Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-30 / 306. szám
1977. december 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szövetkezetek 00 Összefogás a jobb ellátásért MEGYÉNKBEN A HÁROM SZÖVETKEZETI ÁGAZAT egyenként is igen jelentős társadalmi, gazdasági erőt képvisel. A fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezetek együttesen megyénk felnőtt lakosságának több százezres tömegét tömörítik. Az ipari szövetkezetekben dolgozik a megye ipari munkásságának több mint tízezres gárdája. A termelési és forgalmazási értékeik milliárdokkal mérhetők. A három ágazat külön-külön fontos népgazdasági terveket valósít meg. Jó néhány éve már annak, hogy felvetődött: szervezett összefogással — termelési, értékesítési és szolgáltatási kooperációval — hatékonyabbá lehetne tenni a működést, amellyel elsősorban a helyi lakosság ellátását szolgálhatnák jobban. Legutóbb a három megyei szövetség koordinációs bizottsága 1976-ban adott ki egy közös ajánlást, amelyben javaslatokat tettek a szövetkezetpolitikai és gazdasági együttműködés fejlesztésére. Bizonyos területeken azóta jelentős előrehaladás történt. Különböző kulturális és sportrendezvények szervezésében, vetélkedők közös megtartásában, egy-egy nagy községben kulturális társulás létrehozásában kibontakozóban van az együttműködés. Gazdasági téren sokat fejlődött a kapcsolat az áfeszek és mezőgazdasági termelőszövetkezetek között. A kereskedelmi jellegű együttműködés több mint 120 millió forint értékben realizálódott. A hagyományos kertészeti termékek — gyümölcs, zöldség — és vágóállatok értékesítése mellett az áfész-ek tartósított húsféléket, zöldségkonzervet és szeszipari árukat is jelentős tételben vásárolnak a lakosság ellátására a mezőgazdasági szövetkezetektől. A legtöbb helyen közös intézkedési terv alapján segítik a háztáji férmelést, értékesítést. Néhány községben közösen, társulás formájában szervezik az almásláda gyártását, hogy ezzel is enyhítsék a göngyölegellátás krónikus gondjait. Vannak szövetkezetek, amelyek a szállítóeszközök átengedésével segítik egymást a csúcsforgalmi időben, illetve ezzel csökkentik a holtszezont. AZ IPARI SZÖVETKEZETEK RÉSZVÉTELE a kooperációban a másik két ágazat kezdeti együttműködéséhez viszonyítva is igen alacsony. Az. áfész-ek az ipari szövetkezetektől 1977-ben mindössze 18 millió forint értékű árut szereztek be. Ez a fogyasztási szövetkezetek áruforgalmának a fél százalékát sem teszi ki. Igen gyenge az építési és épületkarbantartási szolgáltatás igénybevétele. A szakipari és gépkarbantartási szolgáltatás is messze a lehetőségek mögött van. Két év alatt az ipari szövetkezetekből igénybe vett szolgáltatás mindössze 19 millió forint értékű. A megyei koordinációs bizottság a minap értékelte a három ágazat kapcsolatát. Megállapították, sok még a kihasználatlan lehetőség, az eddigi alkalmi évközi kapcsolatokat tervszerűbbé kell tenni. Már az éves tervek készítése előtt vegyék számításba a partnerszövetkezetek lehetőségeit. Szükséges lenne, hogy az áfész-ek közös vállalata a Kelet-Szövker. tárgyaljon a megyében működő ruházati és cipőipari szövetkezetekkel. Az exporttermelésre beállt ipari szövetkezetek nyilván a megye lakosságának alapellátására nem vállalkozhatnak, de a jelenleg forgalmazott áruknak sokszorosát gyárthatnák a választék gyarapítására. A szabolcsi emberek ne csak exportból visszamaradt rakamazi lábbelit tudjanak vásárolni, hanem annál jóval többet. Hogy ez valósággá váljon és az üzletekben a keresett szabolcsi termékekből több legyen, a szerződések megkötéséről már a következő napokban dönteni kell. A MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK a kisebb községekben egy-egy épület vagy épületrész átadásával szolgáltató műhelynek adhatnának helyet, ahová szakembert, például fodrászt az ipari szövetkezetek biztosítanának. Tovább szükséges fejleszteni az áfész-ek és mezőgazdasági szövetkezetek összefogásával a községekben a lakosság gyümölcs-zöldségellátását és előbbre lehetne lépni a közétkeztetés fejlesztésében is. Célszerűnek látszik a mezőgazdasági termékek feldolgozására társulásos alapon tartósító- és léüzemeket létrehozni. Egyre inkább indokolt az ügyintézés gyorsítása érdekében gépi adatfeldolgozásra és ügyvitelszervezésre társulni. Mindezeket lehet ajánlani országos és megyei szintről egyaránt, de foganatja akkor lesz, ha az érdekelt szövetkezetek helyben intézkednek. A konkrét szükségletek és lehetőségek is ott jelentkeznek. Most készülnek az 1978. évi tervek. A szövetkezetek vezetői — mind a három ágazatban — akkor mondhatják el, hogy jól szolgálják a népgazdasági és helyi érdekeket, ha figyelembe veszik a saját gazdaságukon kívüli lehetőségeket is. Nem lehet presztízskérdés, ki kit keressen fel! A cél közös: a lakosság jobb ellátása. CS. B. Varga Gusztáv „civilben” látogatja régi, kedvenc gépeit. „Nyugdíjas" gép Nagyecseden Olasz ház a Kraszna partján A régi és az új találkozik a nagyecsedi Kraszna-töltés lábánál. Műtárgyak, gépek kapcsolódnak egymáshoz, hogy emberi parancsra ártalmatlanná tegyék a nem kívánatos vizet. A fehér lepellel takart töltés közvetlen közelében áll a meredek tetejű, boltíves ház. Nincs párja a megyében, talán az országban sem. Új szivattyútelep Az olasz építőmesterek közvetlenül a világégés előtt, 1914 elején fogtak a ház építéséhez. Szolgálati lakásnak szánták, kicsit távolabb hosz- szú színt építettek a szivaty- tyútelep monumentális gépeinek. Másodszor tombolt a háború, amikor 1942-ben az említett színben magyar és ukrán munkások az elektromos szivattyútelep (és villanytelep) gépeit szerelték. A közeli falvakban még ki sem heverték az árvízkatasztrófát, amikor az ecsedi határban elkezdték építeni az új szivattyútelepet, ennek átadására 1972-ben került sor. Az olasz mesterek alkotása, a szín sokáig dacolt az idővel, de tavaly a teteje megrongálódott. A furcsa tető- szerkezetet idén kívülről rendbehozták, a belső felújításokat jövőre végzik el. Ügyelnek arra, hogy minden megmaradjon eredetiségében. A fekete monstrumok, a gépek is megkülönböztetett figyelemben részesülnek, a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei műemlékként kezelik a 60 éve munkába állt gépeket. Ezek a masinák elérték ugyan a nyugdíjkorhatárt, de még mindig készenlétben állnak, A modern gépek kezelője Papp Sándor. ha netán belvíz öntené el a környéket, a jókora kerekek forgásba lendülnének ... Szén — készenlétben A régi szivattyú embernél magasabb kerekeit a gőz forgatja. A jó öreg kazánban december 17-én sikeres nyomáspróbát tartottak. Az egyik helyre verzális, sárga betűkkel ezt írták: „GANZ ÉS TÁRSA DANUBIUS, 1914.”. A gyártócég és a dátum. A szelepes vezérmű igen látványos a rézcsövekkel és a műszertáblákkal. A nagy kerék mellett látható egy generátor, a telep jó pár évig áramot szolgáltatott. A 65 éves Varga Guszti bácsi nyugdíjas gépész. Negyvenhárom évig dolgozott a telepen, kedvenc gépei segítségével küzdött a láppal, a természettel. örül, hogy utódja is gondos, itt egy szem rozsda sem látható. Mint mondja, a szín melletti épületben 5 ezer mázsa szén áll készenlétben arra az esetre, ha gőzgépekkel is szívatni kell a vizet. Az újabb szivattyútelepet és a legújabbat elektromos áram működteti. A mostani gépész Papp Sándor. Magyarázza, hogy a láp vizét a szivattyútelepek segítségével „átemelik” a Krasznába. Több hordozható szivattyút is gondoz, ezeket Diesel-motor üzemelteti. A gépház fala mellett öt talicskát is mutat, itt állnak bevetésre készen, hóolvadás után a hagyományos módon segíthetik a védekezést. Hármas biztonsággal Szép ívű műtárgy a zsilip. Alatta jó kartávolságnyi csatorna, amelynek két széle befagyott, középen keskeny csíkban csordogál a víz a Krasznába. A tiszta időben a töltésről ellátunk a láp közepéig. Papp Sándor azt mondja, hármas biztonsággal vigyáznak arra, hogy a lápon ne legyen víz. Ha ez így van, jövőre még több kukoricát adhat a fekete föld. Szöveg: Nábrádi Lajos Kép: Mikita Viktor L eszólt a titkárnő telefonon: jöjjön fel János bácsi, lefőtt a kávé. — Nagyon szerettek engem, minden osztályon. Ha a titkárságon főtt kávé, odahívtak, ha a könyvelőknél, akkor ott ittam. Most magamnak főzök, magamat szolgálom ki, s a régi jó időkre csak emlékezem. Nyugdíjasok ülnek terített fehér asztalnál. Mint ilyenkor szokás, az egészségi állapotok részletes megtárgyalása mellett elhangzik a kérdés: hogyan is volt? Tizenöt éve is elmúlt már annak, hogy három kereskedelmi szerv egyesült és megalakult az AGROKER Vállalat. Nem nagy létszámú intézmény alig több mint 160 embert foglalkoztat, és nem nagy múltú intézmény, de már 22 nyugdíjasa van. Vadon János egy a huszonkettő közüL — Arra nagyon büszke vagyok, — szokta emlegetni — hogy a raktári rendet én alakítottam ki. Amikor a három vállalat egyesült, nagyon nehéz körülmények között voltunk, s az alkatrészosztályhoz tartozó raktár volt az enyém. Nem a raktáros szakmát tanultam.- Lakatos voltam, de a szakmától függetlenül a rend mindenütt fontos. Én olyan rendet alakítottam ki, hogy az alkatrészek között behunyt szemmel is el lehetett igazodni. A nyugdíjasok, a nyugdíjastalálkozó alkalmából végigjárták a telepet, a raktárakat — minden évben megteszik —. Rá-rácsodálkoznak a fejlődésre. Aki tíz évvel ezelőtt ment nyugdíjba, — mint a most 69 éves Vadon János is, — a változást, a fejlődést élesebben látja. — Amikor én kezdtem, 30—40 millió forint volt az alkatrészkészlet. Amikor nyugdíjba mentem, már százmillió, én nem tudtam elképzelni, hogy valamikor idáig jutunk, hogy több százmillió legyen. Ebben is benne van a mező- gazdaság fejlődése. — Azt csak én látom, hogyan fejlődött a mezőgazdaság. Mielőtt a vállalathoz kerültem, a nyírbátori gépállomáson dolgoztam. Már akkor is voltak jó munkaeszközök, de a kombájnok mellett még zúgtak a cséplőgépek, még elő kellett venni a kaszát. Persze, más dolgokban is le lehet mérni a fejlődést. Az én munkaidőm, hajnaltól késő estig tartott. Menni kellett, szervezni, meggyőzni. Amíg fiatal volt, az ember bírta A maiaknak már nem kell ezt csinálni. Úgy vannak vele sokan, alig várják, hogy kiteljen a „nagy év”, hogy nyugdíjba mehessenek, hangsúlyozva: akkor majd jól kipihenik magukat. — Vágytam én is a nyugdíjas napokra, de nem tudom, mikor dolgoztam többet, azelőtt, vagy most. Van egy kis kertem, kertészkedem, almát termesztek. Abban vagyok hajnaltól késő estig. Jól jön egy kis kiegészítés a nyugdíjhoz. A mozgásra is szükség van. Eltelt egy nap. Zakatol vissza Nyírbátor felé a vonat, és a hajdani raktáros, a mai kertészkedő nyugdíjas, a kupé jó melegében elmélázik: „Azért valahogy mégis csak nagyobb rend volt az én időmben, abban a raktárban. Az alkatrészek cikkszám szerint, emelkedő sorrendben szépen sorakoztak. A filléres csavarnak ugyanolyan értéke volt, mint annak, ami több tízezer forintot ért. Ámbár meglehet, ha jobban oda nézek, ha megfigyelek mindent... talán mégis csak rend van ott.” Seres Ernő Szoboksi portrék Jjg§ „FillérekHörző]e Kérdések a tudományról ■ 1 »agy reményeket fűz■ , I tünk az elmúlt év■ I I ben ahhoz a döntéshez, hogy a Debreceni Akadémiai Bizottság keretében megyénk tudományos kutatói is bekapcsolódnak az országos munka véráramába. Úgy tűnt, hogy ezzel nagy lépést teszünk afelé, hogy tevőlegesen valóra váljanak a párt tudomány- politikai irányelvei, s Sza- bolcs-Szatmárban is lendületet kapjon a valódi tudományos munka. Ha most mérleget akarnék készíteni, mi is történt, úgy egyetlen rövid monda- tocskával elintézhetnék az ügyet: a pathológusokon kívül egyetlen más területen sem alakultak ki szorosabb kapcsolatok. Néhány valóban tehetséges orvos lelkesedése volt az egyetlen eredmény. Munkájuk igazolta a törekvés jóságát: már az idén is jól összehangolt kutatási terv segítette munkájukat. Most legfeljebb arról lehet vitatkozni: ki a hibás. A megyei tudományos élet irányítói, akik kevéssé keresték a kapcsolatot, vagy az akadémiai bizottság, amely szintén ebben a mulasztásban elmarasztalható. Lévén szó mindkét esetben társadalmi munkásokról, még ez a kérdésfeltevés is hiábavaló. Belenyugodni ebbe természetesen oktalanság lenne. Az adott nagy lehetőség ésszerű felhasználásáért mindkét félnek tennie kell. Megyénk tudományos életének számos kérdőjele van. Többek között az, hogy valóban tudományos-e az a tevékenység, amit folytatnak, vajon mindenki tudományos kutató-e, akit annak tartanak. Kérdés az is: az itt folyó munka kapcsolódik-e az országos koncepciókhoz, s alkalmas-e arra, hogy betöltse funkcióját, és termelőerővé váljék. ^^^¥inderre felelni kell, 11 mégpedig harnaro- san. Nem egyszerűen azért, mert idestova 10 esztendeje született meg a tudománypolitikai határozat, s várhatóan el kell számolni szellemi kapacitásunk hasznosításával. A remélt eredmények, és sikerek sürgetnek, főleg most, amikor a modern termelés és a korszerűsödő társadalom várja a tudomány tevőleges eredményeit. (bürget) Kenyér terven felül Mátészalkáról Éves tervét már december 19-én teljesítette a Mátészalkai Sütőipari Vállalat és a 119 millió forintot év végéig tovább gyarapítják. Kenyérből is jelentős túlteljesítést értek el, de egyre több sütemény fogy. Süteményből előreláthatóan több, mint nyolcmillió forint értékkel haladják meg a tervezett ösz- szeget. A vállalat a tervezetthez viszonyítva csökkent létszámmal érte el ezt a jelentős túlteljesítést. A létszámhiányt ellensúlyozták a gépi berendezések jobb kihasználásával és a jubileumi év tiszteletére tett munka- verseny-vállalások maradéktalan teljesítésével.
