Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-22 / 300. szám
4 KELET-MAOYARORSZÁG 1977. december 22. TELEX... Kényes egyensúly A világ nagy olajfogyasztó országaiban a kormányok immár évek óta nem kis aggodalommal tekintenek az OPEC, az olajexportáló országok kartelljének konferenciája elé. Az OPEC-miniszte- rek december 20-án kezdődő és a venezuelai Caracasban tartandó . értekezletét mégis kevesebb feszültséggel várták, mint a korábbi évek hasonló konferenciáit. Megváltozott frontok A magyarázatot abban lehet megtalálni, hogy az OPEC szervezetén belül a frontok az esztendő folyamán megváltoztak. Az OPEC-álla- mok eddig két nagy csoportra oszlottak — mégpedig tekintet nélkül arra, hogy politikailag és társadalmilag milyen irányzatot képviseltek. Az első csoporthoz azok az államok tartoztak, amelyeket az óriási olajexport mellett a viszonylag alacsony lakosság és a nagyszabású iparosítási tervek hiánya jellemzett. Ennek a csoportnak a vezetője Szaud-Arábia volt, legfontosabb tagjai pedig az olajsejkségek. E csoport érdekei nem feltétlenül követelik meg az árak gyors emelését. Számukra sokkal megfelelőbb a stabil árszint és szükség esetén a termelés csökkenése, hogy értékes olajkészleteik minél tovább tartsanak. Az OPEC-államok második csoportjához azok az országok tartoztak, amelyek különböző társadalmi és politikai körülmények között nagyszabású iparosítási tervet dolgoztak ki. Ezeknek egy része párhüzám'osah még erőteljes fegyverkezési politikát is folytatott. Ennek a csoportnak az élén a második legnagyobb közép-keleti termelő és exportőr: Irán állott. A csoport országai számára a nagyszabású beruházási tervek végrehajtása elengedhetetlenné tette az áremelést, miután a beruházásokat csak az olajjövedelmekből lehetett fedezni. A két csoport harca és kompromisszuma fejeződött ki tavaly abban, hogy a szaudiak által vezetett csoport csak 5 százalékkal emelte az árakat, míg a többiek tízzel. A második menetben az első csoport még 5 százalékkal emelt — míg a többiek tartózkodtak az áremeléstől. így sikerült a két csoport manőverezése során 10 százalékos szinten tartani 1977 folyamán az olaj áremelkedését. Ezeknek a klasszikus frontoknak a megoszlásában most annyiban következett be változás, hogy a második csoport vezetője, Irán (legalább- - is ideiglenesen) „átállt” a másik táborba. A sah Amerikában tett látogatása során megígérte, hogy 1978-ra nem igényel áremelést. Ezt december első felében megerősítette Jamani, szaudi olajminiszter nyilatkozata. A miniszter közölte, hogy országa „Iránnal és a sejkségekkel összhangban” a jövő évben nem akarja emelni az olaj árát. Hol ran a határ? A két tábor erőviszonyai az OPEC szervezetén belül ezzel — legalábbis az 1978-as kilátások szempontjából — gyökeresen megváltoztak. Az áremelést követelő tábor elvesztette vezérét. Legfontosabb hangadói (Irak, Algéria, és újabban Venezuela) a nemzetközi olajpiacon nem rendelkeznek elég nagy gazdasági súllyal ahhoz, _ hogy a legnagyobb exportőrökkel szembeszálljanak. Ezért most Caracasban több esély van az olajárak befagyasztására, mint az előző években. Elképzelhető tehát, hogy az OPEC év végi tanácskozása három esztendő óta első ízben nem eredményez áremelést. Az exportőr-kartell szervezetében végbement változásokkal egyidőben azonban más problémák merültek fel. Ezek a dollár árfolyamzuhanásával kapcsolatosak. A dollár árfolyamesése szándékos. az amerikai gazdaság- politika által ösztönzött és manipulált esés. Célja az, hogy a nagy külkereskedelmi mérleghiánnyal küzdő Egyesült Államok legfontosabb tőkés partnereivel, mindenekelőtt Japánnal és az NSZK-val szemben iavít- sa helyzetét a világpiacon. Ennek a küzdelemnek azonban van egy mellékhatása, ami rendkívül élesen érinti az OPEC-országokat. Az olaj- exportőrök dollárt kannak az olajért — és ha a dollár árfolyama esik, akkor ugyanannyi exportért a világpiacon kevesebb árut tudnak vásárolni. A dollár esése ígv voltaképpen az olaj árának burkolt áresésével egyenértékű. A nagy kérdés az, hogy — s nyilvánvalóan ez lesz a döntő vitapont Caracasban —, hol van az a határ, ameddig az OPEC-tagálla- mok elviselik a dollár áresését? E pillanatban úgy fest a helyzet: a dollár árfolyam- esése még nem olyan mértékű, hogy meg kelljen változtatni a Caracas küszöbén létrejött, árstabilizáló megállapodást. E pillanatban úgy tűnik, hogy az OPEC-orszá- gok inkább a termelés csökkentésének módszeréhez folyamodnak. Ez a kényes egyensúly azonban bármikor felbillenhet. így elképzelhető, hogy ha Caracasban nem is történik áremelés, 1978 derekára a dollár esetleges folytatódó esése új helyzetet teremt. —i. —e. MADRID Folytatódnak a lázongások a spanyol börtönökben. Kedden a valenciai fegyintézetben tört ki lázadás, amelyet a segítségül hívott karhatalmi erők vertek le. Vasárnap a crabancheli börtönben egy kutatás alkalmából nagy mennyiségű fegyvert találtak a cellákban. A bilbaói börtönben is volt egy lázadási kísérlet, de ezt a börtönőrök csírájában elfojtották, a sevillai börtönben pedig 150 fogoly tart napok óta éhség- sztrájkot. NEW YORK Mozambik állandó ENSZ- képviselője Kurt Waldheim- nek, a világszervezet főtitkárának olyan dokumentumokat — többek között fényképeket és egy filmet — nyújtott át, amelyek cáfolhatat- lanul bizonyítják, hogy a rhodesiai reguláris haderők barbár támadásokat intéztek Mozambik területén a lakosság ellen. HANOI Szerdán zárt ülésen folytatta munkáját a vietnami nemzetgyűlés. A parlament az 1978-as költségvetési és népgazdasági tervet vitatja meg. Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke előterjesztésében hangsúlyozta: á gazdasági munka középpontjában továbbra is a mező- gazdaság fejlesztése áll, fokozott erőfeszítéseket kell tenni az élelmiszerellátás biztosítására, és növelni kell a fogyasztási javak termelését. WASHINGTON Tizenkétezer amerikai tudós, mérnök és értelmiségi írta alá azt a nyilatkozatot, amely sürgeti az Egyesült Államokat: kezdeményezze az atomfegyverkezési verseny beszüntetését. BERN A svájci rendőrség azonosította a kedden elfogott két nyugatnémet terroristát: mint az igazságügyminisztérium közölte Christian Möllerről és Gabriele Kröcher-Tiede- mannról van szó. Mindketten körözött személyek, de nem tagjai a Baader—Meinhof csoportnak, s így nem szerepelnek a Schleyer-gyilkosság- gal kapcsolatban kiadott körözési listán. MOSZKVA Moszkvában szerdán délelőtt megnyílt a Szovjetunió legnagyobb szövetségi köztársasága, az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsának évvégi ülésszaka. Az ülésszakon megtárgyalják, milyen feladatok hárulnak a népi küldöttek szovjetjeire a Szovjetunió új alkotmányának elfogadásából, az SZKP Központi Bizottsága októberi teljes ülésének határozataiból. A napirenden szerepel az OSZSZSZK jövő évi nép- gazdasági terve és költségvetése is. Forró drót Kairó és Jeruzsálem között A Kairóban folyó egyiptomi—izraeli konferencia negyedik plenáris ülését szerdáról csütörtökre halasztották, hogy az izraeli delegáció vezetője, Aliahu Ben Elias szar találkozni tudjon, a kedd óta Egyiptomban tartózkodó Weizman izraeli kül-- ügyminiszterrel. A hivatalos egyiptomi jelentés szerint Weizman, aki érkezése napján Gamazi egyiptomi hadügyminiszterrel és Szadat elnökkel is tárgyalt, azért utazott Egyiptomba, hogy előkészítse Begin kormányfő vasárnapi találkozóját Szadat- tal. Az izraeli Haarec című újság Egyiptomban tartózkodó katonai tudósítója szerint a hadügyminiszter a Sinai félszigetre vonatkozó részletes „biztonsági tervet” terjesztett egyiptomi kollégája, Gamazi elé. Eszerint mindkét fél visszavonná az ütközőövezet mentén állomásozó katonáit és megtiltanának minden katonai jellegű mozgást a frontvonal közelében. A Haarec úgy tudja, arról is szó van, hogy közvetlen telefonkapcsolatot, „forró drótot” létesítsenek Jeruzsálem és Kairó között. A New York Times című lap szerdai közlése szerint Carter amerikai elnök és a kormányzat más illetékesei kifogásolták Begin izraeli miniszterelnök Ciszjordá- niára vonatkozó autonómiatervét, amelyet — vélemények szerint — Szadat elnök aligha fogad el. A terv, amelyet Begin a múlt hét végén ismertetett Washingtonban, önkormányzatot javasol a Jordán nyugati partján és a Gaza-övezetben élő arab és zsidó lakosságnak, de fenntartaná az izraeli katonai jelenlétet és folytatná újabb zsidótelepülések létesítését. Az amerikai kormány képviselői a New York-i lap értesülése szerint, arra biztatták az izraeli kormányfőt, hogy javaslatát módosítsa, mielőtt azt vasárnap Szadat elnök elé terjesztené. AZ EGYFEJŰ SAS ORSZÁGÁBAN (3.) Színházi vitaklub Jelenet a Stúdió Színház Dante című előadásából 'I Stúdió Színház Dante előadásának utolsó jelenetében a sok borzalom után a díszlet fehérre vált, a színészek fehér ruhába átöltözve körbejárnak, s bádoglavórban, igazi vízzel kezet mosatnak a publikummal, törölközőt kínálva utána. És közben zeng a kórus: „tisztuljatok meg”. Miután így megtisztult, a közönség nem rohan a ruhatárba egymást lökdösve, taposva — persze nemcsak az áhitat miatt. Lengyelországban egyébként is fegyelmezetten sorba állnak az emberek, ha többen gyűlnek össze. Dicsértem a lengyelek udvariasságát, fegyelmezettségét egy értelmiségi ismerősömnek, mire öniróniával válaszolt: „Két világháború, szenvedés, nélkülözés, megszoktuk már, hogy sorba kell állnunk.” Most azonban rendezett sor sem áll a ruhatár előtt, a közönség a színházi előtérben kiállított festményeket, grafikákat nézegeti, s a többség visszaül a színházterembe. Zömmel fiatalok, közöttük néhány idősebb. Kezdődik a színházi vitaklub. A vitát Szajna vezeti, az előadásban szereplő néhány színész közreműködésével. Érvel, magyaráz: halálosan komoly és szi- porkázóan szellemes egyszerre. Még az elvont filozófiai, vagy színházi-esztétikai nézeteit is a leghétköznapibb hasonlításokkal szemléletessé teszi. A földön sétálgatva kezdi előadását, aztán tűzbe jön, feláll a dobogóra, úgy magyaráz tovább. Hatni akar, személyiségével is. Mint ahogy színházának is ez a lényege, minden eszköz, a szó, a mimika, a látvány, mind a hatást szolgálja. A szöveg csak egyik eszköz az ő színházában — fejtegeti az igazgató-rendező — az összképbe, az egészbe kell illeszkednie. És a színházban nem a mindennapi dolgokról kell beszélni: rendkívülit kell nyújtani. A színház ne irodalmi illusztráció legyen, hanem a mához, a nézőhöz szóló ösztönzés a gondolkodásra. A Dante-előadással is azt akarja elérni, hogy mindenkit gondolkodásra késztessen önmagáról, az emberről, az emberi kapcsolatokról. Az előadás ma is érvényes társadalmi keresztmetszetet ad, szereplői máig élő típusok szimbólumai. Szellemük túlélte az időt, ahogy Dante műve is. Honi tapasztalataim alapján nem képzeltem, hogy ez az alkotó—néző találkozás valóban vitaklub lesz. Szajna lendületes előadása után a nézők — néha nagyon is prózai — kérdésekkel és ellenvetésekkel segítették a színház lényegének, a „hogyan kell drámát nézni” kérdésnek a tisztázását. Az egyik néző szemére hányta a rendezőnek, hogy a színészi beszéd egy részét nem értette meg, a szöveg szerinte nem elhanyagolható a színházban. Szajna válaszul kifejtette, hogy — a tényleges és nem kívánt technikai, akusztikai hibán túl — a színházban a szöveg sohasem lehet olyan tiszta, mint például a rádióban. Ez a színház természetéhez tartozik, térben dolgozik, ott kezdődik az igazi színház, ahol az irodalom végződik — mondta. A néző sem egyformán koncentrál minden mondatra (éppúgy mint az életben), mégis az elhangzott szöveg értelmes egésszé kell, hogy ösz- szeálljon, erre szolgálnak a színházi hatás egyéb eszközei. Minden színháznak saját nyelve van, esztétikailag értve. A Dante- előadást sok országban játszották, és mindenütt megértették. Frappáns szójátékkal érzékeltette a színházt nyelvnek ezt az egyetemes és mégis sajátos jellegét: „a színházam, úgy mint saját magam, minden világnyelven tud; angolul és franciá. ul ugyan nem, de lengyelül igen”. A vita során a néző és a külföldi újságíró is egyre többet ért meg ebből a lengyel színházi „világnyelvéből. Egy másik kérdés — nem unták-e meg a játékot a színészek a kétszázhatvanadik előadásra — alkalmat nyújt a színészi munka elemzésére. Az egyik színésznő szellemesen visszafordítja a kérdést: ha unnák, nem tudnák kétszázhatvanadszor előadni. A színészek szinte minden előadáson hoznak valami újat, amit a rendezővel megbeszélve beéoítenek az előadásba. Szajna is megerősíti, hogy nála a színésznek önmagát kell adnia, nem pedig újból és újból felmondani a megtanult leckét. Ez nem jelent viszont sztárkultuszt, mert a színház az csapatjáték, a színészi játék alá van rendelve az egésznek. Az akaratát nem kényszerítheti rá a színészre, de az önálló egyéniségeknek a közös játékot kell szolgálnia. ■■■■BIB • -\i |. ogy Szajna követelményei a színészekkel szemben milyen magasak, azt az előadás bizonyította. És ezek a követelmények nemcsak értelmiek, hanem fizikaiak is a szó szoros értelmében: a kiváló színészi alakítások mellett akrobatikus teljesítményeket is láttunk az előadáson. Például magas létra tetején kicsavart pózban, fejjel lefelé lógó — viaszbábunak, kelléknek nézett — két figura a felvonás közepén megelevenedett, és a meglepetés által felerősített hatással adta elő pokolbéli keserveit. Igen, Józef Szajna hatni akar, színházában minden a hatást szolgálja — előadás előtt (színházi galéria) alatt és után (színházi vitaklub). Mozgósítani akar, a nézőt nem korlátozza a passzív befogadásra, hanem bevonja a közös „játék”-ba: ami az élet, az életünk színházban sűrítetten átélhető lényege. Következik; Múlt és jelen. Angyal János OLAJCSÚCS CARACASBAN
