Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 27. HÉTFŐ: Karamanlisz pártja megtartja többségét, de előretör a baloldal a görög választásokon — Szadat befeje­zi jernzsálemi látogatását, az arab világban kiéleződ­nek a belső viták — Vance dél-amerikai körútja KEDD: Az ENSZ közgyűlésében megkezdődik a közel-keleti vita — Schmidt kancellár lengyelországi útja — A csehszlovák miniszterelnök Bécsben SZERDA: A KGST Végrehajtó Bizottságának ülése Moszkvá­ban: a tagállamok egyeztetik az 1990-ig szóló ener­getikai terveket — Tárgyalások az új spanyol alkot­mányról — Újabb összetűzések Dél-Libanonban CSÜTÖRTÖK: Budapestre érkezik Georges Marchais, azFKP főtitkára, megkezdi tárgyalásait Kádár Jánossal — Az MSZMP küldöttsége, Biszku Béla vezetésével több latin-amerikai országot keres fel PÉNTEK: A NSZEP központi bizottsági ülése Berlinben — A Benin ellen elkövetett támadás a Biztonsági Ta­nács előtt — Szovjet—amerikai megállapodás: meg­beszéléseket folytatnak a fegyvereladások korlátozá­sáról SZOMBATBA#’ MPLA-kongresszus előkészületei Angolában — Az egyiptomi elnök beszámol a parlament előtt, újabb bírálatok az arab országokban Á hét három kérdése ÉHSÉG AZ ATOMKORSZAKBAN (4.) A megoldás A negyven óra, amelyet Szadat Jeruzsálemben töltött, nem rengette meg a világot, de annál súlyosabb bonyodal­makat idéz fel a Közel-Kele­ten. Miközben egymást érik a hírek, álhírek és cáfolatok, hogy esetleg még az idén, december 20-a után, összeül­ne a genfi békeértekezlet, az arab világ minden eddiginél megosztottabb képet mutat. Fennáll a reális veszélye an­nak, hogy összehívják ugyan a konferenciát a svájci város­ba, de az egész lépés igazá­ból karikatúrája lenne a va­lódi „genfi szellemnek” s többen távolmaradnának a közvetlenül érdekeltek közül. O Milyen visszhangot váltott ki az arab világban Szadat utazása? Már két esztendővel ez­előtt 1975 szeptemberében megkötött sínai-megállapodás is válságos vízválasztónak bi­zonyult az arab világban, mi­után Egyiptom tulajdonkép­pen kivált a frontállamok kö­réből. Ettől kezdve hiába hangzottak el önmagukban talán nem kifogásolható nyilatkozatok Kairóban, az Egyiptom által vállalt felté­telek jelezték: még akkor sem lennének képesek a szo­lidaritás jegyében fellépni, ha történetesen ilyen szándé­kuk lenne. A jeruzsálemi lá­togatással pont került a mon­dat végére, lényegében befe­jeződött ez a hosszabb ideje tartó folyamat. Szadat nyílt támogatóinak tábora viszonylag szűk: az Arab Liga huszonkét tagja kö­zül Szudán, Marokkó és Omán helyeselte fenntartás nélkül az egyiptomi államfő döntését. Igazán számolni lehet azzal, hogy Tunézia is az óvatos támogatók közé lép-és Szomália, amely annak idején szembefordult a sínai alkuval — az új helyzet, s az Etiópiával vívott háború mi­att —, ugyancsak csatlako­zik. Felemás nyilatkozatok láttak napvilágot Szaúd- Arábiában. A legbefolyáso­sabb olajállam, s egyúttal Egyiptom egyik fő hitelezője, egyrészt örül annak, hogy a Pax Americana, az amerikai recept szerinti békerendezés előre halad, másrészt viszont az Iszlám szent helyeinek fa­natikus őreként, nem nézhet­te derült tekintettel, amint az egyiptomi elnök, puszta je­lenlétével szinte szentesíti az izraeli jelenlétet Jeruzsálem­ben, a muzulmánok Mekka és Medina utáni harmadik, legszentebb városában. A bírálók közé sorakozott fel Líbia, Algéria, Szíria, Dél-Jemen, Irak és természe­tesen a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet. A legmesz- szebb Líbia jutott, ismét sza­kítás történt, sőt Tripoli az egyiptomiak kizárását köve­teli az arab államok szer­vezetéből. Kairó ellenlépése­ket tett, például utazási kor­látozásokat vezetett be s nem lehet kirekeszteni annak veszélyét sem, hogy megis­métlődik az idén már egy­szer végrehajtott határ men­ti egyiptomi katonai akció. Felvetődött annak gondolata, hogy az „elutasítók” hívjahak össze külügyminiszteri érte­kezletet, ezt azonban Szíria és Irak viszálya mind ez idegi lehetetlenné tette. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a különböző manőverek megoszthatják a palesztin mozgalmat is. (Mivel a PFSZ-t szeretnék kizárni a genfi tárgyalóteremből, de palesztin személyiségek vala­milyen formában ott lehet­nének. A személyek és a po­litikai irányzatok összecsa­pása különböző ellentéteket idézhet fel.) Az arab világban tehát megszaporodtak a törésvo­nalak és ha Szadat — a va­lódi eredmények híján — azt emelte ki, hogy javította az Egyiptom és Izrael közötti „pszichológiai légkört” —, annál súlyosabbá vált a bi­zalmi válság az arab orszá­gok között. © Mi a jelentősége a nyugatnémet kancel­lár lengyelországi látogatá­sának? Az eredeti tervek szerint hat héttel korábban kellett volna ellátogatnia Schmidt kancellárnak Lengyelország­ba. Akkor ezt nem tehette meg — s ezt Varsóban is megértették — miután a dip­lomácia helyett a válságstáb üléseivel volt elfoglalva, a terrorista túszdrámák köze­pette. A hamburgi szociálde­mokrata kongresszus más­napján azonban sietett pó­tolni az elmaradt utazást, s a kedvező lengyel—nyugat­német párbeszéd továbbra is egyik fontos tényezője az európai tovább lépésnek. Szó esett természetesen a kétol­dalú kapcsolatokról is, min­denekelőtt a gazdaság terü­letén. Varsó és Bonn viszonyá­nak jelentőséget ad az a tény, hogy a héten bizonyos átrendeződés kezdődött a nyugatnémet ellenzék sorai­ban, Strauss bejelentette nyílt igényét a jobboldal kancellárjelöltségére. Ez any- nyit jelenthet, hogy az unió­pártok (CDU—CSU) a még terméketlenebb állásfoglalá­sok felé sodródnak a külpo­litikában. Ezért valóban kon­tinentális érdek az NSZK ke­leti politikájának folytatódá­sa, s\fóként következetessé­ge. E téren már koránt sincs minden rendjén, s az NDK fővárosában, a NSZEP köz­ponti bizottsági plénumán joggal hívták fel a figyelmet arra is, hogy a demokratikus német állam tárgyalási kez­deményezéseit nem mindig fogadják építő szándékú meg­közelítéssel az NSZK-ban. © Hogyan alakul a helyzet Dél-Európá­ban? A közvéleménykutatók ez­úttal nem fogtak mellé a gö­rög választási előre jelzések során, csaknem százalékos pontossággal előre vetítették az eredményeket. Karaman­lisz pártja megőrizte abszo­lút parlamenti többségét, no­ha a szavazatoknak csupán 43 százalékát szerezte meg. Jelentősen előretört a balol­dal: Papandreunak a NA- TO-tagságot ellenző pánhel- lén mozgalma és a Görög Kommunista Párt. A rendkí­vüli választások indokai kö­zött előkelő helyen szerepelt a ciprusi probléma. A dél­európai áttekintés jogos kér­dés tehát, hogy miután Athénban lebonyolódott a választás — Törökország egy papírvékony többséggel ren­delkező kabinettel rendelke­zik — és Cipruson február­ban járulnak az urnák elé: történhet és történik-e vala­mi előrehaladás? , A mediterrán térség másik végén, az Ibériai-félszigeten több szinten is folynak a tár­gyalások. Spanyolország és Portugália között arról, hogy korábban két diktátor, a Franco és Salazar által kö­tött ibériai paktumot új szer­ződéssel váltják fel; London és Madrid Gibraltár jövőjé­ről tanácskozik; de viták folynak Spanyolországon be­lül az új alkotmányról s a gazdasági rendszabályokról, valamint Portugáliában, ahol a kormány kétségbeesett erő­feszítéseket tesz megrendült helyzetének könnyítésére. A Dél-Európa középpontjában elhelyezkedő Olaszországban pedig a hatpárti megállapo­dás realizálása van napiren­den, nem kevés nézeteltérés­sel, hiszen — a régi köz­mondás igazsága szerint — az ördög mindig a részletek­ben búvik meg. Dél-Európa frontjai min­denképpen mozgásba jöttek ezekben a napokban, s a jós­lás kockázata nélkül is meg­állapíthatjuk: a közeljövő­ben sem várhatók errefelé unalmas hetek ... A kép, amit felvázoltunk, sötét, de — sajnos — igaz. Vajon ez azt jelenti, hogy az emberiség, amely eljutott a sztratoszféra valószínűtlen magasságaiba és a tengerek hihetetlen mélységeibe, a földfelszínen nem tudja el­tüntetni az éhség Damoklesz- kardját? Semmiképpen. Az ember valóban a lét koronája. Amit eddig elért, biztosíték arra is, hogy nem szabad — és nem is kell belenyugodnia a dolgok jelenlegi állásába. Éppen hatvan esztendeje kezdődött meg a világon az a folyamat* amely máris bebi­zonyította, hogy az éhség nem valami „eleve elrendeltetett sorscsapás”, hanem olyan je­lenség, amelyért emberi kö­zösségek kiáltó egyenlőtlensé­gen alapuló jellege nagymér­tékben felelős. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom által elin­dított láncreakció olyan or­szágokban következett be, amelyek súlyos örökséggel szembenézve, a szegénység körülményei között kezdték építeni az új életet. Történel­mi mércével nézve igazán vil­lanásnyi idő telt el a szocia­lista világrendszer megszüle­tése óta. Mégis elmondhatjuk — és ezt ma már'nyugaton sem tagadja, tagadhatja sen­ki —, hogy a szocializmus és éhség egymást kizáró fogal­mak. Áz ördögi kör „kiegyenesítése" Ez pedig önmagában is csattanós válasz a pesszimis­ták, Malthus hívei számára. Mint ismeretes, Malthus te­remtette meg azt a tant, amely szerint az emberiség szaporodása megoldhatatlan­ná teszi a világ élelmiszer­gondjait — ezért elkerülhetet­lenek a népességet alaposan „megritkító” háborúk. A marxisták nemcsak mély­séges antihumanizmusa miatt vetik el ezt a tant, hanem azért is, mert egyszerűen — nem igaz. Fenti példáinkon már láttuk, hogy a családter­vezés eleve bizonyos jómódot feltételez, e jómód elérését viszont megnehezíti a család- tervezés hiánya. Ez valóban ördögi kör, de nem áttörhe- tetlen. Mi kell a probléma megol­dásához? Milyen tartalékai vannak az emberiségnek, amelyek segítségével kitörhet az ördögi körből? Kezdjük egy olyan adattal, amely önmagában is érzékel­teti a megoldás bizonyos rea­litását: jelenleg a világon na­pi (!) egymilliárd — nem té­vedés, napi ezermillió — dollárt költenek fegyverke­zésre. Nem kell nagy képzelő­erő annak megértéséhez, hogy ennek az ijesztő számnak számtalan létfontosságú vo­natkozása van. A legkézenfekvőbb termé­szetesen az: ha ezt az irdat­lan összeget a földkerekség élelmiszer-termelésére költe­nék, a problémák legalább 80 százaléka szinte automatiku­san megoldódnék. De nem csak a pénzről van szó. Egy harci gép ára A modern mezőgazdaság­hoz öntözőművek, korszerű ipari eszközök egész sora kell, beleértve az agrár légi­flottát is! Ezek előállításához a rengeteg pénzen kívül nyersanyagok tömege és óriá­si mennyiségű emberi-ipari munkakapacitás szükséges. A fegyverkezési hajsza csök­kentésével mindez megte­remthető lenne. Manapság egyetlen modern, szuperszo­nikus harci repülőgép ára megközelíti — egyes típusok­nál meghaladja — a 20 mil­lió (!) dollárt. Azt a szakem­berek tudják, mennyi élelmi­szert lehetne „előállítani” 20 millió dollárból. Azt azonban a laikusok is tudják, hogy — sokat... Sokat segíthet a megoldás­ban a genetika, a biológia számtalan új vívmánya is. Fentebb ugyancsak láttuk, hogy ezek bevezetése pénzbe kerül. Ha a leszereléssel kap­csolatos szovjet javaslatok akár csak részben megvaló­sulnának, kevesebb éhező gyermek lesz a világon. Kocsis Tamás, az MTI tu­dósítója jelenti: Az európai katolikus ke­resztények november 23—25- én megtartott VI. berlini konferenciája — amelyen 26 ország, köztük Magyarország tekintélyes egyházi személyi­ségei, főpapok, lelkészek, te­ológusok, egyházi szervezetek képviselői, parlamenti képvi­selők, művészek, publicisták vettek részt — felhívást inté­zett Európa katolikusaihoz, hogy tettekkkel járuljanak hozzá a béke és az igazság világának győzelméhez. Az európai helyzetet a fel­hívás úgy jellemzi, hogy földrészünk képe a helsinki konferencia óta, pozitív irány­ban tovább változott. Az ál­lamok, mindenekelőtt a szo­cialista és nem szocialista államok között számos szer­ződés és egyezmény mélyíti el az együttműködést és se­gít a bizalmatlanság felszá­molásában. A különböző ál­lamok polgárai között fejlőd­nek az emberi kapcsolatok is. A berlini konferencia kéri az államok kormányait, hogy a záróokmányban vállalt kö­telezettségeknek teljes mér­tékben tegyenek eleget, s a belgrádi találkozón keresse­nek utakat, módokat az eny­hülés, a biztonság és az , együttműködés továbbvitelé­re. Az európai katolikus béke­fórum aggodalmát fejezte ki minden olyan kísérlettel szemben, amely mérgezi a lég­kört. „Ellentmondunk min­den olyan Európa-eszmény- képnek, amelyet a kommu- nistaellenesség Hat át. Mivel meggyőződésünk, hogy az alapvető keresztény értékek a szocialista társadalomban is érvényre juthatnak, elvet­jük a restaurációs alternatí­vákat Európa felépítésében. A legutóbbi FAO-konferen- cia határozata szerint a leg­szükségesebb tennivalók a következők lennének: Tengeri tartalékok 1. Hárommilliárd dolláros pénzalapot létesíteni azonnali gabonavásárlásra a leginsé- gesebb körzetek számára. 2. Felszólítani a kormányo­kat, növeljék segítségüket a fejlődő országok számára (Nagyon sok függ e segítség jellegétől. A szocialista or­szágok például úgy segítenek, hogy annak eredményei tar­tósak legyenek; hogy az a se­gítség új létesítményeket, te­hát új munkaalkalmakat, szakképzett munkaerő gyara­pítását és a tőkés világtól va­ló kisebb függőséget jelent­sen.) 3. Nemzetközi mezőgazda- sági „tartalékbank” létreho­zása, amely természeti ka­tasztrófa (szárazság, árvíz stb.) esetén azonnali támoga­tást nyújthat. 4. Felszólítani a legnagyobb nyugati gabonatermelőket, mindenekelőtt Kanadát és az Egyesült Államokat, „vál­toztassa meg eddigi önző ag­rárpolitikáját, a szűkölködők- re is gondolva ...” Az éhség elleni küzdelem­ben mind nagyobb szerepet kaphat a világóceán. Hála a modern halászflottáknak, 1950 óta megkétszereződött a tengeri termékek fogyasztása. Máris ezek a termékek szol­gáltatják az oly fontos állati fehérjék 13 százalékát és a tudósok szerint ez az arány belátható időn belül megket­tőzhető. Igen, az értelmes célokat követő ember elég erős lehet ahhoz, hogy véglegesen elűzze az éhség ősi rémét. Európa minden katolikusá­hoz fordulunk, különösen pedig azokhoz, akik az egy­ház szolgálatában állnak, ne engedjék meg, hogy hitünk­kel kétes politikai célok iga­zolására visszaéljenek, s te­vékenykedjenek azon, hogy a keresztény etika alaptörvé­nyeit nemzeti és nemzetközi szinten figyelembe vegyék. Ez megfelel a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett* élése elveinek is.” ★ Dr. Fábián Árpád szombat- helyi római katolikus me­gyéspüspök — a magyar kül­döttség egyik vezetője — az alábbi nyilatkozatot adta a konferenciáról a Magyar Távirati Iroda berlini tudósí­tójának: — Szerte a világon a bé­keteremtő és békét munkáló erők mindent megtesznek a békét fenyegető veszedelmek elhárítására és az igazságos­ságon alapuló, s a fejlődést biztosító béke megteremtése érdekében. Ezek között ott vannak Európa katolikus ke­resztényei is, akiknek egyik jelentős mozgalma és fóruma a közel másfél évtizedes munkálkodásra visszatekintő berlini konferencia. — A bizottságok mélyre­ható vitái során kialakult ál­láspontok az általános ülés záróokmányában úgy jelen­tek meg, hogy az európai ka­tolikus keresztényeknek — és az ő szavuk által minden hívő embernek — van mon­danivalója Európa és a világ nagy kérdései ügyében. — Ügy érzem, hogy a VI. berlini konferencia jelentő­sen hozzájárult a kölcsönös megismeréshez és a jó szán­dékú tettek eredményes ösz- szegezéséhez — mondotta dr. Fábián Árpád püspök. Réti Ervin DÉL-AFRIKA FEGYVERKEZIK Jelentem, a Vorster—Ku-Klux-Klan típusú rakéták el készültek. (A Krokodil karikatúrája — KS) Harmat Endre Európai katolikusok felhívása Tettekkel a béke és az igazság világának győzelméért

Next

/
Thumbnails
Contents