Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

1977. december 24. KELET-MAGTARORSZÁG 3 Rugalmas munkaidő S zakemberek vitat­koznak évek óta arról, hogy a mun­kaerőhelyzetet viszony­lagos vagy tényleges hi­ány jellemzi. A vita még folyik, de az bizonyos, hogy a népgazdaság egészét te­kintve jelenleg mintegy 200 ezres munkaerőhiány jelentkezik. Demográfiai okokból a következő évek­ben tovább csökken az aktív keresők száma. A teljes foglalkoztatottság gyakorlatilag megvalósult, munkaerőkínálat nem várható az ország ipari­lag kevésbé fejlett terüle­teiről sem. A nehézsége­ket a vállalatok többsége elsősorban a munkaerő- gazdálkodással enyhítheti. Ennek egyik formája a nálunk még kevéssé al­kalmazott, úgynevezett rugalmas munkaidőrend­szer. Bevezetésével — a termelés követelményei­nek megfelelő munkaidő­kihasználás hatására — nő a termelékenység, csökken a munkaerőigény és csökken az alkalma­zotti létszám is. Mit értünk tehát rugal­mas munkaidőrendszeren? Naponta előfordul, hogy a kötött munkaidőben dol­gozók is rákényszerülnek magánügyeik, vagy mun­kahelyen kívüli hivatalos ügyeik munkaidőben való intézésére. Az „ügyletnek” tehát a dolgozó vagy a munkáltató kárára kell el­dőlnie. Hogy az esetek többségében hogyan dől el, most ne firtassuk. A ru­galmas munkaidőrendszer ezt a feszültséget oldja meg úgy, hogy a dolgozó állapítja meg a munka­időkezdés és -befejezés időpontját, valamint a na­pi munkaidőt. Természe­tesen, a dolgozónak min­den munkanap egy meg­határozott — a szakiroda- lom által blokkidőnek ne­vezett — időszakában munkahelyén kell tartóz­kodnia, hogy munkatársai­val, feletteseivel együtt tudjon működni. A ha­vonta kötelezően ledolgo­zandó munkaórák számát és a napi leghosszabb, il­letve legrövidebb munka­idő mértékét a kollektív szerződés szabályozza. A rugalmas munkaidő- rendszert mintegy tíz év­vel ezelőtt egy nyugatné­met vállalat kezdte alkal­mazni. A rendszer hama­rosan elterjedt a nyugat­európai országokban, Ka­nadában, az USA-ban, Ja­pánban, még Dél-Ameri- kában is. Több szocialista országban, a Szovjetunió­ban és Csehszlovákiában is megtalálható. Hátránya, hogy általánosan nem al­kalmazható, hanem csak olyan munkaterületeken, ahol a termelési feladatok rendszertelenül jelent­keznek. Az eddigi tapasz­talatok alapján úgy lát­szik, hogy elsősorban az alkalmazottaknál hasz­nos a bevezetése, bár bi­zonyos példák szerint fi­zikai munkaterületeken is jól beválik. Gyakorlatá­nak egyik fő feltétele, hogy a dolgozó önálló munkát végezzen, hiszen szalagrendszer esetében például aligha valósítható meg. □ azánkban jelenleg a rugalmas munka­időrendszert 60— 70 vállalatnál és intéz­ménynél alkalmazzák. Eb­ben az évben a Munka­ügyi Minisztérium továb­bi 26 vállalatnál segíti be­vezetését, melyre progra­mot dolgozott ki. B. Z. Aki válaszol: Az ÉRDÉRT mátészalkai telepén télen is zavartalanul folyik a Szovjet­unióból érkező faáru kirakodása, feldolgozása. A vagonok ki-berakodásánál nélkülözhetetlen a daruk segítsége. (Hammel József felvétele) Ájtó, ablakf kerítés 63 millióért — öt évvel ezelőtt 1972- ben alakult meg a brigádunk, azóta munkánk elismerése­képpen fokozatosan értük el a különböző címeket. 1975- ben nyertük el a szocialista címet, majd sorban előbb a zöld-, utána a bronzkoszorút. Tizenketten vagyunk a bri­gádban, a többség fiatalasz- szony. De nemcsak a brigád tagjai, hanem a szalag dol­gozói is jórészt fiatalasszo­nyok, és kismamák. Ez a tény már önmagában is több, megoldásra váró problémát okoz. Nagyon sokan vannak oda gyesen, szülési szabadsá­gon, és sajnos különösen most, télen igen sok gyerek betegszik meg. így a kisma­mák természetszerűleg gyakran nem tudnak bejön­ni az üzembe. De emiatt a termelés nem állhat meg. Ezért egyik legfontosabb fel­adatunk az, hogy a dolgozók ne csak egy-két munkafolya­mat végzéséhez értsenek, ha­nem jóval többhöz, hogy a távolmaradókat helyettesíte­ni tudják. Sajnos ezt még teljes mértékben nem sike­rült eddig megvalósítani, pe­dig ez jócskán megnövelné a termelés mennyiségét, és minőségét. Szerencsére a mi brigá­dunkban már megoldottuk ezt a helyzetet, s nem okoz fennakadást, ha valakinek közülünk otthon kell marad­nia. Ehhez akaraterőre, meg rugalmas munkaszervezésre van szükség, 'főbbek között ennek is köszönhetjük, hogy eredeti munkatervünket nem egy, hanem hét száza­lékkal teljesítettük túl. Az idei vállalásaink igen változatosak voltak. Ezek kö­zül is az egyik legfontosabb hogy munkaidő után egy-egy nadrágtípus munkálatainak befejeztével a brigádtagok mindig összeszedik a meg­maradt apró kellékeket, mint a különböző fajtájú gombo­kat, cérnákat, koptatókat. Ezek egy-egy munka végezté­vel ömlesztett állapotban vannak, s bizony hosszú időt vesz igénybe, míg szétválo­gatjuk őket. De így legalább nem kell erre a munkára kü­lön dolgozókat felvenni. Hadd említsem meg a kö­vetkező feladatunkat is. Vál­laltuk, hogy havonta egyszer- kétszer, szintén munkaidő után bent maradunk a gyár­ban, és segítünk a nadrágok szálazásában. Igaz, ezért már fizet az üzem, ebből a pénzből vesszük meg a bri­gádtagoknak a színház- és a mozijegyeket. S amire a legbüszkébbek vagyunk: remek kapcsolatot sikerült kialakítani az üzem ipari tanulóival. Segítünk ne­kik megoldani a kisebb-na- gyobb problémáikat, s igyekszünk őket bevonni rendezvényeinkbe. Rendsze­res résztvevői brigádértekez­leteinknek, ahol már egy kis ízelítőt kaphatnak a terme­lésben előforduló gondokból, problémákból no meg persze a sikerekből is. így mind a két fél jól jár. Nekünk is az az érdekünk, hogy minél jobb szakmunkásokká válja­nak, ők meg mélyebben meg­ismerkedhetnek a munkával. S nem utolsósorban: az isko­la végeztével már mint jó is­merősök térhetnek vissza kö­zénk. December 21-ig 60 millió forint értékű termelést való­sított meg a Kelet-Magyar­országi Faipari Vállalat, s ez­zel teljesítette idei tervét. Az eredmény jelentőségét növe­li, hogy kizárólag a termelé­kenység emelésével termel­tek mintegy 7 százalékkal többet a múlt évinél. Százezer vagon termény útja A Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat 1350 dolgozója jelentős áruforgalmat bonyo­lít le. Raktártelepein évente mintegy 45 ezer vagon kü­lönböző terményt, részben tengelyen történő szállítással, részben pedig vasúti érkezés­sel vesznek át. A vállalat anyagmozgatása esztendőn­ként meghaladja a százezer vagont. Éppen ezért évek óta intenzíven fejlesztik a ter­mények szállításának, moz­gatásának gépesítését. 1977-ben különböző anyag, mozgató gépek beszerzésére 4 millió háromszázezer forin­tot fordítottak. A nyíregyhá­zi telepen 150 méter hosszú szállítóhidat — 3 millió fo­rintos költséggel — helyeztek üzembe. Az üzemek melletti raktárakat bővítették. Tele­peiken a raktározás koncent­rálásával növelik a tárolási biztonságot. Az elmúlt esz­tendőben megkezdett raktár- építkezéseket ez évben befe­jezték. 2500 vagonos plusz tá­rolási tér kialakítására 50 millió forintot költöttek. Javítják a munkakörülmé­nyeket az őrlési és takar­mánykészítő üzemekben. Itt a munka természete szerint poros és zajos munkahelyek is előfordulnak. A por és a zaj szintjét ezeken p. munka­helyeken következetes mű­szaki fejlesztéssel igyekeznek mérsékelni. Ez évben példá­ul a porártalom csökkentésé­re 600 ezer forintot fordítot­tak. Több üzemben rekonst­rukciót hajtottak végre, hogy ezekben is javítsák a munka- körülményeket. A költségek ezeknél a munkáknál 3 mil­lió forintra rúgtak. Ez évben befejezik a kisvárdai malom fűtési berendezéseinek szere­lését. A következő esztendő­ben tovább folytatják a töb­bi üzem fűtésének rekonst­rukcióját. Fejlesztették több malom- üzemnél és takarmánykeve­rőnél a szociális ellátást. Kor­szerű fürdőket, étkezdéket, öltözőket építettek. 1977-ben közel 10 millió forintot fordí­tottak ilyen jellegű beruhá­zásokra. Befejezték a kótaji, a nagykállói és a csengeri te­lepeken a szociális létesítmé­nyek építését. A nyíregyházi telepen most folyik a mun­ka és 1978 közepén helyezik üzembe az új szociális léte­sítményt. A következő évben további két telepen oldják meg a szociális, kommunális ellátást. ben készítenek ajtókat, abla­kokat, valamint a TÜZÉP- en keresztül még folytatják az NSZK-ba szóló kerítés- elem-exportot. Jövőre új gé­pek beszerzésével kívánják a termelést fokozni. Képünkön: minőségi el­lenőr vizsgálja az elkészült terméket. (M. V. felv.) 1. Mit kezdjünk a tengeren­túlról érkezett levéllel, ami­kor olyan kevés az esély, hogy segíteni tudunk. Mégis közreadjuk, folytassa a szto­rit az élet... „Egészen szokatlan kérés­sel fordulok Önökhöz.” — ír­ja New York-i levélírónk. — „Én amerikai vagyok, s le­veleztem egy nyíregyházi lánnyal: Nagy Marikával, aki kb. 21 éves, szülei tanárok. Címe, levelei mind elégtek egy tűzvészben, azóta hiába próbálok a nyomára akadni. Mindez egy éve történt. Igen hálás lennék, ha lapjukban közzétennék, hogy keresem őt, azaz a címét...” Eddig a levél érdemi ré­sze. S még egy mondat: „Nyíregyháza nem olyan nagy város, hogy e tények alapján ne lehetne megtalál­ni...” Ne ábrándítsuk ki a távoli levélírót, hiszen ameri­kai szemmel Nyíregyháza valóban „nem olyan nagy város”, de annyira nem ki­csi, hogy garantálhatnánk a biztos egymásratalálást. Aho­gyan a tartózkodó szerelme­Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberé­ben határozatot hozott a gazdasági munka színvona­lának javítására. Minden ember a maga munkaterü­letén tudja a legjobban mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban vezetőt és be­osztottat, ipari és mezőgaz­dasági munkást: milyen te­rületen lát eddig kihaszná­latlan tartalékokat. Aki válaszol: Gyurján Erzsébet, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárának, Űj Erő szocialis­ta brigádvezetője. GYURJÄN ERZSÉBET szocialista brigádvezető Gépesített szállítás, fűtött malmok A vállalatnak az év elején nehézségei voltak az import fenyő fűrészáruk beszerzésé­nél, ennek ellenére sikerült a termelést úgy programozni, hogy a megrendeléseknek időben eleget tegyenek. A dolgozóknál bevezették az egyéni és kiscsoportos telje­sítménybeszerzést, ami nagy­ban hozzájárult az eredmé­nyek eléréséhez. A munká­sok ebben az évben mintegy 7 százalékos bérfejlesztésben részesültek. Már elfogadták a jövő évi termelési tervet, amely sze­rint 63 millió forint érték­sek mondják: bízzuk a vélet­lenre. Alkalmanként gondosan őrzött kéziratokkal megjele­nik szerkesztőségünkben egy Ilii idősebb nő, a sóstói szociális otthon lakója. Szenvedélyes meseíró. Legalábbis a saját szórakoztatására. Néhányat el-elhoz, hátha alkalmasak a közlésre. Magányosan él, nincs senkije. Ezt már nem tőle, a népfront egyik mun­katársától tudtuk meg, akit szintén megkeres írásaival. Legutóbb különös kívánság­gal állt elő: mindenkinek a rublikájába beírták már, kit értesítsenek majd a temetés­kor — mesélte. — Ügy szégyellem, hogy nem tudok kit beírni, nin­csenek hozzátartozóim. És már csak az én rublikám üres... — Írjon be engem, Marika néni — mondta a népfront­bizottság munkatársa. Az idős nő megkönnyebbülten távozott. Néhány nap múlva újságolta: nem üres már az ő rublikája sem ... 3. Húsz éve különös megszál­lottsággal gyűjti a régi hadi­fogolyemlékeket a Bereg Múzeum igazgatója, ö men­tette meg — lelkes munka­társaival — a vidék néprajzi, népművészeti, régészeti ha­gyatékát is. De most nem er­ről, hanem a hadifogolyemlé­kekről ... — Ezt a sálat egy idős em­ber nyakából húztam ki, megtudtam, hogy Szibériából hozta, ahol vöröskatona volt. Azt a megviselt katonakö­penyt egy másik öregembertől kunyeráltam el, arra ült, amikor horgászni ment... S beszélnek a hadifogoly­emlékek, mindnek külön története van. Valamennyiük tudója „Árpi bácsi”, aki szívesen mesél a látogatónak a nagy idők tanúiról. Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents