Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-03 / 259. szám

1977. november 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Cselekvés, pártfegyelem Parasztfiú a forradalomban A mikor a pártfegyelem­ről érdeklődöm, a vá­rosi pb első titkára egy pártfegyelmi ügyet em­lít. Azt magyarázza, miért is zárták ki a pártból az egyik üzem pártszervezeté­nek titkárát. Vétett a szer­vezeti szabályzatban rögzí­tett kötelességek ellen, nem kommunistához méltóan vi­selkedett, megbotránkoztat­ta környezetét. Ez rendjén is van. Csakhogy a pártfe­gyelem és a pártfegyelmi két különböző fogalom, no­ha a pártfegyelem megsér­tése bizonyos körülmények között maga után vonhat felelősségrevonást, vagyis pátifegyelmi eljárást. Valójában mi a pártfegye­lem? Erre a pártépítési kis­szótár a következőben adja meg a választ: „A pártfe­gyelem a párt cselekvési egységét hivatott biztosíta­ni, fontos eleme a demok­ratikus centralizmusnak .. Ez vonatkozik minden párt­szervre és pártszervezetre is. Ott kezdődik a pártfegye­lem, amikor a párttagok be­csületesen elvégzik termelő- munkájukat, pártmegbíza­tásukat. Tudásuk legjavát adva vállalnak részt a párt- határozatok végrehajtásá­ból. Ezt tette több tucat kommunista az ÉPSZER- nél, amikor a lakásépítés meggyorsítását vállalták. Ezt cselekedték a KEMÉV kőműves, ács, vasbetonsze­relő, kubikus párttagjai, amikor kommunista mű­szakra szólította őket a pártszervezet. Eredménye? Egyetlen napon 2 millió 600 ezer forint termelési érték előállítása. Kisvárdán 43 pártalapszervezet tevékeny­kedik. Több mint 1100 párt­tag él-dolgozik ebben a di­namikusan fejlődő, iparoso­dó városban. Ha a munkás párttagok nem állnak helyt a termelésben, akkor a nagy hírű Vulkán nem tel­jesítené tervét, a Villamos­szigetelő és Műanyaggyár­ban a szocialista munkaver­senyben nem értek volna el kimagasló, eddig soha nem tapasztalt eredményeket, és társadalmi munkában nem lenne a város évek óta do­bogón. A pártfegyelem erősödé­séhez nagymértékben hozzá­járul a kommunisták akti­vitása. Kisvárdán, a tag- könyvcserét követő időszak­ban ez az aktivitás tovább fokozódott. Egy-egy pártha­tározat „kimunkálásában” a párttagságnak 25—30 száza­léka vesz részt. így szület­tek intézkedési és takaré­kossági tervek a Vulkán­ban, a VSZM-ben és má­sutt. Sajnos, ahol a pártfe- gyelem gyengesége a párt­vezetés következetlenségé­ből fakad, ott ez kihat az egész üzemre, vállalatra is. Mint említettük, a pártfe­gyelem fontos eleme a de­mokratikus centralizmus­nak. Ha az elvnek a követ­kezetes érvényesítésére nincs megfelelő igény, ha hiányzik megvalósításához a felkészültség, ott a pártfe­gyelem gyenge, a cselekvési egységgel baj van. Ezért is van szükség segítségre Kis­várdán az Egyesült Izzó gyáregységében, a kísérleti intézetben, a HUNNIA- COOP-nál a pártszervezetek vezetésének megerősítésére. Valamennyi üzemi, válla­lati pártszervezetben köve­telmény, hogy o döntések előkészítésébe jobban von­ják be a párttagságot. Sőt, ma már néhány helyen gya­korlat, hogy egy-egy hatá­rozat kidolgozásához adnak pártmegbízatásokat. Ho­gyan is készülhetne reális takarékossági terv? Ügy, ha előzőleg méréseket végez­nek, s erre alapozzák, mit akarnak elérni. Előkészíté­sét pártmunkával segítik, fiatal, idős szakemberek, párttagok. K isvárdán a pártszerve­zetekben így kezd gyakorlattá válni, hogy egy-egy párthatározat végrehajtását a hozzá kap­csolódó megbízatásokkal együtt értékelik. így azt is látják, kik teljesítik köte­lességüket, kik sértik meg a pártfegyelmet. Ez a gyakor­lat jó módszere annak, hogy a pártfegyelmet mérni és értékelni lehessen az alap­szervezetben. Besorozták a szekeret. Amikor kiütött az első vi­lágháború, 1914. november 25-én besorozták a két lo­vunkat, a Keselyt meg a Csillagot — a szekérrel együtt. A fogathoz hajtót is kellett adni. 560 szekér állt készen a kisvárdai vásárté­ren december 2Ó-án. Én ül­tem a szekérre az apám he­lyett. A mostohaanyámmal nem nagyon tudtam kijönni, azt gondoltam, inkább elme­gyek én messze ... Tizenhét éves voltam ak­kor. Elindultunk a frontra. Karácsony első napján már Krakkóban voltunk. 15 tava­szán azon vettük észre, hogy itthon vagyunk, a leleszi le­gelőn. Az oroszok idáig nyomtak bennünket. Mi ci­vilben voltunk, 15 decembe­rében besoroztak bennünket és 16 áprilisában már a 65. gyalogezreddel indultunk is a frontra ... A fogság napjai. 1916. augusztus 31-én estem fog­ságba 1950-ed magammal. Nemsokára már vittek is Murmanszk felé, ahol a negyven—ötven fokos hideg­ben krampácsoltunk. Építet­tük a vasutat... Megszólalnak a fegy­verek. A taskenti fogoly­táborban viszonylag béké­sen éldegéltünk. Én kaszá­láshoz kértem magam, az út­menti árkot kaszálgattam és ettem a sok paradicsomot. Vesszőből kis kosarakat fon­tunk, azt árultuk. Ügy sze­reztünk élelmet, ahogy tud­tunk. November 7-én szólaltak meg a fegyverek Taskent- ban. Nem tudtuk, mi van. A front messze, a háború nem ért el ide. Egy Diósi nevű pesti munkás hibázott rá, azt mondta: fiúk, ez forrada­lom ... Nem tudhattuk ak­kor, jó ez nekünk, vagy rossz. Hat—hét napi csatáro­zás után csend lett körülöt­tünk. Akkor tudtuk meg, a vöröskatonák lefegyverez­ték a cári ezredeket, felszó­lítottak bennünket, jelent­kezzünk munkára. Irány Buhara. Napköz­ben dolgoztunk, estére meg ott csatangoltunk az állomá­son. Jöttek-mentek a kato­navonatok. Szóba eredtünk a vöröskatonákkal. Szinte vé­letlenül csapódtunk hozzá egy járőrvonathoz. Buharába indult, ahol a fehérek fel­szedték a síneket. Azért fo­gadtak be bennünket, mert magyarok is voltak a csapat­ban. Varga szakaszvezető volt a parancsnok. Húszad- magammal öltöztünk be, Ma- rejov, egy munkásember lett a parancsnokunk, Zsárov, pe­dig, egy nagyon beteg ember a komiszár. Kolcsak ellen harcoltunk a kínai határ közelében. A leg­veszélyesebb a szemerecsinsz- ki kozákok leverése volt. Ek­kor — akárcsak a fogságba esésnél — számot vetettem az élettel. A kozákok túlerőben voltak. Nem tudom, a hírünk ijesztette meg a kozákokat, vagy mi történt. Mi egyet lőt­tünk az ágyúval, és nemso­kára jött a falu vezetője a fehér zászlóval. Egy garmada fegyvert szedtünk össze, sok­kal többet, mint amennyi ne­künk, negyvenünknek volt... Áturkesztáni huszár. Harcoltam Aszkabádnál, Alma-Atánál, Orenburgnál, Dusáknál. Itt szörnyű volt, amikor a sebesülteket szállí­tó vonat beszorult az égő olaj­tartályok közé, százával ég­tek meg az emberek. Én is alig tudtam elmenekülni. Az I. turkesztáni huszárezredben az a megtiszteltetés ért, én vihettem a csapatzászlót. Fel­vonuláskor és — temetéskor. A honvágy azért csak fáj- dította szívünket. 1921 már­ciusában értünk haza, a csóti internáló táborban a fehér különítményesek vettek keze­lésbe mindenkit. Gyanús volt jninden ember, aki onnan jött. Később itthon, Kisvárdán útkaparói munkát kaptam. Az anarcsi úton dolgoztam hu­szonhárom évig. De még itt is szimatoltak utánam a csendőrök. Útkaparóból bíró. 1945. november 21-én megalakí­tottuk Kisvárdán a kom­munista pártot. Földet osz­tottam, házhelyet mértem. Ez volt a legnehezebb. Este le­vertük a cöveket, reggel már eltüntették. Ha nem szégyell­tem volna, visszavonulok, át­adom másnak. Aztán 48-ban megválasztottak bírónak. Megmondtam a főjegyzőnek, meg a főbírónak: ők csinál­ják a benti papírmunkát, ah­hoz ők. értenek. Én pedig vi­szem a kintit, az emberekkel, így is volt. Üt, járda, villany, élelem kellett. És működtet­ni a helyi kis üzemeket, a Vulkánt, a többit... Kitüntetés 1917-ért. Az­tán ötvenegyben én lettem a vágóhíd vezetője. Ott meg­fáztam. korán nyugdíjba kellett mennem. Igaz, én ko­rán is kezdtem a forradalmat. Azóta itt élek, a Nagymező dűlőben. Régi nevén: a sző­lőkben. Tíz évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulóján megke­restek engem. Megkaptam én is a szovjet kitüntetést, az Érdemrendet, amit úgy tu­dom, a megyében 104 egyko­ri vöröskatona kapott. Van nekem itthoni kitüntetésem is. Gyakran meghívnak, tart­sak élménybeszámolót a for­radalomról. Lejegyezte: Páll Géza F. K. Á betakarítás gyorsításáért I parvállalataink évről év­re visszatérő gondja — különösen az utolsó ne­gyedévben — a készletfeles­leg. A termelés tizenkét hó­napjában a rendelésállomány változása miatt, esetleg a túl­zott anyagrendelés hatására óhatatlanul felhalmozódnak a felesleges anyagok, alkatré­szek, iparcikkek. Növeli az év végi készletet a befejezet­len félkésztermék-állomány, esetenként a legyártott, de időben el nem szállított kész­termék. Az anyaggazdálkodás írott és íratlan szabályai diktálják a vállalatoknak azt a helyes törekvést, hogy az év végi zá­rókészlet a tervezett szinten, vagy az alatt legyen. Az üze­mek többsége ezért arra tö­rekszik, hogy feleslegessé vált anyagait más üzemeknek át­adja, eladja. Néhány üzem­ben azonban megfeledkeznek az elfekvő, a felesleges anya­gokról, de az is gyakori, hogy későn intézkednek az értéke­sítésről. A gazdálkodás helyes ará­nyainak kialakításában, a ter­melés további pénzügyi alap­jainak megteremtésében első­rendű dolog a készletgazdál­kodás. Az a vállalat cselek­szik helyesen — a népgazda­ság számára is hasznosan —, amely raktáraiból a felesleges anyagokat még az év vége előtt más- vállalatoknak — ahol azokat hasznosítani tud­ják — értékesíti. Az ilyen ér­tékesítés még csökkentett áron is kifizetődő, hiszen az öt százalék eszközlekötési já­rulék, az átlagosan tízszáza­lékos bankkamat elmaradása fedezetet nyújt az árenged­ményre. A vállalatok termelése az év végével természetesen nem szűnik meg, 1978 januárjában is folytatni kell a munkát. A helytelen és káros készlet- gazdálkodás másik véglete az, hogy az üzem nemcsak az el­fekvő anyagait, alkatrészeit értékesíti, hanem mindent, amire vevőt talál. Az árbevé­tel ilyen módon történő nö­velése az új gazdasági év in­dításakor a folyamatos ter­melést teszi lehetetlenné. Ha egy vállalat a szükséges anyagokból, alkatrészekből és félkész termékekből annyit hagy raktáron, amennyi a januári késztermék-előállí­tást, áruértékesítést a terve­zett szinten lehetővé teszi, nem lehet probléma. S. E. Í j, nagy kapacitású szárító Fehérgyarmaton százalékot. így a betakarított termény csak szárítás után tárolható. Október 27-én Fehérgyar­maton a „Bábolna” indulása ünnepi pillanatot jelentett több okból is. Hiszen esős­sáros időben, 1977 júniusá­ban kezdődött meg a 35 mé­ter magas szárítóberendezés alapozási munkája. A nagy- kállói ipari szövetkezet épí­tőmunkásait a gabonafor­galmi és malomipari vállalat központi műhelyének dolgo­zói, és a fehérgyarmati kör­zet munkásai követték. A villamossági problémáknál a nyírbátoriak segítettek. A kö­zös összefogás tette lehetővé, hogy az 57 köbméteres szárí­tó Fehérgyarmat felszabadu­lásának évfordulóján, a szat- márcsekei IKR-tag közös gazdaság kukoricájának szá­rításával megkezdhette műkö­dését. A berendezés 30 százalék víztartalmú szemes termény­ből óránként 15 tonnát ké­pes 15 százalék víztartalmú, tárolható maggá szárítani. Gyorsabbá válhat a beta­karítás, kevesebb termény megy veszendőbe az új léte­sítmény munkába állásával. Molnár Károly Utolsó munkálatok az új szá­rítón (Tudósítónktól) A fehérgyarmati járásban mind több közös gazdaság az iparszerű kukoricatermesz­tési rendszer tagjaként ter­meszti e fontos ipari növényt. Ebben az évben azonban ke­Az automata irányitöpadnál: Bihari Lajos véssé haladhattak a korsze­rű betakarítógépek, ugyanis a víztartalom elérte a 35-45 A sztalos és kőműves. Előbbi a neve, utób­bi a foglalkozása. Nyíregyházán, a Zrínyi Ilo­na utcai sávház építésén dolgozik. A rádióban kez­dődik a déli krónika, be­megy az ebédlőbe, kezet mos a csap alatt, aztán be­áll a társai mögé. A bor­sóleves mellé kétféle má­sodikat választhat: párizsi szeletet és rántott halat. A jóízű ebéd elfogyasztása után még futja az ebédszü­netből, van idő egy cigaretta elszívására, egy rövid be­szélgetésre. Hogy telt a fél napja Asztalos Bertalannak, a SZÁÉV 27 éves kőműve­sének? — Mint minden munka­napon, ma is fél ötkor csör­gött az óra nagyhalászi ott­honomban. Borotválkoztam, bekészítettem az aktatás­kába a reggelit, tettem-vet- tem a ház körül csendben, hogy a feleségem fel ne ébredjen, ö ugyanis hétre megy a boltba dolgozni. Értem hat órakor jött a munkásbusz, egy percet senn késett, kényelmesen utaztam. Itt bent átöltöz­tem, megreggeliztem és pontban hét órakor munká­ba álltam. — A brigádvezető rövid eligazítást tartott, minden­kinek megmondta, hogy mit végezzen. Engem a pin- - ce vasajtóinak beállításá­hoz osztott be a lakato­sok mellé. A vízszintezés, a malterolás , kőművesmun­ka, a többi a lakatosok dol­ga. Jól összedolgoztunk. Egy apró bosszúság ért bennün­ket: az egyik vasajtó hét centivel szélesebb a meg­engedett méretnél, így nem fér be a betonfalak közé. Délután a lakatosok levág­nak belőle, így egy kis ki­térővel teljesítjük a beter­vezett feladatainkat. Haj­tanunk kell, mert novem­ber 30-ra készre akarjuk jelenteni a lakásokat. Több lakó már ebben a házban akar szilveszterezni. — A Tisza partján nőttem fel, így csodálkozhatnak, hogy az ebédnél nem a ha­lat választottam második­nak. Azért, mert 13 éves koromban egy szálka ke­resztbe akadt a torkomon. Bedagadt, a helyi orvos nem tudott velem mit kez­deni, beutalt és a kórház­ban vették ki a szálkát. Azóta nézni sem bírom a halat. Egyébként az üzemi ebéd ízlett, és a mennyiség ellen sincs kifogásom. — Munka után előleget fizetnek. Azt hiszem, 1200 forintot kapok. Fél ötig dol­gozunk, a munkásbusz pe­dig negyedhatkor visz ben­nünket haza. Addig átöltö­zöm és a barátommal meg­iszunk két üveg sört. Nem többet és nem kevesebbet, ennyi az egészségünkre vá­lik. Sötét este lesz, mire ha­zaér velünk a busz. — Otthon a feleségemmel megbeszéljük, hová kell a pénz. Sok helyre kellene, de főleg a házra gyűjtünk. Je­lenleg egy szoba-konyhás régi kislakásban lakunk. Szeretnénk nagyobbat. Ki­lenc éve dolgozom a válla­latnál, ez jdő alatt több száz lakás építésében részt vet­tem. Tavasszal magamnak is építek. X. L. Epizódok Varga József életéből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents