Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-28 / 304. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 28. AUTÓSOKNAK Szigorítás a műszaki vizsgáknál februártól A közúti járművek műszaki vizsgálatáról; a típusvizsgálatok rendjéről; a forgalomba helyezés előtti és az időszakos vizsgálatokról, a segéd- motoros kerékpárokra vonatkozó tudnivalókról adott ki rendeletet a közlekedés- és postaügyi miniszter. A rendelet értelmében a típusbizonyítvány kiadását az Autófelügyelettől kell kérni, mégpedig: belföldön gyártott jármű esetében a gyártó vállalatnak, külföldről behozott jármű esetében annak a vállalatnak, amelyik kereskedelmi forgalomba kívánja hozni. A típusvizsgálat elsősorban annak a ténynek a megállapítására szorítkozik, hogy a járműtípus megfelel-e a jogszabályban meghatározott műszaki feltételeknek. Abban az esetben, ha a járműtípushoz tartozó járművekből előreláthatólag egy év alatt 50-nél vagy három év alatt 100-nál többet helyeznek belföldön forgalomba, akkor azt is vizsgálni kell, hogy gazdaságos-e a járműtípus hazai üzemeltetése, valamint biztosíthatók-e az üzemeltetésnek, a karbantartásnak és a javításnak a hazai feltételei. A legtöbb autóst természetesen az érdekli: mennyiben változott az időszakos műszaki felülvizsgálat rendje. A biztonságos közlekedés megköveteli, hogy a forgalomban csak műszakilag kifogástalan járművek közlekedhessenek. A személyi tulajdonban levő gépkocsik műszaki felülvizsgálatának a rendje a következő. — a jármű gyártási évétől számított hat éven belül 3 évenként; — hatnál idősebb, de tíz évnél még fiatalabb gépko-. csíknak 2 évenként; — tíz éven túl pedig egy- évenként kell megjelenni kötelező műszaki vizsgán. Segédmotoros kerékpár csak abban az esetben bocsátható közúti forgalomba, ha olyan járműtípushoz tartozik, amelyre az Autófelügyelet típusbizonyítványt adott ki. A .segédmotoros kerékpár hatósági jelzése nem más mint a jármű vázába vagy adattáblájába beütött CM betű és a hajtómotor köbcentiméterben meghatározott hengerűrtartalmát jelző szám. Enélkül a jármű nem közlekedhet. A rendelet jövő év februárjában lép életbe. Jég a salakon AZ ÁB FIZET A Magyar Vadászok Országos Szövetsége önkéntes felelősségi biztosítási szerződést kötött az Állami Biztosítóval^ hogy a vadakkal ütköző járművek vezetői, üzembentartói gyorsabban, egyszerűbben és peres eljárás nélkül is hozzájuthassanak a kártérítéshez. A január 1-én életbe lépő megállapodás szerint a károkért a vadásztár saságok helyett a biztosító fizet. Ezért fontos tudni: a jövőben a járművezetők a kárt — valamennyi, rendelkezésre álló adattal együtt — az Állami Biztosító illetékes fiókjánál jelezzék. Cigányosztály Jánkmajtison Nem lesznek hátrányos helyzetben Az 1970-es árvíz után épült a fehérgyarmati járás egyik legkorszerűbb általános iskolája Jánkmajtison. A körzetesítés eredményeként létszámban is a legnagyobbak közé tartoznak, azonban oktató-nevelő tevékenységük sem marad el a lehetőségektől. A járásban egyedül itt sikerült — jelenleg is működő — cigányosztályt indítani. Mint az osztály nevelője — dr. Iglói Ferencné — elmondja, a tanszersegélyek, egyéb támogatások következtében minden tárgyi feltételt sikerült biztosítani. A szakfelügyelői, igazgatói látogatások feljegyzései azt igazolják: biztos olvasási és írási alapokkal léphetnek tovább, magasabb osztályba a gyerekek. Sántha Ferenc igazgató kíséretében gyakran látogatnak segítőkész érdeklődők az osztályba. A pajtások viselkedése, érdeklődése, munkakedve azt bizonyítja: megérte az anyagi, erkölcsi fáradozást. Hogy mennyire nem megkülönböztetés volt a cél, bizonyítja, hogy felsőbb osztályokban már nem marad ebben az összetételben a csoport. A gyerekek téli szünetre mentek. A kéttucatnyi kispajtás abban a tudatban élvezheti a pihenés örömeit: munkájukkal kiérdemelték ezt, s ha továbbra is így dolgoznak, biztosított magasabb osztályba lépésük. Felvételünk az olvasásórán készült. M. K. Ünnepen, vasárnap is nyitva... Hz öregekért Kisvárdán Megoldották az ünnep- és vasárnapi nyitvatartást is ez év februárjától a kisvárdai öregek otthonában. A tíz éve működő létesítmény átlagosan 20 embert fogad be. Közülük mindössze 3—4-en fizetnek térítést az ellátásért. Az otthonban nagy gonddal ügyelnek a kulturált, tartalmas időtöltésre — de a szervezett foglalkoztatást még nem sikerült megoldani. A munkaképtelen öregek segélyezésére 1 millió forintot biztosít a városi tanács. Rendszeresen 80 idős ember kap kézhez havonta 870 forintot. Az idén 500—500 forintos rendkívüli segélyeket közel 200 esetben utaltak ki. Szociális étkeztetést 4-en 5-en igényelnek átlagosan. Az igénylők száma júniustól 14 új jelentkezővel emelkedett, akik ellátásához 50 ezer forint támogatást kapott a taM agy veszteség érte a nemzetközi filmművészetet és az egyetemes kultúrát: eltávozott az élők sorából Charles Chaplin, halhatatlan alkotások egész sorának szerzője a zseniális rendező, az utolérhetetlen színész, a század egyik legfontosabb kifejezési formájának óriása. Charles Chaplin helyét és rangját a „hetedik művészet” fejlődésének folyamatában nem most — már évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt kijelölték. Az elmélet és kritikai klasszikusai egybehangzóan írták róla, hogy komédiáiban alapvető társadalmi kérdésekkel foglalkozott, anyanyelvként beszélte a filmet, humorában szikráztak az ötletek, az érzelmek széles skáláján bontakoztatta ki gazdagon áradó — és mindig humanista tartalmú — meséit. Chaplin neve hallatán — kivált, ha a fiatalkorú filmekre gondolunk — a mulatságos kisember, a keménykalapos, ormótlan cipőjű, kacsázó járású, sétapálcás Charlie figuráját képzeljük magunk elé. Vajon nem túlzás, ha e művek problematikájáChaplin emlékezete ról szólva „alapvető társadalmi kérdéseket” emlegetünk? Nem. Charles Chaplin — akin a mozinéző hahotázott és aki a legtriviálisabb gégéktől sem riadt vissza, mikor a látványt megszerkesztette — mindig arról beszélt, ami a hatalom és a politika, az élet és az érvényesülés, a közérzet és a boldogság időszerű jelenségeivel függött össze. Bizonyítékok? Tessék. Az ARANYLÁZ a meggazdagodási hajsza elembertele- nítő hatását mutatja be A NAGYVÁROSI FÉNYEK a kapitalista morál kritikája. A MODERN IDŐK leleplezi a burzsoá „gyári kultúrát”. A DIKTÁTOR megsemmisítő erejű szatíra a fasizmusról. Az EGY KIRÁLY NEW- YORKBAN az amerikai szellemiség ellentmondásait pel- lengérezi ki. És szinte minden egyes „Chapliniádához” fűzhetnénk hasonló tematikai meg j egyzéseket. Charlie mesterien mozgott, ügyesen táncolt, hitelesen teremtette meg a legképtelenebb helyzeteket, ragyogóan komédiázott — és még ázt is tudta, amit csak nagyon kevesen : mellékesen, mintha viccelődne, súlyos kérdésekre irányította a figyelmet. A munkanélküliségre, mely ösz- szeroppantja az egzisztenciát; az érzelemszegénységre, mely megöli a kapcsolatokat: a náci tébolyra, mely az egész haladó világ ellen irányult. Haladó művész volt, nyíltan hirdette „felforgató” nézetéit, emiatt abban az országban, ahol — az államhatalom fennen hirdetett propagandája szerint — abszolút szólásszabadság uralkodik, kellemetlenségei támadtak. Nemrégiben az USA megkövette Chaplint, a tények azonban tények: a film alakja a zaklatások és üldöztetések elől távozott Svájcba. A kommunista eszmékkel nem különösebben szimpatizált, de számos szovjet baráti kapcsolatot ápolt. Nagyra becsülnács. A 14 ember „C” telepen lakik. Részükre tisztelettdí- jas gondozónő osztja ki az ebédet. Az étkeztetés gyorsabb lebonyolításához helyet is biztosít a város. Egy „C” lakást alakítanak át ebédlővé, ahová a járási hivatal konyhájából szállítják majd nap mint nap a meleg ételt. A festés és takarítás után napok múlva átadják a helyiséget, ahol terv szerint napi 3—4 órás szervezett foglalkozást is tartanak az öregeknek. A házi szociális ellátás keretében 7 tiszteletdíjas gondozónő 8 idős ember ellátásáról gondoskodik. Ettől több támogatásra szoruló magányos nyugdíjas él feltehetően a városban. Felkutatásukhoz komoly segítséget nyújt a Hazafias Népfront városi elnöksége, a Vöröskereszt valamint az egészségügyi dolgozók. te Eizensteint, sokat segített Alekszandrovnak, hosszabb időt töltött Szimonov társaságában. Charles Chaplin teljesítette vállalt programját. Matuzsálemi kort ért meg és azután is élni fog, hogy eltemetik. (veress) Régi népballada (Ügy sír, úgy kesereg Szekrédj Borbála ...) tanulságai elevenedtek meg szinte egy az egyben a Húszas Stúdió Profán ballada című elgondolkodtató dokumentum- riportfüzérében, miely valóban „ .. .minden részletében mai életünk egy darabját tükrözte.” Az alaphelyzet a párhuzamba állított népballadáéval azonos: az anyját elveszített gazdag árvalány nem tudja megbocsátani apjának, hogy új asszonyt hoz a házhoz, s nem bírja elviselni a mostohát. („Verje meg az isten a cifra palotát, / Béklyóba vezette bús életem sorát. / Szomorú szívemnek keserves kaloda, / Nem kell árva lyánynak a fényes palota.”) Csakhogy a mai történet jóval profánabbal motivált. Az apa és leánya közötti feloldhatatlannak tűnt konfliktus eredője esetükben egy család 3 generációjának céllá és mindent meghatározó életformává emelt egyoldalú anyagiassága, vagyonszerzése volt. A hárommilliós családi palotáért, a másfél milliós balatoni villáért dolgozott 24 éven át az apa (egyébként doktorátussal rendelkező, kitűnő vállalati vezető) feleségével, anyósával, apósával együtt. Az egyetlen gyermek, a „milliomos” Klári mindent megkapott, s ő is a palota bűvöletében élt. Miikor a leány édesanyja meghalt, szobáját 3 évig érintetlenül hagyva őrizték emlékét és percre beosztott forgatókönyv szerint élt együtt tovább a megcsonkult család. De „az emlékezés béklyójában az apa megfojtotta saját újrakezdési lehetőségét”, mert miikor ismét megnősült, a leánya és az apósa—anyósa (utóbbiak vagyonfiéltésbc nem ismerték el az ebhez való jogát, s új asszonyával, akit — és éppen ők! — anyagiassággal vádolnak, gyakorlatilag albérlővé vált a csodapalotában. A leány nem annyira anyagi érdekből, mint inkább önzésből fordul, szembe az apjával. („Egy hitet dobott e apám egy másik hitért. az új asz- szony elvette tőlem és anyutól is az apámat...) Tagadja az apa saját életéhez való jogát. Mindenesetre ő már másért szeretne dolgozni, nem a vagyonért, és elátkozza a mesevillát... Hegyi Imre riporter higgadt tárgyilagossággal volt képes megszólaltatni a családtagokat, a család ismerőseit, barátait, akik valamennyien jól ismerték „az elgondolkodtató történetet”, miközben mértéktartóan beleszőtte a párbeszédekbe a miaga véleményét is, találó, szabatos megfogalmazásokkal és gördülékeny kifejezéssel. A népballada verse és a dallambetétek sajátos hangulatúvá tették ezt az ízig-vérig mai, érdekes produkciót. Merkovszky Pál Karácsony hetében és az ünnep két napján sok jó műsorral lepte meg a nézőt a televízió. Igazán ünnepi ajándék volt. Még a hét közepén láthattunk egy dokumentum- és egy riportfilmet, más-más témájúak ugyan, de mindkettőben domináns a társadalom, az emberek iránti felelősség, az, hogy saját munkánkat mennyire komolyan kell venni ahhoz, hogy a lehetőségeket — éppen a társadalom érdekében — jobban ki tudjuk használni. S hogy szeretnünk és tisztelnünk kell nemcsak a saját munkánkat, hanem azokat az embereket is, akikkel — és akikért — dolgozunk, mert így még többet tehetünk, teszünk értük. Müller Magda és Dobray György Alapállás című dokumentumfilmje Móricgáton készült, s arról szól, hogy az ottani termelőszövetkezet vezetői és maguk a tagok is mi mindent és hogyan tesznek azért, hogy a tanyán, falun élő emberek életmódja, életnívója közti különbség minél kevesebb legyen. Itt is valóban az alapállás a meghatározó. Éppúgy mint Vértessy Sándor „Elfészkelés” című riportfilmjének szereplői esetében is. Ebben a kissé furcsa, túlságosan is keresett című összeállításban munkájukat néhány éve vagy néhány hónapja megkezdett fiatal diplomások szólaltak meg: közgazdász, fogorvos, kertész, katonatiszt, népművelő, tervező- mérnök. Számos olyan esetről tudunk, hallottunk már mindannyian, hogy az állam, a társadalom költségén tanult, diplomát szerzett fiatalemberek nem a tanult szakmájukban helyezkedtek el, ilyen-olyan okok miatt. Az indokők különbözőek voltak, de az ilyen elhatározások azonos tőről fakadtak: ezek a fiatalok valójában nem szerették szakmájukat, ezért nem is hozták meg a kezdeti időben feltétlenül szükséges áldozatot érte. A Vértessy Sándor riportfilmjében nyilatkozók pontosan ellenkező alapállá- súak: nagyon szeretik és tisztelik szakmájukat. S ami igen lény ges: tárgyilagosak. Nem becsülik túl sem önmagukat, sem körülményeiket, sem a nehézségeket. Nem siránkoznak, hanem tesznek, ha kell küzdenek. Bereményi Géza és Kézdi Kovács Zsolt háromrészes filmje, a Fejezetek a Rákó- czi-szabadságharcból, olyan munka, amely nem az eszménnyé vált Rákóczit, hanem a körülményekkel, a sovány lehetőségekkel tisztában lévő, küszködő, széles látókörű, a tények, a dolgok mögé látni képes — és olykor mégis csalatkozó — fejedelmet mutatja meg. Azt az uralkodót, aki nemcsak embernek volt nagy, hanem államszervezőnek, hadseregépítőnek, diplomá- ciateremtőnek is. Ez a film nem a külsőségekre, a látványosságra épült, mégsem nélkülözhetett bizonyos látványos jeleneteket. Ez természetes, hisz’ a televízió egyik sajátossága, hogy* a szöveget képek révén segít rögzíteni, megerősíteni a nézőben. Sajnos — számos igen jó kép mellett — van ebben a Rákóczi-filmben jó néhány olyan képsor is, amely csak ,távoli összefüggésben áll a történéssel, de méginkább a szöveg lényegével. Ezekről lerítt, hogy csupán a látványért, a „történelmi” küilsőségékért, a történelmi hangulatért kerültek szalagra. A film értéke mégis vitathatatlan. Egy nagy történelmi korszák reális szemléléséhez segítette hozzá a nézőt, sél- ülitetett benne egy szándékot, egy óhajt: kézbe venni az e korról szóló újabb irodalmat. Seregi István B ár lapunk Űttőrőposta rovatához érkezett a kis beszámoló, érdemes azon kívül is szót ejteni róla: a baktaiórátházi általános iskolások pár nap alatt megcsinálták, amit annyi éve várnak már sok iskolában a fiúk, lányok. Jégpályát készítettek a salakkal borított sportpályán! „Az őrsök egy része a hő eíla pótolásával foglalkozott, a többiek a vízzel való elárasztással . .. Nagy a láz az úttörők között, sokan kértek korcsolyát karácsonyi ajándéknak ..És bár az időjárás gonoszul beleszólt a dologba, még tart a téli szünidő — bizonyára lesz alkalmuk kipróbálni a gyerekeknek a saját készítésű pályát. A bakta- lórántháziak bebizonyították : mégiscsak megoldható valamilyen módon az iskolai „jégkérdés”. v (tgy)
