Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-30 / 306. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 30. TELEX... A magyar vezetők üdvözlő távirata A magyar vezetők üdvözlő táviratot küldtek Nicolae Ceausescu elvtánsnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, Manea Ma- nescu elvtánsnak, a Román Szocialista Köztársaság első miniszterének. Bukarest Kedves elvtársak! A Román Népköztársaság kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és Románia minden dolgozójának. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép nagy jelentőséget tulajdonít országaink együttműködése bővítésének és barátsága fejlesztésének az élet minden területén, szocializmust építő népeink, a szocialista közösség, a haladás és a béke javára. Ezúton is kívánjuk, hogy Románia népei további sikereket érjenek el a szocializmus építésében, a szocialista Románia felvirágoztatásában. kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, l LOSONCZI PÄL, az Elnöki Tanács elnöke, Napi külpolitikai kommentár Tokiói dilemma TOKIÓBAN NÉZETEGYEZTETÉSI TANÁCSKOZÁSOK kezdődtek az uralmon levő liberális demokrata párt különböző frakcióinak képviselői között a japán—kínai béke- és barátsági szerződést illetően. Pontosabban arról kell egyetértésre jutniuk az uralkodó párt korifeusainak, folytassák-e a Pekinggel másfél éve felfüggesztett tárgyalásokat a két ország közötti béke- és barátsági szerződésről, valamint az aláírás feltételeiről. Mindenképp fogas kérdés ez, amiről többek közt az is tanúskodik, hogy az uralmon levő párton belül megoszlanak a vélemények. A pekingi vezetés ugyanis a szerződéssel meg akarja kötni Japán kezét, s veszélyes vizekre taszítaná a szigetország hajóját. Kínai részről ragaszkodnak ahhoz, hogy a békeszerződésben helyt kapjon az úgynevezett „hegemóniaellenes” záradék. Látszólag ez utóbbi mindkét nagyhatalom — a pekingi szóhasználat szerint „szuperhatalom” —, az Egyesült Államok és a Szovjetunió ellen irányul. Ám a kínai vezetés szerint, miután az amerikai imperializmus hanyatlóban van, s Szovjetunió a „második” (fejlett ipari államok), és a „harmadik világ” (fejlődő országok) „elsőszámú ellensége” (!) különben is elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Államokkal szoros szövetségi viszonyban álló Japán — e záradék elfoLÁZÁR GYÖRGY, a Minisztertanács elnöke. gadása esetén — Amerika- ellenes tartalommal töltené azt meg. Nyilvánvaló, hogy Kína szovjetellenes célzattal szorgalmazza a hírhedt tétel felvételét a békeszerződésbe. De nem kevésbé az is, hogy ez nem vág össze Japán állami érdekeivel. Ezért is mondotta Szonoda Szunao külügyminiszter az LDP külpolitikai bizottsága előtt, hogy „Japán nem ül le Kínával a tárgyalóasztalhoz bármi áron”. A Peking által ez idő szerint megkövetelt ár ugyanis meglehetősen magas: szembeállíthatja Japánt hatalmas nyugati szomszédjával, a Szovjetunióval. Ez semmiképp sem erősítené az ország nemzetközi pozícióját és veszélyeztetné a Szovjetunióhoz fűződő jelentős gazdasági kapcsolatait. A VITA TOKIÓBAN NEM ZÁRUL LE egyhamar: azután is folytatódik majd, hogy Szonoda külügyminiszter visszatért január elejére tervezett moszkvai látogatásáról, ahol — saját szavai szerint — „megpróbálja megértésre hangolni a szovjet felet”. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha Szonoda megfelelő biztosítékokat nyújt arra, hogy a japán—kínai békeszerződés nem vezet a japán—szovjet jószomszédi viszony megromlására. Pálfi Viktor TEHERÁN Farah Pahlavi iráni császárné szerdán átvette a te- heráni egyetem elnöki tisztségét. Hivatalosan nem adtak magyarázatot az ország legnagyobb intézményének élén történt változásra. Az egyetemen 16 ezernél több diák tanul. PÁRIZS Yehudi Menuhin a szerdai Le Monde-ban megjelent nyilatkozatában felhívta művészkollégáit, hogy mindaddig ne hangversenyezzenek Uruguayban, ameddig a montevideói hatóságok fogva tartják Miguel Angel Estrella argentin zongaraművészt. Estrellát december közepén tartóztatták le és néhány nappal ezelőtt uruguayi katonai törvényszék elé állították azzal a váddal, hogy a Montoneros gerillaszervezet tagja. WASHINGTON Mindkét nagy amerikai párt képviselőit magában foglalkozó tíztagú kongresz- szusi küldöttség utazik január 2-án kéthetes látogatásra Kínába, hogy eleget tegyen a kínai népi külügyi intézet meghívásának — jelentette be szerdán a washingtoni Fehér Ház. A delegáció vezetője Alan Cranston demokrata párti szenátor lesz. MAPUTO Egyetlen hatalmas iskola a Mozambiki Népi Köztársaság — az írástudatlanság felszámolása gyors ütemben folyik. Míg korábban csak a kiváltságosok ismerkedhettek meg a betűvetés tudományával, ma már csaknem másfél millió gyermek és több százezer felnőtt tanul írni, olvasni. Minden hetedik városi lakos részt vesz az analfabétizmust felszámoló tanfolyamokon vagy politikai szemináriumokon. Ebbe az országos mozgalomba bekapcsolódnak a falvak is: minden faluban működik oktatási központ. HAVANNA Marcelino Camacho, a legnagyobb spanyol szakszervezeti szövetség, a munkásbizottságok főtitkára, szerdán a kubai dolgozók központjának meghívására néhány napra Havannába érkezett. A Jose Marti repülőtéren a kubai szövetség vezetői fogadták a vendéget. TOKIÓ A japán nemzetvédelmi hivatal (hadügyminisztérium) csütörtökön úgy döntött, hogy száz darab F—15-ös vadászbombázót és 45 darab tenger- alattjáró-elhárító repülőgépet vásárol az Egyesült Államoktól. A vásárlások összértéke 1100 milliárd jen lesz. Ellentétek a junta vezetésében Törvényességi komédia Chilében Váratlan fordulat állt be a Pinochet által elrendelt, és az egész világ által elítélt népszavazási színjátékban: szerdán Hector Humeres, a köztársasági főszámvevőszék vezetője törvényességi óvást emelt a népszavazást bejelentő rendelet ellen, s azt visszaküldette a belügyminisztériumba azzal, hogy a rendelet jogszerűségéhez a junta négy tagjának aláírása szükséges. Az eredeti rendeletet csupán Pinochet és Benavides belügyminiszter írta alá. A köztársasági főszámvevőszék feladata egyfajta törvényességi felügyelet lenne egy olyan országban, ahol az 1973-as katonai puccs óta a jogtiprás mindennapos gyakorlattá vált. Pinochet a maga részéről Humeres rebellis fellépése után hivatalosan bejelentette, hogy a „néhány nappal ezelőtt lemondott és terv szerint január elsejével nyugállományba vonuló” Humeres helyébe a főszámvevőszék élére Sergio Fernandez eddigi munkaügyi minisztert nevezte ki. A törvényességi komédia végére így hamar pontot tehetnek, mivel az UPI hírügynökség szerint január 1. után Pinochet egyszerűen újból átküldi engedélyeztetés céljából a rendeletet — ezúttal a főszámvevőszék új vezetőjéhez. Az események mögött azonban láthatóan nagyobb erők húzódnak meg, mint a ritkán emlegetett főszámevevő személyes ellenvéleménye. Megfigyelők az eseményeket kapcsolatba hozzák a junta vezetőségén belüli ellentétekkel. „A rendelet aláírásától ugyanis tartózkodott például Leigh tábornok és Merino tengernagy is. Az AP hírügynökség santiagói tudósítója most közli, hogy „megbízható forrásból” a birtokába került Leigh tábornok Pinocethez küldött levelének másolata. Ebben Leigh kijelenti, hogy a népszavazás nem fér össze azokkal a törvényekkel, amelyek alapján a junta kormányoz, és elutasítja a népszavazás tervét. Újságírók kérdésére válaszolva Leigh csak annyit volt hajlandó elmondani, hogy „ez az időszak nem megfelelő a népszavazás kérdésének megvitatásához.” DEL-ÁFRIKÁ: Szembesítés a valósággal A Dél-Afrika ellen elrendelt kötelező fegyvereladási tilalom új nemzetközi körülményeket teremtett abban a harcban, amely a fajvédő rezsim ellen folyik. Az erőviszonyok és a hangulat változását jelzi, hogy a harmadik világ országai az ENSZ tavalyi ülésszakán még reménytelennek tartották egy ilyen embargó elfogadtatását. Idén már nemcsak fegyvereladásra, hanem általános gazdasági szankciókra vonatkozó tervet is terjesztettek a Biztonsági Tanács elé. A tanácsban vétójoggal rendelkező három tőkés nagyhatalom, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország ellenállásán az általános gazdasági szankció terve meghiúsult — a fegyverszállítási embargót azonban kénytelenek voltak „átengedni”. LÉNYEGES HALADÁS 1963-ban már volt egy önkéntes fegyverszállítási embargó Dél-Afrika ellen. Ezt azonban a tőkés világ nagy fegyvergyártó és fegyverexportáló hatalmai nem vették tudomásul. A mostani fegyverszállítási tilalom elvben kötelező — s ez lényeges haladást jelent. Világosan kell látni azonban, hogy a fajvédő dél-afrikai rezsim ellen életbe léptetett fegyverszállítási tilalomnak egyelőre inkább erkölcsi és politikai, semmint gyakorlati jelentősége van. Az elmúlt években Dél- Afrika részben külföldi li- cencek alapján igen komoly hadiipart fejlesztett ki. Jelenleg fegyvereinek 75 százalékát és teljes lőszerszükségletét belföldön állítja elő. Gyárt vadászgépeket, harckocsikat és ágyukat és légvédelmi rakétákat — nem beszélve természetesen a modern kézifegyverek sokaságáról. Egy olyan típusú háború szükségletei szempontjából, amelyre a fajvédő kormánynak fegyveres felszabadító mozgalom esetén fel kellene készülnie — ez technikailag több mint elegendő. Éppen ez volt az oka annak, hogy a szocialista országok és a harmadik világ országainak többsége gazdasági szankciókat tartott szükségesnek. Ebben a vonatkozásban azonban a vezető tőkés hatalmak, sőt egyes afrikai országok részéről is olyan óriási kereskedelmi érdekek és gazdasági erők működtek, amelyek megakadályozták a gazdasági szankciók meghozatalát. AZ OLAJCSAPOK LEZÁRÁSA? Egyes vélemények szerint az egyetlen igazán hatásos gazdasági fegyver az olajszállítások teljes tilalma lenne. Ez azonban rendkívül nehezen megvalósítható. Dél-Afrika legnagyobb olajszállítója Irán, amely már közölte, hogy politikai okokból nem függeszti fel exportját. A második és harmadik helyen a szállítók sorában Szaúd-Ará- bia és az olajsejkségek állnak. Ezek éppen most tárgyalnak arról, hogy a dél-afrikai rezsim nem devizával, hanem arannyal fizet a szállított olajért. (Dél-Afrika a tőkés világ legnagyobb aranytermelője.) Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy becslések szerint az utóbbi években Dél-Afrika öt évre elegendő olajtartalékot halmozott fel, akkor azt kell mondanunk, hogy a legközelebbi jövőben igen nehéz lenne a fajvédő rezsimet nemzetközi szankciókkal térdre kényszeríteni. Ha figyelembe vesszük, hogy még a visszautasított gazdasági szankciók alkalmazása sem hozhatna egyköny- nyen eredményeket — lemérhetjük a fegyverszállítási tilalom korlátozott stratégiai jelentőségét Dél-Afrika számára. Ezeknek a tényeknek az ismeretében a dél-afrikai rezsim megkeményítette magatartását és a kidolgozás alatt álló új alkotmány mégin- kább megmerevíti a rendszert: intézményesíti a valamivel több mint 4 millió fehér abszolút uralmát 18 millió jogfosztott fekete felett. AHOL A KÜZDELEM ELDŐL Az előzmények alapján ezért valószínű, hogy a dél/Vtt/\S(HE TZ. afrikai helyzet alakulásában nem külső erők (tehát nem a fegyverszállítási tilalom vagy az esetleges későbbi gazdasági embargó) játssza majd a döntő szerepet. Az igazi küzdelem országon belül dől el. A nagy kérdés az, hogy a fekete többség egyre erősebb nyomásával szemben a két részre tagolódott fehér kisebbség milyen politikát választ. A több mint 4 millió fehér többségét a 2,5 millió búr (afrikaner) teszi ki. Ez a holland eredetű és több mint 300 éve Dél-Afrikában élő telepesréteg a politikai hatalom és az erőszakszervezetek birtokosa. Egyben ez a fajvédő politika „kemény magva”. A körülbelül másfél millió angol származású kisebbség vezetői afféle bátortalan liberális ellenzék szerepét játsszák. Tényleges alternatív politikát azonban a „kemény maggal” szemben mindeddig nem sikerült ki- dolgozniok. Végső elemzésképpen tehát azt kell mondanunk, hogy a fegyverszállítási tilalom a helyzet lényegén még akkor sem változtat, ha egyébként kezdete lenne egy komolyabb, gazdasági szankciókhoz vezető politikának. A frontok olyan merevek, hogy a nyílt, erőszakos összecsapás aligha elkerülhető. i. e. ÁLOM ÉS VALÓSÁG. (A Weltwoche karikatúrája)
