Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 31. Várakozás és valóság Tőkés világgazdaság az új év küszöbén H a visszapillantunk az 1976 végén készült tőkés kon­junktúra-előrejelzésekre, amelyeket a különböző tu­dományos intézetek, nagyvállalatok és bankok ké­szítettek az 1977. évi várható gazdasági fejlődésre, azt ta­pasztaljuk, hogy óriási szakadék van a várakozás és a va­lóság között; a tőkés világgazdaságban nem következett be a megélénkülés, amelyre bizton számítottak. Ezt az optimista várakozást annak idején több tény támasztotta alá: az USA gazdaságának növekvő dinamiz­musa 1976-ban, az NSZK és Japán kilábalása a válságból, az infláció némi lassulása, sőt egyes országokban a mun­kanélküliség csökkenése. A tények értékelése azonban túl­zottnak bizonyult és nem vették számításba, hogy a fő aránytalanságokban 1976-ban még nem következett be szá­mottevő változás. Ezek: a nemzetközi fizetési mérlegek nagyfokú kiegyensúlyozatlansága, a fizetőképes kereslet, különösen a nemzeti árupiacon általában alatta maradt a kínálatnak és így elmaradt a beruházási piac fellendülése is. A tőkés konjunktúraszakértők már 1977 közepe tá^án hangot váltva a mérsékelt fejlődés hirdetőivé váltak. Az OECD-országok szakértői 1976 végén 5—5,2 százalékos gaz­dasági növekedést feltételeztek 1977-re a szervezethez tar­tozó országokban (azaz a fejlett tőkés országokban). Az év közepén ez a szám 4,5 százalékra módosult, az év végére pedig már úgy vélték, hogy nem lesz több mint 3,5 száza­lék. A munkanélküliség aránya 1977-ben a várakozástól eltérően 5,2 százalékról 5,8 százalékra nőtt. Az USA-ban a gazdasági fejlődés lendülete 1977 első félévében kedvező volt, az év második felében azonban visszaesett — a remények összeomlottak. Az amerikai gyáriparosok 70 százaléka azt állítja, hogy 1978-ban a fej­lődés még kedvezőtlenebb lesz és nem éri el az évi 4,2 százalékot. Az NSZK-t viszonylag kevésbé érintették az 1974. és 1975. évi válsághullámok, mint a többi fejlett tőkés orszá­got. Az 1977-re előirányzott 5—6 százalékos gazdasági nö­vekedés várhatóan mégsem lesz 3 százaléknál magasabb. A gazdasági élet felhajtó ereje a külkereskedelem, amely 1977-ben is óriási aktívumot hozott az országnak, kb. 18— 19 milliárd dollárt. Az NSZK-ra — mindenekelőtt az USA részéről — óriási nyomás nehezedik. Arra kívánják rávenni, hogy „pörgesse” fel a belső gazdasági konjunktúrát is és ezzel mérsékelje az exportexpanziót, illetve nagyobb importke­resletet támasszon. Japán is hamar túljutott a gazdasági válság okozta sokk állapotán, de nem nyerte vissza á fejlődés korábbi lendületét, csupán a külkereskedelemben ért el kiemelke­dő sikereket 1977-ben. A japán aktívum várhatóan 13—14 milliárd dollár lesz. Franciaországban a deflációs politika a gazdasági nö­vekedés helyett a gazdasági egyensúly helyreállítását tart­ja napirenden. Anglia és Olaszország még mindig a fejlett tőkés Or­szágok két leggyengébb pozícióban lévő állama. Ha nem is egyforma mértékben, de 1977-ben is a külföldi hitelek adta „vitamin” pumpált életerőt az angol és az olasz gaz­daságokba. Az 1978. évi gazdasági kilátásokat nagymértékben b folyásolja az a tény, hogy az OPEC legutóbbi Caracasban lezajlott értekezletén a nyersolaj árát nem emelték fel, pontosabban félévre „befagyasztották” a jelenlegi árat. Ez nemcsak az USA külkereskedelmi mérlege, hanem a nem­zetközi inflációs folyamat szempontjából is nagy jelentő­ségű, mert valószínűleg lassítja az általános áremelkedési tendenciát és segítheti a beruházási kedv megélénkítését is. prognózisok szerint 1978-ban is folytatódik a vi- ■ ^1 szonylag lassú, ellentmondásokkal terhes fejlődés. ■ 1 Várható, hogy a tőkés kormányok további protek­cionista intézkedéseket hoznak, amelyek a belső piacokon a kereslet élénkülését eredményezhetik. A kormányokra nyomasztóan hat a munkanélküliség magas szintje. Éppen ezért valószínűleg azok az erők kerekednek felül, amelyek különböző közmunkák révén a gazdasági-szociális gond enyhítését szorgalmazzák. W. I. Veszélyes játék A rany bicikliláncot is lehetett kapni Lon­donban a karácsonyi vásáron. Ha a gyereknek már mindene megvan, az ilyesmi aztán igazán alkal­mas ajándék. Valószínű azonban, hogy egy másik já­tékot már valamivel többet vettek meg — bár remélhe­tőleg nem túl sokan. A tár­sasjáték címe: „ Amerika el­pusztítása atomfegyverrel”. A résztvevők abban verse­nyeznek, hogyan tudják a katasztrófa után újjáépíteni az országot. A rövid ismerte­tésből nem derül ki, de fel­tehető, hogy a gyerekek csak dobókockát dobnak, miután az atombombát már ledobta valaki Amerikára. Hogy ki, arra a játék természetesen nem utál egyértelműen. Ha azonban a játékosok a más­fél millió 8 és 14 év közötti angol gyerek közé tartoznak, akikhez az év első felében eljutott az International Pub­lishing Corporation „2000- ben” című „szenzációs” képre­génysorozata, akkor nyilván hamar kitalálják, hogy a tá­madók csakis a „volgaiak” le­hettek. A sorozat drámaian kezdődik. Az első képen a Daily Mirror (ne feledjük: képzeletbeli) szalagcíme: „Háború a Kelettel”. A cím­oldalon a tudósítás: „Ezer ki­lométeres hosszúságban meg­rendült a NATO acélgyűrűje a volgai fronton...” A továb­bi képeken atomrakétákat lőnek ki föld alatti, silókból, mélyen Ázsiában. A támadó „volgai” harckocsik, egyikén nagyon halványan, de annak számára, aki már látta né­hányszor, jól felismerhetően, egy cirillbetűs szó áll — ki­nyomtatni is alig merjük, mert annyira hihetetlen — Lenin neve. Az angol iskolá­sok azt is saját szemükkel láthatták, amint egy bizonyos Vazskov marsall elrendeli, hogy végezzék ki a brit mi­niszterelnököt, aki — ez ta­lán jóslás 1999-re? — feltű­nően hasonlít a konzervatív ellenzék jelenlegi vezetőjére, Margaret Thatcher asszony­ra. A „volgaiak” láttán érthe­tően a londoni szovjet nagy- követségre mentek kommen­tárt kérni az angol újságí­rók. Figyelemre méltó, amit a sajtóattasé mondott: „Tu­lajdonképpen nem az a fon­tos, hogy melyik országra emlékeztet a képregény. Elvi kérdés, hogy a gyerekeket megfelelő légkörben, más né­pekkel szembeni gyűlölettől mentesen kell nevelni”. Bedő Iván Carter Varsóban James Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, aki csütörtökön a késő esti órák­ban érkezett Varsóba, dél­ben koszorút helyezett el az ismeretlen katona emlékmű­vén, majd a varsói felkelés hőseinek, a hitlerizmus alatt elpusztult 800 ezer varsáinak emléket állító szobor talap­zatán. Ezután a szejm, a len­gyel parlament épületéhez hajtatott, ahol Edward de­rek, a LEMP KB első titkára fogadta. Ezután megbeszé­lést tartott Gierek és Carter. A megbeszélést ebéd kö­vette, s ebéd után a szejm épületében megkezdődtek a lengyel—amerikai plenáris tárgyalások. A késő délutáni órákban Carter elnök sajtó- értekezletet tartott. Tito—Arafat találkozó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő Brioni szigetén fo­gadta Jasszer Arafatot, a Pa­lesztinái Felszabadítás! Szer­vezet végrehajtó bizottságá­nak elnökét, aki baráti láto­gatáson tartózkodott az or­szágban. A Tamjug hírügy­nökség jelentése szerint Ara­fat tájékoztatta az elnököt a PFSZ álláspontjáról és tevé­kenységéről. Szálját—6 A Szaljut—6 pénteken, moszkvai idő szerint déli ti­zenkét óráig 1454 Föld körüli fordulatot tett meg, ebből há­romszázat legénységgel a fe­délzetén. Romanyenko és Grecsko az űrállomáshoz kapcsolt Szojúz—26 űrhajó hajtóművének segítségével pályamódosítást hajtott vég­re. Az űrhajósok folytatták a földfelszín és a világóceánok vízterületének megfigyelését, amelyeket a különböző tudo­mány- és népgazdasági ágak hasznosítanak majd. Romanyenko és Grecsko közölte a repülésirányító központtal, hogy közérzetük jó, az űrlaboratórium beren­dezései kifogástalanul mű­ködnek, a kutatási progra­mot menetrendszerűen vég­rehajtják. Smith újévi üzenete A nyugatnémet kormány a jövő esztendőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy — mindenekelőtt euró- pában — a béke tovább erő­södjék — jelentette ki újévi üzenetében Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja. A kormányfői üzenet sze­rint 1978 „nem lesz könnyű év” a nyugati világgazdasá­got sújtó recesszió — jólle­het az NSZK a szövetségesei­nél jobb mérleget könyvelhet el — jövőre is folytatódik. Schmidt szerint „az utóbbi hetek heves valutapolitikai fejleményei ugyan azt mu­tatják, hogy a márka világ­szerte nagy bizalomnak ör­vend, ez azonban számos — sémákkal meg nem oldható — probléma elé állítja az or­szágot. Az NSZK első számú prob­lémája változatlanul a ma­kacsul magas munkanélküli­ség. A kormányfő szerint ezt a kérdést „csupán lépésről lépésre, nagy nehézségek árán” sikerülhet hosszú tá­von megoldani. Felszólította a nagyvállalkozókat, a szak- szervezetek és mindenekelőtt a fogyasztók millióit arra, hogy támogassák a kormány erőfeszítéseit az infláció és a munkanélküliség ellen foly­tatott kettős harcában. Á testvérországok életéből Egy búvár-szerelő portréja N em könnyű feladat az Urál déli vo­nulatától a Kárpátokon át megépí­teni az orenburgi gázvezetéket. Több mint 200 folyó természetes akadályát kell leküzdeni, vannak köztük európai fo­lyamóriások, tavak, mocsarak, patakok. Az egyik legnehezebb feladat megépíteni a ve­zetékeket a volgográdi víztárolón át, hi­szen ez az emberkéz teremtette valóságos tenger, területét tekintve meghaladja a 3 ezer négyzetkilométert, vagyis ötször ak­kora, mint a Balaton. Áz első okmányok Ennek a vezetéknek az építését a KGST-országok számos szovjet tervező és építő vállalat mestereire bízták. A nagy­szabású munka bonyolult és szerteágazó gépezetének irányítását az Országos Víz­alatti Gázvezetéképítő Trösztre ruházták. A trösztnél készült terveken először 1976-ban jelent meg az orenburgi gázveze­ték felcím. Az első okmányokat nézegetve csak száraz számoszlopokat és szűkszavú számításokat lát az ember. De ezekben benne van a víz alatti szerelést végző szak­munkások hétköznapjainak hősies munká­ja. A Dnyeper medrével a tröszt búvárai a vezeték NDK-s szakaszán, Kremencsug térségében ismerkedtek meg. Az 1500 mé­ter széles, nagy vízhozamú folyón nem ép­pen január volt a legkedvezőbb hónap a munkához. S ehhez még hozzá kell számí­tanunk a vezetékfektetés kellemetlen „kí­sérőit” — az erős sodrást, a jégkását és a hullámzást. A kiváló szaktudás és az ön- feláldozás azonban legyőzött minden aka­dályt és a 2200 tonnás csőkígyó fektetésé­vel két nappal a határidő előtt végeztek. NDK-s barátaink se maradtak le, ponto­san működtek a különböző német városok gyáraiból érkezett gépek. Miféle foglalkozás is az, hogy búvár? Számomra maga a szó mindig hősies vállalkozást jelent, valamelyes romantikus színezettel. Pedig a modem búvárok nem­csak mozogni, hanem dolgozni is tudnak a vízben. Közéjük tartozik Anatolij Szimvolo- kov elsőosztályú búvárszerelő, akit szeret­nék most bemutatni. Jó két évtizede elvá­laszthatatlan a víztől és joggal nevezik a víz alatti csőfektetés veteránjának. Egy év a víz alatt Hova el nem juttatta ez a nyughatat­lan foglalkozás! Szimvolokov sziklákat robbantott Szi­bériában az Angara medrében, gázvezeté­keket fektetett a Volgán, és a Kámán, Finnországban pedig egyebek között a Sai- maai-öböiben. Csaknem 8 ezer órát — majd egy teljes évet! — töltött víz alatt. Korántsem minden búvár dicsekedhet ilyen teljesítménnyel. Anatolij különösen két munkára büszke: arra, hogy részt vett két nagy KGST-beruházásban, a Barátság olajvezeték és a legnagyobb európai, az orenburgi gázvezeték fektetésében. — Miben rejlik a víz alatti gázcsőveze- ték-fektetés titka? — Túlzás nélkül elmondhatom, hogy a búvár a víz alatti munkák főszereplője, különösen amikor a hajlított és összehe- gesztett szakaszt kell a mederbe süllyesz­teni. Búvárruhában kutatja végig az em­ber a medernek azt a szakaszát, ahol a cső ágya lesz, sziklákat robbant, ha szükség van rá, segít kiszabadítani a súlyos csőkí­gyót tartó pontonokat és gondosan ellen­őrizni a csőfektetés minőségét. S mindezt szinte teljes sötétségben, jóformán csak a tapintásra hagyatkozva. Sokkal nehezebb a folyami búvár dolga, mint a tengerben dol­gozóé, mert a zavaros vízen még az erős reflektor fénye is alig hatol át. A csőkígyó áthúzását komoly előkészü­letek előzik meg: többszörös, gyantával át­itatott szigetelőréteg kerül az összehegesz- tett csövekre, rá kell erősíteni a rögzítő terhet, és még sok máshoz is kell értenie. — Az ön életrajzától elválaszthatatlan a szocialista gazdasági integráció fogalma. — így van és jóleső tudat, hogy az én szerény munkám is hozzájárult az első kö­zös létesítmény, a Barátság olajvezeték el­készültéhez. Brigádunk akkor Szizranynál találta szemben magát a Volgával. A folyó ott 900 méter széles. Megvizsgáltuk a med­ret, 400 méteren át sziklák alkotják. Ko­rábban a régi módszerrel készítettük a cső­vezetékek ágyát: a robbanóanyagot egy­szerűen leraktuk a mederre és felrobban­tottuk. Nem túl hatékony módszer. Újat ja­vasoltunk helyette, azt, hogy a meder ta­lajában előkészített furatokba tesszük a rob­banóanyagot. Ez a módszer jól bevált. Egyedülálló teljesítmény Az orenburgi gázvezeték egyedülálló létesítmény, s a víz alatti munkái is egye­dülálló megoldást igényeltek. Különösen emlékezetes számomra az 1976-os év, ami­kor a volgográdi víztározónál dolgoztunk és a szokottnál korábban beállt a kemény tél. A vizen a jég szinte szemünk láttára hízott és összeroppantással fenyegette az úszódarút. Fennállt a veszély, hogy bár­melyik pillanatban elszakadhat a drótkö­tél, amely az uszályt és a csőkígyót össze­kötötte. Rádión a jégtörőhajók segítségét leértük, így aztán az egyik hajóvágta úton fektettük a helyére a csövet. Szemben a parton virágokkal fogadtak bennünket^a kompresszorállomás csehszlovák építői. Együtt ünnepeltük meg a pártok „összekö­tését.” Borisz Buszigin APN — KS „Arany”-kezűek Munkácson A Munkácsi Bútoripari Kombinátban népes gyűlé­sen ünnepélyesen köszön­tötték Vaszilij Jáncót, a kettes számú műhely gép­kezelőinek brigádvezetőjét abból az alkalomból, hogy 1977-ben Állami díjjal tün­tették ki. Az ünnepelt brigádjával az SZKP XXV. kongresszu­sának napjaiban a tervnél 12 százalékkal szigorúbb normákat vállalt saját kez­deményezésből, ugyanennyi százalékkal csökkentették egyes műveletek munkaigé­nyességét, negyedévenként egy napon kizárólag meg­takarított anyaggal dolgoz­tak, ezáltal terven felül 50 darab „Zakarpatyje” ebéd- lőgamitúra gyártását tették lehetővé. A brigád vállalásait ne­gyedévről negyedévre rend­szeresen teljesíti, sőt túltel­jesíti. Kezdeményezése mind a kombinátban, mind Munkácson, sőt Kárpát- Ukrajnában is elterjedt, 433 brigád dolgozik Jáncóék munkamódszere szerint. — Elhatároztuk, hogy ko­rábbi vállalásainkon is túl­lépünk, — mondta a kitün­tetett brigádvezető a gyű­lésen, — a jubileumi év utolsó negyedévében gép­kezelőink nem egy, hanem három napig dolgoztak megtakarított anyagból, így terven felül 2,5 ezer rubel értékű terméket állítottunk elő. Jáncó katonai szolgálatá­nak letöltése után, 1953-ban lépett be a kombinátba. Ma a Lenin-rend, az Októberi Forradalom-rend, a Munka Vörös Zászló érdemrend kitüntetettje. A hagyomá­nyos munkácsi munkaün­nepen a közelmúltban el­nyerte a „város legjobb munkása” címet. Brigádjában negyvenket- ten dolgoznak Gyaluló, fu­gázó, fúró, csiszoló és egyéb gépeken dolgoznak. A gép­kezelők szakmájuk meste­rei, mint beállító lakatosok is megállják helyüket. A legjobb újítójuk maga a brigádvezető, aki alkotó munkavégzésre ösztönzi társait. Nem véletlen, hogy a brigádnak számos ötletes, magakészítette segédberen­dezése van, amely meg­könnyíti a munkát. Sokat tesznek a termelé­kenység növeléséért. Kor­szerűsítik a technológiát és a munkaszervezést, a be­rendezéseket, mind hatéko­nyabban használják ki a gépeket. A kezdeményező rendszerint maga Jáncó. V. Tairov APN—KS

Next

/
Thumbnails
Contents