Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
1977. november 27. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Mi a luxus? □ luxus mindenekelőtt az átlag társadalmi fogyasztás határán bukkan fel. Ott, ahol az átlagpolgár számára többnyire bezárul a kapu az anyagi élvezetek előtt; egyszerűen azért, mert vásárlóereje, életmódja, életvitele megálljt parancsol. Ezért mindig külön mérlegeli, ha mégis e határ túllépésére vállalkozik. És joggal teszi ezt, hiszen a tette „nagy luxus” volt a részéről, mintegy vétek önmaga ellen. Az egyén, szemben állva az áruvilág kínálatával, így maga szabályozza realizálható szükségleteinek a körét, illetve kielégítésének mikéntjét. A tételezett- határ mögött azonban a kizártak képzeletében ott a luxusban élők és luxusfogyasztók szűkebb- szélesebb tábora, amelyik vagy a beleszületettség természetességével és gondtalanságával, vagy pedig az „újgazdagok” felsőbbrendűség tudatával húzza meg maga is a határt. Tudatukban a helyzet státusszimbólummá, az elfoglalt pozíció külső jelképévé változik, amely mintegy értékmérőként tagolja környezetének ilyetén sorsosait az élet kiesebb partjára. • De hát — mondhatnánk — mindez „jelenségszféra”, merő szubjektivitás. Van-e a luxusnak objektívebb meghatározottsága, lehetséges-e.egy tárgyilagosabb definíció? Bizonyára igen, noha minden rögzítés veszélyekkel jár, ha tárgyak megnevezéséig kívánom teljesíteni. Hiszen például a gépkocsi számíthat luxusnak- sokak szemében még, de luxus-e önmagában, mintegy társadalmi általánosságban? 10—15 évvel ezelőtt erre egyértelműen „igennel” lehetett volna válaszolni, ma azonban határeset. Inkább a „márka”, a kocsitípus jelenthet luxust, de egyre kevésbé a gépkocsi, mint olyan. Az utóbbi legfeljebb — s íme, még egy bonyolító tényező! — a társadalom számára, amely adott fejlettségi szintjén túl nagy gondot vállal magára, értékrendszerét is beleértve, a magángépkocsizás „társadalmasításával”. (Más kérdés, tehetett volna-e egyebet?) Ám nyitva hagyva az utóbbi kérdést, annyi bizonyos, hogy a luxus csak rövid időszakokra köthető meghatározott tárgyak köréhez, mert a társadalmi termelés növekedésével, az adott használati eszköz általános hozzáférhetőségével elveszíti kivételességének azt a nimbuszát, amelyet ritkasága, különlegessége, finomsága váltott ki. Mindebből azonban egyelőre még csak nagyon sovány bölcsességre futhatja. Eszerint luxus mindig volt és mindig lesz, mert mindig fellép a tömegcikk mellett a minőségi ritkaság mint a luxus forrása. S valóban, ez egyúttal objektívnek is tűnik, mert a társadalom termelőkapacitásának színvonalából eléggé értelmezhetően adódik ez a lehetőség. Mégis, inkább csak a luxusképződés, a társadalmilag sokkal összetettebb luxus létrejöttének általános feltételéhez és lehetőségéhez jutottunk el, mintsem konkrét magyarázatáig. Ez a feltétel ugyanis még nem ad feleletet azokra a konkrét formákra és problémákra, amelyekben megjelenik, illetve amelyeket a luxusjelenség felvet. Hiszen végül is csupán arról van szó, hogy a társadalom a közvetlen létfenntartási szükségletek feletti teljesítményre képes. Azt azonban nem mondja meg, hogy ez a többlet milyen mértékben és módon kapcsolódik össze a társadalmi tömegfogyasztással. Ehhez a működő társadalmi rendszerek vizsgálata szükséges. Eljutunk tehát az árutermelés, mindenekelőtt azonban a- tőkés árutermelés mechanizmusainak a problémájához. Az árutermelő mechanizmusok szabadjára engedése mellett ugyanis a fogyasztás bővítése a társadalmi rétegződés megnövekedésével párosul, azaz megnövekednek — ahogy Marx írja — azok a társadalmi rétegek, amelyek a luxustermékek fogyasztóivá válnak. A fogyasztás mesterkélt formái alakulnak ki, a társadalmi pazarlás szervezett gazdasági képződményei biztosítják a kereslet bővítését, a tőke értékesülését. Ezzel a folyamattal párhuzamosan azonban alapvető és döntő fontosságú társadalmi szükségletek maradnak kielégítetlenül a széles tömegek vonatkozásában. A lakáshelyzet, a tömegközlekedés, a szolgáltatás minősége messze elmarad a társadalom teljesítőképességének lehetőségeitől. Mindez ma már az úgynevezett „fogyasztói társadalmak” problémájaként jelenik meg és éleződik ki, nemcsak belül, hanem a világ szegény részeinek nyomorával szemben is. Ma már ott tartunk, hogy a tőkés országok is arra kényszerülnek, hogy bizonyos területeket kivonjanak a tőkés profitérdek közvetlen befolyása alól és állami támogatással fejlesszenek. „Az élet minőségének” meghirdetett programja azonban ugyancsak akadozik a tőkeérdek hatalmával és kényszerítő erejével szemben. • A szocializmus azért jelent új formát a tömegfogyasztás és a luxus vonatkozásában is, mert a tőkés viszonyok felszámolásával a tömegfogyasztás minőségi kielégítésének, illetve elsődlegességének az esélyei nagymértékben megnőnek. A társadalmi rendelkezés megnövekedett hatalma ezt ugyanis minden eddiginél inkább lehetővé, sőt kötelezővé is teszi. Mindamellett az is világos azonban, hogy ez sem egy automatikus folyamat, hanem rendkívüli erőfeszítéseket igénylő munka. Nem szakítható el ugyanis a gazdaság mindenkori helyzetétől és fejlettségétől, a társadalom érdekviszonyaiban ma még objektíve működő ellentmondásoktól, a társadalmi demokrácia és ellenőrzés nemegyszer hiányos mechanizmusaitól, s mindennek negatív tudati és magatartásbeli következményeitől sem. A luxus tehát újra és újra megjelenhet, anélkül azonban, hogy tartósan a szegénység és a luxus kettős társadalmi felhalmozódásában rögződhetne meg. Éppen ezért bizonyára azoknak van igazuk, akik a szocializmusban nem is a luxust tartják veszélynek, hanem a fogyasztói struktúra ellentmondásos és pazarlást okozó vonásaira hívják fel a figyelmet. Ha valakinek például nincs lehetősége normális lakást vásárolnia, gépkocsira, vagy ví- kendházra költheti a pénzét, anélkül, hogy alapvető szükséglete, a normális lakás megszerzése lehetőségként merülne fel számára. A kielégületlenül hagyott alapszükségleten túl így azonban kibontakozik a luxus „álvilága”, mégpedig — ahogy Kozma Ferenc írja „Jólét — szocialista módon” című könyvében — a szocialista életmód rovására. M indezeknek a problémáknak a feloldása nagy erőfeszítéseket igénylő társadalmi feladat. A szolgáltatás, a lakásügy, az iskolaügy, a közlekedés ezért bizonyulnak állandóan napirenden lévő problémáknak. De az is bizonyos, hogy „nagy luxus” lenne, ha nem ezt tennénk. Hfilvely István Gagarin-zászló a világűrből Tóth Ferenc: „Keményen kell dolgozni...” Az orenburgi gázvezetéképítésen már nemcsak Husz- ton jegyzik Budaházi Ferenc 11 tagú kőművesbrigádját, hanem számon tartják a nagy nemzetközi építkezés egész magyar szakaszán is. A KEMÉV ifjúsági szocialista brigádja elnyerte az orenburgi gázvezetéképítés kiváló brigádja címet, ők őrzik az Ukrajnai Komszomol KB vörös vándorzászlaját és egy világűrt megjárt Gagarin- zászlót, amely a legkiválóbb Komszomol-brigádok számára .is nagy kitüntetés a Szovjetunióban. Csőkígyó 2 ezer kilométerről Alig több, mint két éve dolgozik együtt az Ybl Miklós Brigád, azóta, hogy Husz- ton megkezdték a munkát. Hogyan élnek, dolgoznak most, hogyan érlelődnek az újabb sikerek? — erről beszélgettünk Huszton, a Pirogova utca 5-ben (ez a magyar építők központja), a II/15-ös számú háromszobás lakásban, amely a brigád legrégebbi tagjainak otthona. — Egy biztos, hogy nem a címek gyűjtéséért jöttünk ide — mondja Kopasz András —, de amikor először leültünk az otthonunkat jelentő lakókocsiban, elhatároztuk, hogy „ráhajtunk”. Igaz, hogy ez a mi érdekünk is volt, mert először a mi leendő otthonunkat jelentő lakásokat kellett építeni. A lakókocsiban eltöltött mínusz 30—40 fokokkal tarkított tél ugyancsak ösztönzött bennünket. Később, ahogy haladt a munka és kibontakozott a nyomásfokozó kompresszor- állomás, láttuk a több, mint két és fél ezer kilométerről érkező csőkígyót, már az is ösztönzött, hogy olyan hatalmas méretű építkezésen dolgozunk, amiről még akkor sem volt fogalmunk, amikor már jó ideje itt voltunk. Jutalomként Moszkvában — Sokat túlóráztunk az első időben, s éjjel-nappal együtt volt a brigád. Megbeszéltünk mindent — veszi át a szót Tóth Ferenc —. Amikor megalakult Huszton a KISZ-szervezet, éppen a mi brigádunk adta a magját. Aztán jött minden „magától”: felvettük a kapcsolatot több helyi vállalat fiataljaival, komszomolistákkal. Közös esteket, kirándulásokat szervezünk. Négyen jártunk már Moszkvában. — Budaházi Ferenc is éppen ma utazott oda, jutalomként —, többen Lembergben, csaknem mindenki Ungváron, Munkácson, Beregszászon. Munkaidőben keményen dolgoztunk, de a sajátos helyzet miatt — távol az otthontól — mind arra is jutott idő, amire egyébként a napi ingázás mellett otthon szinte sohasem. Sok a bejegyzés a brigádnaplóban: munka — „szabad idős program” — családi események tömör beszámolói váltogatják egymást, s a krónikát nézve a brigádok közül többen is megjegyzik: nehogy valami „direkt a brigádért élő embereknek” nézzük őket. Az ő életük hasonlóan zajlik, mint kétszáz KEMÉV-es társuké. Amikor idejöttek, szinte mindegyiküknek volt anyagi jellegű célja is. A cigándi Kopasz András építkezni szeretne, arra gyűjt. A nyírbélteki Bacsó Gábor is lakást akar építeni, s beköltözik Nyíregyházára. A csengeri Papp Gábor magnót, tévét, s gyermekének kisbiciklit vett elsőként, mások színes tévére, nagyobb beszerzésekre gyűjtenek. És nemcsak a munkában járnak élen: ismét övék „az orenburgi magyar szakasz” fut- ballkupája, s kezdeményezték és meg is nyerték a magyar szakaszon a „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedőt. Családi események Sokasodnak a már közösen megért családi események is: Budaházi Ferenc most kapott „lakáskiutalást”. Megnősült (szintén Huszton dolgozó miskolci kislányt vett feleségül) s a házaspár önálló lakást kapott. Tóth Ferenc házasságkötése másként zajlott: huszti menyasszonya utazott Magyarországra, s otthon volt az esküvő. A nyíregyházi Kató Tivadar, a brigád legidősebbje: ötgyermekes családapa. Neki két unokája született, amióta Huszton dolgozik. Az otthoninál jóval magasabb keresetet Huszton sem adják ingyen — a munka nehéz, s nem is lehet válogatni. Budaháziék is minden szakmában dolgoztak már, festéstől a betonszerelésig, ahol emberi kézre volt szükség. A különböző építési területeken hosszabbított műszakokban működnek a gépek, de van két műszakos termelés is, mint például ahol most dolgoznak a KEMÉV legújabb munkáján, a huszti kórház bővítésénél. (A Nyíregyházán felépített 200 ágyas pavilont „ismétlik meg”.) Szombati, vasárnapi műszakokat is szerveznek — ilyenkor kevesebb ugyan a létszám, a pihenőidőt beosztják. A tél beállta előtt azonban „ráhúznak”, hogy téliesített munkahelyet alakíthassanak ki — mert később ugyancsak szikrázik a légkalapács a kőkeményre fagyott földben. A vándorzászlót, díjat érő sikerek hétköznapi módon, nehéz munkával születnek. Marik Sándor E gy félkiló almát kérek — mondta a középkorú nő. — De szépet tessék adni, mert betegnek lesz — tette hozzá. — Félkiló almát, betegnek — felelte gépiesen a zöldséges, alig észrevehető, enyhe gúnynyal a hangjában. Újabb vevő állított be a gyümölcsboltba. Negyvenes férfi. Még be se tette maga után az ajtót, máris megszólalt: — Egy kiló diót kérek, de nagyon sietek, mert megy a vonatom — Azt a hibásat ne tegye bele! — szólt rá erélyesen a korábbi vevő a kiszolgálóra. — Mondtam, hogy betegnek viszem. — Héthúsz — mondta a kereskedő nyugodtan és nyújtotta a zacskót. — Nem héthúsz, hanem hathúsz — vágott közbe türelmetlenül az újonnan jött vásárló. — Hat óra húszkor indul a vonatom. A boltos nem zavartatta magát. Még mindig a korábbi vevőjével foglalkozott. — Hét forint húsz fillért tetszik fizetni — ismételte. A vonatos most már dühbe jött: — Mi az, kérem, hát nem szolgálják ki az embert?! Mióta állok már itt, mégiscsak disznóság, hogy olyan is megelőzi az embert, aki itt lakik a városban és nem késheti le a vonatját! — Honnan tudja, hogy itt lakom? — replikázott az asszony. — Ha maga is Ófehértón lakna, akkor jobban sietne. Úgy olvassa azt a pénzt, mintha legalábbis egy házat vett volna! — Ha mindent akar tudni, hát igenis sietek. Betegnek viszem a gyümölcsöt, és ha nem igyekszem, még lekésem a kórházban a látogatási időt. így a korábbi vevő, és már indult is kifelé. De még az ajtóhoz sem ért, máris beleharapott a betegnek szánt egyik almába. — Negyven forintot kapok — mondta a boltos, aki időközben kimérte a diót. — Jó, jó, csak adja már ide, mert elmegy a vonatom — szólt a vidéki. — Gyorsé vagy személy? — Gyorsított személy — hangzott a válasz, s miután fizetett, az ideges férfi kényelmesen elindult kifelé. Egy harmadik vásárlónak adta át a kilincset. Ez igen nyugodt, szinte blazirt embernek tűnt. Idősebb férfi volt. — Kaphatnék egy kiló almát? — kérdezte. — Máris adom, kérem. Betegnek lesz? A kérdés tréfásan hangzott, de a vevő ezt nem látszott észrevenni. — Már miért vinném betegnek? — kérdezte. — Mert a legtöbben betegnek viszik. Hogy azok a szegény kórházi ápoltak mennyi gyümölcsöt fogyasztanak! Sokszor már azt hiszem, hogy ez nem is gyümölcsbolt, hanem patika. — Hát én magamnak viszem — mondta a csöndes vásárló. — És hális- tennek egészséges vagyok Adja csak azt, ami a kezére jön.A tréfás kedélyű boltos azonban nem hagyta annyiban a dolgot. — És a vonatja se megy? — kérdezte. — Nem. Nem utazom én sehová. Itt lakom csak az Eötvös utcában. — Végre egy vevő, aki nem válogat és nem is siet! — Minek siessek? Azzal csak idegesíti magát az ember. A kapkodás megrövidíti az életet. A boltos nevetett: — Úgy látszik, sok az életúnt, mert majdnem mindenki siet... Tizennégy forint negyven fillért tetszik fizetni. — Hát én nem sietek, ha nem muszáj. Pláne olyankor nem, amikor olyan árut veszek, amit itt csomagolnak be az üzletben. Mert ha elhamarkodják a csomagolást, vagy teszem azt, rossz zacskót adnak az áruhoz, abból baj lehet. Útközben kinyílik a zacskó és széthullik a gyümölcs. Azt pedig én nagyon nem szeretem — mondta egy szuszra, s két kézzel fogta meg a csomagot, amelyet a kereskedő már odanyújtott neki. Baljával a zacskó száját markolta, jobbjával pedig az alját támasztotta alá. Most alul elengedte, hogy elővegye a pénztárcáját. Ebben a pillanatban a zacskó feneke kinyílt és az alma mind kipotyogott a földre. Ugyanabban a pillanatban az addig higgadt vevő hirtelen, minden átmenet nélkül kizökkent a nyugalmából, és vészjóslóan ráordított a boltosra: — Hű, a mindenit a szerencsétlen fejinek. Ilyen zacskót ad nekem!? Azzal egy jól irányzott rúgással feldöntötte a pultot; az áru mind szerteszét gurult a helyiségben. fc. H. F. HUSZTI JELENTÉS Az orenburgi gázvezeték kompresszorállomását építők „soron kívül” egy 200 ágyas kórházi épületet is emelnek.
