Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 13. HÉTFŐ: Díszszemle és felvonulás Moszkvában a Nagy Október 60. évfordulóján — A Nyugatnémet Szabaddemokrata Párt kongresszusa Kidben ülésezik. KEDD: Az ENSZ-közgyűlés vitája a ciprusi kérdésről — Púja Frigyes hivatalos baráti látogatásra Stockholmba utazott. SZERDA: Izraeli légitámadás dél-libanoni palesztin menekült- táborok ellen — Szadat bejelentette, hogy Izrael minden feltételét elfogadja a genfi békekonferenciával kapcsolatban. CSÜTÖRTÖK: Moszkvában tudományos konferencia kezdődött a Nagy Október hatásáról — A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága nyílt ülést tartott. PÉNTEK: Magyar javaslat a belgrádi értekezleten — Tovább tart a kormányválság Hollandiában. SZOMBAT: Losonczi Pál és Lopez Portillo mexikói elnök tárgyalásairól közös közlemény jelent meg — Ülésezik az angol kommunisták kongresszusa. pártra van tehát szükség. Most már elérték a 600 ezres taglétszámot, a cél az egymilliós tagság! A francia baloldal vitája mindenesetre igazolta a moszkvai tudományos konferenciának azt a megállapítását, hogy a burzsoázia támadása a kommunisták ellen együtt jár a fegyverkezés fokozásával. A párizsi nemzet- gyűlésben megkezdték a hadügyminisztérium 1978-as költségvetésének megvitatását: 80 milliárd frankot fordítanak katonai kiadásokra. A költségvetés minden frankjából 18 centime jut ilyen célra. A baloldal közös programja, hadd emlékeztessek erre, a katonai kiadások csökkentését írta elő. Á hét három kérdése A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójával kezdődött a hét, de az ünnep múltával is folytatódik az a politikai és tudományos munka, amely a Nagy Október hatásának elemzését célozza. Jogosan figyelt arra a világ, milyen eredményt hoz erről a kérdésről a Moszkvában összeült tudományos konferencia? Franciaországban az utóbbi időben a baloldal pártjai nagy vitába bonyolódtak. A jobboldali sajtó már ujjong: a baloldali egység végleg felbomlott. Igaza van-e? Carter amerikai elnök a hét elején országos rádió- és tévébeszédben jelentette be kilenc országra szóló, világ körüli utazásának elhalasztását. Indokul azt hozta fel, hogy az energiatakarékosság terveinek kongresszusi elfogadtatásáért kell odahaza megküzdenie, csak utána kerülhet sor tervezett kőrútjára. Befelé fordulást jelent-e ez? O Hogyan elemezte a Nagy Október hatását a moszkvai tudományos konferencia? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi abban öltöttek testet, hogy a Szovjetunió után mind több és több ország lépett a szocialista építés útjára. Napjainkban így jelenhetett meg a létező szocializmus fogalma, ami meghatározott állami, politikai realitást jelöl, olyan államot, amelyben a hatalom a dolgozó népé, élén a munkás- osztállyal, és annak forradalmi élcsapatával, a kommunista párttal. A létező szocializmus gazdasági realitás, amelyben véget vetettek a kizsákmányolásnak. A létező szocializmus a társadalmi kapcsolatok új fajtáját is jelenti, valamint új kulturális és erkölcsi realitást. Az imperializmus propagandája most, amikor a kapitalizmus súlyos válsága kirobbant, méginkább megpróbál ártani a szocializmus erőinek, megkísérli szembefordítani a tömegeket a szocializmussal. A burzsoázia éket akar verni a tőkés országok kommunista pártjai és a szocialista világ országaiban hatalmon levő marxista—leninista pártok közé. A reakció ki akarja használni azt a tényt, hogy a testvérpártok más és más körülmények között működnek, így aztán a politikai lehetőségekben, a közvetlen célokban és a kitűzött feladatokban fennálló különbségek eltéréseket okoznak egyes kérdések megközelítésében is. A mostani kommunistaellenes kampány és különösen az úgynevezett „eurokommuniz- mus” körüli hangzavarnak az a célja, hogy az osztályellenség megkísérelhesse az eltéréseknek nézeteltérésekké való növelését, utána pedig a nézeteltéréseket a testvérpártok megosztására használja fel. A moszkvai konferencián nagy hangsúlyt kapott — így Borisz Ponomarjóvnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának bevezető előadásában is —, hogy ma különösen fontos a különböző pártok álláspontjának és tapasztalatainak egybevetése, s hogy az elvtársi vita elvi alapokon álljon, figyelembe véve egymás érdekeit, az egész kommunista mozgalom közös érdekeit. A moszkvai konferencián a magyar küldöttséget vezető Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja emlékeztetett Kádár János szavaira: „Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem lehetséges.” © Valóban végleg felbomlott a francia baloldali egység? A hét végén a francia jobboldal lapjai újjongani kezdtek: a baloldali egység végleg felbomlott... Hiszen a szocialisták az utolsó pártértekezletükön még keményebb hangot használtak a kommunistákkal szemben. Mitterrand például egyenesen azt hangoztatta, hogy az FKP „az államhatalom meg- kaparintására törekedett”, s e miatt keletkezett nézeteltérése a kommunistákkal. A szocialista párt balszárnya kísérletet tett ugyan arra, hogy rávegye első titkárát a megegyezés érdekében bizonyos engedmények megtételére, de az hajthatatlan maradt, sőt a pártból való kizárással fenyegetett meg mindenkit, áld eltér az ő vonalától. A szocialistáknak a választ az FKP Központi Bizottsága olyan ülésen adta meg, amely — s erre úgy tudom, még nem volt példa — újságírók jelenlétében zajlott le, hogy az ott elhangzottak a sajtó nyilvánossága és így a közvélemény elé kerüljenek, „önkényesnek és komolytalannak” mondták Mitterrand nyilatkozatait, amelyek csak azt a célt szolgálhatták, hogy eltereljék a figyelmet a közös program feladásáról. A párt úgy ítéli meg, hogy a népi nyomás bírhatja rá a szocialistákat álláspontjuk módosítására és a tárgyalások felújítására. Erős kommunista © Miért kellett lemondania Carter elnöknek tervezett világ körüli körútját? Az Egyesült Államok elnöke egyelőre lemondott arról, hogy kilenc ország fővárosába ellátogasson. A jelek szerint belpolitikai gondjai nagyobbak, semminthogy azokat nemzetközi sikerekkel feledtetni tudná. Nem volt tehát valami „kandalló melletti csevegés” amikor valamennyi amerikai országos rádió- és tévétársaság mikrofonjai, kamerái elé ült Carter, hogy felszólítsa az USA polgárait: támogassák energiatakarékossági terveit! Elmondta, hogy az Egyesült Államokban felhasznált tüzelő- és üzemanyagnak már majdnem a fele jön külföldről, így tehát az ország külkereskedelmi és fizetési mérlegét mindinkább megterheli ez az import. Az olaj és a földgáz takarékosabb felhasználását adóemeléssel (például a nagy fogyasztású gépkocsik fokozottabb megadóztatásával) éppúgy el akarja érni, mint a forgalomba hozatal korlátozásával. Köztudomású, hogy a kongresszus többsége ellenzi Carter elgondolásait, az elnök a kongresszus feje fölött fordult a fogyasztókhoz... Az USA-ban nem csökken a munkanélküliek száma, nagyarányú az infláció és a nemzeti össztermék már nem növekszik úgy, mint tavaly. Egy valami emelkedik csupán: a katonai költségvetés. A Pentagonban rekordösszegű hadikiadást fogalmaztak meg: 130 milliárdos költség- vetést. 12 milliárddal több ez, mint a tavalyi volt. Pedig a választási kampányban azt Ígér' ;k: legfeljebb 3 százalékkal emelik évente a katonai költségvetést. Hiba csúszott talán a számításba? Pálfy József Soha tpbbé! A nagy-britanniai baloldal kampányt indított az úgynevezett „Nemzeti Front” ellen. Ez a fajüldöző szervezet gyűlöletet szít a szigetországban élő színes bőrűekkel szemben. Képünkön: az antináci liga képviselői sajtóértekezletet tartottak, amelyen felhívták a figyelmet arra, hogy a Nemzeti Front lényegében náci szervezet. (Ke- let-Magyarország — tele- fotó) DÉL-ÁZSIA * ígéretek és tények Az ázsiai szubkontinens (Terra térkép — KS) Vajon mi történik a 800 millió ember lakta ázsiai szubkontinensen? Az eseményekből ítélve jogos a megállapítás: a politikai vonal határozottan jobbra tart. A három országban — természetesen a legkülönbözőbb körülmények között — olyan erők felülkerekedésének lehetünk tanúi, amelyek elődjeikhez képest határozottan konzervatívok. Színrelépésüket megkönnyítette, hogy a „bukottak”, bár megkíséreltek, nem tudtak megbirkózni, az egyes országok hatalmas társadalmi és gazdasági gondjaival. Az ígéretekből kevés valósult meg, noha ez nem csak az ő számlájukra írható. Ami viszont igen: a szegénység elleni küzdelem nem egy esetben személyes hatalmi ambíciókkal párosult. (Persze, nem feledhetjük, a kudarcokban feltétlenül közrejátszott, hogy olyan fejlődő országokról van szó, amelyek mérhetetlenül kiszolgáltatottak a tőkés világ- gazdaságnak.) Negatív program Indiában, a márciusi választások óta, a rendkívül heterogén Dzsanata-párt kormányoz. Soraiban megtalálhatjuk az indiai nagytőke prominens képviselőit, éppúgy, mint azokat a progresz- szív erőket, amelyet a reformtervek valóra váltása miatt szakítottak Indira Gandhival és a Nemzeti Kongresszussal. Választási sikerüket alapjában negatív programjuknak köszönhetik. Annak, hogy az előző kormányzat ténykedését, az erőszakos sterilizálást, a hatalmi önkény megnyilvánulásait bírálták. ígérték viszont a demokrácia helyreállítását, és a szegénység leküzdését. Erre fontos emlékeztetni: eddigi ténykedésük csak az ígéretek tükrében mérhető. Nos, a mérleg egyáltalán nem kenVP70. Az indiai kormánypártban felülkerekedni látszik az az irányzat, amely — mit sem törődve korábbi, szépen hangzó jelszavaival — le akar számolni politikai ellenfeleivel, elsősorban Indira Gandhival. Eleddig csak igen gyenge vádakat sikerült összehozni, olyannyira, hogy azokat a fővárosi bíróság el is ejtette. Most a Dzsanata szélsőségesen jobboldali hangadói nagy erővel dolgoznak újabb vádemeléshez elegendő bizonyítékok összehordásán. A cél nyilvánvalóan az, hogy Indira Gandhit véglegesen eltávolítsák a politikai küzdőtérről, vagy legalábbis az, hogy az előző kormányzat bírálatának állandó napirenden tartásával változatlanul biztosítsák tömegbefolyásukat. Effelé szorítja a Dzsanatát a gazdasági helyzet romlása. Az élelmiszerárak ugyanis újra gyorsan emelkednek, az infláció üteme nő, teret kapták a spekulánsok és feketézők. A szétosztott földekre újra ráteszik a kezüket egykori birtokosaik. A növekvő elégedetlenséget bizonyítja a nagy ipari központokban kibontakozó sztrájkmozgalom, s az, hogy Indira Gandhi perbefogásának kísérlete ellenkező hatással járt, a volt miniszterelnök tekintélyének növekedéséhez vezetett. Morardzsi Deszai kormánya ugyanakkor külpolitikájában nem enged a szélsőjobb- oldalnak, s fenntartja India jó kapcsolatait a Szovjetunióval. Az együttműködés lehetőségét bizonyítja a Dzsanata- párti miniszterelnök látogatása Moszkvában. Á Bhutto-per Az Indiával szomszédos Pakisztánban a júliusban hatalomra került katonai kormányzat nyíltan szembefordult Ali Bhutto volt kormányfővel. A katonai kormányzat feje hosszú ideig pártatlanságról beszélt, arról, hogy a katonák csak a polgárháborút akarták megaka dályozni. Egyben ígért is: új választásokat októberre. A választásokat azonban elhalasztották, s a katonai vezetés ténykedése egyértelműen a rendkívül heterogén, de fő vonásaiban konzervatív, jobboldali ellenzéknek kedvez. A volt miniszterelnököt katonai bíróság elé állították, s perében akár halálos ítéletet is hozhatnak. Bhuttónak, aki Ázsia egyik legellentmondásosabb politikusa, vitathatatlan érdemei vannak: olyan társadalmi és gazdasági reformokat hirdetett, amelyekre Pakisztán már régen megérett. Tervei azonban kihívást jelentettek a nagyhatalmú földbirtokosok és tőkések, a szélsőségesen fanatikus muzulmán erők ellen. Ezek az erők támadásba lendültek és — a jelekből ítélve nem véletlenül — valósággal ' kiprovokálták a hadsereg fellépését. Pakisztán néhány világosabbnak tetsző év után újra sötét alagútban botorkál, s egyhamar, mint a korábbi katonai diktatúrák is bizonyítják, aligha találja meg a kiutat. A világ szegényháza Lényegében ez jellemzi a szubkontinens harmadik, legfiatalabb országát, Bangladesi is. Vérben született és ettől nem tud szabadulni. A válság kezdete 1975. volt. Akkor jobboldali katonatisztek meggyilkolták az állam- alapító Mudzsibur Rahmant. Néhány hónapon át a hadsereg különböző irányzatai csatáztak, vólt olyan időszak is, amikor szinte hétről hétre változott a kép. A jelenlegi katonai vezetés bizonyos stabilitást hozott, ám Banglades változatlanul a „világ szegényháza”. Évente háromszor aratnak, mégis éhínség pusztít. A lakosság 35 százalékának nincs munkája, az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 80 dollár. Igaz, a jelzők, miként a jelszavak nem sokat jelentenek a világnak ebben a térségében, csak a tettek számítanak. Ám éppen a tettek alapján nem elhamarkodott az ítélet: Dél-Ázsiában a jobboldal nyert teret. Zalai István