Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-16 / 295. szám

1977. december 16. KEEET-MAGYARORSZÁG 3 Mit és miért vállalunk? A JUBILEUMI MUNKA­VERSENY végével a verse­nyek sorozatának csak egy szakasza zárult le; az új esz­tendő az országos vetélkedés új fejezetét nyitja. így kí­vánja ezt a népgazdaság, te­hát mindnyájunk érdeke. Néhány hete még a csepe­li felhívás nyomán kitelje­sedett mozgalom eredmé­nyeit boncolgattuk. Az új­ságírónak legtöbbször örö­me telt erről írni, mert szép, és elismerést érdemlő eredményekről adhatott szá­mot. Azonban a mérleg má­sik serpenyőjébe —■„ igaz, sokkal kisebb súllyal — is került valami: néhány meg­szívlelendő tanulság. Ezek­ről beszélni sem utólagos ünneprontás. Sokhelyütt akadtak olyan brigádtagok, brigádvezetők, akik a visszatérő kérdésre: mit is vállaltak? — csak té­tova választ adtak. Akadt „brigadéros”, aki zavartan böngészett a díszes napló­ban és — diáknyelven szól­va — onnan puskázta ki a feleletet. Igazságtalanság lenne persze általánosítani, de elég gyakori jelenség volt ez ahhoz, hogy ne legyintés­sel intézzük el, mondva: „Ugyan, csepp a tengerben.” A megkérdezett zavaránál ugyanis az újságíró tanács­talansága volt nagyobb. Pél­dául a Nyíregyházi Cipőipa­ri Szövetkezetben, amikor a dolgozó a felajánlást firtató kérdésre azzal válaszolt: „Fogalmam sincs!” Még szerencse, hogy akadtak „sú­gók”, akik ismerték a fele­letet, tudták tehát, mit és miért csinálnak. „MIT ÉS MIÉRT?” — ez az alapkérdés. Az erre adott válasz pedig mérce, mely mutatja, hogy a munkahe­lyi közösség a portástól az igazgatóig és az elnökig mennyire érzi magáénak azt, ami mindnyájunk ügye. Mércéje így az üzemi de­mokráciának is... Volt ahol azt mondták a munkások: velük nem tár­gyalták meg vezetőik, mit is vállaljanak. Tehát csak a vezetők vállaltak? Feltehe­tően nem így volt ez. Szinte biztos, hogy a „nemtudók” is felemelték a kezüket egy gyűlésen, miközben egyetér- tőleg ingatták a fejüket, de biztos az is, hogy ezeken csak testben vettek részt. Ebben korántsem csak ők a hibásak... Bárhogy is történt, mun­kást és vezetőt egyaránt mi­nősítenek az ilyen esetek. Minősíti a munkást, akiről aligha képzelhető el, hogy nem vette észre: valamit másképp csinál mint addig. Többet dolgozik. Jobban vi­gyáz a minőségre. Megsza­porodott a társadalmi mun­kája ... Ahol ez igaz, a sokat — és még nem is eleget — em­legetett üzemi demokráciá­ban kell az eredőket keres­ni. A tisztázatlan fogalmak­ban — melyek pontosítása igény és kötelesség kell le­gyen, hogy a felemelt mun­káskezek súlya a döntések­ben megegyezzen. A híradástechnikából vé­ve a hasonlatot: egyes he­lyekén beáztak a vonalak, recseg a mikrofon; mire a „fent” kimondott szó „leér”, érthetetlenné torzul. A ha­sonlatnál maradva még: a jövő évi — az eddigieknél is többet kívánó — tervek el­készítése, a feladatok is­mertetése lehet a legjobb és máris ittlévő alkalom a ká­belek kijavítására. Ne fe­ledjük: nem csak egy „csa­tornán” lehetséges az „adá­sok” vétele; a párt-, az if­júsági szervezet, a szakszer­vezeti bizalmik hálózata, a közvetlen munkahelyi veze­tők mind elősegíthetik azt, hogy a kurta hetek múlva induló fontos népgazdasági évben a munkaverseny az eddigieknél is megbecsül­tebb helyet foglalhasson el. TEHÁT: TUDNIA KELL mindenkinek mit és miért csinál, mit és miért vállal! Ez minden értelmes emberi cselekvés alfája és ómegája, az üzemi demokrácia lénye­gi kérdése és ezen keresztül boldogulásunk fontos té­nyezője. Speidl Zoltán Kétmillió plusz a jubileumi év tiszteletére Teljesítette éves vállalását a FEFAG vásárosnaményi fafeldolgozó üzeme. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszte­letére vállalták, hogy az ere­deti éves tervet december 23- ra teljesítik és pótvállalás­ként kétmillió forint plusz termelési értéket állítanak elő. A vállalást az üzem szo­cialista brigádjai, KlSZ-szer- vezetei és kollektívái erős összefogással már december 9-re teljesítették. M egérkezett az idősebb testvér a déli vonattal. Tegnap vágtak le egy szép sertést, kóstolót hozott. Egyébként ritkán találkoz­nak, féltucatnyi község van "köztük. Gyorsan sorra került a „hogy s mint vagytok?” Most már jó volna, csak az idő eljár. — Mi minden ment el az­óta, hogy cselédházban lak­tunk? Emlékszel, öcsém? Emlékezhetsz, több voltál tíz évesnél. — Magam előtt látom sze­gény jó anyánkat, majd ki­sírta a szívét, mikor a front­ra vitték három bátyánkat. Egy se jött haza. Voltak, nincsenek. — Szerencsére én megúsz­tam. Csak mint leventét vit­tek el a Dunántúlra. Sikerült megszöknöm. — Utána meg elnősültél a faluból. — Azt vettem, akit szeret­tem. Földet ott is osztottak. Kaptam öt holdat. Elindul­tam. — Amikor pedig annak a sora jött, beadtuk. Amire alakult, bár előbb jött volna. — Nem mondom én se, hogy panaszkodnék. Szép a Láto­gatóban házunk, nyugdíjam, háztáji jószágaink... A gyerekek jól vannak, mind keresetben. Tudjátok, egyik fiam kőmű­ves, a másik vasesztergályos. Idősebb lányunk óvónő, a fi­atalabbik szövőnek tanul. Nincs is már velünk, csak a kisebbik lány, a többiek el­repültek. — Mennek a gyerekek a maguk boldogulása után. Megy a szó a két testvér közt. Az idő is gyorsan telik. Indulni is készül a látogató az állomásra. Megígérte, ott­hon lesz az ötös vonattal. Ezek itt álhatatosan ma­rasztalják. Üljön csak nyu­godtan, érezze jól magát. Ne törődjön annyit a vonattal. Egy évben egyszer ha talál­A mezőgazdaságnak Nagykállóból A MEZŐGÉP vállalat nagykállói gyáregysége november 7-re teljesítette idei termelési tervét. Az év hátralévő napjaiban még több mint 10 millió forint értékű terméket ál­lítanak elő. Fő gyártmá­nyaik állattenyésztő tele­pek, szarvasmarha- és borjúetető berendezések, valamint dohányszárítók termogenerátorai. Képünkön: dohány szárí­tó generátorok füstcsőhe- gesztéseit Harazi János védőgázas berendezéssel végzi. TANÁROK — LÁTOGATÓBAN „Elhanyagolják, vagy agyonkényeztetik...“ A foglalkozását hivatás­nak tekintő jó pedagógus tisztában van azzal, mi a tétje az oktató-, nevelő­munkának. Maga az em­ber. Ez a legnemesebb nyersanyag van a tanárok kezében. Formálására, alakítására azonban egye­dül nem képesek, csak a család segítségével. Az iskolai szabályzatok szerint minden első. harma­dik és ötödik osztályos gyer­mek családját tanévenként egyszer meg kell látogatni. És ezen túlmenően minden olyan esetben, amikor a De- dagógus azt indokoltnak lát­ja. A nyíregyházi Ságvári-te- lep 7. számú általános isko­lájának alsó tagozatos neve­lőit kértük meg: beszéljenek a családlátogatások tapaszta­latairól. Á hatéves pesztonka Szilágyi Lajosné ebben a tanévben újra első osztályt tanít. A legnehezebb korosz­tályt. Nemcsak a gyereknek nehéz, a tanárnak is, hogyan váltson át a kisdiák a gond­koznak. Még öt előtt itthon lesz a fiú a téeszből. — Ha már itt jársz, fog­jál azzal is kezet, bátyám. A rend embere volt min­dig, nehezen marasztalható. Azt ő nem teheti, hogy a ké­ső esti vonattal legyen ott­hon. Mit gondolhat az asz- szony? — Otthon leszel időben várj nyugodtan. Mind nehezebben folyik a beszéd, nő a türelmetlenség. A vonatot már nem lehet el­érni, Akkor nyílik végre az aj­tó. Hazaérkezett a gépszere­lő fiú. — Veheted a kabátod, test­vérem. Fiam, hazaviszed a nagybátyádat. Eredj, hozd ki a gumikerekű szekeret. M íg a kabátot veszi, néz egyikről a másikra. Vajon mivel ugratják ezek? Mennek ki az udvar­ra. A fiú elöl jár. Gyorsan a csűr ajtajához ér, amit sar­kig nyit. Kis idő múlva pe­dig halk berregés hallatszik. A csűrből céklavörös Zsi­guli jön elő... Asztalos Bálint talanságról a kötelességre, a játékról a feladatra. — Volt egy kedves tanít­ványom — meséli a tanárnő — érdeklődő, de mindig fá­radt. Az iskolában hiába kér­deztem, miért nem készült, miért nem tud felelni. Ott, a családlátogatáson derült ki, hogy a hatéves gyerek gon­dozza négy kisebb testvérét, tanulásra már nem marad ideje. Kovács Gáborné a napkö­ziben figyelt fel arra, hogy egyik tanítványának romlott a teljesítménye. Beszélgetni kezdett vele. Kiderült, hogy nyolc kilométert gyalogol a gyerek naponta. — Elmentem. De nem a távolság lepett meg, hanem a környezet. A konyhában lakott a család, a padló csu­pa sár, víz. A gyerek egy sámli előtt térdepelt, éppen a leckét írta. Általában az a magyarázat, hogy a szülők válófélben vannak, s szemé­lyes gondjaik miatt egysze­rűen elfeledkeznek a gyerek­ről. — Elhanyagolják, vagy agyonkényeztetik — veszi át a szót Péter Kálmánné — ezek a tipikus okok a prob­lematikus gyerekeknél. Itt van az egyik tanítványom. Túl későh született, a mama szinte az ételt is megrágta helyette. Az iskolában egy lépést se tett, csak ha meg­fogtam a kezét. Áz apák nem segítenek A szülők általában szíve­sen fogadják a tanárokat. Bereznai Gyuláné azonban ellenkező tapasztalatokkal is rendelkezik. — Az egyik gyereken ész­revettem, hogy kezd durva, cinikus lenni. Üzentem vele, hogy szeretnék családlátoga­tásra menni. Amikor megér­keztem, a papa azonnal el­ment otthonról — de tanár­ellenes megjegyzésekre még volt ideje. Maradt a mama — menteni a férjet és a gye­reket. De hadd mondjak el egy szépet is. Egy kisfiú a lányokon is túltett figyel­mességben, kézügyességben. Vasárnap délelőtt mentem hozzájuk. A konyhában volt a három fiú, krumplit há­moztak. Ez is elárul vala­mit a nevelésről. A legnehezebb esetekben a tanárok segítséget kérnek a családlátogatáshoz — több szem többet lát. Demjano- vics Emil iskolaigazgató sok­szor volt ilyen kísérő. Há­rom gyerek maradt a legem­lékezetesebb. — Kettőnek nem tudtunk segíteni, egynek rendbe jött az élete. Az egyik fiút iszá­kos apjától igyekeztünk meg­menteni. Nem sikerült, ugyanolyan részeges lett. A másik esetben egy érzékeny, csupa ideg, környezetéhez képest túlságosan is művelt fiúnak próbáltunk segíteni. Verseket írt, de otthon is ki­nevették érte. Előbb a tár­saival szemben volt agresz- szív, aztán önmagával — vé­gül öngyilkos lett. S a har­madik: egy lány, aki bioló­giailag túlságosan is érett volt. Kimaradt az iskolából. Egy idő múlva találkoztunk. Férjhez ment, azóta talán a gyerek is megszületett. A férje kőműves, nekem is be­mutatta. Verés és jutalom Tíz-húsz éves pedagógiai ta­pasztalattal mindnyájuknak lehetőségük van az összeha­sonlításra: hogyan változtak a családi nevelési szokások. A legszomorúbbnak azt tart­ják, hogy a legtöbb helyen ma is az egyetlen büntetési forma a verés. A jutalmazás skálája már bővült a könyv­től a meccsig. Rossz formája a pénzjutalom — bár egyre jobban terjed. A Ságvári-telepi iskola ta­nulóinak 87 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A csa­ládokat látogató tanárok az utóbbi tíz év alatt főleg a lakáskultúrában tapasztal­tak hihetetlen változásokat. Ma már szinte minden csa­ládban van külön gyerekszo­ba, kis házi könyvtár. Az anyagi gondok — ha itt-ott akad is ilyen — nem jellem­zőek. Helyükbe viszont más gondok léptek: hogyan lehet­nének partnerek a szülők és a pedagógusok a gyerekek jö­vője érdekében. B. E. A z üzemi ebédlőben egy tabló hívja fel magára a figyelmet. Felsorolást, számokat tar­talmaz. összesítve így fo­galmazható: ami nincs a fizetési borítékban, az sze­repel a tablón. Ott van a védőruhákra fordított félmillió épp úgy, mint az üzemi étkeztetés támoga­tására fordított 233 ezer forint, a kulturális alap százezer je, a sportnak szó­ló támogatás. Ebből a Cse­peli Szerszámgépgyár nyírbátori munkásai meg­tudhatják, hogy gyáregy­ségük mennyi béren kí­vüli juttatásban részesíti őket. Ha jól összeszámol­juk, akkor dolgozónként több ezer forintot tesz ki ez az összeg egy évben. Másutt is lehetne ilyen tablót készíteni, hiszen va­lamennyi üzem sokat költ a közvetlen termelőberu­házások mellett a jóléti, kulturális célokra is. A gumigyárban például az üzemi út mellett felállított táblák arról tudósítanak, milyen összegeket fordí­tottak lakásépítésre, óvo­dák, bölcsődék támogatá­sára. Ám ahol nincsenek tablók, ott is elmondhat­ják, hogy évről évre nö­vekednek az így kifizetett összegek. Miért kell mégis beszél­ni erről? Azért, mert sokan úgy vélik, hogy csak annyit kapnak az üzemtől, amennyi a fizetési borí­tékban van. Természetes­nek veszik, hogy megte­remtik az étkezés lehető­ségét, hogy korszerű szo­ciális létesítmények van­nak, hogy a vállalati busz- szal indul kirándulni a szocialista brigád. Pedig tudunk ellenpéldákat is. Olyan kis üzemet, ahol egy lavór jelenti a mun­kásfürdőt, ahová a bejáró dolgozók a biciklijüket sem tudják bevinni, mert nincs aki vigyázzon rá, ahol legfeljebb a fizetéssel lehet eldicsekedni. Az igények viszont vál­toztak. Egyre kevesebben vannak, akiket nem érde­kel, hogy van-e fürdő, kapnak-e meleg ebédet, támogatják-e a könyvtá­rat, a művelődni vágyó munkást. A jó munkahe­lyi közérzetnek ugyanis ma már ezek részévé vál­tak. Ahol hiányzik mind­ez, ott is igyekeznek, hogy pótolják az elmaradást. Ám az sem árt, hogy az ellátás ezen előnyeit él­vező munkás érezze: sok­kal többet kap attól, ami csak a fizetési borítékban van. Mert a borítékon kí­vüli — nem pénzbeli — juttatás is a dolgozók jobb közérzetéért van. L. B. Terven felül ¥ Újabb lakások átadása Nyíregyházán Megkezdődött Nyíregyhá­za- Jósavárosban az 52-es je­lű 64 lakás műszaki előátadá- sa december 15-én, a NYlR- BER bonyolításában. A lé­tesítmény végleges befejezé­se azért is nagy jelentőségű, mert sikere esetén a nyíregy­házi célcsoportos éves lakás- építési terv túlteljesítését je­lenti és lehetőséget ad a vá­ros más területein szanálás­ra kerülők elhelyezésére. A több mint 25 millió forint költséggel készülő épület ki­vitelezője a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat.

Next

/
Thumbnails
Contents