Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 26. Hírünk az országban — A PEDAGÓGUS ÉS A TANÁR NEM UGYANAZT JELENTI — FEJTI KI ELGONDOLÁSÁT DEDINSZKI LÁSZLÓ. — A TANÍTÁSON, AZ OKTATÁSON KÍVÜL SZÁMOS EGYÉB TERÜLETEN IS TENNIVALÓJA VAN A PEDAGÓGUSNAK. TESTNEVELÉS—BIOLÓGIA SZAKOS VAGYOK ÉS FALUN A SPORT MÉG SOK HELYEN ÉRINTETLEN TERÜLETNEK SZÁMIT. SZAKEDZŐI DIPLOMÁT IS KAPOK, FALUSI ISKOLÁBAN AKAROK TANÍTANI ÉS SPORTOLÁSRA NEVELNI A GYEREKEKET. „Falun akarok tanítani“ Beszélgetés főiskolásokkal — leendő munkájukról Az alma az idén kétszer is nagy gondot okozott Sza- bolcs-Szatmár megyében — olvashattuk a Népszabadság hasábjain. — Első alkalommal tavasszal, másodízben mostanában. A tavaszon attól kellett félni, hogy nem lesz alma, az őszi hetekben attól, hogy nehezen, jelentős veszteségek árán tudják értékesíteni a termést. A tavaszi fagykár a legnagyobb csapást jelenthette volna a megye mezőgazdaságának, mivel az 1971 és 1975 közötti időszakban az alma 15—16 százalékos arányt képviselt a mezőgazdaság ágazatai között. Ez azt jelenti, hogy itt az alma kétszer akkora érték, mint a búza és a rozs együttvéve, s minden mezőgazdasági termelési ágazatot megelőz. Szinte csodával határos módon rekord almatermést takaríthattak be a kis- és a nagygazdaságok. 50—55 ezer vagon alma termett, s ilyen tömegű alma leszedéséhez, válogatásához, osztályozásához nincs meg a fizikai erő, a technikai felkészültség. Egyszerűbben: a szedést igazán nagy erőfeszítések árán úgy-ahogy győzték, de ezzel szinte egyidejűleg az osztályozást. válogatást, csomagolást — n./ahozzá az export magas igényeinek megfelelően — már nem. A megyében a nagyüzemi almáskertek korszerűsítésére mind nagyobb gondot fordítanak. Olyan telepítési és agrotechnikai módszerek terjednek, amelyek segítségével a mostani 200 mázsa körüli hektáronkénti hozam 300— 400 mázsára növelhető. A szándék az, hogy a jelenlegi 28 ezer hektáros termőterület megmaradjon. A folyamatos ültetvénykorszerűsítés nyomán tehát a mostani 50 —55 ezer vagonos termés eleinte állandósul, később mind nagyobb lesz. Ehhez viszont gyorsabb ütemben kell fejleszteni a tárolást, feldolgozást. Mindenekelőtt bővíteni kell a hűtőtárolók kapacitását, s a gyengébb minőségű, úgynevezett léalmát itthon kellene almasűrítménnyé feldolgozni. (Október 7.) Magyar Hírlap Az állampolgárok ügyeinek gyorsabb, szakszerűbb intézését teszik lehetővé a korszerű gépek a tanácsokon — írja a Magyar Hírlap. A Szabolcs megyei helyzetet elemzi Medgyesi József, a megyei tanács pénzügyi osztályának helyettes vezetője. Eddig csak a hiányzó, új gépek beszerzésére futotta a pénzből, az V. ötéves tervben pedig kicserélik az elavult, korszerűtlen gépek nagy részét. Az írásmunkák gépesítése halad nehezen. Akadozik a magnetofon alkalmazása, a tanács- vb-ülések anyagának ilyen jellegű rögzítése, feldolgozása. Az írásos anyagok sokszorosításának megoldásában nagyot lépett előre a megye. Ma már szinte valamennyi helyi tanács rendelkezik stencilgéppel. A számolási munkák korszerűsítésére négyszáz számológépet vásároltak, s ebből mindössze negyven a mechanikus meghajtású, a többi elektromos vagy elektronikus. Más megyékhez hasonlóan Szabolcsban is könyvelőgépek végzik a lakossági adók kezelésével kapcsolatos feladatokat. A költségvetés összesítési munkáit is ezeken a gépeken adják össze. Feldolgozó gépközpontokat vásároltunk a költség- vetési gazdálkodás gépi munkáihoz. (Október 8.) Elet és Tudomány Az egykori nyírbátori betyárról, Geszten Jóskáról olvashatunk színes írást az Elet és Tudományban. Geszten Jóska első ízben lókötésért ütközött össze a törvénynyel, s ezért 15 napot kellett áristomban töltenie. Később Nagykállóban kettős ökörlopásért és „házfelverésért” ítélték két évi rabságra, s ezen időn belül ötvenével ráverendő kétszáz korbácsütésre, kurtavasban és magánzárkában töltendő hetente két napi böjtre, s a pipától és az égetett italoktól való eltiltásra. Évtizedeken át hat vármegye bíróságait foglalkoztatta Geszten Jóska. A nyírbátori öregek számtalan emléket őriztek meg róla, Ügy tudják, hogy Nyírbátorban az Encsencs és a Hunyadi utca sarkán állt a ház, ahol szegény parasztemberként élt. A róla keringő legendák kidomborítják: szerette a szülőföldjét, a szép lányokat és a jó bort. Egyszer a zsandárok elől kellett menekülnie, Tiszadobon talált menedékre, de elárulták: enni csalogatták a dobi gulyáskunyhóba, de ott zsandárok vártak rá — tőrbe csalták. Fejfája ma is áll a ti- szadobi temetőben. (Élet és Tudomány, 10.) MHSZ Élet A honvédelmi szövetség életéről, közöl híreket az MHSZ Élet folyóirat a nyíregyházi járásból. A megyében a második legjobb modellezőklub a nyíregyházi járás egyik kisközségében, Ti- szabercelen működik. A megyei és országos versenyekről rendszeresen helyezésekkel térnek haza, a sorkötelesek modell vezetői képzésében is szép eredményeket érnek el. A klubban eddig repülő- és hajómodelleket készítettek, a közeljövőben pedig csak ha- jómodellek építésével akarnak foglalkozni. A járásról szólva a lap közli, hogy a 44 községben 45 lövész-, 15 tartalékos, két modellező és egy rádióklub működik. Üjfehér- tón, Tiszadobon, Gávaven- csellőn, Tiszalökön, Tiszavas- váriban gépjárműbarát-szak- kör tevékenykedik. (MHSZ Elei, 1977. 6.) Nagy hirtelenjében névadót tartottunk. Erre azért volt szükség, mert a meglepetésszerű látogatás első perceiben kiderült, hogy Bodnár Béla vencsellői lakos istállójában nem egy tehén, hanem kettő van és közöttük egy frissen ellett borjú. A híres tehén, a Szegfű 13 vagy 14 éves, 14/571 249. számon törzskönyvezett utódjával, a Cifrával és unokájával (a névadás után Mancikával) van egy fedél alatt. A Szegfű hírneve még nagyon is friss, újkeletű. Értékelték az országos tejtermelési versenyt és a kistermelők közül tíz tehéntartó ért el helyezést. Az egy tehén után legtöbb tejet értékesítő kistermelők kategóriájában 7034 literrel Bodnár Béla vencsellői lakos második lett. Az első helyezett kistermelő tehene a Szegfűt mindössze 26 literrel előzte meg. A harmadik helyezett viszont több mint 400 literrel van lemaradva az első és a második helyezettől. Hétezer literen felüli tejtermelésre csak a legkiválóbb, a legjobb tulajdonságokkal rendelkező egyedek képesek. A Szegfű magyartarka és mint azt a legfőbb gondozója, Bodnár Béláné elmondta, szelíd, jó tulajdonságokkal megáldott jószág, jól hasznosítja a takarmányt, de a vizet is, mert van úgy, hogy egy-egy ivásra 40 liternél is többet iszik. A Szegfűről felvétel is készült, s az udvaron történő járatásnál kitűnt: valóban párját ritkító szép állat. Termete a magyartarka fajták Szűcs Magdolna magyar— gyors- és gépírás szakra jár. Az ő évfolyamuk az első az ilyen diplomát szerzők közt. — Nem lenne szép, ha azt mondanám, hogy én úgyis csak nagyobb helyen taníthatok majd, mert a második szakomat közgazdasági szak- középiskolában oktathatom;- az viszont falun nincs. Ügy érzem, ha el is mehetnék egy kis helyre, megkötve érez- ném magam. A városban hozzászoktam, hogy színházba, koncertre, múzeumba, színvonalas előadásokra járhatok és nekem kevés lenne az esti tévé, a napi két busz a városba, a világtól való elzártság. „Ismerek mindenkit..." — Én éppen az ellenkezőjét tartom igaznak — veszi át a szót Nagy Gusztáv. — Kán- torjánosi vagyok, a szüleim a falusi iskolában tanítanak évtizedek óta. Mióta az eszemet tudom, az iskolaudvaron nőttem fel. Láttam az édesapám munkáját, életét, a falusiakhoz fűződő viszonyát. A családlátogatásnak ott még tekintélye van. Én a falun érzem szabadnak magam. Ha kimegyek, ismerek mindenkit, a családok gondjait is. Ha nem készül a gyerek, tudom mi a probléma otthon. A közvetlen kapcsolatot — megítélésem szerint — éppen falun lehet legjobban kialaátlagát meghaladja, tőgye hatalmas. Bodnárné napjában háromszor feji, és a jelenlévő tejcsarnokos igazolta: a tej minősége 4,0—4,1 százalékos zsírtartalommal igazán kiváló. A Bodnár család mellékfoglalkozásként tart teheneket, sertést és aprójószágot. Bodnár Béla a helyi termelőszövetkezet tagja, Bodnár Béláné a vencsellői gimnázium büfésboltját vezeti. A háztáji állattartás sok munkát, törődést kíván, de ahol igazán kedvelik az állatot, ott ez nem jelent gondot. Bodnárné gyerekkora óta az állatok körül van, és el sem tudná képzelni az életét tehenek nélkül. Már szó volt arról, hogy eladják a Szegfűt, de végül is csak meggondolták. Mi a titka a kítani a szülőkkel és a gyerekekkel. Bodnár Margit áll leghamarabb válaszút elé: negyed- * éves a magyar—történelem szakon. — Most úgy gondolom, hogy a pályázati rendszer segítségével én is vidékre megyek tanítani. Jó, szép az, amit Guszti a falusi tanító családnevelő szerepéről elmondott, de mi lesz, ha valami mégsem úgy sikerül? Ha nem fogadnak be egy viszonylag zárt közösségbe? Két-három sikertelen próbálkozás után én biztosan megtorpanok, s önmagámban vélem felfedezni a hibát. Arról nem is beszélve, hogy ha gyerekem lesz, családot alapítok, nem vagyok meggyőződve arról, hogy nyújthat-e majd egy község az anyagiakon kívül annyit a gyereknek, amennyire szellemiekben szüksége lesz. Á vívódások kiindulópontja A Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatói töprengenek, hiszen a gyakorlóiskolai tanítások nem adnak kellő felkészültséget a mindennapokhoz. A vívódások egyik kiindulópontja: hol adhat és hol kaphat többet a hallgató? No, nem anyagiakról van szó, ezt a témát a rájó eredménynek? Ezzel kapcsolatosan talpraesett volt a gazdaasszony válasza: — Az állatot nem tartani, szeretni kell. A Szegfű fényképezése közben egy kis gazdasági számítást végeztünk. A Szegfű teje, figyelembe véve a magas zsírszázalékot is, literenként átlagosan 6 forintot ér. A 7034 liter értéke tehát több, mint 42 ezer forint. Ehhez még hozzájárul a 2500 forintos állami támogatás, illetve most már, hogy a Cifra is megellett, plusz ötezer forint támogatás. A gondosan nevelt jószág tehát meghálálja a ráfordított időt. Természetesen a takarmány is sokba van. A Szegfű a bevétel 50 'százalékát megeszi, de akkor is megéri. S. E. kérdezés után sem tartották elsődleges szempontnak. A beszélgetésben sok szó esett arról, hogy az itt töltött évek alatt ki hogy, megtanul gazdálkodni a szabad idejével. — Én úgy látom — mondja a másodéves matematika— fizika szakos Nagy Gusztáv —, hogy a hallgatókat két nagy csoportra lehet osztani az időkihasználás szempontjából. Az egyik oldalon azok vannak, akik időmilliomosok, ismét másoknak a 24 óra sem elég. Értelmesen határt kell szabni a megoldandó feladatoknak, hiszen itt a főiskolán annyi rendezvény van, hogy válogatni kell köztük. Én a fizika iránt érdeklődöm, jobban, s ebben a tudományban szeretnék elmélyedni. Csak erre van lehetőségem, ha nem akarok felszínes maradni, szétesni. — Nekem nincs ilyen gondom a szabad időm beosztásánál — folytatja Dedinszki László. — Atlétizálok, hármasugró vagyok. Naponta edzés, alig marad idő a másik szakra. S nem akármilyen atléta, két évvel ezelőtt az országos bajnokságon a 400 méteres gátfutás döntőjében második lett. Izgalmas elfoglaltság Szűcs Magdi „KISZ-ezik”, csúcstitkárként rengeteg feladata van. Amikor a többiek filmet néznek, akkor ő a KISZ-irodába indul. Jár a megyék klubjába, ahová Szabolcson kívül Borsod és Hajdú tanácsi vezetőit is meghívják. Van, aki itt ismeri meg saját megyéjét közelebbről. Lezárni nem, csak félbehagyni lehet ezt a beszélgetést. A hallgatók úgy vélik, a négy itt töltött év alatt az egyik legfontosabb az, hogy a tanulás, a szabad idő, az értelmes programok kiválasztását megoldják. S mind- annyiuknak — kimondva vagy kimondatlanul — izgalmas elfoglaltság készülni a választott hivatásra. T. K. Lesz elég tüzelőolaj Csak egy szál gyufát kell fellobbantani és néhány perc múlva máris kellemes meleg árad az olaj kályhából. Ahová még nem vezették be a gáz-, vagy a központi fűtést, ott szívesen alkalmazzák az olaj- tüzelésű fűtőtesteket, amelyek kényelmesek, biztonságosak és könnyen kezelhetők. Télen átlagosan 11 ezer tonna tüzelőolajra van szüksége egy hónap alatt Sza- bolcs-Szatmár megyének. Egy-egy csúcsnapon a vásárlók 400—450 tonnát visznek el a kutaktól. Ezt a mennyiséget részben a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbog- dányi gyáregységéből, részben pedig a nemrég fölavatott Keleti termékvezetékből kapjuk. Az utóbbi beállításával jobb, nyugodtabb ellátás ígérkezik, mint a múlt években volt. Tüzelőolajat 8 kirendeltségen, 16 üzemanyagtöltő-állo- máson és 8 úgynevezett háztartási tüzelőolaj-eladó helyen hoz forgalomba megyénkben az Ásványolaj Forgalmi Vállalat. Az ÁFOR tárolóiban egyszerre 2 ezer tonna olaj fér el. A Szabolcsban dolgozó 117 viszonteladó további 1200 tonna terméket tud tárolni. Kérdés: elegendő-e a vásárlóhelyek száma? Tény, hogy az idén új ÁFOR-telep nem létesül megyénkben. Igaz, nem is szűnik meg, „csak” egy: Nagykállóban — de ott nem árusítanak tüzelőolajat. A forgalomba kerülő mennyiség — úgy tűnik — elegendő lesz. Egyedül a szállítás körül várható fennakadás. Nincs elegendő tankautó. Évek óta gondja ez az ásványolaj-forgalmi vállalatnak. A meglévő járművekkel elsősorban saját hálózatukat látják el. A viszonteladók és fogyasztók részére csak ezután tudnak szállítani. A vállalat — okulva a tapasztalatokon — kéri a viszonteladókat és a nagyobb megrendelőket, hogy saj; autóikkal is segítsék ezt a munkát. Kár, hogy hosszú évek alatt sem sikerült megfelelően fejleszteni a járműparkot... A Keleti termékvezeték átadása biztosíték a jó tüzelőolaj-ellátásra. Az ÁFOR a nagy hideg és kedvezőtlen időjárás eseté is kiegyensúlyozott ellátást ígér a sza- bolcs-szatmári fogyasztóknak. (házi) Áranylakodalomra A fiatal pályamunkásra csak kevesen emlékeznek, hi- szén János bácsi születésnapja még a múlt században volt. Azok sincsenek sokan, akik fel tudnák idézni emlékezetükbe őt, mint az első nyíregyházi villamoskocsi-vezetők egyikét. A ricsei forgalmistát s majd 39- tői a buji állomásfönököt viszont máig is sokan emlegetik szorgalmáért, pontosságáért és hűségéért a kisvasúihoz. Hiába utasították felettesei a háború vége felé, hogy pakoljon és hagyja el az országot, ő maradt. Nem felejti a nagy robajt, amikor a németek felrobbantották a síneket, a váltókat, a hidakat, s felgyújtották a terményraktárt. Nem felejtette az emberekét sem, akik első hívó szavára, fizetség nélkül cipelték a fát a királyteleki erdőből, hogy újjáépítsék a kis hidakat, s akikkel együtt nekifeszült a síneknek, hogy a kis „csöhögő” mielőbb elindulhasson szokott útján... Több, mint negyedszázada csendesen ment nyugdíjba. Utána még raktárosként segédkezett a nagyhalászi kendergyárban, majd a kótaji tsz-nél, hogy minden számosz- lop egyezzen a pénztárban. „Tovább dolgozó” volt, mert erősnek érezte magát, s hogy taníttathassa korához képest későn születeti gyermekeit. Sohasem kapott kitüntetést, az egyetlen elismerés egy karóra volt, a kendergyártól. Hetvenkét éves koráig nem ismerte a betegséget, s még most, 83 évesen is tartja magát. Vasárnap szűkebb családi körben — 3 gyermek, hat unoka — köszöntik Kakuk Jánost és Hajzer Máriát, ötven éve kötöttek házasságot Kótajban. Á hétezres Szegfű A „SZEGFŰ” GONDOZÓJÁVAL. Népszabadság
