Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-05 / 261. szám
1977. november 5. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Ha verset ír a gyerek... B arátom 13 éves kislánya buzgón írogat féltve őrzött füzetébe. Ö verseknek hiszi műveit. Valójában vallomás a családban elfoglalt helyéről, vágyairól, csalódásairól. Izgalmas dokumentum a szülők és a családi neveléssel foglalkozó pedagógus számára egyaránt. Nézzük csak az Igazságtalanság című írást: „Ismertem egy nagy családot, melyben apa, anya és négy gyerek volt. A legidősebbet Tündének hívták, aki sok különórára járt. Neki volt a legnehezebb sorsa, mert őt mindig megszidta apja és anyja. Anyja elég ritkán, inkább apja. Ha ő a suliból rossz jegyet hoz haza, mindig csak a kiabálás várja. De ha bezzeg az öccse hoz rossz jegyet, akkor azzal ők mit se törődnek. Ha a Tündét megdicsérik, otthon csak azt beszélik, miért nem matekból mondták, milyen nagy naszontalanság. Amikor ajándékozásra kerül a sor, természetesen Tünde kimarad abból. ö ekkor sírni próbál, őt senki sem vigasztalja. Vigasztalást csak a nagymamájánál talál. Ök megértik szavát és ha búslakodik, megsajnálják, s megvigasztalják. Hát így megy a sorsa Tündének, ki sokszor emiatt sírásra fakad. De reméli, hogy megváltozik az éle^e, ,és még nagyon sok öröme lesz.” A füzet érdekessége, hogy erről még a kislány édesapja sem tudott. Tünde a mi látogatásunkkor kottyan- totta ki, és megmutatta nekem. Mielőtt belelapoztam volna, barátom izgatottan kikapta a kezemből. Ifjabb éveiben maga is verselgetett, s most egy pillanatra felcsillant benne a remény, hátha költői tehetség a kislány. Csalódottságában szapulni kezdte és ízekre szedte a kezdetleges írásokat. Rosszul tette, remélem, nem sikerült végleg elvennie Tünde kedvét az írástól. A kamaszkor küszöbén nagyon sok gyerek versel- get, drámába kezd. naplót ír. Legtöbbjének természetesen semmi tehetsége nincs hozzá. Szabad-e lebeszélnünk őket a további munkálkodásról? Semmiképpen! Hisz már az is nagy nyereség, hogy a gyerek kifejezőkészsége csiszolódik, és érzéseit tisztázza önmagában. Megfogalmazza problémáit. Valószínűleg nem lesz belőle költő, író. Nem beszéljük le gyermekünket arról, hogy eljárjon a birkózóedzésekre, még akkor sem, ha azt látjuk, sosem fog felkerülni a dobogóra. Természetesen helytelen hiú reményeket kelteni, tapintatból nagyra értékelni irományait. Egy-két kedves semmitmondó szóval elüthetjük a választ, ha értékeiről érdeklődik, anélkül, hogy megsértenénk őt. De még helyesebb, ha a maga minőségében, gyermeki produktumként értékeljük az írást és érzékeltetjük, hogy a „nagy költészetben” olyan törvényszerűségek érvényesülnek, amit a gyetek csak később — a versekből — ismerhet meg igazán. S milyen szerencsés az a szülő, ahol ilyen sokatmondó dokumentumok értékelik a családi légkört, kapcsolatokat, mint Tünde írása. Mi minden derül ki belőle. A sok különóra, a testvérek közötti egyenlőtlenség, hogy más tárgyból nem méltányolják a szép teljesítményét, csak a gyengén menő matekból várják a jó eredményt. Kimaradt az ajándékozásból is, az ő bánatát nem látják meg otthon, egyedül a nagyszülőknél talál megértésre. Előfordulhat, hogy mindez nem így igaz. Tünde túl- érzékeny, nem értékeli reálisan a bánásmódot, a kapcsolatokat. Akkor is öröm egy ilyen írás. Kamasz fiainkra, lányainkra nem a kitárulkozás jellemző, inkább a zárkózottság. A felnőtt számára érthetetlen és dühítő csönd. A félszavak, az elharapott válaszok. Valóságos művészet kihúzni a kamaszból, hogy miért duzzog, mi bántja, mi a szíve vágya. S akkor itt van egy írás, egy versutánzat, vagy naplórészlet, amit elő lehet venni alkalmas pillanatban és óvatosan, cseppet sem bántóan meg lehet beszélni. Vigyázva, nehogy visszahúzódjon a csigaházába és máskor is legyen kedve, mersze megmutatni. Szerencsések vagyunk, ha az írásban leli kedvét gyermekünk. A. L. É lt egyszer egy gazdag kereskedő és volt három leánya. Egy napon a kereskedő elhatározta, hogy elutazik hajóval a tengeren túlra, hogy onnan szép árukat hozzan. Örömet akart szerezni gyermekeinek, s mielőtt elindult volna, maga elé állította . három leányát, és eképpen szólt hozzájuk: — Édes gyermekeim, én most messzi útra megyek, mondjátok meg nekem, hogy milyen ajándékot szeretnétek a távoli országból!? A két idősebbik testvér mindjárt kért drága ruhákat, arany nyakláncokat, aranygyűrűket és más drágaságokat. — . . . és neked mit hozzak kislányom? — kérdezte a kereskedő a legkisebb leányát. — Ha mindenféleképpen kérnem kell valamit — szólalt meg végre a legkisebbik leánya —, akkor, ha fáradságos útja során meglát egy ró- zsatövön három rózsát virítani, arról szakítson nekem édesapám. A távoli országban szerem csévél járt, szép árukat vásárolt, nemsokára visszaindult hazájába, ahol tudta, három gyermeke nagyon várja. Nagyon vigyázott a drága ajándékokra, amiket a két idősebbik leányának vásárolt, ám a legkisebb leány számára a megígért rózsát nem hozta, ónért az egész tengerentúlon hiába keresett olyat, amilyet kislánya kért, nem talált. A kereskedőnek ezért nagyon fájt a szíve, és nagyon búsult, hogy az egyik gyermekének nem tudja elvinni az ajándékot, amit megígért. Ahogy így búslakodott, egyszercsak, amikor már majdnem hazaért a hajóval, sötét felhők gyűltek, ezután nemsokára dörögni, villámlani kezdett és kitört a vihar. A hullámok dobálták a hajót, és akármeny- nyire is próbálták megmenteni a hajót a derék matrózok, egy nagy tajtékos hullám egy nagy sziklafalhoz csapta a hajót. A rakomány és minden, ami a hajón volt, összetört, elsüllyedt, egyedül a kereskedő tudott megkapaszkodni egy gerendában, amivel a víz — miután elült a vihar —, egy lakatlan szigetre sodorta. Jártányi ereje alig maradt, de felállt és elindult, hogy valami élőlényre találjon, és pihenőhelyet keressen magának, mivel közben jócskán rásötétedett. Ment, mendegélt a sötét erdőben, senkit nem talált, senkivel nem találkozott, egyszercsak pirkadni kezdett, eljött a reggel. Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak meglátott egy hegytetőn egy várkastélyt. Megörült ennek a kereskedő, és amennyire tudott, még gyorsabb iramba váltott. Ahogy a várkastély közelébe ért, először félt be- kérezkedni a kapuőröktől, akik kétoldalt strázsáltak, de amikor közelükbe ért, akkor látta csak, hogy a két őr kőből van. Mivei nyitva volt a várkapu, elindult befelé. Amikor a várkastélyban körülnézett, látta, hogy ott bent minden kőből van, minden élettelen. Ahogy így barangolt a várban, egyszer csak egy félig kinyitott ajtóra lett figyelmes, ahonnan fény szűrődött ki a folyosóra. Odament, kinyitotta az ajtót, és a szobában egy roskadásig minden jóval megrakott asztalt, és egy bevetett ágyat talált. Ahogy álmélkodott ezen, egyszer csak villámcsapkodás, és nagy mennydörgés támadt. Megijedt, és behúzódott az ajtó mögé. Ekkor megszólalt egy erős hang, ami így köszöntötte a kereskedőt : — Légy üdvözölve e várban, ez a szoba Neked van készítve. Fáradt vagy, megtört az út, egyél, igyál és pihend ki a hosszú út fáradalmait. A kereskedő szót fogadott, jóllakott és lefeküdt pihenni. A kereskedő sokáig aludt, és reggel, amikor felkelt, már egészen magasan járt a nap. Körülnézett a szobában, és meglátta, hogy amíg ő aludt, valaki megint megterítette az asztalt, és minden jó volt rajta. Megreggelizett, és elindult a várba, hogy végre megkeresi azt a valakit, akinek ezt a jó vendéglátást köszönheti. Hiába járkált, senkit nem talált, de talált egy olyan nagy és gyönyörű virágoskertet, amilyet még életében soha sem látott. Gondolta, hogy itt talál valakit, aki a virágokat gondozza, de senkit nem talált itt sem. Talált viszont egy rózsabokrot, aminek közepén egy vastag száron három rózsabimbó tündökölt vékony szálakon. Ekkor így gondolkozott: — Végre megtaláltam a legkisebb leányom ajándékát, ha már a két nagyobbik leányom ajándéka a tengerbe veszett, legalább neki tudom elvinni amit kért tőlem. — Letépte a három bimbós rózsát, és abban a pillanatban elborult az ég, villámlás és csattogás közepette egy óriási medve termett előtte. — Hogy merted letépni azt a virágot, ami nem a tied?!, ezért most meghalsz — szólt a medve a kereskedőhöz. A kereskedő könyörgött, hogy hagyja meg az életét, és elbeszélte, hogy miért tépte le a rózsákat. — Nos, ha így van — szólt a medve —, akkor meghagyom az életed, ha elhozod egy hét múlva azt a- lányt, akinek a rózsákat szakítottad és a feleségem lesz. Szomorú lett a kereskedő, hogy a másik két leányának nem tudta elhozni, amit szeretett volna, és még szomorúbb lett, amikor elmesélte legkisebb leányának, hogy mit ígért a medvének és hogy már nem sokáig látja legkisebb gyermekét. A kislánya megértette édesapját, és a megadott napon édesapjával elment a várkastélyba. — Üdvözöllek váramban kedves kislány — szólt a medve — hajlandó vagy-e itt velem lakni? — Igen. hiszen Te is élőlény vagy, és nem bántasz engem — szólt a leány. Ezután sétáltak a kertben és úgy ahogy jött, dörgés, csattogás közt eltávozott a medve. Ez ugyanígy ismétlődött mindennap, és a kislány ezt úgy megszokta, hogy már természetes volt előtte ez az eltűnés, és visszaérkezés. Egy napon azonban hiába várta a medvét, nem jött el. így telt el több nap. A kislány ezért szomorú lett, és elindult arra a helyre a kertben, ahol először találkozott a medvével. Ahogy odaért, meglátta a medvét, ahogy a rózsabokor tövében élettelenül fekszik. — Drága medvém, miért haltál meg, hisz olyan jó volt veled. Ha már feltámasztani nem tudlak, egy csókkal köszönöm meg, hogy olyan jó voltál hozzám —, ekkor megcsókolta szeretett medvéjét. Ekkor nagy dörgés, és villámlás következett, amitől a leány nagyon megijedt. Hamar kitisztult az ég és a kertben egy daliás fiatal fiút látott maga előtt talpig bársonyban, selyemben, aki így szólt hozzá: — Köszönöm kedves, hogy megszabadítottál a varázslattól és alattvalóimat azzal, hogy megcsókoltál, nézd, már jönnek is eléd üdvözölni szép királynéjukat. Ezután az elvarázsolt királyfi hintóba ültette ifjú menyasszonyát, hogy elhozza nővéreit, és édesapját az esküvőjükre. A két idősebbik testvér majd megpukkadt a méregtől. . Fordította: Járdán Károlyné Uttörőposfa A Mátészalkai 4. számú Általános Iskola Zrínyi Miklós raja az „Együtt a forradalomért” rendezvénysorozat keretében ünnepélyes rajfoglalkozást tartott, melyre meghívta dr. Tar Imrét, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkárát, aki szovjetunióbeli élményeiről beszélt a pajtásoknak. Patai Anikó raj titkár így számol be minderről: „Az élménybeszámoló annyira családiassá tette a rajfoglalkozás légkörét, hogy valameny- nyien teljesen feloldódtunk és élményekkel gazdagodva váltunk el.” Prillák Gabriella, a Nyíregyházi 15. számú Általános Iskola 8. b. osztályos tanulója az Expedíció őrs nevében arról írt, az az ötletük támadt, hogy őrsi búvóhelyül egy „ki- szuperált” autóbuszt választanak. A pajtások kis delegációja a Volán 5. számú Vállalata vezetőségéhez fordult segítségért, és nagy örömükre meg is kapták a kiselejtezett autóbuszt, amit kedvük szerint rendezhetnek be. Cserébe vállalták, hogy rendbeteszik a telephely melletti zöld sávot. A levelet Prillák Gabriella elsősorban azért küldte el az Űttörőpostának, hogy az egész őrs nevében megköszönje a vállalat segítségét. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Bonyodalmak. 6. Nátrium vegyjele. 7. Időegység. 8. Tetejére. 9. Érzékszerv. 11. Alapszín. 12. Debatta. 14. ... berény. 16. Megfejtendő (folytatása a függ. 6. és 24. sorban). 18. Római 1050. 20. Évszak. 21. Molibdén vegyjele. 22. Szken- der ... (az albánok török- ellenes harcainak hőse). 24. Vízben él. 25. Ragasztószer. 27. HÉDN. 28. Irat betűi keverve. 29. Névelővel, frissítő főzet. Függőleges: 1. Károly becézve. 2. Háziállat. 3. Menyasszony. 4. E napon. 5. JRÉS. 10. összevissza ért! 11. Mongol uralkodói cím. 13. Női énekhangszín. 14. Szignál. 15. Szlovákiai város. 17. A víz egyik halmazállapota. 19. Szibériai folyamóriás. 21. ... in Hungary. 23. Lónoszogatás. 26. Videoton-rö- vidítés. 27. Feltételezés. Megfejtendő: Vízszintes 16, függőleges 6, 24 sorok. Múlt heti megfejtés: Mátra — Bükk — Börzsöny — Bakony. Könyvjutalom: Filep Gyula és Károly Márokpapi, Miskolci Béla Cserhágó, Képes Edit Porcs- alma, Demeter Ágnes és Nemes Csilla Nyíregyháza, Baráth Lajos Fehérgyarmat, Tarhonics Beatrix Nyíregyháza, és Antal Béla Mátészalka.
