Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 24. Meghalt a mesemondó M eghalt Bálint bácsi. Véget ért a mese. Nemrég beszélget­tünk. Élvezettel hallgattam áradó történetét, s álmomban sem jutott volna eszembe, hogy valamiféle jelet lássak az elmondott mesében. A Halálról mesélt... A Halál­ról, akin kifogott a fia. Neki nem sikerült. Hatvan­hat éves korában bekopog­tatott érte, s mit volt mit tenni, menni kellett. A kemecsei Bodnár Bálint­tal az utolsó mesemondók egyike szállt sírba. A vég­telen szorgalommal gyűjtöge­tő, mindenkit szóra bíró, me­sezsákokat nyitogátó, vásá­rokra talpaló, szekérre ké- rezkedő ember. Aki ifjú ko­rától öregségéig rakta, rakta egymásra a csodás történe­teket, a vaskos tréfákat, a szelíd meséket. Büszkén mu­tatta a több, mint 300 mese­címet, melyek egy vaskos pa- pírkötegen sorakoznak; le- hangoltan említette, hogy im­már évtizede próbálkozik egy kisebb gyűjtemény kia­datásával. Két évvel ezelőtt a népművészet mestere lett, s még nagyobb odaadással folytatta pótolhatatlan mun­káját. Mindig és mindenütt fülelt, kérdezett, jegyzetelt — gyarapodott a kék fedelű irkák halmaza az asztalán. Árván maradtak a füzetek, befejezetlen az utolsó mese. Bálint bácsi meghalt. Amit az elmúlt évtizedek alatt ősz szegyűjtött, mégsem veszett el — múzeumi gyűjtemények őrzik meséinek kéziratát. S jó emlékezetünk őrzi színes alakját, magasba lendülő kezét, huncutul villanó sze mét. S én külön őrzöm pár héttel ezelőtti beszélgetésünk utolsó mondatát: „Tudok egy másik jó mesét is a Halálról. Elmondjam azt is?” Már nem volt rá idő. Tarnavölgyi György Nyugdíjasok klubja Nagy sikerrel tartja foglalko­zásait Kisvárdán a városi-járási művelődési központban hétről hétre, szerdai napokon a nyug­díjasok klubja. Az év elején ala­kult klub gazdag programmal várta és várja a város nyugdí­jasait. A több, mint 300 klubtag találkozott már a város párt- és tanácsi vezetőivel, de vendégeik sorában orvos, országgyűlési képviselő, múzeumigazgató és még sokan mások szerepeltek. Mindezek mellett filmvetítések, dia- és diaporáma-vetítés, kirán­dulás és táncos teadélután is szerepelt programjukban, amit a tagok javaslatai alapján állíta­nak össze. A legutóbbi foglalko­záson Csányi István rendőr szá­zados tartott filmvetítéssel egy­bekötött előadást a legfontosabb közlekedési szabályokról. Csaló felvásárlók a vádlottak padján Nem volt, aki a körmükre nézzen .VaSkű Károly 1976. január 1-től volt a Baktalórántházi ÁFÉSZ ■ felvásárlási alapegységének ve­zetője. Beosztottja, Rebák István zöldség-gyümölcs felvásárlóként dolgozott. Vaskónak évtizedes gyakorlata volt a szakmában, míg a 21 éves Rebák a felvásár­lói munkakörben csak kezdőnek számított. Rebáknak ezt a vi­szonylagos tapasztalatlanságát felettese, Vaskó Károly igyeke­zett a maga javára felhasználni, ami nem is ment olyan nehezen, mivel Rebák megértést és együtt­érzést tanúsított főnöke iránt. Vaskó Károly gyakran volt pénzzavarban, igen sok ismerő­sétől kért és- kapott is kölcsönt, aminek nagy részét a mai napig sem adta meg. Ezek az összegek azonban nem voltak elegendők ahhoz, hogy költekező életmódját hosszabb távon tovább folytassa, s ilyenkor munkatársához, Rebák Istvánhoz Vordult. EGY ALMÁSRA — KÉT ELŐLEG 1976 tavaszán Rebák a Baktaló­rántházi ÁFÉSZ megbízásából a méhészektől 9 ezer forintot vett fel azzal, hogy az összeget befi­zeti az ÁFÉSZ pénztárába. Vaskó Károly akkor is pénzzavarban volt, elkérte hát a 9 ezer forintot. Az összeg az ÁFÉSZ pénztárából jelenleg is hiányzik. Vaskó 1975-ben bérbe vette idős Lukács József nyírj ákói lakos gyümölcsösét. A szerződéskötést, az alma szállítását és a fák ke­zelését teljes egészében a vádlott végezte, és őt illette meg _a brut­tó jövedelem 55 százaléka is. 1976. március hónapban Vaskó a teljes almatermésre szerződést kötött a Baktalórántházi AFÉSZ- nél és 25 ezer forint előleget vett fel. Mivel további pénzre volt szüksége, 1976 júniusában a már leszerződött almatermésre egy másik szerződést is kötött, de nem a saját, hanem a bérbeadó nevére és ezért is felvett 12 000 forintot. A zöldség-gyümölcs idény in­dulásával Rebák Istvánnál — mint általában minden felvásár­lónál — állandóan nagyobb ősz- szeg volt ellátmány cimén, amelyből a termelőktől felvásá­rolt áruk ellenértékét fizette ki. 1976 augusztusában Vaskónak 14 ezer forintot adott át minden el­ismervény nélkül. A hiány lep­lezése céljából Vaskó tanácsára a másodrendű vádlott kiállított 20 mázsa főzőhagyma felvásárlá­sáról egy fiktív vételi jegyet. Megállapodtak abban, hogy 1977 tavaszán az ÁFÉSZ által koráb­ban felvásárolt nagy mennyiségű hagymából a fiktiv vételi jegyen szereplő 14 ezer forint értékű árut romlás cimén leírják, így a jog­talanul felvett összeg, mint hi­ány eltűnik. 1976 szeptember és december hónapokban Rebák István a kezelésében lévő ellát­mányból összesen 50 ezer forin­tot adott át Vaskó Károlynak, aki a pénzt a saját céljaira köl­tötte. SZERZŐDÉS — NEM LÉTEZŐ TERMÉSRE 1976 nyarán Vaskó Károlynak megint pénzre volt szüksége, ezért megkereste ismerősét, Var­ga Lászlót és megkérte arra, hogy kössön felvásárlási szerző­dést almára. Vaskó tudta azt, hogy Varga Lászlónak nincs al­mafája, és ilyen esetben nem szabad szerződést kötni. Varga azonban vállalkozott az üzletre és elment az elsőrendű vádlottal a felvásárlóhoz. Varga a nem lé­tező almára megkötötte a szerző­dést, 15 ezer forint előleget is fel­vett és az összeget később átadta Vaskónak. Almaszállításra ter­mészetesen nem került sor, nem is kerülhetett, a 15 ezer forint kárt a vádlott hozzátartozói té­rítették meg. 1976 novemberében Vaskó Ká­rolyt egy Csikós nevezetű isme­rőse megkérte arra, hogy almá­ját vásárolja fel és értékesítse. Vaskó 10 ezer forint körüli ösz- szegért el is adta a gyümölcsöt, az ellenértéket azonban nem fi­zette ki a tulajdonosnak, hanem elköltötte és részben a korábban keletkezett adósságait törlesztet­te. Az összeget csak 1977 tavaszán adta meg Vaskó Károly, amikor a jogosult az AFÉSZ-irodában reklamált. 1976 októberében a nyíregyházi MÉK könyvelése 1 vagon alma és göngyöleg árát. összesen 196 812 forint értékben tévedésből a Ra- mocsaházi ÁFÉSZ-nek utalt át, holott a vagont eredetileg a ra- mocsaházi Rákóczi Tsz rakta be és szállította. Vaskó Károly és Rebák István tudomást szerzett a téves átuta­lásról és Vaskó kezdeményezésé­re megállapodtak abban, hogy a vagont Rebák István a sajátjának fogja mondani azért, hogy a ko­rábban keletkezett és meglévő hiányokat a jóváírásra kerülő al­ma ellenértékéből el tudják tün­tetni. A téves jóváírás megtörtént, Vaskó és Rebák öt fiktív vételi jegyet állított ki azért, hogy a jóváírásból származó alma súly­többletét ellensúlyozzák. A véte­li jegyeket ramocsaházi és bak­talórántházi lakosok nevére állí­tották ki és a nevüket is aláha­misították. KIÉ HAT A VAGON ALMA? 1977 februárjában tisztázódott, hogy téves jóváírás történt, és az összeget visszautalták a ramocsa­házi tsz-nek. A vádlottak azon­ban továbbra is kitartottak amel­lett, hogy a vagon almát Rebák István rakta be, sőt a HUNGA- ROFRUCT-tól és a MÉK-től olyan okmányokat próbáltak sze­rezni, amik az ő állításukat tá­masztanák alá. Természetesen ez a kísérlet eredménytelen volt. Az egész manipulációra úgy derült fény, hogy Rebák István 1977 má­jusában az ÁFÉSZ vezetőségének őszintén elmondta a történteket. A vádlottak a Baktalórántházi AFÉSZ-nek mintegy 290 ezer fo­rint kárt okoztak, amelyből a nyomozás során egy jelentősebb összeget megtérítettek. A vádlottak cselekményeit vizs­gálva felvetődhet a kérdés, ho­gyan tudták viszonylag hosszabb időn keresztül ilyen jelentős ősz- szeggel megkárosítani a szövet­kezetét anélkül, hogy menet köz­ben üzelmeikre fény derült vol­na? Nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy a Baktalóránt­házi AFÉSZ-nél a bizonylati fe­gyelem, a felvásárlók elszámolta­tásának és ellenőrzésének rendje egyes területeken kívánni valót hagy maga után. Tanulságul kell szolgálnia en­nek az esetnek nemcsak az érin­tett személyek, hanem valameny- nyi ÁFÉSZ és felvásárló számá­ra. Tudomásul kell venni, hogy a társadalmi tulajdon megfelelő kezelése és védelme mindenkinek kötelessége, de különösen foko­zott felelősséggel tartoznak azok, akiknek munkaköri kötelezettsé­gük is az, hogy óvják és csak rendeltetésének megfelelően hasz­nálják fel a társadalmi tulajdont. Vaskó és Rebák előzetes letar­tóztatásban van, a bíróság meg­kezdte ügyük tárgyalását. Dr. Márián Zoltán ügyész Kisebb létszámmal, színvonalasabban Beszélgetés a tanácsi dolgozók utánpótlásáról Megyénk minden állam­polgárát érintő témáról a ta­nácsi dolgozók utánpótlásá­ról beszélgettünk dr. Mezősi Pállal, a megyei tanács vb személyzeti és oktatási osz­tályának vezetőjével. — A megyei tanács vb ho­gyan gondoskodik a szakem­berek utánpótlásáról? 474 ösztöndíjas — Előtérbe került a felső­fokú végzettségű szakembe­rek munkába állítása. A megnövekedett tanácsi fela­datok ugyanis egyre képzet­tebb szakembereket igényel­nek. A vb legutóbb 1976. jú­nius 1-i ülésén foglalkozott a szakemberek helyzetével. Mind több egyetemi és főis­kolai hallgatóval írunk alá megállapodást, társadalmi ösztöndíjra és számos tanul­mányi szerződést kötünk. (Jelenleg 474 ösztöndíjasunki van.) Az említett tanulókkal igyekszünk megszerettetni a tanácsi munkát. Több egye­temmel tartunk kapcsolatot, közreműködésünkkel megala­kult a „Szegeden tanuló sza­bolcsi egyetemisták baráti köre”. A Borsod megyei jogi konzultációs központot éven­te 15 ezer forinttal támogat­juk. Az aktív tanácsi dolgo­zók közül 180-an állami is­kola levelező tagozatán ta­nulnak, 190-en politikai kép­zésben vesznek részt. Jó eredmény, hogy a vb-titká- raink országos viszonylatban is elsők közt vannak a szak- képesítés terén. — A személyzeti és okta­tási osztálynak mi a szerepe az utánpótlás névelésében? — Az osztályhoz tartozik a személyzeti és oktatási mun­ka szakmai részének fel­ügyelete, irányítása és koor­dinálása. Figyelemmel kísér­jük a kiválasztást, a kezdők munkába állását, beilleszke­dését, adott esetben konkrét segítséget nyújtunk számuk­ra. A sóstói továbbképző in­tézettel együttműködve segít­jük a képzést és a tovább­képzést. Közreműködésünk­kel a helyi tanácsok szak­mailag és politikailag egyre képzettebb fiatalokat állíta­nak munkába. — A járási hivatalok ho­gyan kapcsolódnak a sze­mélyzeti munkába? — Módszertani, gyakorlati segítséget nyújtanak a helyi tanácsoknak. A községi ve­zetők kiválasztásában, illet­ve kinevezésében meghatáro­zó feladatuk van, hiszen jól ismerik a helyi sajátosságo­kat, napi kapcsolatot tarta­nak a községi és a nagyköz­ségi tanácsokkal. A járási hi­vatalok közvetítő és összékötő szerepet is betöltenek a la­kosság, a helyi és a megyei tanács, valamint a társadal­mi szervek között. Személy­zeti munkájuk azonban ered­ményesebb is lehetne. • Tanácsi gyakornokok — Mi a célja a tanácsi gyakornokok beállításának? — A községekben és a nagy­községekben képzettebb ve­zetőket és csoportvezetőket akarunk munkába állítani. A gyakornokok beállítására 1973 óta van lehetőség. Me­gyénkben két-három éve ka­pott lendületet a gyakorno­kok képzése. A cél az, hogy felkészült és végleg elkötele­zett fiatalok kerüljenek a pályára. Érettségizett fiata­lokról van szó, akik egy-két év alatt elsajátítják az alap­vető tudnivalókat, emberis­meretre tesznek szert, s ezt követően felvételi vizsgát te­hetnek a tanácsakadémia nappali tagozatán, illetve a jövőben az államigazgatási főiskolán. Jelenleg húszán készülnek a főiskolára. A képzésben történt változás, illetve az átmenet nekünk is gond, mert a vártnál keve­sebb fiatalt küldhetünk isko­lára. A nyíregyházi közgaz­dasági szakközépiskolában, valamint a kisvárdai, a fe­hérgyarmati, a nagyecsedi és a tiszalöki gimnáziumban oktatják az államigazgatási ismereteket. Ezekben a kö­zépiskolákban néhány fiatal­lal megismertetjük és meg­szerettetjük a tanácsi mun­kát. Nálunk is némi gondot jelent az elnőiesedés (az ügy­intézők három évig gyesen vannak), ezért a helyi isko-* Iák és tanácsok több fiatal­embert győzhetnének meg arról, hogy a tanácsi munka hivatás, és ebben a munká­ban van lehetőség a fejlődés­re. — A helyi tanácsoknál kik nevelik a fiatalokat a közös­ség szolgálatára? — A tanácselnökök és a vb-titkárok hivatalból fele­lősek a kezdők szakmai és politikai fejlődéséért. A vá­rosi tanácsoknál külön sze­mélyzeti vezetők segítik a nevelésüket. A gyakorlati ta­pasztalatokat mindenütt a legképzettebb, a leglelkiis­meretesebb ügyintézők adják át. A szakmai ismeretek mel­lett a magatartási szabályok­ra, az együttműködéssel járó tudnivalókra is megtanítják a fiatalokat. A képzés mérhető haszna — Az utánpótlás nevelése mennyire befolyásolja a ta­nácsi munka minőségét? — Az utóbbi években meg­teremtettük a képzés és to­vábbképzés magasabb felté­teleit. A képzésben, az okta­tásban meghívott előadóként részt vesznek az egyetemek, tudományos intézetek és kü­lönböző főiskolák munkatár­sai, tanárai. A sóstói tovább­képző intézetben új oktatási módszereket is bevezettünk. Az utánpótlás nevelése, és a régi dolgozók továbbképzése jelentősen kihat a munka színvonalára. A képzés szín­vonalának növelésével pár­huzamosan javult a munka színvonala. Ezt néhány szám­mal igazolom. 1970-ben az ügyek 3,1 százalékát megfel­lebbezték, tavaly 2,5 százalé­kos volt a felebbezések ará­nya. 1970-ben megyénkben 530 hatósági panasz volt, ta­valy már csak 316. A jövő­ben a tanácsi munka korsze­rűsítésével, egyszerűsítésé­vel a növekvő feladatokat lényegében kisebb létszám­mal, magasabb színvonalon kívánjuk ellátni. Nábrádi Lajos BEKÜLDTE: Mészáros Zoltán, Nyíregyháza, Rákóczi u. ÜGYINTÉZÉS Kötetlen foglalkozások: az asszonyok kézimunkáznak... a férfiak kártyáznak. Vincze Péter képriportja FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT ERDŐBEN

Next

/
Thumbnails
Contents