Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-16 / 295. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 16. Ülésezik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Az általános szabályozásnak kell kikövetelnie a nagyobb erőfeszítéseket és biztosítani azt, hogy csak valódi eredmény nyomán lehessen felhasználható vállalati többletjövedelemhez jutni. Az eddigi gyakorlat fékezte a termelés hatékonyságának gyorsabb növelését, eltakarta a vállalati gazdálkodás tényleges hatásfokát Szükségszerűen kerül sor a gazdasági szabályozás olyan változtatásaira, amelyekről az előadói beszéd is szólt. Bízom abban, hogy e változtatások mindenki számára egyértelművé teszik: a népgazdaság feladatai csak akkor teljesíthetők, ha a gyenge hatásfokkal működő vállalatok is rákényszerülnek a jó munkára, ha a fejlődő- képes vállalatok érdekeltekké válnak a tartalékok teljesebb kihasználására. A szabályozás módosításai csak akkor váltanak ki megfelelő pozitív hatást, ha korszerűbb, fiatalosabb, elvsze- rűbb lesz a szemlélet is. Miért ne fogadná el a közvélemény azt az igazságos gyakorlatot, hogy a valóban jobban dolgozó közösségek és emberek a megtermelt javakból többet kapjanak, mint a rosszabbul dolgozók?! Miért ne támogatná a közvélemény a pártnak, a kormánynak azt a törekvését, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba és mutassuk ki pontosan, ki végez a nagy közösség hasznát gyarapító, odaadó munkát, és ki az, — dolgozzék bármilyen beosztásban, munkapadnál, vagy Íróasztalnál, legyen az egyén, csoport, vagy akár egy egész vállalat, szövetkezet, — aki csak ímmel-ámmal teszi a dolgát, s más eszközökkel tesz szert tekintélyes haszonra. Az állami szerveknek meg kell adniok a feltételeket, a szükséges támogatást a gazdálkodó szervezeteknek, az egyes közösségeknek, hogy együttes erőfeszítéssel a nép- gazdasági hatékonyság általános javulását elérjük — mondta befejezésül Huszár István. Szviridov Ivánná felszólalása Tisztelt országgyűlés! Szabolcs-Szatmár megyei képviselő társaimmal együtt úgy értékeljük ezt a költség- vetést, hogy a következő év sem lesz könnyebb, mint a korábbiak voltak. Az 1978-ra megfogalmazott feladatok reális célokat tűznek dolgozó népünk elé. Én olyan megyében élek, ahol különösen érezzük a költségvetés szolgáltatásainak fejlődését. Az előző ötéves terv eleje óta az ellátási színvonal fejlesztését kiemelten támogatta a kormány. Ennek gyümölcsei megyénkben egyre inkább érlelődnek. Ezt ma már lakosságunk is közvetlenül érzékeli. Vannak problémáink, amelynek megoldásához sok segítséget kaptunk és vannak, amelyek még hosszú ideig gondot okoznak. Ilyen például, hogy a 10 ezer lakosra jutó orvosok száma nem sokkal több, mint fele az országos átlagnak. Az üres orvosi állásoké már több, mint a kétszerese. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágy mintegy kétharmada az országos átlagnak. Ennek ellenére az egy lakosra jutó egészségügyi és szociális kiadások az országos színvonalnak megfelelően alakulnak. Ma már a mi megyénkre is jellemző a vállalati gazdálkodás stabilitása, amely elősegíti a költségvetés biztonságát is. A megyei költségvetési bevételeknek 50 szá_ zalékát a vállalatok és a szövetkezetek befizetései alkotják. Iparunk termelési értéke az előirányzott 10—12 százalékkal szemben várhatóan 14—15 százalékkal emelkedik. Az ipari munka termelékenysége 6—7 százalékkal lesz nagyobb az előző évinél. A gazdálkodás eredményeiben már éreztették hatásukat azok az intézkedések, amelyek a rendelkezésre álló eszközök és munkaerő racionálisabb hasznosítására vonatkoztak. Mezőgazdasági kultúrák hozamai összességében meghaladják az 1976. évi szintet, sőt egyes termékekből magasabbak a hozamok az elmúlt évinél. Például téli almából 55 ezer vagont takarítottunk be, ez megyénkben nem is kis gondot jelent, mert a megtermelt termékek értékesítése nem minden esetben zökkenőmentes. Szviridov Ivánná ezt követően szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a kereskedelem tett a többlettermés miatt tapasztalt feszültségek csökkentéséért; beszélt azokról a gondokról, Szaljut—6: Tartósnak ígérkezik az űrutazás Folytatódik a Szaljut—6 űrállomás tartósnak ígérkező útja. Az állomás kéttagú sze- méljroete, Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko fokozatosan mind több és több feladatot old meg, ahogy szervezetük átáll a tartós súlytalanság állapotára. A súlytalanság okozta problémákat könnyíti meg az űrhajósok számára, hogy különleges öltözéket viselnek. A „pingvin” öltözék munkára készteti azokat az izmokat, amelyek egyébként nem működnének, megfelelő nyomást gyakorol a test különböző felületeire, hogy nagyjából azonos közérzetet keltsen, mint amit a Földön éreznének. Életritmusukat a pontosan megszabott munkarend a megszokotthoz közelállóvá teszi. Az űrhajósok kényelmét szolgáló berendezések közül az egyik legötletesebb a zuhanyozó. A súlytalanság körülményei között a víz azonnal elporlik, nem folyik le, hanem szabadon száll apró cseppekben a levegőben. Az űrhajós zuhany megoldása ezért egészen különleges: a vizet nagy nyomással préselik ki a zuhanyrózsából. A zuhanyfülkében állandó légáramlást teremtenek, amely az elporló cseppeket magával ragadja, mintegy lefolyást biztosít. A két űrhajós egyébként csütörtökön reggel nyolc órakor kezdte meg munkáját, amely továbbra is elsősorban az űrállomás műszereinek, berendezéseinek, üzembe helyezését, ellenőrzését foglalta magába. Közérzetük igen jó. amelyek nehezítették, s hasonló termés esetén a jövőben is nehezítik a felvásárlás és értékesítés helyzetét, majd így folytatta: Két gondolattal szeretnék még foglalkozni. A kiskereskedelmi forgalom a szövetkezeti mozgalomban az össz- kereskedelmen belül elég nagy részarányt képvisel és ennek nagy része a falusi kereskedelemben valósul meg. Különösen a kistelepülések kereskedelmi hálózatának áldatlan a helyzete. A fogyasztási szövetkezetek átszervezése részben megtörtént. Ma már egy szövetkezeti központhoz 15—20 vagy ennél több település tartozik. Ennek nagyrésze kistelepülés. A kis szövetkezeteknek nem volt lehetősége a fejlesztésre, most az egyesült szövetkezeteknek nincs olyan lehetősége, hogy a kistelepülések hát-' rányos helyzetét felszámolja. Tudatában vagyunk annak, hogy nagyon fontos és szükséges a munkáslakta települések kereskedelmi hálózatának fejlesztése, azonban arra kérjük a központi szerveket, hogy a falusi lakosság alapvető áruellátási gondjainak megoldásában nyújtsanak segítséget. Egy lehetőségnek megemlíteném azt, hogy falusi viszonylatban — a lakosság városra való költözködése miatt — a lakásalap törlésének egyszerűsítésével olcsó lakásokat boltokká alakítva enyhítenénk az alapvető ellátási gondokon. Egy gondolatot fűznék a rö_ vid időn belül életbe lépő szeszkorlátozás bevezetéséhez. Egyetértünk a rendelkezés bevezetésével, de azt is látjuk, hogy ezzel nem oldódik meg a probléma, a házi főzések és zugkimérések miatt. Az ilyen kimérések eseteiben határozottabb intézkedést kellene tenni. Hozzászólásomat azzal fejezném be, hogy az V. ötéves tervünkben megfogalmazott társadalmi és gazdaságpolitikai céljaink a jövő évben is teljesíthetők. Az 1978. éves terv- és költségvetést elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Az ülésszak első napján felszólalt Szabó Kálmán, Molnár Béla, Bankó Mihály, Lukács János, Mesterházi Mária, Varga János, Rétéi Lőrinc, Sarudi Sándor, Selyem Zsigmond, Szendrei Gábor képviselő. Ezzel a csütörtöki tanácskozás véget ért. Az ország- gyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. Moszkva: Folytatta munkáját a Legfelsőbb Tanács Csütörtökön folytatódott Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. Délelőtt a szövetségi tanács tartott ülést, hogy megvitassa a jövő évi népgazdasági és szociálpolitikai tervet, a költségvetést és az 1976. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést. A nemzetiségi tanácsban Ny. Maszlennyikov, a terv- és költségvetési állandó bizottság elnöke elfogadásra javasolta a beterjesztett tervet. A bizottság azonban jelentős módosításokat javasolt, elsősorban az árutermelés bővítésére, az állami bevételek és kiadások megnövelésére külön javasolta a bizottság, hogy a szövetséges köztársaságoknak bocsássanák további öszege- ket rendelkezésre ahhoz, hogy kiszélesíthessék város- fejlesztési programjukat, a lakóházak tatarozására, a szükséges kommunális beruházásokra fordítható összeget. Közös közlemény Az Amerikai Egyesült Államok elnöke megállapította, hogy helyénvaló és időszerű visszaadni Magyarország népének Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, amelyek a második világháború befejezése óta az Amerikai Egyesült Államok őrizetében vannak. A korona visszaadására 1978. január 6-án és 7-én Budapesten, ünnepélyes keretek között kerül sor, a magyar és az amerikai népet képviselő küldöttségek részvételével. A Magyar Népköztársaság kormánya a koronát és a koronázási ékszereket Budapesten, állandó jelleggel, egy megfelelő történelmi helyen fogja kiállítani úgy, hogy az ország lakossága, külföldön élő magyarok és külföldiek egyaránt láthassák azokat. Philip M. Kaiser, az Egyesült Államok budapesti nagykövete levelet intézett Púja Frigyes külügyminiszterhez, melyben kifejtette, hogy a magyar külügyminisztérium vezetőivel folytatott megbeszélései alapján ő és kormánya hogyan érti a magyar korona és a koronázási ékszerek visszaadásával kapcsolatos eljárást. Eszerint a korona ünnepélyes keretek között kerül átadásra Budapesten, kifejezésre juttatva az átadás „néptől a népnek” jellegét. Részt vesznek az országgyűlés, az Elnöki Tanács és a kormány képviselői, a magyarországi egyházak vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek, a kulturális és tudományos élet képviselői, a magyar és a nemzetközi hírközlő szervek tudósítói. A korona és a koronázási ékszerek Budapesten, megfelelő helyen, állandó jelleggel kiállításra kerülnek, hogy az ország lakossága, külföldön élő magyarok és külföldiek egyaránt láthassák azokat. Púja Frigyes külügyminiszter az alábbi választ adta az amerikai nagykövet levelére: „Szeretnék köszönetét mondani önnek 1977. december 13-i leveléért, amelyben ismételten megerősítette az Egyesült Államok elnökének döntését, hogy Szent István koronáját és a magyar koronázási ékszereket visszadja a magyar népnek, s amelyben vázolta, hogyan érti ön a korona visszaadásával kapcsolatos eljárást. Örömmel tájékoztatom, hogy az ön 1977. december 13-i levelében vázoltak világosan tükrözik a magam és kormányom értelmezését arról az eljárásról, amelyet kormányaink elhatároztak a korona visszaadásával kapcsolatban.” A Genfi-tótól a kék Dunáig IV. Áz amerikai lépés A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1975-ben felavatott 12 emeletes genfi palotája a genfi közvélemény szerint Európa legkorszerűbb és legszebb középülete. A betonüveg épületcsoda nemcsak külsőségeiben, de funkcionálisan is példaszerű. Igaz, építése nem kevesebb, mint 143 millió svájci frankba (mintegy 1 milliárd 200 millió forintba) került. A belső építészet Ízléses, a tárgyalótermek harmonikusak. A legfelső emeletről csodálatos kilátás nyílik az ENSZ-palotára, a pompás parkokra, a Genfi-tóra és a mögötte húzódó hegyóriásokra. Az épületek alatt háromszintes garázs. Hatalmas, számítógéppel ellátott könyvtár elégíti ki az ott dolgozók és tanácskozók igényeit. A világ számos országának ajándékai díszítik a termeket, folyosókat: faliszőnyegek, bútorok, szobrok. A folyosókon sétálva szemembe tűnik a magyar kormány, illetve a SZOT által ajándékozott Bartók Béla-portré (Róka Ferenc alkotása), Pataky Lászlónak a budapesti alkotmánynapi tűzijátékot megörökítő festménye és Nyilas- sy: Kapás embere. A nagyteremben éppen az Igazgató Testület ülésezik. Ez a testület, ugyanúgy, mintáz ILO valamennyi szerve, hármas tagozatú. A hármas tagozatú összetétel, valamint a testület tagjainak választási módja képezi jelenleg a legnagyobb vita tárgyát. Ezt az összetételt a szervezet a múltból örökölte. Az ILO-t ugyanis 1919- ben, a Népszövetség autonóm szerveként hozták létre a győztes nyugati nagyhatalmak. S bár az ILO most az ENSZ szerveként működik, az akkori alapszabályokat igyekeznek rákényszeríteni a szervezetre. Az Egyesült Államok azt követelte az JLO-tól, hogy kizárólag szorosan vett munkaügyi kérdésekkel foglalkozzék. Kifogásolta, pl. hogy a haladó országok napirenden kívül — amire az alapokmány módot ad — szóvá tették, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban a néger munkásokkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak. Ez az USA szerint, nem munkaügyi, hanem politikai kérdés, — tehát nem tartozik az ILO-ra. A júniusi közgyűlés úgy határozott, hogy a kérdéseket egy munkacsoport megvizsGenf. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) impozáns palotája, Európa egyik legkorszerűbb középülete. gálja és a jövő évi közgyűlés számára megfelelő jelentést készit. Az amerikaiak, amikor látták, hogy akaratukat nem képesek keresztül vinni, november 1-én bejelentették az ILO-ból való kilépésüket. A kilépés anyagilag érzékenyen. érinti a szervezetet, hiszen 22 százalékkal, évi 20 millió dollárral csökkenti bevételét. Máris hozzáfogtak az ILO programjának felülvizsgálatához, a megfelelő takarékossági intézkedések végrehajtásához. Az apparátusból mintegy 230 tisztviselőt elbocsátanak, s számítanak a tagországok önkéntes hozzájárulására is a költségvetési hiány pótlásához. A szervezet alapvető tevékenysége nemzetközi munkaügyi egyezmények létrehozása, a munkafeltételek és az életszínvonal javítása, a minimálbérek emelése, a társadalombiztosítás kiszélesítése. Legutóbb például az ápolószemélyzet munka- és élet- körülményeinek javítására tettek ajánlásokat a kormányoknak. 1976-ban világfoglalkoztatási konferenciát tartottak. Külön hangsúllyal foglalkozott az ILO-közgyűlés a vendégmunkások helyzetével. Konkrét ajánlásokat nyújtottak be az érintett kormányokhoz arról, hogy a vendégmunkásokat a fogadó ország munkásaival azonos jogok illessék meg, a foglalkoztatás, a bérezés és a társadalombiztosítás területén. Több ország, a felajánlások alapján máris jogszabályokat hozott a vendégmunkások javára. Az amerikai kilépés nem talált követőkre, még a legszorosabb szövetségesei körében sem. Nyugati körökben egyébként azzal magyarázzák Carter lépését, hogy arra belpolitikai okokból volt szüksége. A Panama-csatorna szerződést és az energiatörvényt ugyanis nem lenne képes keresztülvinni az AFL- CIO szakszervezetek támogatása nélkül. Ezért volt szüksége az elhamarkodottnak látszó döntésre. Gáti István (Következik: V. Bécs — új szerepben)
