Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-26 / 278. szám

1977. november 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Minden harmadik E zen az őszön is eredményes volt az Együtt Nyíregyhá­záért társadalmi munka­akció. Nőtt a számuk azoknak a patriótáknak, akik készek feláldozni szabad idejüket a városért. Tavaly 34 ezren vettek részt az akcióban, idén már 36 ezer 500-an. Ez nagyjából azt jelenti, hogy Nyíregyháza minden har­madik állampolgára ak­tívan részt vett a társa­dalmi munkában. Termé­szetesen azért is ilyen kedvező a statisztika, mert a bejáró dolgozók és a be­járó diákok egy része is „csatasorba állt” a kam­pány idején. Akadtak olyan lelkes brigádok, amelyek két szabad szom­batjukat áldozták fel a városért, pontosabban a bujtosi városligetért. Épülhet, szépülhet a bujtosi városliget, a város kasszájából és a társadal­mi munkával összegyűlt pénzből megteremtették hozzá az anyagi alap egy részét. Az akcióhoz leg­nagyobb létszámmal az ipari vállalatok vonultak ki: 13 ezer 800 vállalati dolgozó tevékenykedett hétvégeken munkahelyén és az almáskertekben. A diákok 13 ezer 500-an hagyták el az iskolapado­kat és segítették a szüre­tet. Lemaradásukat a tan­tervnek megfelelően pó­tolják, az akció tőlük is áldozatot követelt: sza­bad idejük egy részét ta­nulással kell tölteniük. Az intézmények dolgozói több mint 9 ezren csatlakoztak a mozgalomhoz. Nehéz fi­zikai munkához nem szo­kott orvosok, mérnökök, adminisztrátorok cipelték az almásládákat a közös­ség érdekében. A szervezők és a ta­nácstagok figyelme kiter­jedt a munkaviszonnyal nem rendelkezőkre is. A nyugdíjasok és a háztar­tásbeliek a lakókörzetük­ben végeztek különböző társadalmi munkát. A munkasikernek, az erköl­csi elismerésnek így ők is örülhetnek. A kisiparo­sok összefogása, anyagi áldozata is figyelmet ér­demel. Valamennyi vállalat, in­tézmény és iskola nevét hosszú volna felsorolni. A különösen jól dolgozók közül azonban említünk néhányat. A Kelet-ma­gyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgo­zói 152 ezer forintot utal­tak át a KISZ városi bi­zottsága csekkszámlá­jára. Az 5. sz. Volán Vál­lalat 146 ezer forinttal já­rult hozzá a városliget építéséhez. A nyíregyházi ÉPSZER vállalat 122 ezer, a papír­gyár 101 ezer forinttal gazdagította a közös kasz- szát. A NYÍRTERV 17 ez­ret, a megyei kórház 16 ezret, a kereskedelmi szakközépiskola 13 ezret fizetett be. A becslések szerint 2,5 millió forint lesz az említett számla idei végösszege. □ z akció a városlige­tért és egyéb léte­sítményekért még nem ért véget. További jó szervezésre és lelkes mun­kára van szükség, hogy gazdagabb és vonzóbb le­gyen megyénk székhelye. N. L. A LEGMODERNEBB ÖTSZÄLAS VARRÓGÉPPEL DOLGOZIK a VOR vásárosnaményi üzemében Tiba Zsuzsanna betanított varrónő, egy műszak­ban 240 nadrágzseb oldalvarrását végzi el a speciális géppel, (e.) Falusi pártszervezetek éves mérlege Mándokon már a jövőt tervezik KÖZELEDIK AZ ÉV VÉGE. A MEZÖGAZDA- SÁGBAN DOLGOZÓ PÁRTALAPSZERVEZETEK- BEN IS KÉSZÜLŐDNEK A BESZÁMOLÓ TAGGYŰ­LÉSEKRE. A KOMMUNISTÁK A PARTCSOPOR TOKBAN SZAMBA VESZIK AZ ELŐZŐ ÉVET ZÁ­RÓ TAGGYŰLÉSEN ELHANGZOTT JAVASLATO KÁT. MEGVIZSGÁLJÁK, HOGY AZ OTT ELFOGA­DOTT HATÁROZATOKBÓL MIT VALÓSÍTOTTAK MEG. Mándokon az Üj Élet Ter­melőszövetkezetben a tagság dolgos évet zár. Az eredmé­nyekkel elégedettek. Ezek el­éréséhez jelentős mértékben hozzájárult a 36 tagot szám­láló pártalapszervezet szer­vező és irányító tevékenysé­ge. A kalászosok, a burgonya meghozta a tervezett meny- nyiséget. (Igaz, a burgonyá­nál értékesítési gondjaik van­nak. Ez részben a szabvány­módosítástól adódik.) kalmazkodóvá tették a vegy­szerek, műtrágyák felhaszná­lását. Megerősített vezetés A pártalapszervezet múlt évi záró taggyűlésen határoz­tak arról is, hogy a tehené­szetben, a tejtermelésben je­lentősét előre kell lépni. A vezetőség évközi beszámol­tatása, a szakemberek taná­csainak megfogadása alapján a tejhozamot megduplázták, így már a megyei átlag köze­lébe kerültek. Csökkent a burjúelhullás is. Sikerrel jártak a szövet­kezeti tagság munkájának szervezésére hozott határoza­taik is. A korábbi években az emberek munkára történő el­osztása a központban történt. Ma ez a telepeken, az üzem­egységekben folyik és igy na­pokkal, hetekkel előre ki le­het adni a munkát. Megszűnt a kapkodás. A múlt évi határozatok alapján jelentős összegeket költött a szövetkezet a tagság élet- és munkakörülményei­nek javítására. Erő- és mun­kagépeket vásároltak 6 mil­lió forintért. Tervszerűbbé, a talaj adottságaihoz jobban ai­A termelés szervezésével együtt erősítették az egyes ágazatok szakmai vezetését. A gazdasági mutatók figyelem­mel kísérésére elemző köz­gazdászt állítottak be. Főis­kolát végzett szakember ke­rült az állattenyésztés élére. (Gondjuk továbbra is, hogy főkertészük nincs.) A mándoki termelőszövet- zet kommunistái az idei számvetéssel együtt már elő­re is néznek. A legutóbbi taggyűlésen a megtermelt áruk jobb értékesítésére buz­dították a vezetést. A közel­jövő feladatai közé sorolták a határ szerkezetének további alakítását, mivel a kis táblá­kon a nagy teljesítményű gé­peiket 50 százalékosan sem tudják kihasználni. Tovább kell csökkenteni az eddig termelt növényfélék számát és növelni a kalászo­sok, főleg a kukorica termő- területét. Ezzel párosulnia kell a jó fajtakiválasztásnak, hogy ezzej is növeljék a ho­zamokat. A föld racionális ki­használásában még óriásiak a tartalékaik. Meliorációs munkákkal javítani kell a rét- és legelőgazdálkodást. Erre különösen a tejtermelés javítása miatt van szükség. Ezt segíti a tehenek további selejtezése, a már meglévő előhasú üszők beállítása. Kell a kukorica A sertéstenyésztésben a kommunisták azt szorgal­mazzák, hogy a kukoricát tel­jes egészében a szövetkezet­ben termeljék meg. Ezzel együtt fordítsanak nagyobb gondot azoknak a feltételek­nek a megteremtésére, ame­lyek között a jószág jobban tudja értékesíteni az eléje ke­rülő takarmányt. Gondolnak a kommunisták a melléküzemági tevékenység további szervezésére is. Ezek­re azért is nagy szükség van, mivel ebben az esztendőben is ezekből tudják, fedezni a növénytermesztésben és állat- tenyésztésben mutatkozó jö­vedelemkiesést. Azt vallják a mándoki pártalapszervezetben, hogy a ma eredményeinek a pontos számbavételén alapuló előre tervezett gazdálkodással lép­hetnek előre, tehetik még gazdagabbá a szövetkezetét, a tagságot. Sigér Imre Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga területén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunk­ban szocialista brigádveze­tőket: milyen területen lát­nak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Garai András, a Tiszántúli Cipőkereskedelmi Vállalat Bessenyei György Szocia­lista Brigádjának vezetője. — A raktár dolgozói na­ponta átlagosan 40—45 má­zsát mozgatnak meg, s ez nehéz fizikai munkának szá­mít. Jobban kellene gépesí­teni a munkafolyamatokat, és szükség lenne még egy nagy raktárra. Volt olyan napunk, hogy reggel 2—3 vagon cipőt kihordtunk, es­te meg vissza, hogy tud­junk dolgozni. Sok felesle­ges munkát, erőt takarít­hatnánk meg az új raktár­ral és a gépesítéssel. — Az a célunk, hogy á beérkezéstől az áru kiadá­sáig lerövidítsük a szállít­mányok útját. Ezt nem te­hetjük meg olyankor, ami­kor a hónap végén kapjuk a cipőket. Általános jelen­ség, hogy gyáraink és szö­vetkezeteink a hónap ele­jén az exportkötelezettsé­geiknek igyekeznek eleget tenni, a nagykereskedelem csak azután következik. — Színvonalasabb áru- választékot nyújthatnánk a vásárlóknak, ha a megye cipőgyárai és cipőipari szö­vetkezetei nekünk is külde- nének a gyártott termékek­ből. A Szabolcs Cipőgyár­ral például régóta jó kap­csolatot alakítottunk ki. De ugyanígy segíthetnének a megye áruellátásában a ra- kamazi, a nagykállói és a gávavencsellői cipőipari szövetkezetek is. — A legtöbb tennivalónk a szállítás javításában adó­dik. Mindössze két IFA- kocsink van, s ez nagyon Aki válaszol: GARAI ANDRÁS szocialista brigádvezető kevés. Télen például egy kocsira kétezer pár csizma fér, nyáron szandálból a dupláját is fel lehet rakni, így kétszer kell fordulni. Ugyanakkor a Volán is ilyenkor tudja a legkeve­sebb kocsit adni az őszi szállítási csúcs miatt. így előfordul, hogy az ötnapos rendelési idő 6—7 napra nyúlik. Az elmúlt két hó­napban például 8 (!) sza­bad szombaton jöttek be a dolgozóink, mert a Volán ekkor küldött kocsit. — A színvonalasabb munka és a kevesebb rek­lamáció érdekében a minő­ségellenőrzést már a gyár­tó szalagnál kezdjük. A nyírbátori cipőgyárban ket­ten vizsgálják a szalagok­nál a készülő cipők minő­ségét. — Igen sok gondot okoz, hogy a megyében mégnem igazodhatunk a beszerzé­sekkel a legújabb divat- irányzathoz. Amikor besze­rezzük a cipőket, és Pes­ten már hordják, nálunk még viszolyognak a keres­kedők átvenni ezekét a ter­mékeket. Kénytelenek va-' gyünk az ország másik ré­szébe vinni az árut. Ami­kor aztán már az ország­ban is alig lehet szerezni egy adott cipőből, itt akkor növekszik iránta a keres­let a legjobban. Ilyen kö­rülmények között nehéz az 1,2 millió pár, 170 millió forint értékű cipőt eladni. M imóza Elek vállalata évek óta rossz szériá­ban van. Semmi nem jön be, semmi nem sikerül, nagyon rájuk jár a rúd. Az emberek többször szóvá is akarták tenni, hogy valami nincs rendben. Nincs nyereség, a berendezések ósdiak, elavul­tak, maholnap ők lesznek a legrosszabbul fizetettek a társainak. Ezután megeskette őket, hogy ami a vállalat ke­rítése mögött történik, az az ő titkuk marad, mert ez rá­juk, egyedül csak rájuk tarto­zik, és ehhez tartsa magát mindenki. Mert különben ... Egyszer az ő galamb szíve is megunja ezt a hajcihőt. Telt, múlt az idő. A válla­latnál nagyobb lett a csend és városban. Mimóza azonban beléjük fojtotta a szót: örül­jenek, hogy munkájuk, ke­nyerük van, éltek volna a 30- as években, akkor megtudták volna, hol lakik a magyarok istene. A vélemények, a ja­vaslatok a kilábalásra nem érdekelték: itt én vezetek, én tudom, hogy mit csinálok, itt én felelek mindenért és min­denkiért. Amikor a sok-sok panasz eljutott a felügyeleti szerv­hez, megjelentek az ellen­őrök, vizsgálat vizsgálatot követett. De hiába rakták az asztalra a tényeket. Mimóza csak azt hajtogatta, hogy mindez azért van, mert „rá­szálltak”, mert spiclik, árulók veszik körül, akik fecsegnek, hordják a hírt, csak azért, hogy a vállalatot és személy szerint őt, Mimózát, a régi, kipróbált vállalatvezetőt lejá­rassák. „Nincs itt baj, sem­mivel sincs itt több gond, mint máshol, mégis állandóan csak minket űzgélnek” — panaszolta közvetlen munka­még silányabbak az ered­mények. Egy .napon fiatal mérnök állított be friss diplo­mával, még frissebb kineve­zéssel és nagy-nagy akarás­sal, világot megváltó szándék­kal. Hozzáértésének és jó szemének köszönhető, hogy alig egy-két hét alatt már kész tervekkel hozakodott elő arra, hogyan lehet kilábalni a kátyúból. Csak ez hiányzott Mimózának: „Hát erről van szó? — mennydörögte. Idejön ez a tejfeles szájú és mind­járt semmi se jó neki? Még hogy Változtatni! Vegye tu­domásul, hogy itt minden úgy van jól, ahogy van.” Jól gon­dolja meg, hogy mit beszél! Neki itt érdemei vannak, ő itt dolgozik 20 éve. És egyál­talán: gond és hiba minden­hol van, de nem az a lényeg, hanem az, hogy ne tudjanak róla. „Az a jó vezető — és ezt tanulja meg, fiatal barátom —, aki inkább belepusztul, de nem ismeri el, hogy az ő vál­lalatánál baj van. Mert, mit ér vele, kitől várhat segítsé­get, ha ő maga nem tud a bajjal megbirkózni? Egyéb­ként is, ez csak a mi dolgunk, ez nem tartozik senkire.” A fiatalember próbálta csi- títani és olyanokat mondott, hogy: ....... egy vezető csak nyerhet, ha munkatársait meghallgatja, ha a véleményü­ket megismeri”. És hogy „ ... nem muszáj mindent elfogad­ni, de a döntésnél figyelembe lehet venni ezeket a vélemé­nyeket is”. Aztán meg: egy vezető legyen tisztában azzal, hogy ahol emberek vannak, ott ellentmondások is kelet­keznek, vagy keletkezhetnek, és hogy ezeket fel kell oldani, mert hibát ugyan lehet véte­ni, sőt még hibákat is, de az a jó, ha az elsőből tanul az ember, főleg akkor, ha veze­tő, ha emberék, családok életkörülményei, sorsa is függ tőle. rVT3intha olajat öntött volna HTj I a tűzre. Mimóza lilára íA/U vált arccal üvöltött és az öklét rázta. „Mit oktat en­gem egy zöldfülű, engem, aki mindent tudok, amit itt tud­nom kell, és nekem minder­ről papírom is van.” A fiatal­ember nem tágított és így pe­relt vissza: „Lehet, hogy megvan az a papír, de ami ma elég, holnap kevés, hol­napután még kevesebb, aki pedig lemarad, azt ütik.” Mire Mimóza dühtől re­kedten suttogta: „Engem... engem fenyeget? Engem, aki egy év múlva érdemeim elis­merése mellett nyugdíjba vonulok? Ki innen!” Papp János Duplájára nőtt tejhozam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents