesebb legyen. Csaknem 15 hónappal előbb került átadásra a szálkái gyáregység. Ez nemcsak örömet, hanem gondokat is jelent. Valamennyi feladatot előbb kell megoldani. Ennek a gyáregységnek nincs még múltja, annál inkább van jövője. És ez olyan lesz, amilyenné a kollektíva formálja a BFK segítségével. F. K. Aki vála$xo/í Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberében határozatot hozott á munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Mudri József, a Kisvárdai ÁFÉSZ Kaffka Margit Szocialista Brigádjának vezetője. — Amikor a múlt év júliusában megnyitottuk ezt a boltot, tizenhatan voltunk, most huszonötén vagyunk. Tulajdonképpen ez is azért történt így, mert jobban akartuk dolgunkat végezni, azt akartuk, hogy aki ide bejön vásárolni, az ne sok időt töltsön a várakozással. Persze hozzá tar. tozik az igazsághoz, hogy sem mi, sem a szövetkezet vezetői nem gondoltak ekkora forgalomra a nyitás előtt. Aztán kiderült,' hogy a munkáslakta, gyárakkal körülvett, kórházzal szemben levő boltban milyen sokrétű igényeknek kell megfelelnünk. — Vegyük a gyárakat, ahonnan kezdés előtt és után, munka közben tízóraiért, uzsonnáért jönnek, vagy küldenek, s nekik mindig töltelékáru és friss péksütemény kell. A környéken lakók itt szeretnének mindent megkapni, itt veszik a tőkehúst és a gyümölcsöt, a tisztálkodószereket és a mélyhűtött árukat. A kórház? A bébiételektől a diétás készítményekig, befőttek, díszdobozok kellenek, de a szerdai látogatási napokra még így is külön fel kell készülnünk. — Ami a brigádot, meg a brigádvezetőséget illeti, egy kicsit bonyolult a helyzet. Tudniillik, néhány hete már nem én vagyok a brigád vezetője, hanem Takács József. Hogy mégis én vállalkoztam a beszélgetésre,, azért történt, mert az idei kongresszusi munkaversenyt még az én brigád- vezetősködésemmel csináltuk végig. Aztán úgy döntöttünk, hogy nem szerencsés, ha a bolt első számú vezetője a brigádvezető, s ezért választottunk újat. — Néhány mondatot a munkaversenyről is szólMUDRI JÓZSEF szocialista brigádvezető nék: november 19-én teljesítettük éves tervünket, s úgy gondolom, év végéig még hozzáteszünk vagy négymilliót a tervezett 22- höz. Egyéb vállalásainkat mindenben túlteljesítettük november 7-e tiszteletére, akár a tagszervezést, akár a társadalmi munkát, akár az oktatási-kulturális téren tett vállalásainkat tesszük is terítékre. A legfontosabb azért azt hiszem mégiscsak az, hogy megítélésünk szerint a vásárlók elégedetten távozhatnak. — És ez nem kis dolog. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki szállítóinkkal, tapasztalatokat szereztünk arra is, hogy a hét melyik napján mire van legtöbb vevőnknek szüksége. Itt nyitás óta még nem fogyott ki a hús, baromfit hetente négyszer is kapunk, persze töltelékáruból kiegyensúlyozottabb ellátás lehetne. Ezen a szövetkezet 'enyhít valamit saját vágással, de nem enyhíthet azon, ha kevés az édességáru, nincs választék díszdobozokból. — Ami a brigád tagjainak munkáját illeti, van még javítanivalónk. Akad akinél a hangnemen kell változtatni, de az sem jó pont nekünk, ha egy vásárlónak kell szólni, hogy csomagoljuk be az ajándéknak vett díszdobozt. Én azt hiszem, ezen tudunk változtatni, mert a brigád törzsgárdája egyöntetűen ezt akarja. Ennél súlyosabb hibát szerencsére nem tudok mondani: sok ellenőrzést kaptunk már, s még nem találtak hibát. De jó érzés az is, amikor a város másik végéről jönnek el hozzánk vásárolni. Ó rájára nézett. Kissé megijedt. Késésben van. Hogyan is ne lenne, amikor eljátszotta az időt. Persze, más szégyellné magát, de ő sosem tudja megállni, hogy ne kapkodjon hóeséskor nyelvével a pelyhek felé. Negyvenen túl ez kissé nevetséges, de a tél, a hó, a közelgő karácsony mindig gyerekké teszi. A felesége az áruház előtt várja. Már öt perce. Sietősre fogta lépteit. Már a saroknál észrevette. Kezében egy sze- kérderéknyi csomag. Állt, topogott csizmájában a hóban. Kabátja gallérját fehér prémmel fedte be az ezernyi pihe. — Szép. Mindig szép — elmélkedett, s egy fürge sikán- kózással ért az asszony elé. — Gyere. Menjünk be. Aztán még egyszer olvassunk át mindent. A levelekről volt szó. Azokról, melyeket a srácok évek óta szorgalmasan írnak. Dugják az ablakba, s közben tudják, hogy a lista a szülőkhöz kerül. De játsszák a játékot, mert így esik jól, a meglepetés íze így varázsol örök örömet az emberbe. lélanyóék Hosszú lista volt. Nézték, olvasták. Közben sorba vették a nagymamákat, a nagyapákat is. Észre sem vették, hogy körülöttük mint nyüzsög a sok vásárló. Terveztek, nevettek, s a férfi meg-megcsó- kolta az asszonyka hajót, orrát, fülét, kucsmáját. Olyan bolondosán jó volt minden. Aztán hazamentek. A férfi cipelt, nem is látszott ki a csomaghegy mögül. Útközben összevesztek, mint minden évben ilyenkor. Hogy min? Semmin. Ezen lehet a legjobban összekapni. Csendesen dohogtak, könnyelműnek titulálták egymást. Aztán a buszon kibékültek. Másként nem is lehetett, úgy összezsúfolták őket. Kis híján még a megállót is eltévesztették. Előzetes haditerv szerint értek haza. Mert a gyerekeknek nem volt szabad látni semmit. Még a csomag formáját sem. Mert abból sok minden kiderülhet. A csel sikerült. A gyerekek is így. akarták. Diszkréten a szobájukba vonultak, hogy tanulást mímelve engedjék a tervet valóra válni. A szekrények hátulsó részeiben eltűntek a meglepetések. Törülközők mögé, az ágynemű közé, a használaton kívüli paplanba burkolva. Minden jól sikerült. Nem is esett szó a vásárlásról, a családi vacsora a semleges témák jegyében zajlott. Mindenki gondosan titkolta, hogy a csendes nyavaja töri, mert kíváncsi. Örömet rontani azonban nem szabad, s karácsonyig végtére is csak már alig két hét van hátra. Aztán elcsendesült a család. A gyerekek lefeküdtek. Az apa gondosan és többször meggyőződött erről. Elővette az ajándékot. Ezen megint összekaptak. A vita ezúttal azon folyt, ki a nagyobb gyermek. Aztán mégis összerakták a mikroszkópot, a kislány automata mosógépét és játszani kezdtek. Fejük gyakorta ösz- szeért, s ilyenkor mindig megcsókolták egymást. Lassan egy évtizede, hogy ez minden karácsony előtt így van. Játszanak, bele az éjszakába. Hogyan is ne, amikor a szülőknek azonnal felelnie kell, ha a gyerek megkérdi: hogyan működik? Persze, alibinek ez is jó. J átszottak, s nem szégyell- ték. S miért is tették volna? A karácsonyban azt érezték a legszebbnek, hogy egy kicsit visszagyere- kesédnek. Oly sok fegyelem után olyan jó is egy kissé kiengedni! — Te szép kis Tél- anyó! — becézte az asszonyt a férje. És csak kevesen tudták: nekik már korán eljött az ünnep. Mert szívében Télanyó és Télapó is valahol gyermek maradt. (bürget)
