Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

e VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. november 27. Felesleges emberek? A z egyik tsz-elnök kora reggeltől késő estig dolgozik. Nem az irodában ül, hanem a határt járja, tárgyal a járási és a megyeszék­helyen, intézkedik a közösség ügyében. A gazdaságban semmi lényeges nem történhet a tudta nélkül. Az elnökhe­lyettes pedig őrzi az irodát, útbaigazítja a más vállalatoktól érkezőket, szívesen bemutatja nekik a modern géptelepet, el is beszélget velük addig, amíg az el­nök megjön, de semmiféle érdemi tár­gyalásra nem vállalkozik. Helyettes, akinek tulajdonképpen semmiféle jog­köre nincs. Illetve ha van, az csak pa­píron létezik. A példa bármennyire egyedinek tű­nik, mégsem az. A tsz-ekben több he­lyütt azokból lettek az ilyen elnökhe­lyettesek, akik a gyengébb tsz-ek elnö­kei voltak amikor két falu, két gazda­ság kimondta az egyesülést. Természe­tesen megtartották korábbi jövedelmü­ket. Példát nemcsak a mezőgazdaságból, hanem a megye iparából, kereskedelmé­ből is hozhatunk. Akad olyan leváltott igazgatóhelyettes, aki most műszaki­gazdasági tanácsadóként dolgozik, pon­tosabban dolgozgat tovább, ugyanis a tanácsaira senkinek sincs szüksége. Erős, egészséges, az ötvenes éveiket taposó férfiak ügyében keresnek indo­kokat, miként lehetne korkedvezményes nyugdíjjal túladni rajtuk. S az így nyug­díjba került volt vezető nemegyszer igen gyorsan elveszti hitét, összetörik, nem látja tovább értelmét az életének, bántja a feleslegessé válás tudata. Minden korban voltak és vannak az adott helyen felesleges emberek. Olya­nok, akikre tovább ott, azon a helyen már nincs szükség, mert változtak a vi­szonyok, mert nem tudtak lépést tarta­ni a fejlődéssel. Csak éppen a megíté­lésben hibázik valami. Abban a megíté­lésben, ami a szűkebb kollektívában is tartja magát. Több helyütt ugyanis egy igazgató, egy tsz-elnök abban a pilla­natban „bukott emberré” válik, ha nem ugyanazt a funkciót tölti be. Ezért egye­sek görcsösen ragaszkodnak elért pozí­ciójukhoz, miközben a haladás kerék­kötőivé is válnak, míg mások akár elv­telen engedményekre is képesek, csak hogy „fenntartsák” magukat. Ha mégis úgy döntenek a felsőbb vezetők, a kollektíva, hogy változtatni kell, olyan vezetőre van szükség, aki a követelményekhez jobban igazodva irá­nyítja a gazdálkodást, akkor az egyik nagy probléma mindig az, hogy mi lesz az elődjével? S a feleslegessé váló em­ber ekkor kap mondvacsinált beosztást. Elsősorban olyant, amely nagyon jól hangzik. Ám ugyanakkor vigyáznak rá, hogy új beosztásában semmibe se le­gyen beleszólása. Rossz módszer így bánni az embe­rekkel. Egyrészt hiányzik a megbecsü­lés, hiszen ezeknek az embereknek a legtöbbje a maga idejében tudása legja­vát adva dolgozott, képességei szerint a legtöbbet igyekezett adni. És képességei ismeretében ma is lehetne neki olyan helyet találni, ahol ugyanolyan hasznos volna a vállalati vagy szövetkezeti kol­lektívának, mint bárki más. Ehhez vi­szont az előbb említett gondolkodásmó­don is változtatni kell. Mert nem lehet bukott ember az, aki továbbra is lelki- ismeretesen dolgozik, legyen akár bri­gádvezető, vagy üzemvezető, a kisebb beosztásban magasan a legtöbbet tudja nyújtani. Hiszen a kudarc, a sikertelen­ség, a félreállítottság érzete az egyén tragédiájához vezethet, s ettől joggal félhet bárki. Megteremteni a visszavonulás lehe­tőségét, megtartani a képességei legja­vát nyújtó, ám csak kisebb beosztás el­látására alkalmas volt vezetőt — nem könnyű feladat. Különösen akkor nem künnyű, ha közben különbséget is kell tenni, a hatalomtól megrészegedett, a csak magára gondoló, s ezért alkalmat­lanná váló embertől elválasztani az ér­tékest, a még alkotni tudót. Pedig ez a módja annak, hogy sehol se kelljen rá­dolgozni a feleslegessé váló emberekre, hogy ne okozzon egyéni tragédiákat a fejlődés azoknak, akik lemaradtak, ha­nem újra megismerjék az alkotás örö­mét. S ha ilyen közhangulat alakul ki, akkor nem az lesz a gond egy-egy ÁFÉSZ egyesülésénél, hogy a helyi ve­zetőkből mi lesz, nem azon törik a fe­jüket a járásnál vagy a megyénél, hogy milyen állást találjanak ki annak, aki feleslegessé válik, mert nálunk nem le­het felesleges senki, aki dolgozni akar. Donka Miklóssal, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat bizalmijával a pártcsoport jelentőségéről A Van olyan vállalat, ahol a pártbizalmit w kis párttitkárnak tekintik, önöknél is így van? — Szerintem ez megalapozatlan és hely- telen*felfogás. Képzelje, mi történik nálunk, ahol ezek szerint négy „kispárttitkár” lenne, plusz a pártszervezet titkára. Én a vállalat nyíregyházi kenyérgyárában működő párt­csoportnak vagyok a bizalmija. Feladatkö­röm a pártélet normái, szabályai szerint az itt élő-tevékenykedő pártcsoportra terjed ki. Sokszor még bizalminak sem neveznek, csak azt mondják: Miklós, vagy: Donka szaki. Mert pék is vagyok, s a kenyérgyár helyettes vezetője. Mint bizalminak, az a feladatom, hogy a pártcsoport munkáját irányítsam, a pártmegbízatásokról gondoskodjak, ezeket megfelelően elosszam a kollektíva és az em­berek véleményének meghallgatásával. És természetesen a párthatározatok ismerteté­séről és végrehajtásáról is gondoskodnom kell. Kötelességem, hogy minden fontos te-, endőről tájékoztassam a pártonkívülieket is, hogy bevonjuk őket a munkába. Ezek mel­lett még sok más fontos teendője is van a pártbizalminak. ^ Mikor választották meg? — Két évvel ezelőtt. Előzőleg helyettes­ként már hasonló pártmegbízatásom volt. 1975-ben aztán teljesen „belecseppentem” a szaktársak, a pékek jóvoltából. Egyhangúlag választottak meg. Megvallom, jólesett a bi­zalom a tizenhat embertől. Többségükkel együtt kezdtem 15 évvel ezelőtt a kemence mellett. Ott edződött a barátságunk. A Gondolom, ennyivel nem zárult le az ügy. w Mit tett a pártbizalmi? — Gyáregységvezető-helyettesi minősé­gemben könnyebb, „simább” volt az intéz­kedés. Itt ukáz van. Akik mulasztottak, azoktól .jogköröm szerint megvontam a mi­nőségi prémiumot. Három pék esett a „szó­rásba”. Elestek fejenként 300 forinttól. A mulasztók nem akkor kapták meg szabad­napjukat, amikor kérték, hanem én döntöt­tem el. Igaz, hogy ezek között nem voltak párttagok, de a műszakban történt mulasz­tásért felelősek voltak az ott dolgozó pártta­gok is. Nem zárult le annyival, hogy „no, ezt mi megúsztuk”. Rendkívüli pártcsoport-meg- beszélést hívtam össze. Tudták, miről van szó, nem kellett „kihegyezni” a dolgot, a fe­lelősséget. Alaposan „megmosták” a fejét S. J.-nek is, aki ebben a csoportban dolgo­zott és mulasztott, ö nemcsak azoktól a ked­vezményektől esett el, mint a pártonkívüli- ek, plusz erkölcsileg is felelősségre vonták, a pártcsoport javaslatára a szocialista brigád 1 évre kizárta. — Ez nagy tanulsággal szolgált az egész pártcsoportnak. Erősítette a fegyelmet. Azóta minőségi kifogás nem fordult elő. Mint bi­zalminak, nincs jogom dönteni, fegyelmezni. A pártcsoport viszont annál nagyobb fegyel­mező erő. Az ítélőképessége meghatározó. Fontos, hogy mint bizalmi, ne nézzem el a hibát végző párttag mulasztását, hiszen a párttagnak, a kommunistának több, nagyobb a felelőssége. Mit szólnának a pártonkívü- liek? £ Van-e mindenkinek megbízatása? Ha igen, ki adja, s mit vesznek figyelembe a feladatok meghatározásánál? £ Ezek szerinf ön a pékek bizalmija? — így is mondhatnám, mert a pártcso­portban 12 pék dolgozik, a többi szállító- munkás, raktáros, egy „családból” valók va­gyunk. Nyíregyházán ez az egy kenyérgyár van. Kis túlzással azt mondhatom, jórészt a mi pártcsoportunktól függ, hogy a megye- székhely és a hozzánk tartozó Oros, Napkor, Sényő, Nyírtura, Nyírtelek, Kálmánháza la­kosságának milyen a kenyérrel és péksüte­ménnyel való ellátása. — Természetesen nemcsak a párttagok helytállásától függ ez. Szó sincs róla. A gyár­ban 129-en dolgozunk. Én, mint gyárvezető­helyettes is tudok hatást gyakorolni az em­berekre, de úgy is, mint pártbizalmi. Három műszakban termel a gyár. Az egyes műszak reggel 5-kor, a második délután 1 órakor, az esti 9-kor kezd. Három csoport a süte­ményeket készíti, kettő kenyeret süt. Nyolc csoportvezetőnk közül hét párttag. Itt, a ke­mencék mellett ugyancsak megizzad min­denki egy-egy műszakban. Nyugodt szívvel mondhatom: példásan helytállnak az embe­rek, párttagjaink. Egy éjszakai műszakban 63 mázsa kenyeret sütünk, a délelőttösök 42 mázsát. A süteményes műszak dolgozói pedig naponta 140—150 ezer süteményt, legalább 30 félét. A Azt mondjuk, hogy a búza az élet. Itt v minden pillanatban kapcsolatban vannak vele. Gépek segítségével, de az önök ke­ze munkája, szakértelme nélkül nem sül­ne kenyér, kifli, a sokféle sütemény. Mi­lyen helytállást lehet itt elkívánni a párttagoktól? — Legfontosabb, hogy mindennap jó, rugalmas, szép, ízléses kenyér kerüljön a dolgozók asztalára. Ez nem is olyan egyszerű, és könnyű. Függ a liszt minőségétől, a si­kértartalmától és természetesen a pékek szaktudásától, felkészültségétől. Ha panasz van a városban a kenyérre, az talán nekünk fáj a legjobban. Néha hallani: a kenyér mel­lé szalonnát is sütöttek. Igaz, előfordul. Szé­gyenletes is, még akkor is, ha nem a pék az oka. Nos, ha panaszt hallunk, ezt nagyon komolyan veszi a pártcsoport. Rendkívüli megbeszélést tartunk. Megvizsgáljuk, hol tör­tént a hiba, kik követték el a mulasztást, és a felelősségrevonás sem marad el. Képzel­heti, nem valami csendes egy ilyen pártcso- port-megbeszélés. Előfordult-e már, hogy a pártcsoport el- w marasztalt valakit ilyen mulasztása miatt? — Mind a 16 párttagnak van konkrét megbízatása. Czirják Mihály és Kocsis György pék, Lajsz Jánosné főraktáros a párt­vezetőség tagjai. Kovács János pék pártcso­portunk KISZ-összekötője, Molnár Mihály pék szakszervezeti bizalmi, Csatári József pék szb-tag, Simon József pék KlSZ-klub- felelős, Bogár János a helyettesem, Bogár István agitációfelelős, Kecskeméti László szállítómunkás a rendezvények szervezését intézi, Cserbák Mihály raktáros a termékek minőségéért, a rendelések pontos teljesítésé­ért felel, Guttyán Mihály és Sinku József a termékek minőségének őrei, Varga István a pártoktatás szervezéséért, rendjéért felelős. De sorolhatnám a többieket is. — Ezeket részfeladatként látják el, vagy megválasztott funkciókban. Az előbbi megbízatásokat a pártcsoport adja. Figye­lembe vesszük a rátermettséget, a képessé­get, s azt is, végre tudják-e hajtani? Külö­nösen a vidékről bejárókra ügyelünk, ne ter­heljük meg őket olyan megbízatással, amit nem tudnak vállalni, teljesíteni. Képzelje csak el, milyen pluszt teljesítenek ezek a párttagok is, ha jön a karácsony, a húsvét, november 7., egy nagyobb ünnep, amikor kétszeresen kell helytállni! Vajon kire szá­mítunk elsősorban? A pártcsoport tagjainak a példamutatására. November 7-e előtt a hét végére például 300 mázsával kellett több ke­nyeret sütnünk. Kevesebb létszámmal telje­sítettük, éjszaka-nappal. Előtte minden rész­letet megbeszélt a pártcsoport, hogy fenn­akadás ne legyen. Elmondtam: fiúk, túlóráz­ni kell, több kenyérre van szükség! Ki vál­lalja? Mindenki. A vidékiek is. Jó érzés volt. A Említene-e olyan esetet, amikor a párt­csoport kezdeményezéséhez csatlakoztak a pártonkívüliek? — Legutóbb például úgy döntött a párt­csoportunk, hogy november 7-e előtt a gyár összes helyiségeit, a sütőtértől az állványo­kig mindent újrafestünk, társadalmi munká­ban. Természetesen tudattuk ezt a párton kívüli dolgozókkal is. Mit gondol, hányán je­lentkeztek? Kilencven ember dolgozott, ter­mészetesen valamennyi párttagunk! Több mint ezer munkaórát teljesítettek. Újjávará­zsoltuk a kenyérgyárat. Szombat déltől va­sárnap délig végeztünk is. Ennek is tulajdo­nítható, hogy nem volt fennakadás a kenyér­sütésben és az ellátásban Nyíregyházán és a» környező községekben. Ha ezt a munkát más vállalat végzi, eltart legalább egy hétig, ha nem tovább és belekerül vagy 150 ezer forintba. Nem akarok túlozni, de nem tu­dom hogyan, s honnan lett volna kenyere a varosnak, ha ezt nem így oldjuk meg. A Kezdeményezéseiket elfogadják és a w végrehajtást is segítik a pártonkívüliek. Vajon a pártcsoport javaslatait igényli-e a pártvezetőség? Ha igen, hasznosítják-e a határozatokban? — Ismeretes, hogy a sütőipar utánpótlási gondokkal küzd. Kevés a pék a vállalatnál, de a nyíregyházi kenyérgyárban is. Erről be­szélgettünk az egyik pártcsoport-tanácskozá- son. Javasoltuk a párt- és a gazdasági veze­tésnek, szervezzenek szakmunkásképző tan- ....* ifi • »onts tnein folyamot. Képezzünk pékeket az arra alkal­mas, már több éve a szakmában dolgozó, sok­szor szakmunkát ellátó segédmunkásokból. Elfogadták. Ezzel enyhítettünk a szakmun­kásgondon is, a bérfeszültségen is, amit az a helyzet okozott, hogy korábban nem szak­munkások pékként dolgoztak kevesebb bé­rért. Csökkentek a sérelmek is. Figyelmeztet­tünk arra is, hogy a kollektív szerződés hé­zagos, egyértelműen nem mondja ki, hogy a nem szakmunkások beoszthatók-e szakmun­kára. Ezt is fontolóra veszik. — Így csökkent a gond, több lett a pék. Ezt a folyamatot most az akadályozza, hogy a szakmunkát végző segédmunkások egy részének nincs meg a nyolc általánosa. Párt­csoportunk most ezek tanulását szorgalmaz­za. Legalább a 40 éven aluliaknszerezzék meg a bizonyítványt, hogy tovább léphessenek. Ezzel ők is, a vállalat is jól járna. A vállalat adja nekik a könyveket, fédezi a tanulási költséget, a bejáróknak utazási kedvezményt ad. * £ A döntések, a tervek, programok előké- w szítésében hogyan segíti a pártcsoport a pártvezetőséget? — Legutóbb pártvezetőségi ülésen mind a négy bizalmi beszámolt az 1977-es eszten­dőben végzett pártfeladatok teljesítéséről. Ezt értékelték. Nem volt rossz a minősíté­sünk. De ezen a vezetőségi ülésen javasla­tokat is kértek az 1978. évi feladatok kidol­gozásához. Nem mentem üres kézzel, mert a pártcsoport ellátott javaslatokkal. Csupán néhányat említek ezek közül. Egyik a mun­káslétszám növelésének szükségessége a ke­nyérgyárban. Idén a tervünk 34 millió 300 ezer forint. Jövőre 1 százalékkal növelik, ha jó az információm. Idén is kevesebb létszám­mal dolgoztunk, s jövőre a feszítettebb ter­vet teljesíteni csak munkáslétszám-növeléssel lehet. Kérték, tegyük véleményünket az igaz­gató asztalára, tudjon róla, ha egyezteti a jövő évi elképzeléseket a párt- és a gazda­ságvezetés. — Szükség lenne modernebb gépekre és feltétlenül javítani kell a műszaki feltétele­ket, a gépek, berendezések biztonságosabb üzemeltetését. Szól a pártvezetőségnek, de a mi önkritikánk is, hogy nem elég tervszerű a párttaggá nevelése. Javasoltuk, hogy erre több figyelmet fordítsunk. És van egy min­dig vissza-visszatérő probléma: a pártokta­tás. Hiányoznak az új emberek, új arcok. Túl szűk körből iskoláz be a pártvezetőség. Bővíteni kellene ezt a kört, olyan pártonkí­vülieket, fiatal párttagokat is marxista-le­ninista képzésben részesíteni, akikkel tervek vannak. Szükséges ez a kádernevelés szem­pontjából is. Remélem, javaslataink úgy ke­rülnek majd vissza a pártcsoporthoz, mint határozatok, amelyek megvalósításából részt vállalhatunk. A Milyen a kapcsolat a pártcsoport és a ^ gyár szocialista brigádjai között? — Pártcsoportunk minden tagja egyben tagja valamelyik szocialista brigádnak is. A kenyérgyárban 8 szocialista brigád dolgozik. Valamennyi teljesítette vállalását. Korábban, a határidő előtt. Az elmúlt 10 hónap alatt a termelési tervet 102,5 százalékra teljesítet­tük. Ez nem volt könnyű feladat, mert lét­számhiánnyal bajlódtunk. Ez úgy volt mégis lehetséges, hogy intenzívebb munkát végzett mindenki, a párttagok példát mutattak, s még a minőséget is javítottuk. A szocialista brigádok és a pártcsoport közös kezdemé­nyezése révén oldottuk meg a sokszor kifo­gásolt, az üzletekbe már nyomottan, össze- zsugorodottan érkező vizes zsemlével kapcso­latos reklamációkat. Most frissen, ép állapot­ban érkezik tízezres tételekben az üzletekbe a zsemle. Olyan levegős ládákat készítettünk egy Pesten látott ötlet nyomán, amik jól használhatók. Megszűnt a minőségi romlás és a kifogás minimális. Talán az sem közöm­bös, hogy a nyolc szocialista brigádvezető kö­zül öt párttag, s a legfőbb pártmunkájuk: a minőség óvása, az emberek jó munkára való nevelése. — Igen. A nyáron az új búzából készült lisztből sütött kenyér minősége nem volt megfelelő. Ránk telefonáltak a,Kossuth téri ABC-ből, a 92-esből és több üzletből. „Donka szaki, sületlen a kenyér, szalonnás, repede­zett. Sürgősen vigyék vissza, mert itt marad a nyakunkon.” Képzelheti, mit éreztem. Gyorsan intézkedtem. Ugrasztottam a 13 ke­nyérszállító gépkocsivezető közül azt, akit éppen találtam, s már szállítottuk is a frissen sült kenyeret. A kifogásolt terméket pedig visszahozattam. . r., if-Tv JÍ A ön mit tart a pártbizalmi legfontosabb ^ kötelességének? — Egy mondatban nehéz erre válaszol­ni. Talán a személyes példamutatást. Ez az alapja minden továbbinak. Ha ez nincs, be­szélhet bármit, nem hisznek neki az embe­rek. £ Köszönöm az interjút. s Farkas Kálmán-rt -ót 1 .íiOJL't, -.a KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents