Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

ÜNNEPI MELLÉKLET 1977. november 6. 0 ÜJ FELADAT SZEREPEL SOK SZABOLCSI-SZATMÁRI EMBER MUNKAKÖRI LEÍRÁSÁBAN. ÜJ FELADATUK, HOGY LÁDÁKRA, KONTÉNEREKRE, VAGONOKRA ÍRJÁK, VAGY CÍMKÉZZÉK: MADE IN HUNGARY. 10—15 ÉVE ELVÉTVE AKADT VÁLLALAT, VAGY SZÖVETKEZET, AMELYIK ÖNÁLLÓ TERMÉKÉVEL BEJÁRTA VOLNA A VILÁGOT, MA PEDIG ÉPPEN ANNYI IPARI TERMÉK JUT - KÜLFÖLDRE SZABOLCS-SZATMÁRBÓL. AMENNYIT 1970-BEN MEGYÉNK EGÉSZ IPARA TERMELT. A CIPŐTŐL A SZEMÜVEGLENCSÉIG. A KONZERVTÖL AZ OKTATÁST SZOLGÁLÓ ELEKTROAKUSZTIKAI BERENDEZÉSIG, A GYÓGYSZERALAP­ANYAGTÓL A FESTŐBERENDEZÉSIG SZÁZ ÉS SZÁZ TERMÉK VISZI ÖT VILÁGRÉSZ LAKÓIHOZ A SZABOLCSI-SZATMÁRI MUNKÁS KEZE MUNKÁJÁT. HAFE ALKALOIDA GUMIGYÁR KONZERVGYÁR UNIVERSIL MOM A SZINTE SEMMIBŐL INDULT IPAR A MEZŐGAZDASÁGBÓL INDULT EMBEREKKEL ÉRT EL MA ODÁIG, HOGY 15 MILLIÄRDOT TERMEL, HOGY AZ EGYKORI FÖLDMÜVESEMBER MA MILLIÓS ÉRTÉKŰ AUTOMATA GÉPEN DOLGOZIK, S A TERMÉKEK MINŐSÉGE EGYRE JAVUL. MA MEGHALADJA IÁ 3 ÉS FÉL MILLIÄRDOT MEGYÉNK EXPORTJA, ÁM A MOSTANITÓL IS NAGYOBBAK A LEHETŐSÉGEK A TERMELÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK­BEN, Ä TERMELÉS SZERKEZETÉNEK ÁTALAKÍTÁSÁBAN, A MAGAS FELDOLGOZOTTSÁGŰ TERMÉKEK ARÁNYÁNAK NÖVELÉSÉBEN. EBBEN AZ ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN HAT, JELENTŐS EXPORTOT LEBONYOLÍTÓ VÁLLALAT MUNKÁJÁBÓL ADUNK ÍZELÍTŐT. Termékek öt kontinensen Munkásnők a gumigyárban. A nyíregyházi gumigyár a világ kempingcikk-termelé­sének 14 százalékát adja — tehát ha a Földközi- vagy a Fekete-tenger partján gumi­matracon pihenő strandolót látunk, átlagosan minden he­tedik a nyíregyházi gyár ter­mékét használja. Az idén például 1,4 millió gumimat­rac, illetve kempingágybetét hagyja el a gyár futószalagja­it. Többsége exportra, annak is nagy része a nyugati piac­ra kerül. A vásárlók listáján öt kontinens közel negyven országának cégei szerepelnek a szomszédoktól Iránig, Ve­nezueláig, Kenyáig, sőt Ausztráliáig. — Látta-e már gyárának exporttermékét valamelyik nagy világváros áruházának polcán? — kérdeztük Gergely Ferenc igazgatótól. — Természetesen több helyen is. De nemcsak ne­kem, hanem vezető műszaki szakembereinknek is lehető­séget teremtünk, hogy a fel­jegyzéseken, jelentéseken kí­vül a helyszínen, külföldön is figyelemmel kísérhessék a világpiaci igényeket. Én pél­dául nemrég Svájcban jártam és az INTERSPORT áruházá­ban, Bernben láttam a mi termékeinket japán, osztrák, lengyel kempingcikkek mel­lett. (Az INTERSPORT egyébként üzlethálózatában 15 országban forgalmazza cikkeinket.) Nagy öröm volt számomra, hogy ott például a mi gumimatracunk az áru­házi polcon küllemre is meg­állta a helyét (bár elegáns dobozát Ausztriában készít­tettük). Az is kitűnt, hogy minőségben és árban is ver­senyképes. Erre egyébként is nagyon vigyázunk. A kon- kurrens cégek termékeit minden évben megvizsgáljuk — tájékozottak vagyunk, hogy mások mit tudnak. Az, hogy a világpiacon a mi ter­mékeink nagy mennyiséget jelentenek, kötelez is: az él­vonalban kell maradnunk... Sablon — cirill betűkre Mindenkinek szájize szerint Több morfin — több dollár A HAFE üzemcsarnokában. Cirill betűsablont készítet­tek a Hajtóművek és Festő- berendezések nyíregyházi gyárában, mivel termékeik­nek több mint nyolcvan szá­zaléka kerül exportra. A kül­földi piacon értékesített kon- vejorok és festőberendezések túlnyomó többségét a szovjet köztársaságokba küldik. így a hatalmas ládákat nem tol­lal címezik, hanem már eleve oroszul festik rá a város és a vásárló gyár nevét. Hekmann László igazgató elmondta: hetente 2—3 napot is itt töltenek a szovjet mér­nökök a gyárban, amíg a megrendelt árukat megnézik, minősítik. így a műszaki tol­mácsoknak, fordítóknak igen komoly szerep jut abban, hogy a balti köztársaságok­tól Kazahsztánig több tucat szovjet városba eljutó beren­dezésekről pontos műszaki leírást készítsenek, és példá­ul a bjelorusz mérnök üze­meltetni tudja a minszki traktorgyárban a Nyíregyhá­zán készült konvejort. Az automatikus festőbe­rendezéseket és konvejorokat a gép- és járműipari üzemek rekonstrukciójánál használ­ják. A moszkvai Lihacsov autógyár — ahol a közismert, ZIL-kocsikat gyártják —, a cseljabinszki traktorgyár, a harkovi kerékpárgyár, a Rá­mái autógyár, a szamarkandi hűtőgépgyár, a moszkvai szí­nes tv-képcsőgyár, a kijevi traktorgyár is nyíregyházi berendezésekkel újította fel üzemét. Mindenkinek szájíze sze­rint! — talán így lehetne rö­viden megfogalmazni fő cé­lunkat. vagyis — mondta Ru­di Béla igazgató — terméke­ink előállításánál figyelembe vesszük, hogy az exportáló országban milyen ízesítést kedvelnek. Elsősorban a Szovjetunió és Anglia igényli a speciális ízesítést, és nem egy esetben import fűszer ke­rül az exportálandó konzerv- be. A nyugatnémetek és az osztrákok viszont elfogadják a magyar ízeket. Termékeik 70 százaléka kerül külföldre, mintegy 50 országba exportálnak. Legje­lentősebb vevőjük a Szovjet­unió, szinte minden termé­kükből vásárol. A Nyíregyházi Konzerv­gyár egyik kollektívájának szabadalma: gyümölcsbefőtt saját lében, cukor hozzáadá­sa nélkül. Ez a termékük di­abetikus befőttféleségnek is megfelel, és teljesen eleget tesz a korszerű táplálkozás követelményeinek. Az ango­Üzenet az inkák földjéről Kicsit döcögve indul a be­szélgetés Buji Ferenccel, a BEAG UNIVERSIL gyárának 'igazgatójával. Pedig... — Igen, értem. Egy olyan exporttal kapcsolatos, érde­kes történetről lenne szó, amely nem mindennapi, ami­re szívesen visszaemlékezik az ember. Egyszerűen nincs ilyen. Talán az egész létezé­sünk, fejlődésünk. Az maga egy élmény. Perlittel kezd­tük, üvegtechnikával folytat­tuk és ma már elektroakusz­tikai berendezéseket gyár­tunk, s mintegy húsz állam­mal vagyunk kapcsolatban. Még az inkák földjére, Peru­ba is szállítottunk már. — No, ez jó üzlet volt. Drukkoltunk is érte annak idején, hiszen maga az okta­tásügyi miniszter utazott ide, megnézni az árut, aki — már előre jelezték — nagyon szigorú meós hírében állt. Még házi kiállítást is rendez­tünk a tiszteletére. Valóban aprólékos gonddal végezte a dolgát. Csak akkor engedett fel, amikor már a szerződés megkötésére került a sor: kiderült, hogy nagyon is ba­rátságos ember. — Komplett iskolai okta­tó laboratóriumi berendezé­Ü vég technikai laboratórium seket vásároltak. S ami való­ban érdekes, de mégsem vé­letlen: az egyenként körülbe­lül hétszáz darabból álló, ezer berendezés a mintegy húszezer kilométeres vasúti és tengeri utazás után is tel­jesed sértetlenül érkezett meg Peruba. Ezért is várjuk bizakodással a folytatást. Mert őszintén megmondom: szívesen drukkolnék még miniszter látogatásán máskor is. Hárommillió dollárt ho­zott az az üzlet akkor a nép­gazdaságnak... — Hát csak ilyen sztorikat tudok mondani... Útjára indul a savanyúság. lók igen megkedvelték, a Szovjetunió most nyújtotta be rá az igényt. A Szovjetunión kívül év­ről évre többet vásárol kon- zerveikből Anglia, az NSZK valamint Irak. Utóbbiak el­sősorban a paradicsompürét kedvelik. A morfinéhség akkorára nőtt Amerikában, hogy a ha­zai termelésből már nem tudták kielégíteni a gyógy­szergyárak igényeit. A Merk cég Európában próbálkozott és a sok ajánlat közül a Ti- szavasvári Alkaloidáét tartot­ták a legkedvezőbbnek. Az üzlet létrejött: az amerikaiak török mákgubót adnak el az Alkaloidának, az ebből nyert morfint pedig visszavásárol­ják. A három évre kötött szerződésből két év lejárt, közös megelégedéssel: az amerikaiak a vártnál több morfint, a magyarok a terve­zettnél több dollárt kapnak. Az üzlet a törököknek is megtetszett: most nekik is hasonló szándékaik vannak az Alkaloidával. És mi az Al­kaloida szándéka? Magyar mákgubóból nyerni a gyógy­szeralapanyagot, s akkor nem kell több millió dollárt alap­anyagért fizetni. 1980-ig 150 millió forinttal segítik a me­zőgazdasági üzemeket a mák­termelés gépesítésében, s ha eléri a 10 ezer hektárt a mák termőterülete, elegendő hazai gubó lesz a morfingyártás növeléséhez. Van persze más üzlet is, ezt a Ciánomid amerikai cég­gel bonyolítják. Ök ható­Gyógyszercsomagolás export­ra. anyagot adnak, az Alkaloida növényvédő szert készít be­lőle hazai piacra és tőkés ex­portra. Az ötéves jó együtt­működés után megszületett az új hétéves szerződés, és a Tiszavasváriban formulázott növényvédő szereknek egyre nagyobb piacot szerez a ter­mék jó hírneve. És az idei 18—20 millió dolláros export nem jelent valamiféle felső határt. Teszt Moszkvában Az idén 5,5 millió hagyományos, és kö­rülbelül hétszázezer műanyag szemüveglen­csét gyártanak. A termékek 70—80 százaléka exportra kerül. — Milyen a világpiacon a szálkái MOM szemüveglencse? — kérdeztük Bíró Mik­lós gyárvezetőtől. — Most jó, megállja a helyét. Tavaly óta nagyon sok minden történt, lényegesen csökkent a selejt, javult a minőség. Ez ter­mészetesen főként gyári ügy. mert a vásár­ló a gondos ellenőrzést követően, tavaly is kifogástalan árut kapott A tavalyi gondokhoz, idei eredmények­hez fűződik Bíró Miklós személyes élmé­nye is. Elmondta: egy éve szovjet szakem­berek jártak itt tisztázni, a tervezett két­millió helyett mennyi szemüveglencsét kap­hatnak. A tervet ugyanis nem tudták teljesí­teni. A gyárban a látottak alapján még a vendégek nyugtatták a szabadkozó gyárve­zetőt: elfogadják az indokot, látják a kezdő gyár gondjait. Azt kérték, hogy amit kikül- denek, az kiváló minőségű legyen, a lemara­dást pedig 1977-ben pótolják. Az idei kétmillió darabos megrende­lést már szeptember végéig teljesítették, s ekkor vállaltak még negyedmilliót, decem­ber 31-ig. A minőség azonban olyan kedve­zően javult (a vártnál is sokkal kevesebb lett a selejt, ami a kényes, finom üvegáru­nál egyébként elég magas). Már most lát­szik azonban, hogy: november első dekád- jában a plusz vállalásokat is teljesítik, a szovjet vevő teljes megelégedésére. Bíró Miklós egyébként nemrégen a Szovjetunióban járt. a központi fejlesztő in­Ellenőrzés mikroszkóppal tézetben beszélgetett a minőségről is, és partnereitől megtudta: Moszkvában a leg­gyakrabban használt francia, NSZK-beli, magyar és szovjet lencséket sokoldalúan összehasonlították. A magyar vendég öröm­mel hallhatta: a MOM (főként mátészalkai) szemüveglencséi az első két hely egyikét foglalják el; néhány szakmai mutató szerint övék az első hely... KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents