Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. december 18. Kulcsra varva ó dolog, hogy a vállalatok segítheI tik dolgozóikat, minél előbb la^ káshoz juttatják őket. A munkás- lakás-építési akciónak azért van nagy sikere Nyíregyházán, de Záhonyban sem győzik a jogosan jelentkezőket besorolni. A lebonyolítás is nagyon egyszerű: annak, aki felkerült a listára, csak a viszonylag alacsony összegű belépőt kell előteremtenie a vállalati támogatás mellé, s rövidesen kulcsot kap, átveheti a vadonatúj lakást. Vállalati berkekben viszont minden évben fellángol a vita, hogy miért az egyik, s miért nem a másik munkást támogatták. Mindez azért, mert jóval többen várnak a lakásépítés ilyen formájára, mint ahány lakást az OTP fel tud építtetni. Pedig volna más megoldás is — igaz, nehezebb. Mert vállalati támogatással — akár lakásépítő szövetkezeti formában — szintén lehet építkezni. Csakhogy ennek a másik útnak sokkal több a buktatója. Kezdve a terület megszerzésétől a leendő lakástulajdonosok megszervezéséig, a különböző engedélyek beszerzéséig. Aztán gond, hogy nem nagyon akad építőipari vállalat, amelyik vállalná a munkát. A falakat még csak- csak felhúzzák, azonban a befejező munkák nehezen mennek. Itt lehetne szerepe a vállalati segítségnek. Van erre egyaránt hazai és külföldi példa. Kecskeméten például a falak felhúzása után a belső szakipari munkák a leendő lakástulajdonosokra várt. Az NDK- ban olyan munkáslakás-építési akciót vezettek be, ahol a ház értékének tizedét munkával kell pótolni, mégpedig vagy segédmunkával, vagy a belső szereléseknél. Miután ezt pénzzel megváltani nem lehet, ezért gyakori, hogy a brigádok összefogva, egymásnak segítve végzik el az előírt munkát tagjaiknak. Nem hisszük, hogy aki évek óta albérletben él, az annyira elkényesedett volna, hogy csak akkor hajlandó tenni a saját lakásáért, ha fizetni kell, s csak a kulcsot várná. A helyi szakszervezeti bizottságon is múlik, mennyire tud mozgósítani — együtt a vállalati vezetőkkel —, hogy ennél többet tegyenek. Nyíregyházán, a Ságvári telepen például több száz lakás építésére jelöltek ki területet, mozgolódás mégis alig van. A gumigyárban pedig immár egy éve elterjedt a hír, hogy száz lakás épül a munkásoknak, de a hírtől több konkrétumot nem nagyon tudtak meg azóta sem a dolgozók. A szemléleten is változtatni kell, ha azt szeretnénk, hogy több lakás épüljön. Nem lehet csak a termelésre szorítkozni, az is szükséges, hogy a dolgozóknak jó hangulatuk legyen, hogy az ilyen irányú gondjaik is megoldódjanak. Az érdekképviseleti szerveknek is nagyobb erővel kell hozzálátni a szervezéshez, hogy a közös összefogás minél előbb lakást eredményezzen. A lakótelepek építése, a többemeletes házak felhúzása Nyíregyházán éppúgy, mint a többi városban szervezetten folyik. A nagyarányú lakásépítés számai egymagukban imponálóak. De ha ezeket összevetjük a jogos lakásigénylők számával, akkor kevésbé lehetünk nyugodtak, folyik a versenyfutás az igények és a lehetőségek összehangolására. S meg kell mondani, hogy sokszor az igénylők száma gyarapszik jobban. Éppen ezért kell törekedni arra, hogy minden lakásépítési formát kihasználjunk, nem egyszer vállalva az úttörő szerepet is. Igaz, hogy kulcsra várni sokkal egyszerűbb, mint hozzákezdeni szervezni, szaladgálni az egyik szervtől a másikig. Mégis hisszük, hogy lennének ilyen emberek, akik valamire mégis várnak: arra, hogy legyen valaki, aki felkarolja ügyüket, aki ha úgy tetszik, „hivatalosan” is támogatja elhatározásukat. Hiszen abban az elnevezésben, hogy lakásépítő szövetkezet, éppen az építés szó, s nem a kizárólagos építtetés a legfontosabb. A nyíregyházi lakásépítő szövetkezet adottságánál fogva nem lehet képes nagyobb arányú építésre. Akkor más módon szövetkezve érdemes hozzáfogni a munkához akár a Ságvári telepen, akár másutt. Tusai Pál igazgatóval a gyermekvédelmi munkáról A Megyénkben az átlagosnál nagyobb gondot jelent a gyermekvédelem. Csökken-e az utóbbi időben az állami gondozásra szoruló gyermekek száma? Milyen okok játszanak szerepet az állami gondozásba vételnél? — Megyénkben valóban nagyobb gondot ró mindenkire a gyermekvédelem, ennek szociális, népességi és egyéb okai eléggé közismertek. Sajnos, az évek során nem csökken azoknak a gyermekeknek a száma, akik veszélyeztetett családi körülmények között élnek. Ezért mind a saját, mind a társadalom érdekében szükségessé válik az állami gondozásba vételük. Ebben az évben százzal emelkedett az állami gondozott gyermekek száma. Jelenleg a megyében 2870 gyermek van állami gondozásban. Közülük 980 gyermek nem intézetben, hanem nevelőszülőknél él. — Az okok, amelyek miatt a gyermekek állami gondozásba kerülnek, szintén nem új- keletűek. A megromlott családi élet, a gyermek neveléséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek hiánya a leggyakoribb. Az esetek kilencven százalékában ilyen okok miatt kell elrendelni az állami gondozásba vételt. Egészen kis százalékban fordul elő, hogy az elégtelen lakáskörülmények, egészségügyi okok, vagy mind a két szülő elhunyta miatt kerülnek állami gyermekotthonba a gyermekek. A Szülői kényelem, a gyermek nevelé- w séről való lemondás is előfordul? — Igen. Találkozunk olyan esetekkel, amikor a szülő „nem bír” a gyermekével, nem tudja fegyelmezni, a gyermek elcsavarog, apróbb csínytevésekre vetemedik. A szülő kéri a helyi tanácsi szerveket, vegyék állami gondozásba a gyermeket. A napokban az egyik Tisza menti községből kellett állami gondozásba venni egy 14 éves gyermeket, aki írni- olvasni sem tud. Egy másik gyermek pedig jó eredménnyel elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, de szakmunkásképzőbe, ahová szülei beíratták, nem járt, csavargóit. A szülők kérték, vegyük állami gondozásba ... A Milyen felelősségük van ebben a ta- w nácsoknak? — Nagy, mert az esetek egy részében hiányoznak az óvó- és védőintézkedések, a megelőzés. S amikor hozzánk kerülnek a gyerekek, a jelenlegi állapotokról olvashatunk az iratokban. Arról ritkán, mi előzte meg helyben az állami gondozásba vételt. A megelőzésben, hogy a megmenthető gyermekek ne jussanak a lejtőre, sokat tehetnek a társadalmi szervek, a tanácstagok, a népfrontbizottság tagjai, s igen sokat az iskolák. A Az új rendelet értelmében az isko- w Iákban gyermekvédelmi felelősöket kellett megbízni. Megvalósult ez a gyakorlatban? — Az iskolák nevelői általában lelkiismeretes segítői a gyermekvédelmi munkának. A családlátogatások tapasztalatai sok segítséget adnak a gyermekek otthoni körülményeinek megismeréséhez. Az iskolák kötelesek nyilvántartást is vezetni a veszélyeztetett gyermekekről. Nem vagyok hivatott elbírálni az iskolák gyermekvédelmi munkáját, de a tapasztalatok szerint előfordul, hogy nem vezetik ezt a nyilvántartást minden iskolában. — A 2020-as rendelet értelmében minden iskolában gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst kellett munkába állítani, akik ezért tiszteletdíjban részesülnek. A változó körülmények, reméljük sokat segítenek abban, hogy a megelőzés javuljon, s utolsó lehetőségként kerüljön szóba az állami gondozásba vétel. A Hova vezet az állami gondozásba vett gyermekek első útja? És mi a további sorsuk? — Valamennyi állami gondozásba vett gyermek első útja hozzánk, a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetbe vezet. Itt szakemberekből — pedagógusokból, pszichológusokból, orvosokból, jogászokból — álló bizottság dönt az elhelyezésükről. A legtöbb gyermek az életkori sajátossága, testi és szellemi fejlettségi szintje, s egyéb körülményei szerint valamelyik gyermekotthonba kerül. — A megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet akkor dolgozik jól, ha minél kevesebb gyermek marad ebben az átmeneti jellegű intézetben. Az átlagos napi létszámunk az intézetben 30—35 gyermek. Az itt lévők gyermekotthoni elhelyezésre várnak, vagy értelmileg olyan szinten állnak, hogy nehezen boldogulunk elhelyezésükkel, munkába állításukkal. V Előfordulnak-e szökések? — Nevelőmunkánk konfliktusainak forrásai a szökések. Jelenleg huszonnyolc gyermekünk van szökésben, s igen nehézkes a visz- szahozataluk. A gyermekek, úgy tapasztaljuk, azért választják a szökést, mert nem tudtak kötődni eléggé az otthonhoz, nem érzik magukat a szó igazi értelmében otthon. Kis részben pedig közrejátszik a kalandvágy is. Lelkiismeretes nevelőinknek nagy szomorúság minden szökés, mert átmenetileg azt az érzést kelthetik bennük, hiába fáradtak. De nem mondhatunk le egyetlen gyermekről sem! A Mi lesz a sorsuk a szökésből vissza- w hozott gyermekeknek? — Űjabb és újabb erőfeszítéseket teszünk arra, hogy megtalálják a helyüket a gyermekotthoni közösségben és még differenciáltabban foglalkozunk velük. A legdurvább esetekben különleges intézeti elhelyezést javaslunk, magyarul: javítóintézetbe küldjük a gyermeket. A legvégsőbb esetben kerül sor arra, hogy javasoljuk a gyámhatóságnak, szüntessék meg az állami gondozásba vételt. Ilyen ritkán fordul elő. A Hogyan vált be a gyermekek elhelyezése nevelőszülőknél? Miért szor- galmozzák, hogy minél több szülő fogadjon otthonába állami gondozott gyermeket? — Rég bebizonyosodott, hogy a családi otthon melegségét, légkörét, biztonságát a legjobban felszerelt gyermekotthon, a legideálisabb gyermek- és nevelőkapcsolat sem tudja pótolni. Ezért szorgalmazzuk, hogy minél több állami gondozott gyermekünk kerüljön családokhoz, ahol szeretettel veszik körül őket és megvannak a gyermeknevelés tárgyi és személyi feltételei. Mindezekhez államunk anyagi segítséget nyújt. A megyében 554 család nevel állami gondozott gyermeket. A gyermekek életkorától, szellemi és testi fejlettségétől, egészségi állapotától függően a nevelőszülők havi 480—900 forintos gyermeknevelési díjat kapnak. Ezenkívül minden gyermeket tavasszal és ősszel 2500—2600 forint értékben, úgymondjuk mi: „kiruházzuk.” Az a tapasztalatunk, hogy a nevelőszülők nem a gyermekek után kapott díj miatt, hanem a gyermekszeretettől indíttatva fogadnak magukhoz állami gondozott gyermekeket. A Megfelelő bánásmódban részesül- nek-e mindig a nevelőknél élő gyermekek? Nem kell olykor visszavenni egyesektől a gyermekeket? — Alapos környezettanulmányozás előzi meg a gyermek nevelőknél való elhelyezését. Az anyagi és személyi feltételeken túl vizsgáljuk a család erkölcsi, világnézeti, politikai érdeklődését, fejlettségét. Minden körülményt. amely befolyásolja a gyermek fejlődését. A nevelőszülők nagy többsége felelősséggel és szeretettel neveli a rábízott gyermeket. örvendetes, hogy mind több fiatal szülő fogad magához intézeti gyermeket. A nevelőszülők átlagos életkora jelenleg 40—45 év. Tovább szeretnénk fiatalítani a nevelőszülői hálózatunkat, mert fontosnak tartjuk a gyermek nevelése, továbbfejlődése érdekében. Külön örülünk annak, hogy már három cigány nevelőszülőnk is van. Amikor meglátogattuk őket, mondhatom, nagyobb tisztaságot, rendet tapasztaltunk, mint némely nem cigány háznál. — Elvétve, évente nyolc-tíz családnál előfordul, hogy időközben megromlanak a gyermeknevelés feltételei. Családi problémák adódnak, s ilyenkor intézkedünk a gyermek elhelyezéséről más családoknál, vagy gyermekotthonba. Egyébként gyermekfelügyelőink folyamatosan ellenőrzik a nevelőszülőknél élő gyermekek körülményeit, elbeszélgetnek a gyermekekkel, meghallgatják kéréseiket. Az észrevételek nagy többsége kedvező. A Milyen lehetőségek vannak az örökbe fogadásra? Gyakoriak-e az ilyen kérések? — A gyermek állami gondozásba vételekor a vérszerinti szülőnek nyilatkoznia kell, hozzá járul-e az örökbeadáshoz. Ha ezt a nyilatkozatot nem teszi, úgy legalább 1 évnek kell eltelnie — anélkül, hogy a vér szerinti szülő érdeklődne, meglátogatná a gyermeket — s ekkor nincs jogi akadálya az örökbefogadásnak. Évente tíz-tizenkét gyermek örökbeadására kerül sor, de a jelentkező szülők, akik szívesen fogadnának örökbe állami gondozott gyermeket, sokkal többen vannak. Az ország távolabbi vidékeiről, sőt külföldről, legutóbb Kanadából is érdeklődtek... Legtöbben a csecsemőotthonokból szeretnének „választani” gyermeket. Sokan megfordulnak ott de ilyen esetben is meg kell várni az egy évet, hiszen a célunk mégis az, hogy lehetőleg a vér szerinti szülőhöz kerüljön visz- sza a gyermek... A Vannak-e viták a vér szerinti szülőkkel abból, hogy az állami gondozásba vétellel megszűnik a szülő törvényességi felügyelete, képviselete a gyermek felett? — Adódnak viták, hisz az állami gondozásba vétellel valóban megszűnik a szülő törvényes felügyeleti joga a gyermekkel szemben. Ezt az intézet igazgatója, mint intézeti gyám veszi át. Így az intézeti gyám az illetékes a gyermek vagyonával kapcsolatos kérdésekben is. Ezt nem minden szülő érti, esetenként előfordulnak vitás ügyek is. A Mit jelent és mikor alkalmazzák az w ideiglenes intézetbe való utalást? — Amikor a szülő önhibáján kívül — háza összedől, mindkét szülő tartós kórházi ápolása, stb. — kerül olyan helyzetbe, hogy nem tud gondoskodni a gyermek neveléséről. Ez általában ideiglenes állapot, később a viszonyok megjavulnak. Ezért a gyermekek állami gondozásba vétele nem szükséges, de elhelyezésükről gondoskodni kell. A gondozást, a nevelést a gyermekotthonok vállalják ... A Nem azonosak ezek azzal, akik gyermeknevelési segélyt kapnak az államtól, de a gyermekek ott maradnak a családban? — Nem, gyermeknevelési segélyt azok a szülők kapnak, akik valamilyen ok miatt rossz anyagi helyzetbe kerültek. Gyermekeik neveléséről gondoskodnak, de a szűkös anyagiak miatt, ennek csak részben tudnak eleget tenni. A gyámhatóságok javaslatára 554 gyermek nevelésére 197 családnak folyósítunk évenként 3,5—4 millió forintos .nevelési segélyt, melyet felügyelőink ellenőriznek. Ezt a szülők csak a gyermek étkeztetésére, ruháztatására, iskoláztatására költhetik. Ha mást tapasztalnak, intézkedünk a segély megszüntetéséről. A Milyen utógondozási tennivalói vannak az intézetnek? — A megyéken jelenleg 205—210 gyermek szorul utógondozásra. Ezt hat hivatásos — pedagógus képesítésű — pártfogó végzi. Rendszeresen figyelemmel kísérik a gyermekek tanulását, ha dolgoznak, a munkahelyi beilleszkedésüket. Többségükben azokról a gyermekekről van szó, akiket a bíróság próbára bocsájtott. S ha a megszabott idő alatt nem követ el vétséget, tiszta lappal folytathatja az életet. Az utógondozás célja, hogy őrködjön, segítse a gyermeket abban, hogy megállja a helyét, hisz mögöttük nem áll ott a család, amely egyengetheti útját. Az utógondozásban sokat segíthetnek azok, akik a gyermekkel közvetlenül foglalkoznak, iskolában, munkahelyen. A Hogyan Ítéli meg az intézeti kollektíva helytállását, anyagi és erkölcsi megbecsülését? — Az intézet dolgozói rendkívül differenciált és az átlagostól eltérő körülmények között végzik munkájukat. Nagy elhivatottság kell ehhez és sok-sok nevelési-módszertani tapasztalat. És türelem. A létszámunk stabil, a különleges munka ellenére nincs mozgás. Legutóbb 18,5%-kal emelték a nevelők bérét, az átlagos havi kereset, a pótlékokkal együtt 3800—4200 forint. Javult az intézetben a munkafegyelem, az intézet eleget tesz hivatásának, de tovább szeretnénk javítani a munkát. A On fél évvel ezelőtt még aKPVDSZ megyei bizottságának titkára volt. Mi késztette arra, hogy ezt a munkát, beosztást elvállalja? — Ott is emberekkel foglalkoztam. Az évek során jó kapcsolatot alakítottam ki a különböző tanácsi, igazságügyi szervekkel, mivel szakszervezetileg a mi bizottságunkhoz tartoztak. Amikor az intézet igazgatói tisztének betöltése szóba került, ezt is végiggondoltam. S még valamit: végzettségem szerint történelem szakos középiskolai tanár vagyok. Nem idegen tőlem az oktatás, a nevelés, s itt megismertem annak igen bonyolult, sokszínű és érdekes területét, a gyermekvédelmet. Köszönöm az interjút. Páll Géza KM e
