Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

ÜNNEPI MELLÉKI ET 1977. november 6. o Csapájev szakaszparancsnoka Háború, hadifogság, forradalom Emlékek a A Nagy Októberi Szociális, ta Forradalomban a polgár- háború frontjain, a győzelem kivívásában a százezer ma­gyar internacionalista között jelentős számmal voltak ott szűkebb hazánk, Szabolcs- Szatmár fiai is. Számum több ezerre tehető. A múló idő az eltelt hatvan év nagyon meg­ritkította soraikat. A forrada_ lom 50. évfordulóján a me­gyei pártbizottságon még 86 egykori vöröskatonát tartot­tak számon. Köztük olyano­kat. mint a jánkmajtisi Koz­ma Károly, aki a Téli Palota ostromában vett részt. A fe­hérgyarmati Tömöri András négy évig volt Sztálin ordo- nánca. A nagyhodosi. ma fe­hérgyarmati Gyújtó Antal Zinovjev közvetlen beosz­tottja volt. A nagyhalászi Fá­bián Antal hősi helytállásá­ról Kuc vezérőrnagy, egyko ri parancsnoka emlékszik. A kocsordi Szalacsi Gyulát V. I. Lenin jelenlétében bízzák meg adott esetre Szabolcs. Szatmár. Bereg. Ung. Ugocsa megyék katonai parancsnok­ságával. Az Olcsvaapátiban élő Szabó Menyhért a Kreml főbejáratánál teljesített hu­zamosabb időn át őrszolgála­tot. és naponta látta a forra­dalom vezérkarát. Vala- mennyiőjük életútját itt és most nyomonkövetni nem tudjuk. A csitai fogoly A hatvanadik évforduló kapcsán forradalmat idézni Nyírgelsére, D. Tóth György­höz, a Vörös Hadsereg egy­kori szakaszparancsnokához mentünk el. Származása, har­cai, itthoni megpróbáltatá­sa szinte egy a Szabolcs-szat_ mári internacionalisták sor­sával, életútjával... — Serdülő fővel és erővel a nyírgelsei homokhegyek*, kel vívtam harcomat — az urak földjén. Még tizennyolc éves sem voltam, amikor el­vittek katonának, 1914-ben Ferenc Jóska alatt. A követ kező évben, 1915-ben már fogságba is estem. Fogolytá­borba Csitába és Pescsensz- kába vittek, majd egy gazdag parasztnál dolgoztam. A Vö­rös Hadseregbe 1918. már­cius 15-én léptem be. A miértre így válaszol: — Az én apámnak nem volt egy talpalatnyi földje sem. Nekem sem. Tudtam, hogy az urak jobblétéért hoz­tak a frontra. De azt is tud­tam. hogy Oroszországban a munkások és a parasztok vet­ték kezükbe sorsuk irányítá­sát. Nekik akartam segíteni én is. meg a többieknek is. Négyezren léptünk be egy­szerre. Csapajev lett a pa­rancsnokunk. A II. nemzet­közi ezred II. zászlóaljához osztottak be és Mihajlov volt a zászlóaljparancsnokom. Po. zsár Iván a komiszár és Szu. rov Iván a századparancsno­kom. a helyettese pedig Szur- kov. Az első ütközet Az első ütközetet Sipová_ nál és Zsilovánál vívták. Itt meg is sebesült. A fejére ka­pott egy kardvágást és Szara. tovba vitték kórházba. Amikor felgyógyult, har­colt Nyikolajsziki-Ujezda, Pugacsov (ekkor már szakasz, vezető és szakaszparancs, nők), Ugi-Kolajevszkij térsé­gében és Bogarovszkij irá­nyába támadtak tovább. Beregi Múzeumban Sztyepan Sesipacsov: Térkép előtt A világ sebei égnek, sózza őket az idő. A fájdalom, mint komor ének, verseimbe visszajő. Zúg-szakad az égi vászon, magasokban fém süvít, fojtó por ül a virágon, kő neveli kölykeit. Leszakadhat év az évről, az idő sem menedék — , napalmok tüzes hegétől kínjában üvült a rét. Előttem megannyi égöv, hol a föld nyög, hol a szél, Afrika mély tenyeréből hamvak szállnak, dől a vér. Van akin a világ átlát, kit sors emelt, s meggyötört, Allende igazságát halmában őrzi a föld. S van, ki szabadsággal házal hősnek mímelve magát, és egyetlen tollvonással megrendeli a halált. Félplanétán sebek égnek, sózza őket az idő... A fájdalom, mint komor ének verseimbe visszajő. (Havas Ervin fordítása) Múzeumaink — sajnos — kevés anyaggal rendel­keznek a hatvan évvel ez­előtt történt események­ről, a Nagy Októberi For­radalomról. Az anyagok többnyire írásos dokumen­tumok, régi fényképek. A nyíregyházi Jósa András Múzeum összegyűjtötte és diafilmre dolgozta fel a háborúból, hadifogságból és a forradalomról szár­mazó legjelentősebb do­kumentumokat, képesla­pokat, igazolványokat. A vásárosnaményi Beregi Múzeumban az Oroszor­szágban harcoló és még ma élő veteránok fényké­peiből, valamint a régi időkből származó tár­gyakból, katonaeszközök­ből rendeztek kiállítást. Képösszeállításunk is eb­ből az anyagból készült. sorsába. Üjra megnősült. Él­te a nyírgelsei szegényparasz tok életét. Elek Emil A második sorsforduló 1944. ősze, a felszabadulás. A falu­ba érkező szovjet katonákat kenyérrel, sóval meg tizen­nyolc libából készült pörkölt­tel vendégeli meg. Ezt köve­tően tolmács, rendőr. Ahogy kibontakozott az élet az or­szágban. egyre több szerepet vállalt. Megválasztották já. rási párttitkárnak. Hosszú időn át volt tagja a járási pártbizottságnak. Dolgozgatni még ma is bír. A párttaggyű­lésekre is eljár. Köszöntjük a most 82 éves hőst. aki fegyverrel, politiká­val. a gazdasági munka front­ján egyaránt küzdött a szov­jet és a magyar nép sorsának felvirágoztatásáért. Sigér Imre Művészien megmunkált fa’evőeszközök 1914—15—16-os év­számmal. D. Sz. Moor: Jelentkeztél-e már önkéntesnek?! A híres plakát nagy művészi erővel mozgósít önkéntes harcra az újra megtámadott szovjet haza védelmére. „Mindenki tudja — írta Lenin —, hogy ezt a háborút ránk erőszakolták. Mi 1918 ele­jén a régi háborút befejeztük és nem kezdtünk új háborút. Min­denki tudja, hogy a fehérgárdisták nyugaton, délen és keleten csak az antant támogatása következtében vonultak ellenünk”. Turkesztyánból és Szibériá­ból származnak ezek a pipák. Fából és fémből készített cigarettadóznik. Később ismét Szaratovba került. Itt keresnek egy em­bert, aki ír, olvas, és jól be. szél oroszul. (Ekkor Pandula Béla a századparancsnok.) D. Tóth György jelentkezett. Pokrovkába küldték. Itt úgy káderezik le, hogy leiratnak vele egy szöveget és ezt visz- sza kell olvasnia. Pokrovka Szaratovval szemben a Volga partján fekszik. Tizenketten érkeztek ide. és hajóőrségre kerültek. Szoritkin a pa­rancsnok. Korábban a gya­logság parancsnoka volt. Élelmet szállítottak a Vol­gán Asztrahányból Kazány- ba és Szimbirszkbe. Ekkor többször látta Cáricint. Lefe. lé mindig fával volt megrakj va a hajó. Mikor 1918 őszén befagyott a Volga, akkor a városi parancsnokságra ke­rültek. a negyedik stábhoz, és továbbra is élelmet szállí­tottak a frontra, de most már vonaton. Ekkor Mihajlov a parancsnok. Ez idő tájt ve­szik fel az SZKP-ba. — Hogyan juttattuk el az élelmet és a muníciót a vo. nattal a frontig? — kérdezi önmagától. — Mikor hogy. Szánkóval, szekérrel. Volt úgy. hogy 300 szánkó is ment egymás után Zemljonovka környékén. Volt eset. hogy egy egész falu csűrjeit meg. töltöttük élelemmel. Mi min­dig mozogtunk a front után. Eljutottunk egészen Oren. burgig. Ekkor a törzsnél tel­jesítettem szolgálatot. Klavdija fiai 1919. november 19-én le­szerelték és elküldték egy hathónapos iskolára lrkutsz_ ba. Itt politikai és mezőgaz­dasági ismereteket tanultak. Negyven oroszul írni, olvasni tudó magyar tanult itt rajta kívül. 1920. július elsején vizsgáztak. D. Tóth Györgyöt járási mezőgazdasági osztály- vezetővé nevezték ki Pavlov. kára. Kujisev megyébe. Itt dolgozott 1921-ig. Közben 1919-ben feleségül vette Klavdija Andrejevna Resetovát. 1920. augusztus 19-én megszületett az első fi­úk, Jegor; 1921. június 23-án pedig a második. Pjotr. Boldog családi életet él­tek. Készültek haza Magyar- országra. Két gyerekkel ez lehetetlen volt. így 1921,. augusztusában abban a titkos reményben indult haza. hogy később majd összekerül a család. De ez a Horthy-rendszerben lehetetlen volt. Beletörődött KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents