Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-09 / 263. szám
1977. november 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szemtől szembe BARNA ISTVÁN, A TMK EGYIK LAKATOSA: „Elolvasta a brigád a jövő évre javasolt tervet. «Kifelejtettek» bennünket a béremelésből. Éppen úgy, mint tavaly.” Nyüzsgés, morgolódás támadt. Szót kért az igazgató: „Felolvassam, hogy mely szakmákban, kik és mennyi béremelést kapnak?” A hangos igenre elkezdte sorolni. Mindenkit, a takarítónőktől az éjjeliőrökön keresztül egészen a szakmunkásokig és szakmánként. A felsorolásra mindenki megnyugodott. Valami fontosat nem csupán megsejtettek-megérezték, de meg is értettek ezek a munkások. Éspedig azt, hogy ők itt küldöttek. A bizalmi és VSZT-tagok eme együttes fóruma hivatott arra most és a jövőben, hogy véleményezzék a KEMÉV 1978. évi tervét, ök döntenek abban, hogy teljesíthetőnek tartják-e a javasolt 650 milliós termelést; hogy elérhető-e és hogyan a 7 százalékos bérfejlesztés; hogy elegendő-e a jövő évre szociális célokra tervezett 13 millió, a közművelődés ügyét szolgáló egymillió, és a 2 millió 666 ezer forintos jóléti alap. Hogy mi ebben az új? Az, hogy döntés előtt kértek véleményt a munkásoktól, így került fel az i betűre a pont. Természetesen azokkal a módosításokkal, amelyet ez a fórum a több ezres kollektíva nevében javasolt. S ami nem nagyon volt természetes „tegnap” — a munkás beleszólása —, az természetes ma és a jövőben. E tanácskozás több tanulsággal is szolgált. Nem panaszfórum volt, hanem érdemi eszmecsere gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetők és munkásküldöttek között. A tapasztalt Kodácsi Imre, a nehézgépkezelő csoport vezetője mondta el: „Sokan nem is hiszik, hogy ezeknek a külföldi gépeknek a javítása milyen gond. Nincs magyar leírás, mi meg franciául, lengyelül, oroszul nem tudunk. Mégis boldogulnunk kell. Ki kérdezi tőlünk, hogyan?” És elsorolta, hogyan csináltak 4 jelentős géphez olyan alkatrészeket, amelyekről alig tudnak valamit. „Ezek a gépek azóta nem látták a műhelyt.” Hogy miért? Mert azóta is jól működnek. „Csak az a baj, hogy a pénzt nem érzékeljük ezért a gépészeten. Pedig közöttünk is vannak érettségizett munkások, akik a bértáblázaton lévő minimumot kapják. Ezen azért segíteni illenék.” Wermesszer Károly, a betongyártók nevében szólt: „Jó pénz a beton-előregyártás. Mi miért nem használjuk ki? Erről miért nem szól a terv? És amikor a százezreket érő finom műszerek, berendezések nem megfelelő óvásáról szólt, és elmondta, mit kellene tenni, akkor az elnökségi asztalnál szaporán jegyeztek. SOKAN FELKAPTÁK A FEJÜKET akkor is, amikor az egyik munkás szóvá tette, hogy három hónapja áll kihasználatlanul — kis hiba miatt — egy toronydaru. Pedig panaszkodnak, hogy nem haladnak a vagonok ki- és bepakolásával. Ki az aki ezeket a hibákat észleli, meglátja? Először a munkás. Szóvá teszi? Ki tudja hányszor szólt már emiatt ez az ember! Molnár Péter fűtésszerelő brigádvezető néhány kihelyezett munkahely elhanyagoltságát tette szóvá. „Nincs ivóvíz, fűtetlenek, hidegek az öltözők. Nemcsak az anyaggal, hanem az emberi energiával is takarékoskodni kell. Vigyázni az egészségre!” Valaki azt javasolta, hogy a nagy létesítmények építkezéseihez telepítsenek ki gáz- fejlesztő készülékeket. Mások az anyagellátás javítását sürgették. Szabó Károly a „fa- karuszok” kicserélését kérte. „Jönnek a hideg idők, és 60—80 kilométert fakaruszon utazni munka után nem kellemes.” Ki tudja hány vibrátort, szivattyút használnak ennél a vállalatnál? Sokat. Dicső Barnabás azt tette szóvá: jobban gondozzák ezeket a brigádokban! Minden bizonnyal megszívlelték Nagy Béla szavait is. „Jó lenne, ha a jövőben ésszerűbben szerveznék meg a betonszállítást. Ha- rendelünk 40—50 köbmétert, sokszor megtörténik, hogy egyszerre odazúdítják a munkahelyre, csak győzzük bedolgozni. Persze, hogy lehetetlen. Így aztán egy része megdermed. Mit kezdjünk vele? Máskor meg órákat kell várni betonra, és mi ott állunk bosszankodva.” SIRÁNKOZÁSOK? aligha. Inkább a munkást bosz- szantó hibák, különböző gondok, emberi gyarlóságok, felületességek, figyelmetlenségek kritikus feltárása. Figyelmeztetések a tovább lépéshez, hogy egy feszítettebb jövő évi terv teljesülhessen. Az egyik vezető így fogalmazott: „Ez a tanácskozás megmutatta, hogy van mit tenni az asztal innenső és a túlsó oldalán lévőknek.” E fórumban az volt a szép, hogy nem a szépről, a napfényes dolgokról esett szó, de mindenképpen arról, hogyan lehet még szebb a holnap. Erre világítottak rá munkások és vezetők kendőzetlen nyíltsággal. Farkas Kálmán Készülnek az új termelőszövetkezeti alapszabályok A szövetkezeti és a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény korábbi módosítása szükségessé tette a tsz-ek belső szabályzatainak felülvizsgálását, korszerűsítését. Az új alapszabályok — amelyek összhangban lesznek a módosított törvénnyel — máris munkát adnak a termelőszövetkezetek szakembereinek, vezetőinek jogászainak. Az alapszabály-tervezetet tüzetes előkészítő munka után, a termelőszövetkezeti kollektíva véleményének összesítése alapján állítják össze, ezután a közös gazdaság vezetősége elé terjesztik. Az itt jóváhagyott anyag kerül majd a zárszámadó közgyűlés elé, ahol részletes vita után határozatot hoznak az új szabályról, amelyet végül is a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv, a járási hivatal hagy jóvá. Ezután lesz majd kötelező érvényű egy-egy termelőszövetkezet életére, gazdálkodására. Az új alapszabály egyebeké között szabályozza majd a munkahelyi közösségek tevékenységét : például lehetőség nyílik a munkahelyi közösségek döntési jogkörrel való felruházására, továbbá javaslat- tevő és véleményező szerepük kibontakoztatására. Újdonság, hogy a közgyűlés tehermentesítésére a küldöttgyűlés hatáskörébe került egész sor feladat: a küldöttgyűlésnek ezt az új funkcióját szintén az új alapokmány tartalmazza majd. Ennek megfelelően például a jövőben a zárszámadásnak csak fontosabb aíapszámait vitatja meg a termelőszövetkezeti közgyűlés, a részletesebb elemzést, a gazdaság tevékenységének mélyreható vizsgálatát a küldöttgyűlésre bízzák. A szövetkezetek szabályalkotó munkáját a TOT elnöksége azzal segíti, hogy útmutatót adott ki, ezt követi majd a szervezeti és működési szabályzatminta, a munkaügyi és a munkavédelmi szabályzatminta kiadása. A TOT elnöksége ajánlja a tsz-ek vezetőségeinek, hogy a szabályzatok elkészítésébe vonják be a választott testületeket, a szakszervezetet, a KISZ-szervezetet, valamint a nőbizottságot. Cipőgyári „kellékek" Ha változik a modell... Az okok: szervezetlenség, gépállás, anyagellátási zavarok Háromszor dolgozták át az idei termelési tervet a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységében. A külső szemlélő kapkodást, szervezetlenséget, saját erőiknek nem ismerését gyanítja a hír hallatán, de az alaposabb kutatás után kiderül, nem erről van szó. A gyáregység vezetői a múlt évi tapasztalatokat felhasználva, a kollektíva képességeit, a gépek állapotát figyelembe véve dolgozták ki a tervet 1977-re, egymillió 234 ezer pár cipő előállítását. A múlt évben 957 ezer pár. 1975-ben pedig 637 ezer pár cipő volt a termelési tervük. Tehát a két évvel ezelőtti mennyiségnek csaknem a dupláját tűzték ki célul az idén. Ezt a tervet minden bizonnyal teljesítik is, azonban menetközben a budapesti központ utasítására tervüket előbb 10 ezerrel, majd még 52 ezer párral, egymillió 296 ezerre növelték. — Már ekkor sejtettük, lehetőségeinket ismerve, hogy ezt szinte lehetetlen teljesíteni, — mondja Mozs- gai József, a gyáregység főmérnöke. — Ennek ellenére az év első fele igen jó eredményeket hozott, 99,8 százalékosra teljesítettük a tervet. A második fél évben viszont, különösen szeptemberben és októberben sajnos bekövetkezett az, amitől tartottunk: jelentős elmaradás történt. A főmérnök három fő okot említ: szervezési hiányosságok, indokolatlan gépállások, s anyagellátási problémák akadályozták a munkát. Persze még jóval szerteágazóbbak a gondok, de alapjában véve valamennyi e háromhoz csatlakozik. Kevés a szakmunkás — Hadd említsem először a saját hibáinkat — folytatja a főmérnök. — Az üzemben 1972-ben indult meg a tulajdonképpeni termelés, így még eleve nem alakulhatott ki egy olyan kollektíva, — mint a régebbi gyáregységekben — amely a váratlan akadályokkal, nehézségekkel meg tud birkózni. Termékeink minőségét, mennyiségét döntő módon befolyásolja az, hogy dolgozóinknak csak 30 százaléka rendelkezik szakmunkás-képesítéssel. Ugyanez a helyzet a középvezetőkkel is, a 12 művezető közül például senki nem rendelkezik középfokú szakmai végzettséggel. Ennek ellenére csak a tisztelet hangján lehet róluk beszélni, hiszen a viszonylag nyu- godtabb munkaterületüket cserélték fel a sokkal problémásabb művezetői beosztással. Pedig anyagilag sem járnak jobban, de elvállalták a megbízatást, mert tudták, szükség van rájuk. Ezzel viszont csak magyarázni lehet azt a tényt, hogy bizony néha nem tudtak megbirkózni a gondokkal. Most ahogy néha előfordult, hogy mi, a gyár vezetői sem. „Foltozott“ gépek Pedig a jó szándékban nincs hiány. Októberben például kétszer is KlSZ-mű- szakot szerveztek, amikor a gyáregység vezetői úgyan- úgy a szalagok mellett dolgoztak, mint a munkások. S nemcsak KISZ-tagok jelentek meg ezeken a vasárnapokon, hanem szinte mindenki. Megpróbálták behozni, vagy legalábbis csökkenteni a lemaradást, ami elsősorban nem is a gyáregység mulasztásai miatt keletkezett* — Gyakran előfordul, hogy a kulcsgépek állnak, de a karbantartók nem tudnak mihez kezdeni, mert nincs alkatrész — mondja a felsőrészkészítő üzemrészben Banka Mária, a Tyereskova brigád vezetője. Ezt támasztják alá a főmérnök szavai; két éve nem kaptak alkatrészt ezekhez a fontos gépekhez. így aztán napokig gondolkodni kell azon, hogyan javítsák, „foltozzák” meg a gépet. — Az is megesik néha, hogy a külső szállítóktól ömlesztve kapjuk a talpakat, s a kért mennyiség nem megfelelő arányban érkezik — kapcsolódik a beszélgetésbe Papp József né, — pedig nekünk meg van határozva, hogy a különféle nagyságú cipőkből hány darabot kell készíteni. De hiába érkezik meg a kért mennyiség, ha az összetétel nem megfelelő. Ha mi, mondjuk 30-as és 31-es cipőkhöz kérünk 5— 5 ezer darab talpat, hiába kapjuk meg a 10 ezer darabot, ha azok négy-, illetve hatezres tételben érkeznek. Határidő-elcsúszások keletkeznek, a kereskedelem pedig joggal elégedetlenkedik. Azonban ezek a gondok — a teljesség kedvéért ezt is hozzá kell tenni — nemcsak a nyírbátori gyáregységben fordulnak elő, ugyanez megesik a vállalat más gyáregységeiben is. Csóka Ferencné, a versenybizottság vezetője említi, hogy nemrég Szegeden járt egy tanácskozáson, ahol a gyáregységek képviselői hasonló problémákat emlegettek. Az idén eddig Nyírbátorban 85 modell készült, átlagban 11 ezer páros szériában. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden harmadik nap más modell készítéséhez kellett hozzálátni. Az utóbbi gyenge teljesítményt a fentieken túl a rendkívül kedvezőtlen mo- dellösszetétel is okozta. A teljes képhez azonban hozzá tartozik, hogy az egész éves termelést figyelembe véve nem maradnak el túlságosan a tervtől. Eddig 97 százalékosra teljesítették a kétszer is megemelt tervet, s év végén is nagyjából ilyen lesz az arány. Csak éppen az utolsó hónap világított rá az eddigieknél élesebben a még meglevő hibákra, és a megoldásra váró hiányosságokra. S a gyáregység dolgozói minden bizonnyal meg is birkóznak ezzel, hiszen eredményeik még így is figyelemre méltóak. A mennyiség emelése mellett, a fokozott minőségi követelményeknek is egyre inkább megfelelnek az itt készített cipők. 1975- ben 85, a múlt évben 90,4, az idén pedig 92,7 százaléknál tart az első osztályú cipők aránya. S ez a meglévő gondok ismeretében mindenképpen jelentős előrehaladás. Balogh Géza Hárman az öntödéből A lakásépítkezések egyik fontos kelléke a fűtőradiátor. Ezt a terméket gyártja többek között a kisvárdai öntöde. Tervük szerint a harmadik negyedévben még mintegy 164 ezer négyzet- méter radiátort kell elkészíteniük. A mennyiséget nem is volna nehéz teljesíteni, ám a minőségi munkát, a kevesebb selejttel történő gyártást már sok tényező befolyásolja. Éppen a nehézségek leküzdését tűzték célul tanácskozásukon a szocialista brigádok. A kezdeményezést jelentős céljutalommal támogatja a gyár vezetése. Azóta naponta értékelik a munkát, s az eredményeket minden dolgozó megtudhatja az öntöde előtt kifüggesztett táblázatról. Bodor János Vörös zászló szocialista brigádja a rámo- lásnál dolgozik. Por, füst, forróság és az öntöde megszokott zaja közben egyik kocsit a másik után gördítik a rázóhoz és bizony kapkodniuk kell a forró öntvények leszedésénél. Viszonylag nyugodtabb- nak tűnik a megmunkáló. Itt a célgépeken előkészítik a radiátortagokat, majd az összeszerelés következik. Csorba András, a Béke szocialista brigád vezetője is szerel. A disamatic üzemben a legkorszerűbb technológiával, kitűnő minőségben exportmegrendelésre gyártják a csapszekrényeket. Szabó Zoltán öntő kezeli a billenő tégelyt. Legfőbb eredménye az, hogy sikerül a selejtszázalékot a megengedett szint alatt tartani. Hammel József képriportja Felfedezés A demográfiai robbanás, vagyis a világ túlnépesedése minden értelmes ember számára már régen aggasztó méretűvé vált. Túl vagyunk a négymilliár- don, s a tudósok már azt is kiszámították hogy a századfordulóra hányszorosára növekedik majd a föld népessége. Azok a tervek, hogy a még lakatlan sivatagokat is termővé fogják tenni, legfeljebb csak enyhíthetnek a gondokon, de tartós, vagy pláne végleges megoldást nem jelenthetnek. A születésszabályozási tervek megvalósítása sem vezetne már célra: elkéstünk vele. Mi hát a teendő? Én rájöttem. Pár évtizeddel ezelőtt, amikor még „csak” hárommilliárd körül volt a föld népessége, keletkezett nálunk egy érdekes elmélet. Tudósok kiszámították, hogy ez a töméntelen sok ember szorosan egymás mellé állva mind egy szálig elférne a mi befagyott Balatonunk jegén! Tetszetős volt ez az elmélet, és sokáig meg is nyugtatta a demográfia kutatóit, hiszen a Balaton a maga 600 négyzetkilométeres kiterjedésével még Európában is csak a második legnagyobb tó, hát még világviszonylatban!... Ha tehát a világ egész népessége elférne a Balaton jegén, akkor nagy baj még nem lehet. Azazhogy nem lehetett. Mert az is kétségtelen, hogy a jelenlegi négymilliárd ember még összepréselődve se férne el a magyar tenger jégtükrén. Ebből kiindulva egy szerencsés pillanatban átfutott agyamon a megoldás egyetlen lehetősége. Növelni kell a Balaton vizének kiterjedését! ... Ennek eddig épp a fordítottja történt. Emlékezhetünk rá, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt pl. az északi parton, valahol Fűzfő táján fölcsuszamlás történt, utána nagyobb partmenti vízterületet feltöltöttek, és a vasúti vágányt ott fektették le, ahol azelőtt víz fodrozódott. De másutt is történtek ilyen partszakasz-rendezések, feltöltések; és mindez persze a tó méretének rovására ment. Vagyis a Balaton vízfelülete sok évtizede már egyre kisebbedik. Ennek épp az ellenkezőjére van szükség! Tessék a tómedret bővíteni, a szárazföld rovására. Hiszen kézenfekvő, hogy egy nagyobb kiterjedésű Balaton jegén nem három-, hanem négymilliárd ember is elférhet. E bben áll a felfedezésem. Nincs támadható pontja, hiszen logikus, hogy újból megnyugodnak majd a kedeiyek, ha azt halljuk, hogy miden további népszaporulat ellenére is még mindig csak annyi az emberiség lélekszáma, hogy egy magyarországi tavon — ha szorosan állva is egymás mellett — mind egy szálig elférnek az emberek. Most már csak az lenne a fontos, hogy elgondolásom megvalósítása esetén a főpróba alkalmával rianás ne keletkezzék a jégen, mert ez bizony megosztaná a békésen egymás mellett szorongó emberek egységét. Heves Ferenc Megoldandó gondok
