Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

1977. december 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Lakó­bizottságok □ bölcsődei, óvodai és napközis felvételek elbírálásáról, az üz­letek nyitvatartási idejéről, a társadalmi tulajdon vé­delméről, a parkosítás, a környezetvédelem kérdései­ről, a házfelügyelők tevé­kenységéről, a lakók érde­keiről és még hosszan so­rolhatnánk, milyen terüle­ten kérdezhetnék meg ala­kó- és utcabizottságok kép­viselőit az állampolgárokat érintő ügyekben. A fővá­rosban 1948 óta működnek, megyénkben csak mostaná­ban alakultak meg a lakó- bizottságok. Nyíregyházán 1974-ben 116 lakóbizottsá­got szerveztek 588 taggal. Kisvárdán ugyancsak en­nek az évnek a végén jött létre 2 lakóbizottság, Má­tészalkán 1975-ben, Nyírbá­torban pedig 1977-ben hív­ták életre az ország más helyein már jól bevált ér­dekképviseleti szerveket. A megyében azonban még gyermekcipőben jár ez a mozgalom. A Hazafias Népfront és a tanács, mint házigazda, nagy remények­re jogosító tervekkel indí­totta a lakóbizottságokat. Még külön bizottságot is létrehozott ezek tevékeny­ségének összehangolására. A lakóbizottságok egy ré­szénél nem volt elég körülte­kintő a tagok kiválasztása. Nyíregyházán is több olyan bizottság van, melynek sok társadalmi munkát végző, nagyon elfoglalt emberek a tagjai. Talán arra is gondol­tak, hogy a más területen elért eredményeik „fémjel­zik” majd az alakuló új bi­zottságot. Ám előfordult olyan eset is, hogy Valaki csak fél év múlva tudta meg, hogy lakóbizottsági taggá választották, holott mindezekről a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatala és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Titkársága együt­tes irányelve gondosan in­tézkedett: elsősorban a kör­zetben élő nyugdíjasokat, gyermekgondozási szabad­ságon lévő kismamákat, kö­zülük is a mozgalmi ta­pasztalattal rendelkező em­bereket kell felkérni. A lakóbizottságok fel­adata: kapcsolatot tartani a választópolgárok, a tanácsi szervek, a tanácstag és a népfront körzeti bizottságai között. A pártszervek is azon fáradoznak, hogy szé­lesítsék a helyi tanácsok és a lakosság kapcsolatát. Eh­hez viszont be kellene von­ni a lakóközösség képviselő­it (a lakóbizottság tagjait), a tanácsi rendeletek meg­alkotásába, ki kellene kérni véleményüket a lakosokat érintő kérdésekben. Az elképzelésekből eddig azonban keveset sikerült megvalósítani. Nyíregyhá­zán a lakóbizottságok egy- harmada működik úgy, aho­gyan lehetne. D Hazafias Népfront megyei bizottsága most összegezi a la­kóbizottságok tevékenysé­geinek tapasztalatait. Tár­sadalmi tevékenységük szé­lesítése és az aktívabb mozgalmi munka érdeké­ben az eddigi tapasztalato­kat hasznosítják és 1978 ta­vaszán újjáválasztják a la­kóbizottságokat. Az a cél, hogy ez a társadalmi érdek- képviseleti szerv betöltse az összekötő kapocs szere­pét a tanács, a népfront, a tanácstag és a választópol­gárok között. így a néhány éve indult, de még lassan éledő mozga­lom kihasználhatja a köz­életi demokrácia nyújtotta lehetőségeket. Mindannyi­unk, a lakosok érdekében. Tóth Kornélia KOMBÁJNJAVlTÁS. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazda­ság ilonatanyai üzemének gépműhelyében a November 7. Szocialista Bri­gád tagjai megkezdték az NDK-kombájnok javítását. A hétfős csapat té­len a műhelyben dolgozik, s azokat a gépeket javítja, amellyel nyáron az aratási munkákat végzik. (Elek Emil felvétele) Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunk­ban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig még kihasználat­lan tartalékokat. Aki válaszol: Zámbori Istvánné, a nyíregyházi gu­migyár Várnai Zseni Szocia­lista Brigádjának vezetője. Tizenkét tagú brigádunk 1973-ban alakult. Munkán­kat a kerékpártömlő minő­Aki válaszol: ZÁMBORI ISTVÁNNÉ szocialista brigádvezető NYÍREGYHÁZI VASUTASOK Á győztes csomópont A MÁV Debreceni Igazgatóságához öt vasúti csomópont tartozik: a püspökladá­nyi, a debreceni, a nyíregyházi, a záhonyi és a mátészalkai. Csatlakozva a Csepel Mű­veknek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszteletére kezdemé­nyezett munkaversenyéhez, a nyíregyházi csomópont lett az első. Kelet-Magyarországnak e térségében több ezer vasutas, szocialista brigád dolgozott azért, hogy elnyerjék a vörös zászlót és a vele járó 60 ezer forintot. Ez a nyíregyháziak­nak sikerült. Az ünnepség már lezajlott, melyet decem­ber 30-án a nyíregyházi ál­lomás termében tartottak. Buczkó Ferenc állomásfőnök, Görbedi Lajos szertárfőnök és Halász Ferenc vontatási főnök vették át az oklevele­ket a három főnökség dolgo­zóinak nevében. Tonnák és emberek Igaz, a 60 ezer forintból nem sok jut egy-egy főnök­ségnek. Még kevesebb azok­nak, akik a legtöbbet tették, hogy dobogóra kerüljenek. Valójában mégsem elsősor­ban a pénz adta a nemes ve­télkedő rangját. Nehéz volna túlértékelni a szocialista munkaversenyben győztes nyíregyháziak helytállását. Il­lik szólni arról, ügyeltek rá: ne váljék sablonossá a szo­cialista munkaverseny. A vál­lalások teljesítését rendsze­resen értékelték. Ébren tar­tották több mint 2300 nyír­egyházi vasutas figyelmét, szorgalmát. Munkájuk, vál­lalásaik pontos teljesítése segítette győzelemre Nyír­egyházát. Tizenegy hónap átlagában a villamos és Diesel-moz- donypark rendszeresen túl­teljesítette tervét. Ez millió tonnákban fejezhető csak ki. Több árut, gyorsabban szál­lítottak Záhonyba, s onnan az ország belsejébe, amellyel hozzájárultak, hogy a gyárak, üzemek, vállalatok vérkerin­gése biztonságos, megalapo­zott legyen. Karbantartás két műszakban Mozdonyvezetők százai áll­tak helyt ezért éjszaka, nap­pal. A 11 hónap alatt mind­össze 8 jelentéktelenebb tár­gyi baleset történt. Ez rend­kívül jó arány, ha azt is tud­juk, hogy ez többezer (!) sze­relvény összeállításánál for­dult elő. Tavaly 21 üzemi balesetük volt. 1036 munka­nap esett ki a termelésből. Idén a fokozott figyelem, az egymással való törődés, a rendszabályok megtartásá­nak eredményeként jelentő­sen csökkent a balesetek szá­ma. A kiesett munkanap pe­dig még az ötszázat sem ér­te el. Kétszázalékos ön­költségcsökkentést vállal­tak. Ez 2 millió 100 ezer fo­rint értéket jelent. Túltelje­sítették. Csaknem 8 és fél millió forinttal csökkentet­ték az önköltséget. Nem mel­lékes, hogy kétmillió az energiából, több mint 3 és fél millió az üzemanyagból származik. Ez a 280 mozdony- vezetőt dicséri. Kiváló volt a villamos és Diesel-mozdo­nyok műszaki állapota. Át­lagban az üzemképességük 91,4 százalékos volt. Az or­szágos átlagnál csaknem 7 százalékkal jobb! Ez volt a karbantartók munkájának a hozzájárulása a verseny sikeréhez. Kettős műszakot vezettek be a gépek karban­tartásánál, javításánál. A nyíregyházi mozdonyok töl­tötték a legtöbb időt a forga­lomban, ezek voltak leghosz- szabb ideig a pályán. Egy mozdony 3 napos vizsgálatát 2 napra szorították. A kocsijavító műhely dol­gozói 1530 személy és 4239 tehervagont javítottak meg. S mindezt a tervezett 27 100 normaóra helyett 25 530 nor­maóra alatt végezték el. így kerülhettek korábban forga­lomba vagonok százai, járul­hattak hozzá az őszi csúcs- forgalom sikeréhez. Erre az időszakra esett 34 mozdonyvezető és fűtő át­képzése. Azoké, akik koráb­ban gőzmozdonyokon telje­sítettek szolgálatot. Érdekük­ben összefogtak a szakszol­gálati főnökségek, a pártszer­vezetek. A legkiválóbb kom­munista szakemberek, mérnö­kök, technikusok oktatták őket, hogy a fejlettebb tech­nikát elsajátítsák, s helytáll­janak a villamos és Diesel­mozdonyokon is. A szocialis­ta munkaverseny teljesítésé­ben az élbolyt a 31 szocialis­ta brigád képezte. Segítség Záhonynak Nyíregyházi vasutasok se­gít-ttek Záhonyban az átra­kásban, amikor arra nagy szükség volt. Brigádok ala­kultak. A párttitkár, az szb- titkár, a műhelyfőnök vagy a vontatási főnökség helyet­tese éppen úgy cipelte a ce­mentet, mint a többiek. Egy- egy napot áldoztak szabad idejükből. Több mint 5 ezer munkaórát teljesítettek, 71 ezer forint értéket termel­tek. Párttagok és pártonm- vüliek százai dolgoztak együtt a sikerért. sítő csomagoló részlegben végezzük. Tizenegy nő és csak egy fiú dolgozik ve­lünk: „csapatunkban” szin­te minden korosztály meg­található, a 17 éves alig felnőttől, a nyugdíj felé bak­tató nagymamáig. Noha az itt töltött és a megélt évek szerint igen­csak széles skálán moz­gunk, generációs ellentétek­ről nem beszélhetünk. Ez persze nem valami felhőt­len együttélést jelent, de arra nagyon vigyázunk, hogy az esetleges ellentétek békésen, sérülésmentesen intéződjenek el. Legna­gyobb eltérés talán a szor­galomban tapasztalható, — az idősebbek javára. Má­sutt, más brigádokban az idősebbekkel is akad baj, azonban mi szerencsések vagyunk: indokolatlan tá­voliét, mondvacsinált be­tegség, tenges-lengés ná­lunk nincs. Valaha persze nálunk is előfordult ilyesmi. Meg­győződésünk azonban, hogy jó szóval és példamutatás­sal sokmindent el lehet ér­ni, akin pedig ez sem fog, attól meg kell válni. A „le­hetne jobban”-hoz ez is egy lépés, hogy többet és job­bat termeljünk, fegyelme­zett emberek kellenek. An­nál inkább fontos a példa- mutatás, mert úgy vesszük észre: a hányavetiek száma nő, az erejük megfeszítésé­vel dolgozók energiája pe­dig csökken. Tervünket 101 százalék­ra teljesítjük, a lemaradás veszélye egyszer sem fenye­getett bennünket. Azonban, ha a gyártással foglalkozók anyagellátása egyenlete­sebb lenne, ha a nyers­anyag minősége kifogásta­lan volna, többet is elér­hetnénk. Néha megesik, hogy elfogy a munka: ilyenkor választhatunk, vagy hazamegyünk, vggy minimális órabérért bennt maradunk. Nem szükséges megindokolni, hogy miért nincs ez így jól... Jobban dolgozhatnánk akkor is, ha megkapnánk az 1972 óta ígért bélyegző csomagológépet. Ugyanis a most használt vasbélyeg­zőkkel fárasztó és szaporát- lan a munka. 1968 óta egyetlen új gépet kaptunk csak. Ez az egy gép — kéz­zelfogható bizonyíték a gé­pesítés mellett —, több em­ber munkáját tette fölös­legessé. Gép kell tehát és több lesz a munkáskéz! Már szó esett arról, hogy szinte csak nő dolgozik eb­ben a brigádban. A mun­kánkat hátráltató szubjek­tív okok is ebből fakadnak: hiába kezdődik reggel hat­kor a műszak, ha akkor még nincs hova tenni a gyerekeket, mert nincs nyit­va a bölcsőde és az óvoda. Végül — örömeinkről szólva —, szeretném elmon­dani, hogy van egy „pót­gyerekünk”, egy 1" éves ár­va kisfiú. Öt pártfogoljuk, ajándékozzuk meg, visszük minden évben' üdülni. Csa­ládosak vagyunk mindnyá­jan: ezért ez a mi társa­dalmi munkánk. F. K. MjJ Ikéstem a munkából. Jjj Belépek a műhelybe, hát éppen a főnök jön szembe, Haszan Mehtijevics. Zavaromban elpirultam. — Hm, hm — köszörülte komo­ran a torkát Haszan Mehtije­vics, aztán jeges hangon meg­szólalt: — Szép kis munka­erő, mondhatom. sen és oktatón. szavainak . időnként széles mozdulatok­kal adott nagyobb nyomaté- kot. Hol csöndesre fogta hangját, hol meg úgy dübör- gött, akár a hegyi patak. Utalt egy bizonyos értekezlet bi­zonyos előadásának bizonyos kitételére, idézte egy bizo­nyos tekintélyes újság bizo­szosra sikerülhetett, mert Ha­szan Mehtijevics azt mondta: — Látom, hogy furdal a lelkiismeret a ballépésed mi­att. Jegyezd meg, hogy tíz perc a termelésben nagy do­log. Tíz perc alatt műhe­lyünk például kétszáz mun­kadarabot készít, gyárunk pe­dig. .. Majd a föld alá süllyedtem szégyenemben. — Hány óra? — Nyolc óra múlt tíz perc­cel — feleltem csöndesen. —Es hánykor kezdődik a műszak? — Nyolckor — suttogtam még halkabban, szememet bűnbánóan lesütve. — Látom, nem vagy fajan­kó. Jól tudod, hogy létezik a világon munkafegyelem, amely mindenkire egyformán kötelező. Rendnek kell lenni. Minden perccel takarékoskod­ni kell... Haszan Mehtijevicsből öm­lött a szó. Hosszasan fejteget­te a percek fontosságát. Meg­győzően és szívélyesen, heve. nyos cikkének hosszú és okos mondatait, hivatkozott egy bizonyos brosúrára, amely­ben arról esik szó, milyen kárt okoznak a termelésnek egyes lelkiismeretlen dolgo­zók. Már egészen elzsibbadt a lábam. Irigykedve néztem a gépük fölé hajló szakikat. Az enyém is ott állt két lépés­nyire, fémesen csillogva, moz­dulatlanul. Ereztem, hogy ki­száll belőlem minden erő. A szemem előtt elsötétült a vi­lág. A főnök atyáskodó váll- veregetése térített magam­hoz. — No, világos minden? Mosolyfélét erőltettem az arcomra. Nyilván igen gyá­Azt hittem, rögtön eláju­lok. — Vésd jól az eszedbe, hogy becsülni kell minden másodpercet! A mikor befejezte, rogya- yÁj dozó térddel kullogtam a géphez. Ebben a pil­lanatban megszólalt az üzemi rádió: — Elvtársak, ebédszü­net. Most hallgassák meg Haszan Mehtijevics Kalanta- rov előadását a „Legfőbb kin­csünk az idő" című sorozat­ból. Elvesztettem az eszmélete­met. Fordította: \ Zahemszky László

Next

/
Thumbnails
Contents