Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-10 / 290. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 10. Óvári Miklós felszólalása az OKP kongresszusán Pénteken Bécsben a központi bizottság beszámolója feletti vitával folytatta munkáját az Osztrák Kommunista Párt XXIII. kongresszusa. A pénteki ülésen felszólalt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy „a magyar munkásmozgalmat létrejötte óta baráti szálak fűzik a szomszédos Ausztria munkás- mozgalmához. A hagyományos kapcsolatokat szilárd elvi alapokra helyezte és erősítette, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására 1918 novemberében — szinte egyidejűleg — Magyarországon és Ausztriában is megalakult a kommunista párt. Osztrák elvtársaink, akik maguk is igen nehéz viszonyok közt harcoltak, bátran kiálltak az intervenciós erőkkel küzdő Magyar Tanácsköztársaság mellett. Pártunk sohasem felejti ej azt a sokoldalú és áldozatkész segítséget sem, amit osztrák elvtársaink nyújtottak a Tanácsköztársaság leverése után, a kegyetlen ellenforradalmi terror éveiben, s mindig hálával gondolunk Ausztria Kommunista Pártjának internacionalista segítségére, a szolidaritás sok nagyszerű megnyilvánulására.” — A marxizmus—leniniz- mus közös eszméin, a szocializmus és a béke közös céljain alapuló bensőséges viszony és jó elvtársi együttműködés jellemzi ma is pártjaink kapcsolatait. — Pártunk — hangoztatta ezután beszédében Óvári Miklós — internacionalista feladatának tartja, .hogy hozzájáruljon a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének további erősítéséhez, a marxizmus—leninizmus közös eszméinek gazdagításához és gyakorlati megvalósításához. A Magyar Szocialista Munkáspárt a proletár internacionalizmus, a kommunista szolidaritás szellemében fejleszti kapcsolatait valamennyi testvérpárttal és cselekvőén hozzájárul az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának dokumentumában megfogalmazott közös célok megvalósításához. Az Osztrák Kommunista Párt XXIII. kongresszusa ma folytatja munkáját. FNSZ: Vita három szovjet javaslatról NITO: a kelet -nyugati viszonyról Tanzánia KOMMEKTÁR Spanyol voksolt I smét választások elő- csatározása folyik Spanyolországban: ezúttal a szakszervezeti és a községtanácsi választások állnak az érdeklődés középpontjában. A spanyol voksok mindkét szempontból fontosak. A szakszervezetek máris szemrehányást tettek a kormányzatnak a választási törvénytervezet elhúzódásáért, míg a községtanácsok összetétele tekintetében a hét elején fontos találkozóra került sor. Santiago Carrillo, az SKP és Felipe Gonzalez, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára lényeges kérdésben jutott megállapodásra. Nevezetesen: ahol csak mód lesz rá, a két ellenzéki baloldali párt a megválasztott községi tanácsokban együttműködik majd. (A választásokon külön-külön listán indulnak a kommunista és a szocialista jelöltek.) Jó példa Hispánia előtt Itáliáé: az olasz tartományok és megyék, a városok és kisebb települések élén sok helyen baloldali tanács, úgynevezett giunta áll. Spanyol- országban most hasonló ösz- szefogás van kialakulóban, amire szükség is mutatkozik. A kormány ugyanis úgy látja jónak, hogy a polgármestereket ne a községi tanácsok válasszák, hanem a legtöbb szavazatot elnyert lista vezetője kerüljön a település élére. Ezzel némileg csökken az esélye annak, hogy a két baloldali párt valamelyikéből kerüljön ki a polgármes- ter. ' '■ • A példa is igazolja: bár még nincs pontos időpontja a két spanyolországi választásnak, de a hangulat máris izzó. Hispánia demokratikus átalakulásának egyik velejárója, hogy a voksok sorsa nem közömbös a tömegeknek, ugyanakkor érzékenyen reagálnak mindenfajta erőszakra, amiből a fasizmus éveiben mindenkinek kijutott. Gy. D. Az ENSZ-közgyűlésnek 32. ülésszakán záró szakaszába érkezett az 1. számú bizottság munkája. Ennek befejező akkordjaként zajlott le a vita a három szovjet javaslatról: az enyhülés elmélyítéséről és szilárdításáról, és a nukleáris háború veszélyének kiküszöböléséről, az erőszak alkalmazását száműző nemzetközi szerződés megkötéséről, valamint a nemzetközi biztonság szilárdítását sürgető nyilatkozat végrehajtásáról. Kétségtelen, hogy a bizottság pozitívan értékeli ezeket a javaslatokat és megfelelő határozat- tervezeteket terjeszt a közgyűlés plenáris ülése elé. A nukleáris leszereléshez szükséges még kedvezőbb feltételek megteremtése érdekében a Szovjetunió kész megállapodni abban, hogy a teljes atomcsend mellett fogadjanak el moratóriumot a békés célú nukleáris robbantásokra. A szóban forgó kérdések gyakorlati megvizsgálása — a már elfogadott szerződés alapján — a leszerelési világkonferencia előkészítésének keretében az ENSZ- közgyűlés különleges ülésszakának napirendjén szerepelhetne. Egyes nyugati országok képviselői sajnálatosan arra az álláspontra helyezkednek, hogy a jelenlegi fórumon szükségtelen a kötelező szerződéstervezetek elfogadása, mivel küszöbönáll a közgyűlés különleges ülésszakának összehívása. Ez a magatartás csupán azt bizonyítja, hogy a gyakorlati leszerelés ellenfelei minden alkalmat megragadnak a megkezdődött folyamat fékezésére, a döntések halogatására. Pénteken délben befejeződött Brüsszelben a NATO külügyminiszteri értekezlete. Ezután Luns, a NATO főtitkára és Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere sajtókonferenciát tartott. A miniszteri tanácskozásról kiadott hosszú, 15 pontból álló kommüniké, elsősorban a kelet—nyugati viszonnyal foglalkozik. Megállapítja, hogy bár a Kelet és Nyugat viszonyában a legutóbb elért haladás egyenetlen, bizonyos kedvező irányzatok mégis észlelhetők. Ez lehetővé teszi, hogy szélesebb körű kooperáció alakuljon ki a nemzetközi kérdésekben a Varsói Szerződéssel. Külön pont foglalkozik a belgrádi értekezlettel. Megállapítja a kommüniké, hogy bizonyos haladást elértek Belgrádban, de más kérdéseket még rendezetlennek nevez. Ilyennek minősíti e közlemény az emberi jogok kérdését, amelyet a nyugati hatalmak továbbra is napirenden kívánnak tartani. A kiadott kommüniké megállapítja, hogy a miniszterek megbeszélték a SALT- tárgyalásokon elért legutóbbi eredményt és kívánják, hogy ezek a tárgyalások eredménynyel járjanak. Vance — egy kérdésre válaszolva — a neutronfegyverről is nyilatkozott. Azt mondotta, hogy ezt a kérdést csak röviden érintették a megbeszéléseken és döntés nem született. Carter a szövetségesek véleményét várja, de ezt még eddig nem kapta meg — mondotta. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Hollandia és a NATO skandináv tagállamai ellene vannak a neutronfegyver gyártásának, és még inkább annak, hogy — ha gyártják is — ezt Nyu- gat-Európában helyezzék el. A Közel-Kelettel kapcsolatban az amerikai külügyminiszter hangoztatta, hogy a Szovjetunió, ugyanúgy, mint az Egyesült , Államok, általános rendezést kíván a Közel-Keleten, amelyet a genfi értekezleten kell megvitatni. „Csupán a részlet- kérdésekben vannak közöttünk különbségek, elsősorban abban, hogy az Egyesült Államok a Kairóban összehívott értekezletet hasznosnak tartja” — mondotta. K elet-Afrikában az Indiai-óceán partvidékén helyezkedik el a — hazánknál tízszer nagyobb — közel 940 ezer km2 területű, majdnem 15 millió lakosú Tanzániai Egyesült Köztársaság. A népesség főleg a bantu népcsoporthoz tartozó afrikaiakból áll, de kisebb lélekszámban a nilo. ták, az indiaiak, pakisztániak, az arabok és az európaiak is megtalálhatók. Az ország partvidéki területeit az arabok hódították meg, amelyet a portugálok gyarmatosítottak. 1884-től német gyarmat, majd később brit védnökség alá került az ország. Tanga- nyikát 1946-tól 1961. december 9-ig — a függetlenség elnyeréséig brit igazgatás alatt álló ENSZ gyámsági területként kormányozták, Zanzibár pedig 1963. december 10-ig — a függetlenség megszerzéséig — brit védnökség maradt. A két állam 1964. április 25-én egyesült. Tanzánia szocialista orientációjú politikát folytat. A kormány haladó társadalmi és gazdasági reformokat valósított meg. Állami ellenőrzés alá vonta a bánya- és a feldolgozó ipart, a közlekedést, a távközlést, az energetikai ipart, a nagy- és külkereskedelmet. Megkezdte a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezését is. Elmaradott agrárország. Gyémánt-, kőszén-, vasérc-, ezüst-, ólom-, ón-, wolfram- és grafitkészleteit elsősorban exportra termelik. Feldolgozóipara főleg mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoz fel. A függetlenség elnyerése óta új iparágak születtek, mint a textilipar, kőolaj-feldolgozás, vegyipar, kohászat, az autó-összeszerelés és a cementgyártás. A mezőgazdaság a lakosság több mint 90%-át foglalkoztatja, a gazdaságok zöme kisparaszti, naturális jellegű. Tanzánia a világ legnar gyobb szizál- és szegfűszegtermelője. Exportterményei még a kávé, gyapot, dohány, cukor és tea. Belföldi fogyasztásra batátát, kukoricát, rizst, kölest, maniókát és banánt termelnek. Külkereskedelmi forgalmát Kínával és az Egyesült Államokkal, Indiával, Japánnal, Kenyával és az Európai Gazdasági Közösséggel bonyolítja elsősorban. Főleg mezőgazdasági termékeket és ásványokat exportál, gépeket, berendezéseket, iparcikkeket importál onnan. December 10: az emberi jogok napja Á homo sapiens jogai Az emberi jogok fogalmának kialakulását általában a francia forradalomtól számítják. Az emberi jogok — írja találóan az egész szocialista jogtudomány közismert szakértője e kérdésben. Szabó Imre akadémikus — „vándorló makacs, több társadalmi rendszeren áthúzódó jogok; ez adja azt a bizonyos ,örök’ látszatot, holott valójában csak tartós jogok”. Mint ilyenek, az emberi jogok el választhatatlanul kötődnek a társadalmi rendszerekhez, s kapcsolódnak az államtípuso khoz is. Hiszen épp az állam az, amely törvényeivel és apparátusával biztosítja e jogok érvényesülését s ugyanezt teszi a kötelezettségekre vonatkozóan is. A z emberi jogok biztosításának nemcsak és nem egyszerűen deklarálása, hanem ezek szavatolása a társadalmi rendszer lényegét tárja fel. Ebben az értelemben is elmondhatjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mérföldkövet jelentett. A forradalom első dekrétuma a békére hívott fel, egy olyan háború tetőzése idején, amely milliónyi embert legalapvetőbb jogától fosztott meg — az élettől. A szocialista rendszerek ebben az értelemben is a történelmi folytonosságot képviselik, és ma nemcsak alkotmányaikban deklarálják a békepolitikát, nemcsak tiltják a háborúra való uszítást, hanem létükkel, súlyukkal, egész nemzetközi tevékenységükkel biztosítani kívánják az élet jogát az egész emberiség számára. Ezt teszi a magyar alkotmány is. A szocialista országok ma olyan jogok teljességét is biztosítják polgáraik számára, amelyek társadalmilag igazán megalapozó jellegű jogok, amelyek a szocialista alkotmányok fundamentumát képezik s amelyeken az állampolgárok többi, a szocialista alkotmányokban ugyancsak részletesen kifejtett joga nyugszik. Ilyenek a szociális jogok, a gazdasági jog, a kulturális jogok. „ ... Az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez.” „Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg.” Gyakorlatilag hazánkban minden magyar állampolgár orvosi ellátásra jogosult, minimális térítés ellenében gyógyszert kap. Ide tartozik egyik legnagyobb társadalmi vívmányunk: a társadalombiztosítás, amely széles körű ellátást nyújt Alkotmányunk megfogalmazza a nők egyenjogúságát, előírja munkalehetőségeik és munkafeltételeik megfelelő biztosítását: a terhesség és szülés esetére fizetett szabadságot ír elő, s külön kiemeli az anyaság és a gyermek fokozott törvényes védelmét. A művelődéshez való jog magába foglalja a közművelődés kiterjesztését és általánossá válását; az ingyenes és kötelező általános iskolát, továbbá a közép- és felsőfokú oktatást, a felnőtt dolgozók továbbképzését, amelyek állami támogatással valósulnak meg. Lakosságunknak 20 százaléka tanul, képezi magát. Az a tény, hogy a szocialista országok — a múltból örökölt elmaradottság s újkeletű világgazdasági nehézségek ellenére is — képesek minden állampolgáruknak a munkához való jogát biztosítani, mialatt a legfejlettebb tőkés államokban 15 millió ember van munka nélkül, önmagában köteteknél többet mond a tőkés országok dolgozóinak a szocialista rend lényegéről. Az, hogy a szocializmus deklarálta s biztosította is a jogot az egészségvédelemhez, a művelődéshez mindenki számára, önmagában olyan lépést jelentett az egyenlőség ideáljának megvalósítása felé is, amely példa nélkül áll az emberiség történetében. Hiszen ezúttal vált először függetlenné a vagyontól az egészség feltételeinek biztosítása, az ember lehetősége a szellemi gyarapodásra. Mindezek a jogok egyáltalán nem függetlenek az úgynevezett hagyományos polgári és politikai jogok érvényesülésétől. Mert ugyan mit ér a politikai szervezkedés ünnepélyesen kinyilvánított jogával az a munkás, aki éppúgy nem kap emberhez méltó munkát, mint ahogy nem kapott apja sem? És ilyen munkanélküli családok például a legfejlettebb tőkés országban — az Egyesült Államokban — százezer számra élnek, vagy inkább tengődnek. Vagy mit ér a szabad szólásjoga annak, aki nem tanulhatott, nem tud írni, akit nem tanítottak meg olvasni, számolni, a legegyszerűbb munkafolyamatokat elvégezni. Néha úgy tűnik, hogy az ilyen ember számára biztosított jogokról beszélni — ez az ember kigúnyolása. A szocialista országok, amelyek a társadalomépítés folyamatában mind teljesebben biztosítják az emberi jogokat, egyszersmind alkotmányaikban, törvénykezésükben a kötelességeket is meghatározzák. A szocialista jogot, az alkotmányokat az a szemlélet hatja át, hogy az emberi méltóságot a jogok és kötelességek egységbe foglalása és egyensúlyba állítása biztosítja, jogok és kötelességek feltételezik egymást. Az utóbbiak közül kiemelkedik a becsületes munka feladata, s ide tartozik a törvények betartásán túl a szocialista együttélés szabályainak betartása is, ami az emberek közti új viszony kifejezője. S a szocializmus úgy biztosítja az ember jogait, hogy nem állítja azokat szembe a közösséggel, hanem az alkotást, a szabad munka energiáját a társadalom szolgálatába állítja. Az ENSZ 1945-ben elfogadott alapokmánya — amely utal az emberi jogokra — az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja, majd az ennek nyomán jóval később tető alá hozott két ENSZ-közgyűlési egyezmény felfogása már tükrözi azt, hogy a szocialista ideálok térhódításának és materializálódásának hatása alól a tőkés államok sem vonhatják ki magukat. Igaz, hogy az 1952-es határozat alapján 1966-ban elfogadott két egyezmény (az egyik a polgári szabadságjogokat, a másik a gazdasági, szociális és kulturális szabadságjogokat tartalmazta) hatálybalépésére még csaknem egy évtizedig várni kellett. Az ok: míg a szocialista államok azonnal elfogadták ezeket az egyezményeket, addig a legfejlettebb tőkés országok vagy késve írták alá, vagy — péhányan — mindmáig nem ratifikálták ezeket. A lármás nyugati kampány, amely az emberi jogok ürügyén indult, nem véletlenül fulladt be. Hisz épp a szocializmus az, amely igent mond az emberi jogok maximális biztosítására. S az emberi jogok alkalmazása is tükrözi a szocialista demokrácia humanista lényegét, fejlődési tendenciáit és nagy meggyőző erővel demonstrálja: szocializmus és demokrácia feltételezik egymást, egymástól elválaszthatatlanok. V. P.
