Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1977. november 6. Kapocs a nagyvilággal Megyénk kulturális élete a nemzetközi vérkeringésben „Nem turistacsoport — mondta egy jól értesült járókelő a nyíregyházi utcán. — Egy német kórus tagjai!” A vidám fiatal csapat Zwickau- bói érkezett és két alkalommal is dobogóra lépett Nyíregyházán. A Vasvári Pál gimnázium vendége volt a kórus. Közös hangversenyt is adtak a vasvárisokkal, s azon egy másik országból érkezett énekkar is fellépett: a kassaiak. Először Sóstón Nem ritkaság a külföldi kiállítást, előadást vagy más rendezvényt hirdető plakát megyénkben — mint ahogy már-már hétköznapi hírnek számít, ha egy-egy szabolcs- szatmári csoport, együttes külföldi vendégszereplésre utazik. Megyénk kulturális életének nemzetközi kapcsolatai örvendetesen fejlődnek. Az egyik legjobb példa erre az idén nyolcadik alkalommal megrendezett sóstói nemzetközi művésztelep. A kezdeményezés 1969-ben indult, s a Sóstó — mely kiváló körülményeket nyújt az alkotni kívánó művészeknek — azóta nevet szerzett magának. 1977- ben „újítottak” a művésztelep szervezői: szakosították a művésztelepet. Most kizárólag éremművészettel foglalkozókat hívtak meg négy szocialista országból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, az NDK-ból és a Szovjetunióból. Az éremszimpozionnak, ahogyan a művészek nevezték, nagy sikere volt: ez volt az országban, s talán nemzetközileg is az első éremmű- vésztelep. A sóstói művésztelepnek azon a hasznán kívül, hogy megyénket, a megyeszékhelyt, s annak gyöngyszemét, a Sóstót megismerteti külföldi művészekkel, még egy nagy jelentősége van. Köztudott, • hogy a telep befejeztével kiállítást rendeznek az itt készült alkotásokból. Ezen a kiállításon ott láthatják a nézők a feliratokat egy-egy alkotás mellett: „A művész ajándéka.” Nem marad hát nyomtalan ittlétük — műveik ajándékképpen és vásárlások nyomán egyaránt emlékezte-^ tik megyénket az itt alkotókra. (Külön érték, hogy sok művész innen meríti témáit is!) A vajai múzeum képzőművészeti gyűjteménye is több külföldi alkotó művével rendelkezik — a kastélybeli alkotószoba csendjében születtek ezek a képek. Turné és tárlat külföldön Több alkalommal rendeztek kiállítást Nyíregyházán külföldi művészek alkotásaiból — például a Kárpátontúli terület művészeinek képeit is bemütatták és romániai képzőművészek tárlatát is láthatták már a nyíregyháziak. Rendszeresen kapnak meghívót megyénk művészei külföldi művésztelepekre is: például a lengyelországi So- lina csodás tájaira, vagy a „Rostocze Zima”-ra, a téli alkotótelepre. Ha külföldi turnékra terelődik a szó,, rögvest eszébe jut a szabolcs-szatmárinak a Szabolcs-Volán néptáncegyüttes. Legutóbb egy sikeres spanyolországi vendégszereplésükről adott hírt lapunk. Nem ők az egyetlenek azonban megyénkből, akik külföldi közönség előtt mutatják be a magyar népi táncot. A vásárosnaményi Kraszna együttes vagy a nagykállói Kállai kettős is több ízben járt külföldön, megérdemelt sikert aratva. A mátészalkai cigányegyüttes néhányszor Lengyelországba látogatott az elmúlt évek során. Kórusokkal kezdtük a beszámolót — ne feledkezzünk meg azonban Szabolcs-Szat- már országos hírnévre szert tett látványosságáról: a ma- zsorettekről és az őket kísérő Ifjú Gárda-zenekarról. Nemrégiben „nemzetközi” fellépésük volt Nyíregyházán: a che- bi (Csehszlovákia) testvércsoportjukkal együtt szereztek örömet a gyorsan köréjük gyűlőknek. Kutatók cseréje A nemzetközi érintkezések sorában igen fontos helyet foglalnak el Nyíregyháza tanárképző főiskolájának kiterjedt külföldi kapcsolatai is. Az Ungvári Állami Egyetemmel szoros munkakapcsolatokat építettek ki a nyíregyháziak: gyakori a pedagógusok, kutatók cseréje és közös építőtáborozáson is részt vettek már az ungvári, illetve a nyíregyházi hallgatók. Az orosz szakos tanárképzősök közül minden évben több hónapra a Szovjetunióba utazik jó néhány hallgató: Lenin- grádban, illetve a Moszkva környéki Vlagyimirben töltenek hosszabb-rövidebb időt nyelvtudásuk gyarapítására. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola a csehszlovákiai Usty nad Labem egyetemével és a zwickaui tanítóképzővel is kapcsolatban áll. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban nagy érdeklődést váltott ki az a kiállítás, mely- lyel második alkalommal mutatkozott be a prágai ipartörténeti múzeum. Először gyö nyörű vasöntvényeit csodálhatták meg a múzeumlátogatók, majd a háztartást segítő eszközök fejlődéséről összeállított érdekes kiállítást. A Jósa Múzeumban nem ez volt az egyetlen külföldi kiállítás. Legutóbb a romániai Szatmár megye népművészetéről láthattunk kiállítást és a Szovjetunió Kárpátontúli területe is bemutatkozik hasonló tár lattal. Mindkét esetben köl csönösségi alapon rendezik a kiállítást: cserében megyénk népművészetéről rendez a szomszédos országokban kiállítást a nyíregyházi múzeum Színház és újság A szatmári népművészeti kiállítást abban az időben rendezték, amikor Nyíregyházán vendégszerepeit a romániai nagyváros színtársulata is. Nem ők voltak azonban az elsők Romániából — láthatta már a nyíregyházi közönség a marosvásárhelyi Magyar Színházat is a Móricz Zsig- mond Színházban. Végül nem feledkezhetünk meg lapunk, a Kelet-Magyar ország külföldi kapcsolatairól sem: lengyel, német, román, szovjet testvérlapjaink révén a sza bölcs-szatmári ol vasók bepillantást nyerhetnek más országok népeinek életébe, munkájába. A legjobb pél dák erre évről évre a Kárpáti Igaz Szó, illetve a Zakar- patszka Pravda című szomszédos megyei lapok „csere- oldalai” a Kelet-Magyaror- szágban — illetve a mi életünket tükröző írások ezekben az újságokban. Tarnavölgyi György Már a Nagy Októbert ünnepelték az őszi gyümölcskarneválon is. (Hammel József felvétele) Restaurálás a múzeumban. (Elek Emil felvétele) Ősök hagyatéka Néprajzi és műemlékeink megbecsülése Szuszék, abora, szilke, pitvar — egy elmúlott világot idéző szavak. Ha ácsolt ruhásládát, szénatartót, lekvárosedényt, netán előszobát mondunk helyettük — oda a varázs, amelyet a mai nemzedék számára már idegenül hangzó népi kifejezések idéznek elő. A múlté mindez — a múlt viszont a mienk. Ismernünk, emlékeit őriznünk kell ahhoz, hogy jelenünk teljesebb legyen. Szabolcs-Szatmár megye hazánk népművészeti emlékekben egyik leggazdagabb vidéke. A megye, melyet jóformán csak a Nyírséggel azonosítanak a távolabb élők, rendkívül változatos népmű- vészetű tájegységek együttese. Az Alföld, Erdély, és a keleti Felvidék közé ékelődött tájon mindhárom terület hatása érvényesült bizonyos mértékig. Ugyanakkor építkezésben, öltözködésben, kézimunkában, vagy népszokásban egyaránt sajátos helyi hagyományok alakultak ki a délnyugati részen fekvő Mezőségben, a beregi Tiszahá- ton, a Tisza és a Lónyai-csa- torna közé ékelődött Rétközben, a Nyírségben vagy a szatmári részen. Megyénk területén 269 védett (műemlék vagy műemlék jellegű) épület található. Ezek közül viszonylag kevés a népi épület — mindössze harmincöt. Ez a szám is jelzi: gyors cselekvésre van szükség ahhoz, hogy megmentsük az utókornak az egyes tájegységekre jellemző lakóházakat, gazdasági épületeket vagy haranglábakat ... Változik a falukép mindenütt, sorra épülnek a korszerű házak — és pusztulnak a múlt emlékei. Jelenleg tíz olyan lakóház található a megyében, amelyeket helyben megőrzésre jelöltek ki. Vaján, Tarpán, Botpaládon, Túrricsén és másutt állnak még a régi házak — tulajdonosaik húzódozása miatt azonban nincs biztosítva jövőjük. Különös, hogy a védett népi lakóházak tulajdonosai még azzal a lehetőséggel sem élnek, hogy évente több ezer forintos támogatást kaphatnának házaik karbantartására... Jó néhány népi alkotás azonban megmenekül különböző módokon. A szatmárcseT kei zsellérházat megvette a tanács, és helyreállították. Gondos védelmet kapnak a haranglábak, tornyok, a táko- si sövényfalú templom vagy a neves túristvándi vízimalom. Elkészült a tarpai szárazmalom helyreállítási terve is. A szatmárcsekei temető fejfái megérdemelten szereztek maguknak országos hírt különös szépségükkel. Megmentésükre nagyarányú munkába kezdtek a szakemberek: sajátos eljárással konzerválják a csónak formájú fejfákat. Sok népi épületet lebontanak a megyénkben — hogy aztán ezek új helyükön szolgálják a múlt megismerését: a sóstói múzeumfaluban. A több éves munka első szakasza befejezéséhez közeledik — hamarosan a nagy- közönség előtt is megnyílik a múzeumfalu. Hetvenöt házat, gazdasági épületet állítanak föl, mire teljesen elkészül. A népi építkezés emlékei mellett hímzéseiről, szőtteseiről is nevezetes több tájegységünk. A beregi keresztszemes, a paszabi szőttes nemcsak hazánkban, hanem külföldön is népszerű. A Bereg- ben házi szőttesre hímeznek szebbnél szebb motívumokat a fürge kezű asszonyok több, mint fél évszázada. A századunk első évtizedeiben elterjedt hímzési módban sajátosan ötvöződik a régi szőttesek mintája az új motívumokkal. A Beregben készült halotti szőttesek is igen szépek egyszerűségükkel, mértéktartó díszítésükkel. A pa- együtt), hogy teljes képet alszabi szőttesekben a szedett csíkos „forgatásos” szövés divatja maradt fenn napjainkig, és szíves, serleges vagy szőlőfürtös szőttesmintákban gyönyörködhet a népművészetet kedvelő mai ember. Mindezek csak kiragadott példák. A múzeumfaluban nemcsak az épületeket tekinthetik meg a látogatók, — ide kerül a Jósa András Múzeum rendkívül gazdag néprajzi gyűjteménye (a csodás szőttesekkel, hímzésekkel kothassanak az érdeklődők a szabolcs-szatmári nép letűnt világáról. A gazdálkodás eszközeit, a berendezési tárgyakat, a népviseleteket, játékokat, hangszereket egyaránt elhelyezik az áttelepült házakban, az udvarokon. így elevenné válik a különös, halott falu. Mintha vendégségbe jövet lépnénk át a múlt századi parasztház küszöbét, lehajtva fejünket a szemöldökfa alatt. Legszívesebben a kemencepadkára telepednénk, és hátunkat a barátságos meleg kemencének döntve elmerengve hallgatnánk a szatmári népballadát a pe- nyigei lányok haláláról. T.GY. KM Paszabi népművészet. (Elek Emil felvétele)
